CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Röviden szeretnék reagálni. A mai nap folyamán számtalan olyan gondolat hangzott el, amelyik azzal a kérdéskörrel is foglalkozott, amit ön felvetett, és válaszokat is kapott volna rá, ha figyelt volna. De néhány gondolatot hadd mondjak el kiegészítésképpen vagy ismétlésképpen.
2010-ről beszélt. 2010-ig volt egy szociális-liberális kormány Magyarországon, amelyik, mindannyian tudjuk, 2010-re olyan helyzetet teremtett, hogy egy válságközeli állapotba került a magyar gazdaság, a magyar költségvetés nehéz helyzetben volt, és innen kellett elkezdeni építkezni, innen kellett eljutni oda, ahova mára eljutottunk. S ha egy példát mondhatok, akkor hadd mondjam azt, hogy 2010 környékén bennünket a görög gazdasági helyzettel, Görögország gazdasági helyzetével hasonlítottak össze. Meg kell nézni, hogy a görög gazdaság ma hol áll, és hol tartunk mi. Nő a foglalkoztatás, folyamatosan növekszik a gazdaság, és folyamatosan növekednek a munkabérek reálértékben is.
Szeretném azt cáfolni, amit ön a felszólalásában elmondott. Most nem nominális értékeket euróban vagy éppen az adott ország valutájában szeretném kifejezni, hanem vásárlóerő-paritáson szeretném érzékeltetni azokat az értékeket, amelyek fejlődésként értékelhetők. Ugyanis nem igaz az, hogy jelentős mértékben elmaradtunk a középeurópai országoktól vagy a nyugat-európai országoktól a vásárlóerő-paritáson. Ha 2004-et és 2016-ot vetjük össze, akkor azt látjuk, hogy minden országgal - Németország, Ausztria, Egyesült Királyság, a legnépszerűbb országok az elmúlt időszakban - javítottuk vásárlóerő-paritáson az értékeinket. De igaz ez Csehország és Szlovákia esetében is. Lengyelország esetében azért nem igaz, mert Lengyelországban egy erős visszaesés következett be 2014-15-ben. Ha 2004-et vetjük össze 2016-tal, akkor nem igaz, hogy vásárlóerő-paritáson jelentős mértékben javítottuk a pozíciónkat, viszont miután volt egy jelentős visszaesés 2013-14-ben a lengyel gazdaságban, ha 2015-öt és 2016-ot vetjük össze, akkor már egy jelentős mértékű fejlődés van Magyarország javára Lengyelország viszonylatában is.
Utolsó gondolataiban az országban jelentkező és megmutatkozó területi eltéréseket is megemlítette a bérek vonatkozásában. Ez sajnos létező probléma, de szerintem nincs olyan ország Európában, ahol ne lenne hasonlóképpen jellemezhető a helyzet. Sajnos azt kell mondani, hogy vannak nagyon nagy különbségek térségek és térségek között. De nemcsak az ön megyéjét lehetne így jellemezni, hanem ezt el lehet mondani Borsod-Abaúj-Zemplén megyére is, de el lehet mondani a Dunántúlon Baranya és Somogy megyéről is. Sőt azt lehet mondani, hogy az én lakhelyem, a dél-zalai térség is nehezebb helyzetben van az ország átlagához képest. De ez egy történelmi örökség, valami oka van ennek a dolognak. Nagyobb volt a visszaesés például a rendszerváltozás időszakában, amikor nagyipari cégek szűntek meg, fejezték be a termelést, bocsátották el a dolgozóikat, vagy éppen a válságban érte egy nagy sokk ezeket a térségeket.
De az nem igaz, hogy ez a térség nincs az Orbán-kormány szeme előtt, és nem figyel oda a kormányzat ezekre a térségekre, hisz kiemelten foglalkozik ezeknek a térségeknek a fejlesztésével, és a felzárkózás nagyobb mértékű ezekben a térségekben, mint az országos átlag. Szeretném megemlíteni az elmúlt időszak szabolcs-szatmári adatait. 2010 óta 40 ezer új munkahely fele a versenyszektorban jött létre, tehát nem a közfoglalkoztatás adja ezt a növekményt, hanem több mint a fele a versenyszektorban jött létre, és 9,2 százalékos reálkereset-növekedés következett csak az idei év első felében vagy egyéves távlatban, ez pedig jóval fölötte van az országos átlagot mutató 7,3-7,4 százalékos reálbér-növekedésnek. Köszönöm a figyelmüket.
