DR. JÓZSA ISTVÁN,
DR. JÓZSA ISTVÁN,
DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hét évben meglehetősen sokat ostoroztuk a kormányt alapvetően amiatt, hogy nem kifejezetten beruházásbarát a gazdaságpolitikája, ennek eredménye volt, hogy vissza is estek rendesen a beruházások Magyarországon, a kritikus 20 százalékos szint alá is, ami tudjuk, hogy visszaesést jelent, mert 20 százaléknál lehet arról beszélni, hogy a kieső és megújuló termelőeszközök, vagyoni értékek körülbelül megfelelő arányban vannak.
Ez, hogy Magyarország versenyképességével baj van, nemcsak egy szubjektív érzés volt a magyarországi befektetők, bilaterális kamarák - magyar-német kamara, magyar-amerikai kamara, magyar-kínai kamara - szakmai véleménye alapján, hanem bizonyos objektívnak számító mutatókban is megnyilvánult.
Az a problémánk, hogy ez a törvényjavaslat ma nagyon jó szándékú, és fontos, hogy ilyen törvények szülessenek, de ez a törvényjavaslat a hazai versenyképesség strukturális problémáit nem képes orvosolni, és önmagában a bürokráciacsökkentés, illetve a bürokráciacsökkentés a rezsicsökkentés, a közműcsatlakozások terén kevés eredményt hozhat.
Az igaz, hogy erre rendkívüli módon szükség van, mert amikor egy gazdasági érdek világosan abban fogalmazódik meg, hogy a befektetők ne elriasztva legyenek egy-egy beruházástól, hanem lehetőleg minél komfortosabban kapják meg azt az adatszolgáltatást, azt az engedélyezést, azokat a szükséges okiratokat, amelyek a beruházásának az indításához szükségesek, akkor ez egy alapvető nemzeti, nemzetgazdasági érdek. Annál is inkább fontos, hogy ezen a területen gördülékenyen történjen az ügyintézés és korrektül, mert a verseny a szomszédos országokkal, Romániával, Erdéllyel, ahol komoly magyar befektetői réteg él, és nagyon ügyesek abban, hogy külföldi befektetőket odacsábítsanak, ott sajátosabb módja van az ügyintézés hatékony megfogalmazásának, amivel ott egy különleges iroda foglalkozik most, és nem feltétlen pozitív eredményeket hoz. Mindenesetre az engedélyek megszerezése Romániában egyértelműen biztosított.
(10.10)
Magyarországon sajnos kétféle gyakorlat tapasztalható. Egyrészt van még kis létszámú elkötelezett, hozzáértő szakbürokrata - itt jó értelemben mondom a hivatalnokra azt, hogy bürokrata, Max Weber-i értelemben -, és van olyan sok-sok pályakezdő, aki vagy nem méri fel a jelentőségét a cselekedete súlyának, vagy az ismeretei hiányában képtelen arra, hogy megfelelő eredményt produkáljon. Erről sajnos olyan hírek is tudomásunkra jutnak, akár hatósági engedélyek hiánya, akár finanszírozási információkban mutatkozó félretájékoztatás, ami hazai középvállalkozásoknak százmilliós nagyságrendű veszteséget okoz, mert nem tudnak egy-egy akvizíciót a vállalt ütemben lefolytatni, mert egyszerűen vagy nem kapják meg a szükséges engedélyeket, vagy mást találnak, mint amire józan ésszel számítani lehetett.
Tehát arra valóban jó lehet ez az előterjesztés, hogy néhány helyezéssel feljebb tornázza az országot azokban a versenyképességi rangsorokban, ahol az ehhez hasonló szempontok alapján pontoznak, mint például a Világbank által készített „doing business” lista. Ahhoz viszont nyilvánvalóan kevés lesz, hogy az ennél összetettebb, például a Világgazdasági Fórum által összeállított rangsorban feljebb tudjon lépni Magyarország. Ez az a lista, tudják, kedves kormányoldali képviselőtársaim, ahol Magyarország 2016-ban hat helyet rontott a helyezésén, és a 2015. évi eredményhez képest a 28 EU-tagállam közül - akkor még egyértelműen annyi volt - a 25. helyen tudott végezni Magyarország ezen az eléggé összetett versenyképességi listán. Ami, azt kell mondjam, hogy nem fiktív, mert ezt a listát nemcsak itt, a magyar parlamentben nézik - vagy a magyar kormányban nem nézik, mert nem tulajdonítanak neki jelentőséget -, hanem a befektetők nézik. Ez azért kifejezi azt, hogy milyen beruházási, befektetési környezet fogadja a beruházókat, a fejleszteni vágyókat egy-egy országban.
