Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár a „Meddig még? című sorozat általában a devizahitel-károsultak helyzetével foglalkozik, ezt nem lehet élesen elválasztani attól az elképesztő társadalmiválság-sorozattól, amit a Fidesz-KDNP az utóbbi években robbantott ki azáltal, hogy mesterségesen alacsonyan tartotta a magyar munkabéreket, kiszolgáltatta a magyar gazdaságot a multinacionális szektornak, illetve elmulasztott stratégiai szerződést kötni a saját kis- és közepes méretű vállalkozásainkkal.
Teljesen egyértelmű, hogy amikor a Jobbik az üzeneteit a multicégek alkalmazottai irányába és a magyar kis- és közepes méretű vállalkozások irányába fogalmazza meg, akkor egy olyan fájó hiányt igyekszik orvosolni, amely területen a kormányzat lényegében semmit nem tett le az asztalra. Most szerencsés helyzetben vagyunk, mert van egy multifunkcionális államtitkár a teremben, aki a sporttól az egészségügyön át a gazdasági kérdésekig eddig mindenre válaszolt. Igyekszem kihasználni az alkalmat, hogy a kérdések sorát gyarapítva érdemi válaszokat nyerjek, hiszen ezek a felvetések válaszokért kiáltanak.
Példának okáért az, hogy hogyan fordulhat elő a stratégiai szerződések tekintetében, hogy az érintett multicégek számára az infrastrukturális támogatások, a munkahelyteremtési támogatások tekintetében a kormányzat - nagyon óvatos becslés szerint is - kétszer-háromszor magasabb összeget tesz, illetve tett elérhetővé ezen cégek számára, mint egy átlagos magyar kis- és közepes érdekeltség számára, miközben látjuk azt, hogy a munkavállalók száma tekintetében van egy másik kétharmad Magyarországon, a dolgozók több mint kétharmadát a magyar kis- és közepes méretű vállalkozások foglalkoztatják. Bár a Jobbik sem szeretné elűzni a multicégeket Magyarországról, azt állítjuk, hogy bőven ki lehetne termelni a magyar dolgozók magasabb bérét. Tehát még mindig egy hatalmas szakadék jelentkezik a multicégeknél dolgozók teljesítménye és aközött, amennyi ellentételezést ezért a teljesítményért kapnak.
Talán az államtitkár úr sem tud vitatkozni azzal, hogy évente 4000 milliárd forint fölötti összeget szivattyúznak ki ezek a multicégek adózatlanul Magyarországról. És talán abban is egyetérthetünk, hogy ha ennek csak 10 százalékát sikerülne adó formájában a költségvetésbe beemelni, akkor az mekkora segítséget nyújtana az egészségügy, az oktatás területén és más szférákban.
Azt is el kell hogy mondjuk, ha önök stratégiai szerződést kötnének a magyar kis- és középvállalkozókkal, akkor ennek egyértelmű eleme kellene hogy legyen egy átfogó, akár 30 százalékos mértékig nyúló járulékcsökkentés, amelynek már érzékelhető kivetülése lenne a magyar fizetésekre nézve. De ha mindemellett, a magyar bürokráciacsökkentés mellett rugalmasabbá tennék a jogrendszert, tehát lehetővé tennék azt, hogy a vállalatok, a magyar kis cégek, közepes méretű vállalkozások termelékenysége is javuljon, akkor egy idő után nem parancsszóval kellene beavatkozni, hanem kitermelhetővé lehetne tenni a magasabb jövedelmeket.
Tehát az államtitkár úr és társai mai megszólalásaival ellentétben a Jobbik nem azt akarja, hogy egy zöldséges ugyanannyit keressen Belgiumban és ugyanannyit keressen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, hanem azt szeretnénk, hogy a magyar társaságok termelékenységének javításával ez a fenntarthatatlan szakadék szűnjön meg. Hiszen azt is látjuk, hogy amerre önök építik a gazdaságot, tehát az autógyártókra, az összeszerelő üzemre, ez a világ olyan irányba indult el, hogy a robotizáció és az új információtechnológiai eszközök bevezetése által világszerte folyamatosak a leépítések, és az alkalmazott munkaerő jelentős hányada már ötéves távlatban veszélybe kerülhet. Éppen ezért önöknek, ahogy Farkas Gergely kollégám mondta, XXI. századi válaszokat kellene adniuk XXI. századi kérdésekre. Ezeket hiányoljuk fájó módon.
Még ki sem tértem arra, hogy az önök korrupciós metódusainak leépítése után hogyan lehetne ezeket a kis magyar cégeket helyzetbe hozni. Példának okáért nekem nagyon tetszene a közbeszerzési rendszer olyan irányú átalakítása, hogy itt a magyar cégeket adott esetben előnyben részesítve csak olyanok nyerhessenek el megbízást, amelyek legalább az igénybe veendő munkaerő kétharmadával bírnak, illetve náluk van a know-how, a gyártási technológia, tehát nem bérlik, nem beszerzik ezt máshonnan, hanem a birtokukban van. Tehát számtalan olyan lehetőség adódna, amellyel a magyar kis- és közepes méretű vállalkozások versenyképessége és termelékenysége is javíthatóvá válna.
A kérdés az, hogy ebben a kormányban van-e elegendő bátorság ahhoz, hogy elinduljon ezen az úton, vagy pedig megelégszik azzal a státusszal, hogy még amikor egy autógyártó idetelepedik Magyarországra, akkor sem köt ki a kormány olyan tisztességes beszállítói hányadot, amely arra engedne következtetni, hogy itt egy szuverén nemzetállam területén történik a befektetés, nem pedig egy gyarmaton. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
