IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A tavaszi ülésszakban a harmadik olyan törvény van az Országgyűlés előtt, amely állami vagyon ingyenes átadásáról szól. Kezdődött a geszti kastélynak a református egyház ré-szére történő átadásával, erről tegnap volt szavazás. Folytatódott a hatvani kastély vadászkamarának történő átadásával, amiből visszatáncoltak. És most itt van ez a javaslat, amely további ingatlanokat javasol átadni különböző egyházaknak.
A Lehet Más a Politika, mint a jövő nemzedékért felelősséget vállaló párt, a két korábbi törvényjavaslat kapcsán erősen leszögezte, hogy a nemzeti vagyon megőrzését kiemelt célnak tartja, ezért nem tudjuk támogatni, hogy az állami vagyonról szóló törvényben enyhíteni próbáljanak a vagyon ingyenes átruházásának szabályain.
Nem lehet persze figyelmen kívül hagyni, hogy ahogyan a T/14241. számú javaslatban, úgy itt is az egyházak részére történő ingatlanátadásról van szó. A Lehet Más a Politika, mint közösségelvű, konzervatív hagyományokat is fontos értéknek tekintő párt, az egyházak társadalmi szerepét fontosnak tartja, és azokat mint értékeket közvetítő közösségeket nemcsak az államtól átvállalt szociális, kulturális és oktatási feladatok végzésében, hanem a hitéleti tevékenység végzésében is támogatandónak tartja. Emellett éppen az egyházak autonómiájának megőrzése érdekében elengedhetetlennek tartjuk, hogy az állam ne telepedjen rá az egyházakra, ne alakítson ki olyan szabályozást, amellyel azokat függésben tudja tartani, ne tudjon kénye-kedve szerint döntésekkel kedvezményeket adni és ezzel összefüggésben akár támogatásokat megvonni is.
A Fidesz vezérszónoka, Bóna Zoltán úgy kezdte, hogy örömteli és büszkeségre okot adó az, ami tegnap elfogadásra került a geszti kastély kapcsán. Én egyáltalán nem így érzem, egyáltalán nem így érezzük, hiszen itt egy olyan egyedi döntésről van szó, ami nem felel meg normatív feltételeknek. Azt gondoljuk, mi nem azért szavaztunk nemmel, és nagyon sokan nem azért szavaztak nemmel, mert nem látnánk az egyházak társadalmi szerepének fontosságát vagy ne értékelnénk az ő hitéleti tevékenységüket. Azért szavaztunk nemmel, mert ezt az eljárást, ami ilyen egyedi módon történik, amivel gyakorlatilag függő helyzetbe hoznak, hozhatnak egyházakat, nem tartjuk elfogadhatónak.
Az egyházaknak államtól átvállalt feladatai és hitéleti céljai végzéséhez történő ingyenes vagyonátadásra a korábbi, T/14241. számú javaslattal kíván lehetőséget teremteni a kormány, amely kapcsán úgy látjuk, hogy az mindkét, általunk fontosnak tartott értéket veszélyezteti. A kormány jutalmazó és büntető politikája már az év végi pénzosztogatás során is megjelent. A most előttünk fekvő javaslat pedig ennek az egyházakat függésbe taszító politikának a folytatása, amellyel a neki kevésbé szimpatikus, politikai céljait esetlegesen veszélyeztető egyházakat bünteti.
Gondoljanak csak bele, tisztelt képviselőtársaim, jelen esetben három egyház és egy szerzetesrend kap ingatlant. Miért éppen ők? Miért nincs benne? A reformáció 500. évfordulójáról beszélünk október 31-ével, amely Luther Márton szimbolikus eseménye a pontjainak a várkapura kitűzése. Mindannyian tudjuk, hogy ő egy evangélikus egyháznak az alapítója. Evangélikus egyház hol marad? Miért maradt ki? Talán azért, mert némileg kritikus volt a kormányzat politikájával szemben? Mert kritikus volt. Miért maradt ki? Tetten érhető, hogy ez bizony az államnak, a kormányzatnak egy olyan cselekvése, amivel az általa kedveseknek ad, másoknak pedig nem ad, esetleg még el is vesz.
Tisztelt Bóna képviselő úr a vezérszónoklatában elmondta, hogy az alkotmányban szerepel az állam és a vallási közösségek különválasztásának szükségessége. Igen; éppen ennek mond ellent ez a mostani javaslat, és annak a normativitásnak is ellentmond - a jövő héten mit fogunk tárgyalni, mely egyházakat? 27 egyház közül melyik javaslatáról fogunk egyesével tárgyalni, amelyik odamegy, és kicsit lobbizik a saját érdekében, hogy „hú, de kellene nekem ez az ingatlan”, és „akkor jól van, most akkor ezt neked adjuk”. Milyen törvényalkotás ez, képviselőtársaim? Hol van itt a normativitás?
