GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Simon Róbert Balázs az előbbi gondolataiban fontos dolgokról is beszélt. Beszélt a munkahelyvédelmi akcióterv történéseiről, én ezt elismerem, elfogadom, szükségszerűnek tartom, de végül is nem ezzel indultak neki hét évvel ezelőtt a történetnek, hanem azzal, hogy egymillió új munkahely a gazdaságban. Úgyhogy, urak, hölgyek, egymillió új munkahely a gazdaságban, az kellene, azt kellene megteremteni, nem mindenfajta manipulációval itt különféle számadatokat bedobni az éterbe, és akkor utána nyilvánvalóan lehet vitatkozni 5 meg 10 ezer fős különbségekről, mint ahogy Cseresnyés Péter próbál lovagolni ilyeneken, de összességében mindegyikünk tudja, hogy abból szinte semmit nem csináltak. Persze, van az orcán bőr, amikor belemondják az éterbe, hogy közel félmillió ember a gazdaságban, és tudjuk nagyon jól, hogy nyilván nem így van ez a történet. Mindenki tudja ebben az országban már szinte önökön kívül, vagy önöknek is rá kellene ébredni, vagy a valóságot nem kellene eltagadni, ha azzal tisztában vannak.
Nézzék, ha valami értelmeset, ha valami okosat, az emberek javát szolgálót akarnának tenni, akkor nyilván olyan típusú kérdésekhez nyúlnának hozzá, amiről beszélünk, amit három éve forszírozunk, ami most már európai uniós határozatokban, egyebekben fellelhető, hogy a minimálbérnek például önök a bruttóját használják, a bruttója érje el az átlagkereset bruttójának a 60 százalékát. Én azt mondom mindig, hogy a nettója kellene, és ezt önök miatt, az önök ellenében történő védekezés miatt mondom, mert önök a bruttóval jól játszanak.
Itt is látható volt a mai parlamenti vita keretei között, hogy mennyit emelkedett a minimálbér. A bruttója, az igen, az kutya sokat, csak azt mindig elfelejtik mondani, vagy nem szívesen beszélnek róla, hogy e mögött a bruttó növekedés mögött az húzódik meg, hogy a kormány a munkaadókra terhelten és a munkavállalókra terhelten olyan nagyságrendű járuléktöbblet-bevételhez jut, amely már mértéktelennek is tekinthető, mert egy hat évvel ezelőtti állapothoz képest, amikor 34 ezer forint volt, most 72 ezer forint. Magyarul: kizsigereli a munkaadókat és a munkavállalókat is, miközben nettóban 2010-től 2016-ra vonatkoztatva a minimálbér összege meg 13 ezer forinttal nőtt. Értik?! Közben 34-35 ezer forinttal nőtt a járulékteher, azt beszedték, és 13 ezer forinttal nőtt a nettó. Ez abszolút korrektnek tekinthető, már az önök részéről, úgy gondolom, hogy önök így gondolják. A beszedett pénzt meg szétszórják a haverok között. Ez így rendben van, tehát ez így, az önök filozófiája alapján teljesen rendben van. Azt gondolom, hogy nem a haverokat meg a pereputtyot kellene szolgálni, hanem az embereket, az országban élő emberek messze döntő többségének a javát.
Ez a tehernövekedés gyakorlatilag olyan szintű, ami már az orcátlanság kategóriájával vág egybe. Nem véletlenszerű, hogy az elmúlt hat-hét esztendőben olyan mértékű volt az elvándorlás ebből az országból, mint amilyen. Több mint 600 ezer ember! De ez a 600 ezer ember hogyan is néz ki? 80 százalékában a 40 év alattiak köréből tevődik össze. Szakmai képesítéssel, tudással a kezükben, fejükben olyan emberek hagyták el ezt az országot, akikre idehaza mértékadó módon szükség lenne. Ha önök hét évvel ezelőtt, amit ígértek, egy mértékadó bérfejlesztésbe kezdtek volna bele, akkor lett volna, lehetett volna eredménye ennek a történetnek, mert féket, gátat szabott volna ebben az elvándorlási folyamatban. Nem, önök nem ezt tették. Önök azt tették, hogy hogyan és miképpen lehet gyakorlatilag megszorítani ezeket az embereket, akár hagyják is el ezt az országot, elüldözni őket.
