Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar gazdaság legfrissebb adatait megvizsgálva egyértelműen arra jutunk, hogy a minket köldökzsinóron tartó uniós források kivonása után a magyar gazdaság teljesítménye egyértelműen mínuszos, tehát önerejéből jelen pillanatban nem képes a fejlődésre, gyarapodásra. Azt is látjuk, hogy 2010 óta - tehát lassan már egy elmúlt 8 évről beszélhetünk ismételten - több százezer honfitársunk szavazott lábbal a jelenlegi Fidesz-KDNP-s rezsim gazdaságpolitikája ellen. Azt is látjuk, hogy a létező legfontosabb problémánk, a népességfogyás tekintetében sajnálatos módon, mert nem vagyunk ellendrukkerek, de csak hibahatáron belüli elmozdulást sikerült elérni, és az érintett időszakban több mint százezer fővel fogyatkozott lélekszámunk, nem beleszámolva a kivándoroltakat, hiszen tudjuk, hogy eközben már minden hatodik gyermek a jelenlegi határainkon kívül születik.
Azt is el kell hogy mondjuk, amikor a Jobbik a béruniós koncepciójával ellenzékből igyekszik megoldást javasolni erre a kérdéskörre, arra, amire a Fidesz-KDNP nem rendelkezik semmiféle válasszal, rendre ostoba, demagóg ellenérveket kapunk, pedig senki nem mondta azt, hogy egy zöldségesnek ugyanannyit kellene keresnie Belgiumban, mint a Nagykörúton, és senki nem mondta azt jobbikos részről, hogy bármilyen jogköröket nekünk át kéne adni a brüsszeli szuperállam számára. Ezt pontosan a Fidesz-KDNP képviselői tették meg az MSZP-vel karöltve, mondjuk, a lisszaboni szerződés szinte olvasatlanul történő megszavazásakor. (Dr. Gyüre Csaba: Így van.) Tehát amivel önök vádaskodnak, azt önök megtették nagyon sokan itt a teremben ülők közül is, tehát egy kicsit több szerénységet javasolnék, és egy kicsit több konstruktív, befogadó hozzáállást azt illetően, hogy elhárítsuk a magyarságra leselkedő legnagyobb veszedelmet. (A Fidesz padsorai felé:) Vigyoroghat ezen, de ha a szavazási jegyzőkönyveknek utánanéz, akkor bizony önöknek van szégyenkeznivalójuk, nem nekünk.
Teljesen egyértelmű, hogy amiről a Jobbik beszél a béruniós koncepció alapján, az nem hatósági árszabás, hatósági fizetésmegszabás, hanem egyértelműen a magyar cégek, vállalkozások termelékenységének végre történő javítása, a kohéziós források átalakítása, mégpedig olyan módon, hogy azok egyértelműen szolgálhassák a megalázóan alacsony szintű magyar munkabérszínvonal lassú közelítését, kiegyenlítését. Harmadsorban pedig a multicégeket mi igenis behúznánk a közteherviselés hatálya alá, hiszen vizsgálják csak meg, mondjuk, a Csehországban a multinacionális cégek által fizetett adótömeget, vessék ezt össze a magyarral, és azt fogják látni, hogy majdnem ugyanazon cégek többször annyi adót fizetnek a régió más országaiban, mint itt nálunk; és azt fogják látni, hogy miközben önök stratégiai szerződéseket írnak alá ezekkel a társaságokkal, egyetlenegy alkalommal sem kötötték ki azt, hogy a magyar dolgozók munkabére legalább lassan közelítsen az európai átlaghoz.
(12.20)
Ugyanakkor az önök miniszterelnöke, mondjuk, Szaúd-Arábiában azzal kampányolt, hogy Magyarország versenyképes lehet, mert alacsonyak a munkabérek, és önök kellően rugalmassá formálják a munka törvénykönyvét.
Ezek az elképesztő önfeladó gondolatok hatják át az önök gazdaságpolitikáját is, éppen ezért szólítjuk fel önöket, hogy ha már kormányon nem tettek semmit ebben a kérdésben, és előállt az a megalázó helyzet, hogy egy ellenzéki erőnek kellett egy nemzetközi szövetség összehívásával érdemi lépéseket tenni, akkor legalább álljanak be a normálisan gondolkodók sorába, legalább most tárgyalják újra azokat a megalázó feltételeket tartalmazó stratégiai szerződéseket, amelyek révén önök túlsimogatják, túltámogatják a multinacionális szektort, azt a szektort, amelynek dolgozói kiszolgáltatottak, és amely szektor tagjai akkor sem hagynák el Magyarországot, ha tisztességes bérszínvonalat biztosítanának az ott dolgozók számára.
Mindemellett, ha a magyar kis- és középvállalkozásokkal nem kötünk stratégiai szerződést, mint ahogy önök ezt nem tették meg, akkor a legtöbb magyar ember számára munkát és megélhetést biztosító szektor lassan az ellehetetlenülés szélére sodródik, és ha ezt az egészet leöntik önök azzal a sziruppal, amivel eddig is, az önök mindent átható korrupciós mechanizmusainak a tengerével, akkor létrejön a mostani magyar nemzetgazdaság, a fejlődés mindenféle kilátása nélkül.
A Jobbik tehát kíméletlenül le fog számolni azokkal a korrupciós formákkal és fel fogja számolni azokat, amelyeket önök bevezettek. Nem szeretnénk egy olyan magyar gazdaságpolitikáról sokáig vitatkozni, amelyet csak a 27 százalékos áfa jellemez, a 150 ezer forintos albérleti díjak, a lakhatási szegénység, a fiatalok elképesztő életkezdési nehézségei, és aztán önök idejönnek és a termelési jelentéseikben elmondják azt, hogy tulajdonképpen minden a legjobb úton halad. Mi ezzel szeretnénk vitatkozni. Nem szeretnénk, hogy Magyarország miniszterelnöke külföldön az olcsó munkabérekkel reklámozza hazánkat. Azt szeretnénk, hogy a magyar fiatalok számára végre valódi életkezdési lehetőségeket biztosítsunk.
Ezért mondom azt, hogy a béruniós kampány tekintetében nem ellenkezniük kellene ostoba, demagóg, bolsevik típusú érvekkel, hanem végre beleszállni ebbe a vitába és adott esetben az élére állni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez talán elegánsabb lenne egy kormány részéről, mint az ész nélküli vagdalkozás. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