Rátérve az előterjesztés konkrét tartalmára, az előterjesztett módosítások célja, hogy a közműcsatlakozások felgyorsítása érdekében az esetenként túlzottan bürokratikus ügyintézés egyszerűsítésre kerüljön, a hatóságok számára a határidők rövidebbek legyenek, tehát a törvény erejénél fogva szorítani az ügymenetet egy gyorsabb ciklusidőre, illetve mindezek mellé még egyfajta költségcsökkentés, amelynek eredményeként szintén számszerűen kimutatható a versenyképesség, hogy mennyibe kerül egy engedélyezési folyamat, mondjuk, Szlovákiában; ezt azért szokták nevesíteni a beruházási feasibility studynál, hogy mibe kerül az engedélyezés. Gondolom, az alkotmányos költséget nehéz hozzászámítani; reméljük, arról itt Magyarország esetében nincsen szó, mert ugye Magyarországon nincsen alkotmány, csak Alaptörvény, tehát ebből adódóan alkotmányos költség sem merülhet fel, ahol csak Alaptörvény van. De ez csak pusztán egy szómágia, amit elkövettem, a gyakorlathoz valószínűleg semmi köze.
Tehát a törvényjavaslat módosítani kívánja a földgázellátásról szóló törvényt, a villamos energiáról szóló törvényt, a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi törvényt, a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi törvényt, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi törvényt, az ingatlannyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvényt és a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 2012. évi törvényt.
Természetesen nem alapvetően akarják módosítani ezeket a törvényeket, tehát ezeknek a szabályozásoknak a lényegi eleme megmarad, és pont itt jön a probléma. Az, hogy a központi nyilvántartásból lehet majd kiválasztani azokat a villanyszerelőket és vízvezeték-szerelőket, akik a kivitelezési munkákban részt vehetnek, ez a földgázszektorban lehet, hogy azt jelenti, hogy nemcsak a nemzet gázszerelő-je - nem akarom nevesíteni, mert talán még a parlamentből is személyiségi jogi perre nyílna lehetőség, ha nevesíteném a nemzet földgázszerelőjét -, de gondolom, ebbe a központi minősített nyilvántartási rendszerbe mások is bekerülhetnek, és ez segíthet.
Ami komolyabb probléma, az a határidő-torlódás. Tehát nemes az a cél, hogy ezek az átfutási idők csökkenjenek, hogy valaki gyorsabban megkapja a választ a hivatalból, viszont kérdéses, hogy az adott informatikai rendszer mellett, az adott tudás-rendszer mellett, az adott - nem tudok jobb szót rá - „rend” mellett, hogy mennyire tartanak rendet egy-egy hivatalban, egy-egy ilyen engedély- vagy vé-le-ménykiadás mennyire lesz megbízható. Ugyanis, ha a kormányzat következetesen végigviszi azt az IT technológiában, ennek a fejlesztésében, a nyilvántartási rendszerek fejlesztésében rejlő lehetőséget, ami az Európai Unió - tudja, amit most meg akarnak állítani, Brüsszelt, hogy ne hozza ide a pénzét; Brüsszel, állj meg, ne hozzál ide se kultúrát, se teljesítményt, semmit. Tehát ha nem ezt tennék, hanem elfogadnák és célszerűen használnák fel az információtechnológia fejlesztésére szolgáló forrásokat, akkor teljesen elképzelhető és kézenfekvő, hogy ezek a nyilvántartások digitalizálást követően, célszerű keresési rendszereket követően akár a most leszűkített határidők töredéke alatt is tudnák biztosítani az ügyfél kérését.