Az, hogy elvándoroltak, nyilván veszteség ennek az országnak, az is veszteség, hogy közben ebbe az országba rengeteg új, friss forrás jött, és ezek egy része ellopásra került, ez nyilván a termelékenységet, a hatékonyságot gátak közé szorítja. Ez is ahhoz vezet, hogy nehéz ebből a béklyóból kilépni. Nem véletlenszerű, hogy alacsony a bérszínvonal, nem véletlenszerű, hiszen mindezek mellett és mindezekkel együtt rossz munkahelyi és rossz jogszabályi környezetek keretei között kell működniük a munkavállalóknak. Emlékezzenek vissza 2012. január 1-jén a munka törvénykönyvére, amely olyan feltételeket szabott a munkavállalónak, az érdekképviselőnek, de még a munkaadónak is bizonyos helyzetekben, ami nem igazán kedvező. Nekik eggyel több lehetőséget adott, hogy a munkavállalót még a falhoz szoríthatták, a munkaadónak, vagyis az érdekképviselőnek meg még azt a lehetőséget se adta meg, hogy azt az érdekképviseleti tevékenységet, amit annak előtte végezhetett, azt tisztességgel a munkavállaló érdekében végezhesse.
Nem véletlen, hogy ma mindenki menekül, menekül ebből a helyzetből, adott esetben ebből az országból, és keresi a megélhetés mikéntjét másutt. Nem, nem az európai bérek azok, amelyek már az emberek szemei előtt lebegnek, akármit mondanak. Sajnos, a visegrádi négyek tekintetében a közeledés, a közelítés vált lassan a célfelületté, egyszerűen azért, amit az előbb mondtam, mert bruttóban ki lehet mutatni, mintha közelednénk, de nettóban egészen más a helyzet, és tudják, a nettó, ami a kézbe kerül, az a pénz, az az effektív, az az elkölthető, azért lehet a boltban vásárolni.
Nem véletlen, hogy az egy főre jutó gazdasági növekedés tekintetében ott vagyunk a sor végén, hátulról az ötödikek vagyunk. Nem véletlen, hogy a bruttó béreket mondják önök mindig, de ha azt nézzük, a bruttó bérek tekintetében is hátulról a hatodikak vagyunk az Európai Unió viszonyrendszerében. Látható módon a minimálbér tekintetében is, még a bruttó vonatkozásában is magasabb a visegrádi négyek országainak a minimálbére. Ha a nettót nézzük, a kézbe jutott forrásokat, akkor meg még inkább igaz ez a történet. És ha azt nézzük meg, ha azt vizsgáljuk egy kicsit, hogy Magyarországon még két évvel ezelőtt is, sőt tavaly is az a helyzet volt igaz, hogy a munkavállalóknak több mint a fele nem kereste meg az egy főre eső létminimum összegét, ma már az a helyzet igaz, hogy a minimálbér összegét sem. Már a minimálbér összegét sem! Magyarországon a dolgozó emberek 54 százaléka maximum a minimálbér összegét keresi meg. Ez az a helyzet, amivel önöknek szembe kellene nézniük, mert Európában egészen más, 10-20 százalékkal kisebb a részarány például e tekintetben.
A magyar minimálbérek bruttója és nettója közötti változás vagy annak az alakulása úgy történt meg, hogy 2010 óta nyílik az olló.
(19.20)
Nyílik az olló, tehát a bruttó növekedése magasabb ütemű, mint a nettó növekedése. Ez az, amivel megpróbálják becsapni az embereket. Tudják, tényszerűen - Cseresnyés Péter államtitkár úrnak is, hogy ha már halad visszafelé, hogy tudja - a különbség úgy nézett ki, hogy 2010-ben nagyjából 13 ezer forint volt a különbség a bruttó és a nettó között, míg 2017-ben ez most már mintegy 43 ezer forint. 30 ezer forinttal több, államtitkár úr, a bruttó és a nettó közötti különbség. És növekednek az elvonások. Az alacsony keresetűekre rakódó adóteher pedig Magyarországon az egyik legnagyobb az EU 28-ak viszonylatában.
Azt kell mondjam, hogy ha már ezt vettük górcső alá, akkor a minimálbér tekintetében - 28 európai államból 22-ben van egyébként minimálbér - mi azok közé az országok közé tartozunk, az utolsó tíz közé, ahol 500 euró alatti a minimálbér nagyságrendje. Na, ott sem vagyunk a sorvezetők között, hanem még az utolsók között is a középmezőnyben helyezkedünk el.
De ha a bruttó órabéreket nézzük, mondok két példát: Dániát és Magyarországot. Dániában ez nagyjából egy 25 eurónak megfelelő összeg. Magyarországon meg olyan 3,5-4 euró közötti összeg. Vá-sárló-erő-paritáson számolva sem indokolható meg ez a különbség, nem magyarázható meg. Nyilvánvalóan van tennivaló e tekintetben, de önök nem ezt teszik. Önöket azok az emberek, akik nem az önök köreihez tartoznak, azok az emberek, akik viszonylag keveset keresnek, mondjuk, a mai átlagbér szintje alatt, azok önöket nem nagyon érdeklik.
