SNEIDER TAMÁS
SNEIDER TAMÁS
SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gyakran hangoztatott érv, hogy a bérek mértékét meghatározza a termelékenység mértéke. Ebben van igazság, de ez csak részigazság. Ha megnézzük Nyugat- és Észak-Európát, azt láthatjuk, hogy a termelékenység átlagosan a duplája Magyarországénak. Ez, ha a magyar viszonyokból indulunk ki, elméletileg mindössze kétszer nagyobb bérek kifizetését jelentené Nyugat-Európa és Észak-Európa térségeiben. Viszont tudjuk, hogy nem kétszer nagyobbak a nyugat-európai bérek, hanem bizony öt-hatszor, sőt Észak-Európában hétszer magasabbak ezek a bérek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Viszont van egy másik nagyon fontos, sőt még talán fontosabb mutató a bérek mértékével összefüggésben. Ez a mutató az adott országban működő szakszervezet erőssége. Ha megnézzük az összefüggéseket, akkor nem meglepően azt tapasztaljuk, hogy az erős szakszervezeti rendszer és a magas bérek mértéke kéz a kézben jár. Tanulmányok tömegei mutatják be a nyugat-európai szakszervezetek munkáját, a munkaadókkal és a kormányokkal kapcsolatos állandó napi szintű érdekegyeztetésüket. Ennek a bemutatására most nyilván nincs lehetőségem, de én egyszerű axiómaként fogalmazom meg azt a tételt, hogy erős szakszervezet egyenlő magasabb bér.
Számomra egyértelmű, hogy a termelékenység növelése nem valósítható meg olyan szakszervezetek nélkül, amelyek a bértárgyalásoknak köszönhetően kiszorítják azokat a cégeket, amelyeknek a termelékenysége vagy kizárólagosan az éhbéreken, vagy a teljesen elavult technológián alapul. Ezeket a cégeket rábírják a technológiai és munkaszervezési fejlesztésekre, persze közösen a kormánnyal, hitelekkel, támogatásokkal segítve azokat a cégeket, amelyek hajlandók alakítani az eddigi viszonyokon. Ezáltal létrejön egy olyan helyzet, amikor a jól működő, modern céggel szemben nem kerül versenypiaci előnybe az a cég, amely nem hajlandó fejleszteni, és amely csak éhbérért hajlandó dolgoztatni. Nyugat- és Észak-Európában éppen az ilyen kizsákmányoló cégek versenyképességi hátrányt okozó magatartása miatt tömörülnek iparági testületekbe maguk a munkaadók, és fogadják el egyöntetűen az ágazati bérmegállapodásokat. Bármennyire is érdekes, de ezzel a valamikori céhekhez hasonlóan egyszerűen kiszűrik maguk közül a kontárokat, a gyenge teljesítményűeket, akik leviszik az áruk és a fizetések színvonalát.
Visszatérve a szakszervezetekre: elengedhetetlen a jogi megerősítésük, és a növekedésükhöz szükséges olyan feladatokba is be kell vonni őket, amik amúgy is a profiljukba vágnak. Néhány dolgot szeretnék csak kiemelni ezzel kapcsolatban. A munkajogi jogvédelem megerősítése nagyon fontos kérdés Magyarországon. Sokkal több munkajogi jogászra volna szükség. Erre nagyobb költségvetési forrásokat kellene fordítani, és elsősorban a szakszervezetek támogatásán keresztül.
Munkaerőpiaci és gazdasági kutatóintézet felállítása. Alig létezik ilyen Magyarországon, szakszervezeti szinten nem is létezik. Ez Nyugat-Európában és Észak-Európában teljesen természetesen bevett szokás. Sokszor ezeknek az intézeteknek a működésével emelik a béreket és tárgyalnak a kormánnyal az adott szakszervezetek.
Az üdültetés szélesebb körű megszervezése a dolgozók számára. Ez is egy tipikusan olyan feladat, amivel meg lehetne erősíteni a szakszervezeti mozgalmat. Önkéntes munkanélküli-alap létrehozása. Észak-Európában ez gyakorlatilag kizárólag a szakszervezetek területe. És tudjuk jól, hogy Magyarországon - Európában elképesztő módon - mindössze három hónap áll rendelkezésre munkanélküli-segély címén, és utána kész, vége, elfogyott ez a lehetőség. Észak-Európában ez két évig tart, kérem szépen. Ráadásul két forrásból kapják a dolgozók a béreket, egyrészt önkéntes forrásból, és az állam is biztosít forrásokat a munkanélküli-segélyre.
A felnőtt-továbbképzés esetében is - amiről éppen most volt szó - bizony nagyobb részvételre volna szükség a szakszervezetek részéről, hiszen ki az, aki a munkavállalókkal és a munkaadókkal állandóan napi kapcsolatban van, és a legjobban ismerheti azt, hogy milyen képzésre van szükség az adott helyzetben. A munkavédelmi szabályok betartásának az ellenőrzésében is sokkal nagyobb szerepet kellene adni a szakszervezeteknek.
Végezetül el kell érni, hogy a szakszervezeti vezetők, az üzemi tanácsok vezetői ne legyenek kiszolgáltatva a munkaadóknak, teljesen függetlenítve legyenek tőlük. Új törvényi szabályozásra van szükség.
(19.00)
Tisztelt Képviselőtársaim! A bérfelzárkóztatás nagyon komplex dolog, rengeteg elemét kell megvitatnunk. De egy biztos, a szakszervezeti rendszer és jogosítványok radikális változtatása nélkül nem fog sikerülni, mert erős szakszervezet nélkül nincsenek magas bérek. Erről sajnos még ma nem volt szó, de remélem, hogy néhány képviselőtársam még gondolkodni fog ezen, mert Nyugat-Európa társadalma nem működne enélkül. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
