BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Önök hazudnak, vagy legalábbis kettős beszédet folytatnak abban az ügyben, hogy miként állnak a lombikbébiprogramhoz. Éveken át azt ígérték, megduplázzák az állami támogatást, de semmit nem tettek, csak mellébeszéltek.
Magyarországon közel 200 ezerre tehető azon párok száma, akik a meddőség problémájával küzdenek. Ők azok, akik, ha szeretnének gyereket, akkor sem biztos, hogy valaha megtapasztalhatják ezt az örömöt. Az út számukra hosszú és gyötrelmes. Sok idő, sok pénz és rengeteg türelem kell ahhoz, hogy végül, ha minden jól megy, célt érjenek.
Huszonkilenc éve született az első magyar lombikbébi. Az elmúlt években többször is rákérdeztem, hogy mi a helyzet ezzel a sokéves be nem váltott ígéretükkel. Mindössze kétmilliárd forintról volt szó. Több száz milliárd forintot költünk üresen kongó stadionokra, és legutóbb több mint 4 milliárd forintot költött el a kormány az „Állítsuk meg Brüsszelt!” című nemzeti konzultáció reklámjára.
Az utóbbi hónapokban több mint tíz kérdést nyújtottam be a meddőségi kezelésekkel kapcsolatban, valamint interpelláció formájában is napirendre vittem az ügyet. Talán ennek az ostromnak is köszönhető, hogy nagy sokára végül elindult valami. Aztán jött Veres András püspök augusztus 20-i beszéde. Majd Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes rátett még egy lapáttal, amikor horror-kate-góriának nevezte azt, ami a be nem ültetett embriókkal történik.
De azt is mondta, hogy a kormány várja Veres püspök javaslatát egy olyan szabályozásra, ami az egyház tanításainak is megfelel és orvosbiológiai szempontból is működik. Nem a szakma és nem az érintettek véleményére kíváncsi a kormány. Amikor rákérdeztem, hogy hány embrió megsemmisítése történt az elmúlt évben, hány embrió van ma lefagyasztva Magyarországon, akkor azt a választ kaptam önöktől, hogy ezekre az adatokra vonatkozóan az egészségügyi szolgáltatóknak nincs jogszabályban előírt adatszolgáltatási kötelezettsége, ezért erre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre a minisztériumnak. Tehát tudatosan hergelték a közvéleményt.
Mit akartak ezzel elérni? Miután a lombikeljárást bűnnek, az abban részt vevőket pedig kvázi bűnösnek kezdték beállítani, kialakult némi káosz a kormányzati kommunikációban. Napokig nem szólaltak meg a püspök úr és Semjén kijelentése után. Államtitkár asszony eközben nem győzte lehűteni az indulatokat, amiket a vadkeresztény miniszter urak és a püspök úr korbácsoltak. Próbálta menteni a menthetetlent, hogy bővítik a programot, és nem is úgy gondolja a kormány.
Végül valóban történtek lépések, ami augusztus legvégén rendelet formájában jelent meg, és októberben lép hatályba; miközben minden egyes hónappal nagyjából száz gyermek megszületéséről mondott le a kormány. Az örvendetes, hogy végre bővítik a támogatásokat, ugyanakkor kinyírják a nem állami fenntartókat. Erre is ráteszi az állam a kezét? De mégis miért kellett éveket várni a támogatás növelésére? Miért mondott le a kormány több ezer gyermekről, akik a tétlenség miatt nem születhettek meg? Miért kellett megbélyegezni a meddőségi kezelésen részt vevő párokat, és ezzel a megszületett és megszületendő gyermekeket is? Vajon mi okozta a kommunikációs káoszt? Felmérték, hogy a rokkantak, a szegények, a hajléktalanok, a menekültek után a meddő párokat, a lombikgyerekeket is közutálat tárgyává tudják-e tenni? Tesztelték, hogy meddig tud ellőni a kormányzati gyűlöletágyú?
Amikor a tárca azzal támad engem, hogy politikai fegyverként használom a meddő párokat, akkor nem engem sértenek meg, államtitkár asszony, hanem az érintett 200 ezer párt, mivel azt bizonyítják, hogy még ebben az ügyben sem képesek emberségesek lenni. Vajon miért kéne elhallgatnom azt, ami nekem és több tízezer családnak magát az életet jelentette, államtitkár asszony? Ha cinikus akarnék lenni, akkor azt mondanám, Orbán Viktor se rejtette véka alá, hogy számára mennyire kedves dolog a foci, még stadiont is építtetett a kertje végébe. Csak tudják, nekem nem a foci a fontos, hanem az a több százezer pár, aki ezzel a betegséggel küzd ma Magyarországon.
A gyermek minden családban örömet és boldogságot jelent. A meddő párok esetében ez különösen így van, államtitkár asszony. Én azért hoztam ezeket a kis zoknikat, mert tudják, divat lett Magyarországon is, amikor egy pár gyermeket vár, úgy közlik ezt a nagy örömöt, hogy vagy kék, vagy piros kis zoknival jelzik, hogy kislány születik vagy kisfiú, vagy van olyan, hogy mind a kettő. Kívánom Magyarországon minden párnak, hogy ezt a kis zoknit oda tudja tenni az asztalra. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