Meggyőződésünk, hogy az államnak az átvállalt állami feladatokra átlátható, normatív, szektorsemleges rendszerben kellene biztosítania a forrásokat, és a hitéleti tevékenység támogatása is egy előre meghatározott, normatív rendben kell hogy történjen, éppen a függetlenségük megőrzése érdekében, és ki kell zárni a rendszerből a kormányzat ad hoc döntéseitől függő elemek lehetőségét. Az egyházak részé-re történő vagyonátadást pedig a kárpótlásról szóló szabályozáson keresztül, annak az alapelvei szerint kell megoldani, illetve adott esetben felül kell vizsgálni ezt. Ha önök úgy látják, valljuk be, van rá jócskán alap, majd részletesen ki is térek rá egyes vagyonelemek kapcsán, hogy bizony van ok arra, hogy ezt az akkori kárpótlást, a kilencvenes évek elején történő kárpótlást felülvizsgáljuk, mert számos hibája megmutatkozik.
Azonban az állami vagyon elsődleges célja, hogy az állam az általa nyújtandó közszolgáltatásokhoz teremtsen megfelelő alapokat. Az állam azonban, úgy látjuk, nem foglalkozik azzal, hogy mindenki által elérhető és jó minőségű közszolgáltatásokat hozzon létre és tartson fenn, inkább leépíti azokat, a vagyont meg osztogatja.
Abban nem látunk kivetnivalót, ha a vagyon használatát az államtól átvállalt feladat ellátására vagyonkezelésbe vagy használatba kapja egy-egy egyház, de a tulajdonátadás és az elidegenítési tilalom 15 évre csökkentése már veszélyezteti a nemzeti vagyon védelmét.
Nyilván meg lehet vizsgálni elemenként, hogy egy-egy ingatlanátadás mögött milyen konkrét okok állnak, és nyilván lehet is méltányolható és elfogadható indokokat találni, ahogy ez a javaslatban külön szereplő Konstantinápolyi Patriarchátus Magyarországi Ortodox Exarchátusa részére történő vagyonátadás kapcsán is felmerülhet, de meggyőződésünk, hogy minden ilyen esetben a felmerülő, jogosnak tekinthető igényt az annak megfelelő jogszabályi keretek között kell rendezni. Bár a Magyarországi Ortodox Exarchátus esetében az indoklás nem tartalmazza, de sejthető, hogy a vagyonjuttatás mögött éppen az elmaradt kárpótlás állhat. Ugyanis a kommunista hatalomátvételt követően, 1949-ben a magyar ortodoxia a Moszkvai Patriarchátus fennhatósága alá került, ebben semmi meglepő nincs. Ezt a döntést a Konstantinápolyi Patriarchátus vitatta, mivel a döntés szerinte nem a valós kánonjogi alapon állt, hanem a Kelet-Európában kialakult politikai helyzet eredménye lett az, hogy a magyarországi ingatlant nem a konstantinápolyi egyház kapta meg, hanem a moszkvai. Valljuk be, nem sok alapja lett volna annak, hogy ezt a moszkvai kapja meg; lehet, hogy egy szovjeturalomról van szó. Tehát ennek az oka ez, és más közép-kelet-európai országokban is, amelyek a szovjet érdekszférába tartoztak, ugyanez történt meg.
Így hát a rendszerváltást követően jogutódlási viták álltak elő. A Magyarországi Ortodox Exarchátust, azaz a konstantinápolyi egyházat a rendszerváltás idején szervezték újra, bírósági bejegyzésére 1995. szeptember 19-én került sor. Ezzel különült el a Moszkvához hű Magyar Ortodox Egyházmegye és a Konstantinápoly fennhatóságát elismerő Magyarországi Ortodox Exarchátus szervezetileg is.
(11.50)
Miután a Magyarországi Ortodox Exarchátus a kárpótlásból nyilvánvalóan kimaradt, hiszen akkor még jogilag nem létezett, ezen a jogcímen véleményünk szerint vélhetően indokolható lenne az ingatlanok átadása részükre, azonban ennek módja meggyőződésünk szerint csak kárpótlás szabályozott keretében lenne megoldható, az LMP ennek keretében látná a legjobbnak, hogy ez az egyház ezt megkapja. Nyilvánvalóan voltak itt is perek, talán ismerik ennek a történetét, nem tudta igazolni a konstantinápolyi egyház, hogy erre ő igényt tartott, és elveszítette a moszkvaival szemben a pert.
Nem szeretnék különösebben belemenni, hogy a Fidesz jelen pillanatban miért nem akar ezzel előállni, akár azzal, hogy megvizsgálják. Igazából magával a moszkvai ortodox egyházzal sincsen nekünk ilyen problémánk, tehát igenis azok is megérdemlik az ingatlant, a konstantinápolyiak is megérdemlik az ingatlant, de nem az ilyen jogi szabályozás a legalkalmasabb arra, hogy ezt megkapják.
