DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes hónap az április: változékony és szeszélyes, mint a fiatalság. A fiatalságról pedig sokan azt állítják, hogy kezdetben mindig liberális.
Most mégis különös fintora van annak, hogy a megint divatba hozott kormányellenes, sőt nem kis ambícióval kormányváltónak nevezett tüntetések egyik molinóján az „áprilisi ifjak” megnevezés állt. Ez ott és akkor markáns és sokatmondó arculcsapása volt a magyar történelemnek. Magyarországon ugyanis ma nem az a helyzet, sőt merőben más, mint 1848-ban volt. Akkor ugyanis a forradalom és a szabadságjogok kivívása egy nagy társadalmi bázissal rendelkező, magyar lelkű és bölcsen, előre meghatározott célokért indított többéves reformmozgalom, a reformkor folyamatába illeszkedett, aminek következtében a szakszerűen kidolgozott áprilisi törvényeket fogadtatták el az Országgyűléssel és a királlyal.
A szabadságharc leverése után 18 évig tartó és az osztrák közigazgatást megbénító passzív rezisztencia pedig elérte a célját, 150 évvel ezelőtt létrejött a kiegyezés. Soha azelőtt és azóta sem volt még olyan kitartó és következetes a magyar, mint akkor. Ennek a gyümölcsét élvezhette a boldog békeidőkig, 1914-ig.
Ma nem ez a helyzet. A ma hőzöngők óhajainak nincs látható társadalmi, jogi bázisa. A magyar lelkület is hiányzik. Bölcsen, előre kidolgozott célokat az úgynevezett kormánybuktatók hézagos soraiban nem találunk. Maguk fölött nem fogadnak el más tekintélyt vagy hatalmat. Jelenlegi utcai megnyilvánulásaik a köztulajdon rongálása, üres szlogenjeik skandálása és magyar történelmünk nagyjainak emlékét megcsúfoló gyerekes viselkedésük nem mutat fel semmilyen értéket. Sőt, most elnézést is kell kérnem tőlük, mert a történelem fogalmát talán még ismerik, de a magyar szót nemigen tudják értelmezni, még kevésbé a kereszténységet. Ugyanis, amint 2014 adventjén, úgy most a nagyhét napjaiban zavarták meg magyar keresztények ünnepi készületének szent idejét. Ugyanis nekik nem szent az, ami a magyaroknak ezer esztendeje az, a Krisztus-hí-vők-nek pedig 2 ezer éve a legnagyobb ünnepük a világon, a húsvét sem. Abban a kultúrkörben, ahol szocializálódtak, nincs értelme az értékekről, a hitről, a családról és a nemzetről beszélni, mert gazdájuk egyedül az anarchiában érdekelt, a teljes európai anarchiában, amit országról országra haladva akar elérni, hogy illegális migránsok millióinak betelepítésével megsemmisíthesse az európai kultúrát.
A budapesti utcák eseményei is ebbe a tervbe illeszkednek. Száz éve, az első bolsevik diktatúra óta nincs új a magyar nap alatt, csak mindig más ürüggyel, más eszközzel akarják elérni ugyanazt a célt. 2010 óta eddig többször próbálkoztak ezzel, de sikertelenül. Most a külföldi egyetemekre vonatkozó értelmező szabályozás okán látták elérkezettnek az időt, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. A kormány azonban a helyén van, és marad is a következő demokratikus választásokig, reményeink szerint pedig tovább is, mert Magyarországon demokrácia van.
Ám az is igaz, hogy aki hozzászokott a tisztességtelen előnyökhöz és a kiemelt bánásmódhoz, annak a jogegyenlőség diszkriminációnak tűnik. Nekik a kettős mérce természetes. A toleranciát egyirányúként értelmezik, csak őket kell tolerálni, nekik más felé ilyen kötelezettségük nincsen. (Gőgös Zoltán közbeszól.) Keresztény ihletettségű Alaptörvényünk pedig olyan nekik, mint só a sebben. Az ilyen diktatúrát kiált, noha fogalma sincs annak mibenlétéről.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mi lenne, ha diktatúra lenne, nem lennének négyévente demokratikus választások; betiltatnák az ellenzéki pártokat, nem lenne ellenzéki sajtó, szabad sajtó egyáltalán (Kunhalmi Ágnes: Most sincsen szabad sajtó!), ha három főnél többen gyűlnének össze az utcán, a tüntetni merőket a rendőrség azonnal összeverné és bekasznizná, a családtagjaikat megzsarolná, a hőzöngőket pedig éjszakánként likvidálná?
Tisztelt kormánybuktatók, ugye, ismerős ez a módszer a szellemi elődjeiktől? A valóban áprilisi ifjú, a kommunista diktatúra szellemi áldozata, az április 11-én született Márai Sándor így ír: „Minden részletet ismerni kell, mert nem tudhatjuk, melyik fontos, mikor világít egy szó a dolgok mögé.” Április tehát ide vagy oda, sajnálatos, hogy nincs Magyarországon életképes ellenzéki potenciális kormányváltó erő, de erről nem mi, kormánypártok tehetünk.
A baloldal a jellegénél fogva magától ilyen. Demokratikus úton még nem tudtak győzni, csak csalással, puccsal, uszítással (Kunhalmi Ágnes: Csalással? A választójogi törvényt ki változtatta meg?), pusztítással és fegyverrel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Fegyverük nincs. Isten óvja meg tőlük Magyarországot! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Közbeszólások ugyanonnan: Úgy van!)
