GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Először két rövid megjegyzést szeretnék tenni, aztán majd a vitába bővebben is bekapcsolódni.
Azzal nyitnám a gondolatsort, hogy akik tagként belépnek a nyugdíjasszövetkezetbe, Kósa képviselőtársamnak mondom, azok vagyoni hozzájárulást fizetnek, vagyoni hozzájárulást. Ők azok, akik egyébként 733 forintos óradíjért dolgoznak. A haverok, az önöké, akik meg életre hívják ezeket a szervezeteket, azok nem fizetik meg az illetéket. Körülbelül erről szól a történet, és körülbelül ehhez illesztődik az önök gondolkodása is: mindent a haveroknak, egyébként meg minden bőrt húzzunk le azokról az emberekről, akik a legkevesebb forráshoz jutnak hozzá.
És akkor beszélnek a nyugdíjasok segítéséről, miközben kihasználják őket, miközben a saját maguk által elkövetett bűnöket próbálják a helyére tenni. 600 ezernél több embert elüldöztek ebből az országból azzal a gazdaságpolitikával, amit csináltak az elmúlt két ciklusban, és látható módon már nincs kézzelfogható ember vagy kevés, aki a munkafeladatokat el tudná látni. Ezért most jöjjön a nyugdíjas-szövetkezés, és 733 forintos óradíjért foglalkoztassuk a nyugdíjasokat. Kényszeredett munkaerőpótlásról van szó, nem segítségnyújtásról. Ha önök segítséget akarnának nyújtani, akkor azt egészen másféleképpen meg lehetne tenni, majd erről is beszélek, hogy hogyan és miképpen.
De ahhoz, hogy ne ezt a kényszerpályát kelljen járni, alapból megélhetést biztosító forrásokat kellene adni az emberek kezébe (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), ami a nyugdíjak tisztességes voltát is magával hozná. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