Alapvetően itt a megbízhatóságról, a pontosság-ról és a későbbi használhatóságról van szó. Mert sokra megy az ügyfél azzal, ha a 15 nap helyett a földgázelosztónak most már csak 5 nap alatt kell kiadni, hogy felülvizsgálja a kivitelezés előtt a csatlakozóvezeték és a felhasználói berendezés kiviteli terveit, ha ehhez például a csatlakozási pontok tisztázása területén nincs meg a kellő, digitálisan is elérhető információ a számára. Tehát ha ezt úgy képzelik el, hogy majd kézzel sokkal gyorsabban dolgoznak az ügyintézők, akkor ez egy kudarcra ítélt mutatvány. Ez nem a versenyképességet fogja növelni, hanem a káoszt és a megbízhatatlan adatok sorát.
Az előterjesztés szerint a közműszolgáltatóknak a hálózati csatlakozási igény ügyében hozott döntésével szemben rögzítésre kerülnek a jogorvoslatot biztosító hatóság eljárásának alapvető szabályai és határideje is. Ez azért fontos, mert különösen a külföldi befektetőt meg kell tanítani arra, hogy Magyarországon milyen engedélyekre, mire van szüksége. Gondolom, minden komoly befektető alkalmaz hazai szakértőt is, de akkor nyugodt minden befektető, ha ezt írásban látja. Tehát ha a törvény egy ilyet megkövetel, az egy helyes törekvés, hogy előre látható legyen a folyamat lényege.
Az tény, hogy a törvényjavaslat kihirdetése és hatálybalépése közötti idő meglehetősen rövid, ezért e tekintetben csak remélhető, hogy a magyar kormányzati közigazgatás fel tud készülni - illetve jelenleg is fel van készülve, mert nyolc nap alatt nem fog tudni felkészülni túl sok mindenre -, tehát jelenleg is fel van készülve arra, amiről beszéltem, hogy akár a digitális technológia lehetőségeit is kihasználva, be tudja majd tartani a törvényben rögzített határidőket úgy, hogy azzal a közműszolgáltatásokkal kapcsolatos biztonsági követelmények nem sérülnek, azok megbízhatóak lesznek, és a rövid eljárási határidők betartásából eredő esetleges hibás hatósági döntések nem veszélyeztetik majd a személyek és a vagyontárgyak biztonságát.
(10.20)
Ugyanis itt kétféle kockázat van. Az egyik a befektetők kockázata, ami nagyjából megjelenik abban, hogy milyen az ország megítélése. Jelenleg sajnos rossz. Tehát sokkal kevesebb külföldi befektető jön Magyarországra, mint amennyit az objektív mutatók alapján lehetővé lehetne tenni, tehát a szubjektív megítélés Magyarország esetében rossz. Ez az egyik veszély.
A másik veszély sokkal konkrétabb és sokkal kézzelfoghatóbb: a személyek élet- és vagyonbiztonsága, illetve a cégek vagyonbiztonsága területén is megjelenik egy kockázat az esetleges hibás hatósági döntések következtében. Tehát a törvényjavaslat kodifikációs szempontból nincs kellően előkészítve, például a módosítandó törvényjavaslatok meglehetősen különös, mondhatni összevissza sorrendben vannak egymás után szedve ahelyett, hogy a jogszabályszerkesztési követelményeknek megfelelően kronológiai sorrendben követnék egymást, hogy a jámbor szemlélő, tehát nem a kifejezetten beavatott számára is könnyen és gyorsan megérthető lenne.
Tehát egy olyan törvényjavaslat van előttünk, amire nagyon nagy szükség van, Magyarország versenyképességét a bürokrácia színvonalának emelése oldaláról is kifejezetten javítani kell, ez a papír viszont nem az. (Felmutat egy papírlapot.) Nem akarom megsérteni a szemléltetés szabályait, tehát ez most nem szemleltetés, csak az előterjesztés egy lapját emeltem meg, nem kockáztatva, gondolom, semmilyen házszabályi büntetést. Tehát ez nem az, amire vágytunk, így ezt még nem tudjuk támogatni, de az irányt üdvözöljük. Köszönöm szépen, elnök úr. (Heringes Anita tapsol.)
