IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tavaly terjesztették be Semjén Zsolt, Balog Zoltán és Varga Mihály urak a nagypéntek munkaszüneti nappá nyilvánításáról szóló törvényjavaslatot egyéni képviselői indítvány formájában. Így nem volt szükség arra, hogy az emberek véleményét kikérjék, egy társadalmi egyeztetésre kerüljön sor; konzultáció egyházakkal, szakszervezetekkel, munkaadói és érdekképviseletekkel. Elhangzott Soltész Miklós államtitkár úr szájából, és szeretnék majd a vita során kérni egy kis kiegészítést, egy félmondat, hogy volt ilyenfajta egyeztetés, ahol csak a munkaadók tiltakoztak ez ellen. Kérem, néhány szót majd erről szóljon. Úgy látjuk, hogy viszonylag szűk volt ez, ha volt is ilyen. Nyilván abban nagyon széles körű az egyetértés, hogy munkaszüneti napot igenis van hely adni és ezt támogatjuk is, de hogy pont erre kerül a választás, arról bizony érdemes lett volna egy társadalmi vitát nyitni és nem megkerülni, illetve nyilván hatástanulmányokat is érdemes lett volna talán készíteni és azokat megismerhetővé tenni.
De nézzük konkrétan a javaslatot! Néhány érvet szeretnék majd hozni, és bízom benne, hogy itt a beszélgetésben válaszokat fogok rá kapni. Elsőként talán, emlékeznek, voltak bent jó néhányan a jelenlévők közül tavaly ősszel, amikor egy hosszan-hosszan elnyúló javaslat, a magyar haditengerészek napja kapcsán hónapokkal később végre elfogadásra került egy javaslat, és én eléggé határozottan a KDNP- tagoknak mint előterjesztőknek elég határozottan jeleztem azt a fajta igényt, hogy nagyon jó lenne, ha némileg alaposabban fogalmaznák meg saját előterjesztésüket.
Ha emlékeznek, elmondom, szerepelt az indoklásban olyan rész is, hogy a hullámsírban alusszák örök álmukat az elhunytak. Azt gondolom, egy KDNP-s javaslattól ennél több várható, a keresztényektől, akik a feltámadásban hisznek. De nemcsak ilyen apróságokba kötnék bele, hanem abba, hogy egy igényesség ehhez nem ártana, ugyanígy a jelenlegi előterjesztéshez is.
Amikor elolvastam ezt, hogy a nagypéntek - idézem - a keresztény liturgiában a húsvét előtti péntek, amelyen a keresztények Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és temetéséről emlékeznek meg - idáig az idézet -, ez tökéletesen helytálló, jó megfogalmazás, csak egyetlen a probléma vele, amit én rossz néven veszek, ez a megfogalmazás betűről betűre a Wikipédiából van bekopipésztelve. Azt gondolom, egy előterjesztésnek lehet ennél komolyabb rangja. Lehet, hogy fordítva történt és a Wikipédia később készült, mint ez az előterjesztés novemberben? Könnyen meg lehet nézni, mert a bejegyzések visszakövethetők. Aztán több lexikonban megnéztem, és itt bukkant föl legelőször, amit találtam. Ha mégis van ellene érv, én szívesen nyitott vagyok ezt meghallgatni. Szerintem ez nem egy precíz, alapos előkészítés volt. (Soltész Miklós közbeszól.)
Tavaly októberben jelentette be Orbán Viktor a magyarországi református egyház zsinatának emlékülésén, idézem: „A reformáció emlékévét a kormány részéről alkalmas pillanatnak látjuk, hogy a nagypéntek méltó megünneplését úgy segítsük elő, hogy azt munkaszüneti nappá nyilvánítjuk.” A kormányfő azt is hozzátette, hogy már csak egyetlen akadályt kell vennünk, egy karcagi református atyafi bólintására várunk. Ez utóbbi megjegyzés, úgy gondoljuk, hogy az egyéni képviselői indítvány egyik szerzőjére is utal, és Varga Mihályról van talán szó. (Németh Szilárd István: A nemzetgazdasági miniszter. - Szászfalvi László: Talált, süllyedt!) Köszönöm, nem volt más tippem, B-verzió. Tőle idézek egy korábbi interjújából: „Reformátusok vagyunk, egy évben csak kétszer járunk templomba, karácsonykor és húsvétkor. Sosem voltunk buzgó katolikus fajta.” Én buzgó katolikus fajtának tartom magam ezen a megszólaláson, ezen az interjúrészleten egy kicsit meg is botránkoztam, de azt gondolom, hogy ha az egyik szerzője vagy egyik jóváhagyója ennek a javaslatnak ekként nyilatkozik meg, akkor mennyire gyökerezik mélyen ez a fajta indíték, amiből származott az önök javaslata.
