DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban fogalmazódott meg kisebbségi vélemény. Gyakorlatilag azok az érvek kerültek elő a Törvényalkotási bizottság vitájában is, mint a módosító javaslatunkban, amit a szakbizottság nem volt hajlandó támogatni, és az egyik államtitkártársa próbált is válaszolni rá. Megjegyzem, hogy elég meglepő választ adott a bizottsági ülésen, amit elfogadni természetesen nem tudtunk. Ugyanis azt kifogásoltuk, hogy ha már van olyan lehetőség, ahol - egyszerűen fogalmazva - provokálni lehet bizonyos közfunkciót betöltő személyeket, akkor valószínűleg indokolt lenne ezt nemcsak az alacsony beosztást betöltő emberekre alkalmazni, hanem kiterjeszteni az államigazgatás legfelsőbb szintjeit betöltő személyekre is. Kisebbségi véleményként elmondtam és most is fenntartom, hogy önmagában azt a lehetőséget, hogy provokálni lehet, én nem tartom jónak. Sem hasznosnak nem tartom, sem jónak nem tartom, nem gondolom, hogy az igazságszolgáltatás részévé kell tenni. De ha már ezt önök megtették, akkor szeretném megkérdezni - hátha államtitkár úr tud valami normálisabb választ is adni rá, mint az ott jelen lévő kollégája -, hogy miért nem lehet ezt kiterjeszteni államtitkárokra, miniszterekre vagy ügyészekre. (Kontrát Károly: Meg bírókra?) Bíróra nem. Ügyészre, államtitkárra és miniszterre. Ugyanis az önálló hatalmi ág, tisztelt miniszter úr, ha már így rákérdezett, az a bíróság. Az ügyészség nem önálló hatalmi ág, az ügyészség független állami szerv, de soha nem volt önálló hatalmi ág. Nem tartozik abba a triászba, amit megfogalmaztak annak idején, és viszonylag hosszú ideje tartja magát.
Nem értem igazán azt, hogy ilyen módszereket tudunk alkalmazni, mondjuk, az eljáró rendőr vonatkozásában, de annál, aki az egész büntetőeljárást felügyeli és adott esetben dönt - az ügyész -, nem alkalmazható. Miért nem, államtitkár úr? Mi ennek az oka? És mi annak az oka, hogy ha önök elvárják, hogy ezeknek a feltételeknek megfeleljenek a rendőrök, akkor azt nem várják el, hogy ön is megfeleljen ennek? Miért nem? Önt miért nem lehet ez alá vonni?
Az volt államtitkártársának a véleménye, hogy azért, mert akkor a feletteseiket ellenőriznék a rendőrök. Hát, ez nagyon meglepő. S akkor megkérdezem: amikor tábornokkal kapcsolatban merül fel egy ilyen probléma, akkor azt majd csak tábornok fogja tudni ellenőrizni? Az egyik tábornok tudja csak a másik tábornokot provokálni, a saját felettesét pedig nem tudja? Hát, én nem így olvasom a törvényt, hanem úgy, hogy a rendőrség belső elhárító vagy ellenőrző szerve akár saját feletteseit is tudja ellenőrizni. Vagy másként van ez, államtitkár úr? Akkor mégis milyen elvi alapot tud nekem mondani, hogy önt és a miniszterét nem lehet így ellenőrizni, ha egyébként mindenki mást?
Ugye, azt nem gondoljuk, hogy ma Magyarországon a korrupció alapvetően attól burjánzik, hogy a beosztott alkalmazott korrupt? Nem, nem ettől van! Magyarországon egy kiterjedt állami korrupcióval állunk szemben, úgy nevezik, hogy state capture. (Kontrát Károly: Tegyen feljelentést, képviselő úr!) Mi ellen tegyek feljelentést, államtitkár úr? Gondolkodjon már egy kicsit, ne haragudjon! Mi ellen tegyek feljelentést? State capture ellen? Vagy mi ellen? Általában beszélek arról, mindenhol azt detektálják, minden egyes felmérés és kutatás azt mondja, hogy Magyarországon az állami korrupció szintje hihetetlenül magas, és nem a beosztottak miatt, hanem az állami vezetők korrupciója miatt. Mészáros Lőrinc miatt, Garancsi István miatt, Tiborcz István miatt meg Orbán Viktor miatt; önök miatt, államtitkár úr, és nem a beosztott rendőr miatt.
Hogy jön ahhoz egy kormányzat, hogy provokálni lehet a kisrendőrt, de a felettesét, az államtitkárt és a minisztert meg nem?! És az ügyészt sem. Kialkudta önöknél Polt Péter, hogy ezt ne lehessen? Vagy mi az oka ennek? Egész egyszerűen felháborító ez a hozzáállás, államtitkár úr. Semmi nem arra utal, hogy Magyarországon a korrupció fő problémáját ezek az emberek jelentik, hanem a kormányzati korrupció jelenti. Ugye, nem gondolja, államtitkár úr, hogy majd be kéne fejezni ott a nyomozást - remélem, nem gondolja ön sem, és remélem, az ügyészség sem gondolja azt a Voldemort-ügyben, hogy egy fideszes képviselő trükközött a pénzekkel. Ugyanis azokat a pályázatokat valaki elbírálta a minisztériumban, és valószínűleg nem az utolsó beosztott, hanem egy államtitkár vagy a miniszter döntött arról, hogy az hova menjen. Jó eséllyel ő írta alá.
(18.00)
Ehhez képest önök, megint csak azt mondom, a korrupciót úgy kívánják megfogni vagy megragadni, hogy megint az alacsony beosztásban lévő tisztségviselőket lehet majd provokálni. Isten őrizz, hogy önöket valami ilyen hátrány érhesse!
Államtitkár Úr! Mi erre az elvi válasz? Legyen szíves nekem megfogalmazni, mert én nem tudok rá választ adni. És legyen szíves akkor azt is megfogalmazni, hogy a módosító javaslatunkat egyébként, ami erre irányul, miért nem támogatják. Mert az, amit az ön államtitkártársa mondott, nemhogy nem magyarázat, hanem sokkal felháborítóbb, mint amire eredetileg gondoltam. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
