CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is, engedjék meg, hogy annyiban korrigáljam magam, hibásan mondtam az október 31-et: szeptember 30. Tehát elnézést, ott egy hónapot elcsúsztam az eredeti hatálybalépéssel. Ezt a jegyzőkönyv kedvéért szeretném korrigálni.
Köszönöm szépen a Fidesz támogató hozzászólását.
Varga képviselő úrnak szeretném azt megemlíteni, hogy a kormányzat csak olyan érveket tud itt az Országgyűlésben is felsorakoztatni, ami a döntés mögött meghúzódik. És ez akkor is így van, hogyha már, úgy látszik, a politikai kampány hevében az ellenzék mást szeretne a saját forgatókönyve szerint belelátni ebbe a módosításba.
Azt mindenképpen - és ez Hegedűs képviselő asszony hozzászólására is vonatkozik - fontosnak tartom elmondani, hogy egy olyan szabályról beszélünk, ami tartalmilag már elfogadásra került az Országgyűlésben, és amely szabályhoz a módosító javaslatok lényegében időpontbeli változásokkal nyúlnak hozzá. Tehát tartalmilag ahhoz a szabályozáshoz ezzel a módosító javaslattal, ami az eredeti elfogadása, nem nyúl hozzá az Országgyűlés. Tehát azok az érvek, amiket önök felsorakoztatnak, olyan érvek, amelyek a törvény eredeti vitájában már lényegében vagy nem állták meg a helyüket, vagy nem kerültek elfogadásra.
Varga képviselő úr mondandójából nekem nem teljesen világos az, hogy miért jelent problémát egy országgyűlési képviselő számára, hogy a területrendezési szint, az országos szint és a helyi közigazgatási szint szabályozásában koherencia valósul meg.
(10.30)
Szerintem ez kell hogy legyen az örökségvédelem célja. Nincs igaza képviselő úrnak abban a kérdésben sem, hogy folyamatosan ugyanazt a szabályozást módosítja az Országgyűlés. Elindítottunk egy olyan törvénymódosítási csomagot 2015 végén, amely az építésügy teljes egészét érinti, egyrészt épített örökség védelme, másrészt új építési szabályok egyszerűbbé tétele, harmadrészt pedig ennek a generációnak az épített, majd jövőbeli örökségének a szabályozásáról szól. Ezt mindenki tudta már akkor is, ha most az Országgyűlésben számtalan alkalommal elhangzik, hogy ez nem egy törvénymódosítást fog jelenteni. Ez egy olyan munka lesz, amit adott esetben évek hosszában kell a Magyar Országgyűlésnek megtárgyalnia, illetve a magyar kormánynak kezdeményezőként ebben részt vennie.
Abban sem látok problémát, hogy a helyi döntéshozók szerepe megerősödik ebben a kérdésben. Valóban, a polgármesterek kapnak egy jogosítványt, és itt nem értek egyet képviselő asszonnyal a tekintetben, hogy nem rendelkeznek ehhez szükséges kapacitással. Bízzunk abban, hogy a helyi választópolgárok olyan embereket ültetnek polgármesteri székbe és önkormányzati képviselőnek olyanokat választanak meg, akik rendelkeznek azzal a szellemi kapacitással, hogy törvényeket be tudnak tartani és törvényeket tudnak értelmezni.
A képviselő asszony hozzászólásához annyit fűznék hozzá, hogy egyrészt tetszett hiányolni a nyilvánosságát. Azt gondolom, hogy minden városvezetőnek kötelessége a Magyar Közlönyt rendszeresen forgatni, vagy ha nem is neki személy szerint, akkor a jegyzőjének, illetve az önkormányzat hivatali alkalmazottainak. Minden olyan szabály, amely az ő kötelezettségüket meghatározza, ezekben nagyon világosan le van írva. Tehát nem értelmezhető az, hogy valaki a munkaköri kötelességéből fakadó teendőknek nem tesz eleget.
A másik kérdés, amit tetszett hiányolni, az a fórumok hiánya. Csak az általam vezetett helyettes államtitkárság kollégái helyettes államtitkár úr vezetésével, illetve a megyei kormányhivatalokban lévő főépítészekkel együtt 80 fórumot tartottak az ország különböző részein. Magyarország összes településének polgármesterét és jegyzőjét kerestük meg levélben a különböző rájuk vonatkozó kötelezettségekkel kapcsolatban, hogy milyen feladatokkal kell szembenézniük a települési arculati kézikönyvek elkészítése kapcsán. Most az, hogy a lakáscélú ingatlanok engedélyezési eljárása helyett a bejelentési kérdést felhozza, az azért is téves, mert azt ön is tudja, hiszen ha valaki a Jobbik frakcióban építésügyi kérdésekben kompetens, az talán pont ön, képviselő asszony, hogy ez csak saját lakás célra építendő vagy felújítandó, vagy kiegészítendő ingatlanok esetében értelmezhető. Tehát az, amit ön feltételez, hogy ha egy építési vállalkozónak valami nem tetszik a szabályozásban, akkor ezt az eljárást alkalmazza, az nem lehetséges, mert kizárt törvényileg, hogy ezt tudja használni.
A másik kérdés, ami felmerült mindkét ellenzéki hozzászóló esetében, hogy ez a módosítás nem szolgál más célt, mint politikai célokat. De ha jól értem például Varga képviselő úr felvetését a február 15-ei dátummal kapcsolatban, hozzátenném, hogy ma egy ennél szigorúbb dátum van napirenden. A mai szabályozás, amely ma még hatályos és hatályos is marad, ha az Országgyűlés ma nem szavazza meg ennek a módosítását, szigorúbb. Ehhez képest az ön által mondott politikai vád, mondjuk így, azért sem lehet igaz, mert ma szigorúbb szabályokat kell betartani. Ha ezt kitoljuk, ha ezt a politikai dimenziót csak a válasz erejéig elfogadom és legitimnek tekintem, akkor ez a kormányzat, mondjuk úgy, nagyobb mozgásteret ad.
Azzal zárnám ezt a kört - és ez az én meggyőződésem, ezt szigorúan kérem a jegyzőkönyv kedvéért rögzíteni, hogy ez az én álláspontom és nem a kormányé -, hogy sem plakát, sem semmilyen más közterületi reklámhordozó sem az épített, sem a környezeti örökséghez nem tesz hozzá. Tehát személy szerint én egy olyan eljárásnak lennék a támogatója, amely ezt a kérdést végérvényesen rendezi a tekintetben, hogy nem hagy lehetőséget ilyenre, de tudomásul kell venni, hogy más egyéb szempontok is figyelembevételre kerültek. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