Néhány gondolat még az egyes ingatlanokkal kapcsolatban. Nézzük sorra, az egrivel kezdődik. Az egri ügy azért is érdekes és azért is sokkal inkább támogatható, mint a többi - ha egyedileg vizsgáljuk, és túltesszük magunkat azon, hogy általánosságban nem igazán elfogadható ez az eljárás, ahogy önök eljárnak -, mert az egri esetében a helyi önkormányzat is hozzájárult ahhoz, és itt egy többlépcsős eljárás során tavaly ősszel indította el, hogy az egyébként kis kihasználtsággal bíró pincét visszaadja az egyház ré-szére, az önkormányzat erről döntött, úgy került ide elénk. Tehát ez egy önkormányzati vagyon volt, állami vagyonná lett, és így tudja most visszakapni. Tudható az is, hogy ebből turisztikai látogatóközpont épül majd az Egri Főegyházmegye gesztorálásával. Nincs ezzel ilyen értelemben probléma, mivel ez kihasználatlan, az önkormányzat is szívesen átadta erre a célra, ez így egyedileg nem tűnik problémásnak.
Nézzük az esztergomit, ez már sokkal problémásabbnak tűnik. Esztergomi nyelvek szerint, egy kicsit utánajárva, ha önök is megkérdezik, kollégiumnak akarják használni. Azok a diákok hol vannak jelenleg, akik ebbe a kollégiumba fognak beköltözni? Egy másik kollégiumban, ami ugyancsak egyházi. Csakhogy az az ugyancsak egyházi kollégium a főegyház-megye építésze szerint sokkal jobb lenne, ha szálloda lenne, már vannak tervek is rá. Tehát önök átköltöztetik a kollégistákat az egyik a kollégiumból, amely jelenleg is az egyházé, egy olyanba, amit most kap meg az egyház, hogy abból az épületből, amely jelenleg egyházi kollégium, egyházi szálloda épüljön. Hát, ez nem igazán korrekt, azt gondoljuk, ez nem az a szó szoros értelmében vett, se nem oktatási, se nem szociális feladatátvállalás, de meggyőződésünk szerint még csak nem is hitéleti, ez egy gazdasági tevékenység.
Szívesen vitába szállok önökkel, javítsanak ki, ha nem így van, nem tudom tételesen alátámasztani, hogy ez valóban így van, de több helyről ezt hallottuk, hogy az a szándék, és az idő majd bebizonyítja, hogy abból az épületből, ahonnét átköltöznek majd ebbe, szállodát készül készíteni a főegyházmegye.
Életszerűség és normativitás, ez az, amit elvárnánk. A korábbi vezérszónok mondott olyat, hogy ha az egyik egyház jelentkezne, mondjuk, valamilyen amerikai egyház, akkor azt nem támogatnák. Mi, országgyűlési képviselők nem igazán tehetjük meg, hogyha egyszer elfogadtuk, és jogegyenlőség van, akkor azt mondjuk, hogy ez szimpatikus, most támogatjuk ezt az egyházat, ez nem szimpatikus, mert olyan nagyon sokat ugrabugrálnak meg énekelnek, azt nem támogatjuk, vagy mások esetleg az elképzelései a világról. Nem tehetjük meg, hogy nem semlegesen viszonyulunk ehhez, képviselőtársaim, ez nem normatív dolog, ez nem a jogegyenlőség rendszere, ha az egyik egyházat így kezeljük, a másik egyházat meg úgy kezeljük. Meggyőződésünk, hogy egy jogállamban ezt nem lehet megtenni, van is éppen elég probléma az egyházi törvénnyel, most is amilyen helyzetben vagyunk ennek kapcsán annak ellenére, hogy többszörösen előkerült már, és nincsen elfogadva.
Azt gondoljuk, a Lehet Más a Politika azon az állásponton van, hogy ez ilyen formában nem támogatható annak ellenére, hogy vannak támogatandó elemei, egyedi esetekben egyedi elemek, amelyek elfogadhatóak lennének, de összegészében ez az eljárás kinyitja a kaput. Ahogy a geszti kastély átadása kinyitotta Pandora szelencéjét, ez nagyon sok hasonló esetet fog eredményezni, amivel számos probléma van.
Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy eljöhet az az idő, amikor önök maguk is megbánják, hogy kinyitották ezt a szelencét, mert most törvény-be foglalják, és ki tudja, hogy egy következő kormányzat (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), aki esetleg nem az önök szája íze szerint tevékenykedik, majd ezzel hogy él vissza, ahogy önök is most visszaélnek ezzel. Köszönöm.