Maximális kizsákmányolás van ma Magyarországon. Gondoljanak csak bele az élő példába, Magyarország gázszerelőjének a tevékenységébe, 2012-es gazdasági tevékenysége. Mérlegadatokat használok. 2012 után 800 millió forint osztalékot vesz fel Mészáros, 225 embert foglalkoztat a 2012-es esztendőben, és a 225 embernek összesen fizet 157 millió forint bért. Miközben, még egyszer mondom, a gazdasági eredmények után 800 millió forint osztalékot vesz fel. Mi ez, ha nem kizsákmányolás?
Európa központinak tekinthető térségeiben nagyjából 10 euró/óra a minimálbér nagyságrendje. Magyarországon ez 2-2,5 eurónak felel meg. Ez nem magyarázható a vásárlóerő-paritásból fakadó különbségekkel.
Talán amiről itt még kevés szó esett, amiben lenne tennivalója a kormánynak, mondjuk, az adóigazságosság vonatkozásában. Az Európai Unióban a magyar GDP hússzorosának megfelelő az az adó, amit nem fizetnek be. Ha 500 milliós európai közegről van szó, és mi egyből egy egyötvened résznyiek vagyunk, akkor is ez nagyjából azt jelenti, hogy 40 milliárd eurónak megfelelő be nem fizetett adóról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy 12 ezer milliárd forint. Ez azt jelenti, hogy a magyar GDP egyharmadáról. E tekintetben a feketefoglalkoztatás vonatkozásában, a feketegazdaságban történő folyamatok tisztításában kellene jeleskedniük önöknek, és akkor lehetne olyan folyamatokat erősíteni, ami a dolgozói szegénység minimalizálásához vezethetne, s megakadályozhatná, fékezhetné az országból történő elvándorlásokat, és valós bérfelzárkóztatásokat eredményezne, nem pedig a bruttó bérek egekbe történő emelésével párosulna.
Azt kell mondjam, hogy bérkülönbségek mindig lesznek országon belül is, országon kívül is. Látható, 108 ezer forint az országon belüli bérkülönbség, 226 ezer és 118 ezer forint Budapest és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye viszonylatában, pedig itt vásárlóerő-paritásról nem nagyon lehet beszélni. Hát hogyne lenne bérkülönbség országok és országok viszonyrendszerében?
A lényeg nem ez. A lényeg az pontosan, hogy az adott országnak a kereseti viszonyaihoz igazítottan kellene a legalsó, a minimálbér, a garantált bérminimum tekintetében olyan parametrizálást elérni, amellyel a béreket alulról felfelé lehetne tolni. És önöknek abban is felelőssége van, hogy nemcsak a minimálbér vagy a garantált bérminimum emelését kell elkövetni, ráadásul úgy, hogy közben ugyanannyi vagy még több bevételre tesznek szert, mint annak előtte, hanem abban is felelősségük van, hogy az e feletti bérek ne torlódjanak össze, hogy az e feletti bérek tekintetében tovább lehessen lépni, és ott is bérfejlesztéseket lehessen eszközölni. Tudják mit? A munkakörülmények tekintetében, ott is változásokat kellene eszközölniük, egyszerűen azért, hogy az emberek jó szívvel és biztonsággal merjék vállalni a munkafeladatok elvégzését.
Az utolsó gondolataim között pedig azt szeretném megerősíteni még egyszer, hogy nem beszélni kell a bérek növekedéséről, a foglalkoztatás növekedéséről, nem manipulálni kell. Nem. Nem belehazudni kell az emberek szemébe, akár a munkanélküliséget érintően a csökkenésről, amikor önök százezrével löktek ki embereket az ellátórendszerekből. Még azokat is, akik a munkaképességük elvesztése okán akár a 22 800 forintos havi nagyságrendű ellátásra tettek szert. Nem érdekli önöket az emberek nyomorúsága. Önöket a regisztráció érdekli, az, amivel azt lehet alátámasztani, mintha jobb lenne a helyzet.
Jobb lenne, ha inkább az emberek bajaival foglalkoznának, az embereket érintő kérdésekben próbálnának meg pozitív irányultságú folyamatokat indukálni. S még egyszer, utoljára azt mondom, a bér vonatkozásában azt lebegtessék a saját szemük előtt elsődlegesen, hogy ne a járulékterhek növekedésével a bruttó bérek emelkedjenek, hanem a kormány mondjon le bevételekről, legyen képes lemondani bevételi többletekről, és azt forintosítsa az emberek számára, hogy az nettó forrásként az emberek kezében jelenjen meg, egyszerűen azért, hogy egy igazságosabb világot lehessen élni, olyat, ami mögött tisztes jövedelmi viszonyok vannak az emberek számára. Elnök Úr! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