Érdemes elolvasni Balog Zoltánnak szintén ezen a zsinaton elhangzott beszédét. A miniszter úr szavai szerint, idézem: „A mai világban szükség van az egyházak becsületére, hitelére és súlyára. E társadalomban betöltött szerepükre válaszul lesz újra munkaszünet Jézus kereszthalálának emléknapja.” Folytatom egy kis kihagyással: „A kormány annyit tud tenni, hogy munkaszüneti nappá nyilvánítja nagypénteket; hogy ünnep is legyen, az az egyházak feladata.”
Azt gondolom, nyilván amikor miniszterként elmondta, figyelnünk kellene arra, hogy valahol megtaláljuk azt a határt, ami egy állami tisztségviselőként, miniszterként, illetve egy egyház tagjaként, egyház lelkészeként feladatunk megtalálni a kettő között a különbséget. Hogy érezzük, hogy lássuk, hogy miért mondom ezt, ezt egy gondolatkísérlettel megfordítom. Emlékezzenek vissza, néhány hónappal ezelőtt, amikor éppen most van kicsengése vagy jelentős fordulata ennek az olimpiai kezdeményezésnek, a parlamentben lévők széles egyetértést tanúsítottak, nagyon kevesen voltak, akik az olimpia ellen foglaltak állást, és egy olyan társadalmi kezdeményezés indult, ami teljesen megfordította ezt, és ma is a kormány teljesen hallgatott erről. A honvédelmi miniszter válaszolt az ezzel kapcsolatos kérdésekre. Elbújtak ez elől.
Tehát kialakult itt egy majdhogynem konszenzus, és azt láttuk, hogy kívülről meg annyi aláírást összegyűjtöttek, ami minden idők egyik legnagyobb mennyiségű aláírása, pedig csak Pesten gyűjtötték. Mi van akkor, tisztelt miniszter úr, tisztelt államtitkár úr, ha egy fordulat következik be Magyarországon, mi van akkor, ha egy olyan kormányzat kerül hatalomra és olyan többséghez jut, hogy az első intézkedése az, hogy ezt a kezdeményezést eltörli és a nagypénteket mint munkaszüneti napot eltörli?
Tetszik érteni a fordított gondolkodást? Gondolkodjunk ezen is, hogy ne tegyünk olyat a társadalomra vagy gondoljuk meg, alakítsunk ki egy konszenzust, ne adjuk meg a lehetőséget arra, hogy azt mondják, na, azok kitalálták, nem egyeztettek senkivel, átnyomták, föl sem mérték azt a helyzetet, ami nem az ő saját szempontjuk. Ezt érdemes lenne megfontolni már csak azért is, hogy ne lehessen ezt úgy egyik napról a másikra, mert egyáltalán nem vagyok ennek ellene, de azért majd mondok jó néhány érvet, ami szerintem elgondolkodtató.
Ilyen például az egyik, hogy a nagypéntek ünneplésének a jelenlegi gyakorlata meggyőződésem szerint nem alapozza meg azt, hogy ez egy munkaszüneti nap. Gondoljanak csak bele, mi történik nagypénteken! Délután 3-kor keresztútjárás, 5-6 órakor megemlékezés, aztán utána gyakorlatilag zárul a liturgiák sora. Nem ez a nap az, ami akadályozza az emberek vallásgyakorlását, lehet, hogy ezen a napon dolgoznak. Én magam részt veszek rendszeresen ezeken.
Ami számomra fennakadást okozott, az épp a nagycsütörtök volt. Nem azt mondom, hogy ezt nyilvánítsuk munkaszüneti nappá. Például a krizma-szentelő misék csütörtök délelőtt vannak, és a püspöki székesegyházakban. (Soltész Miklós: Az nem is nekünk van! Az a papságnak van!) Tehát oda eljutni azért sokkal nehezebb, az akadályozva van sokkal inkább. Pénteken, azt gondolom, a szertartások ezt nem teszik indokolttá, hogy ezen a napon legyen a munkaszüneti nap. A családok érdeke hangzott el érvként.
(20.10)
Nézzük meg azt a szempontot, hogy ha nagypénteken - és ez már elhangzott érvként, de még egyszer felhoznám ezt - zárva tartanának a kereskedelmi egységek, akkor pont egy nagyszombaton nyitnának meg újra, és egy vásárlási hullám indulna, és ez megtörné, azt gondolom, ennek az ünnepnek a folyamát. Sokkal szerencsésebb, hogyha nem szombaton kell elmenniük vásárolni, hanem meg tudják ezt tenni korábban, az ünnepre készülés során. Szerintem ez is egy átgondolandó szempont, hiszen a boltok ritkán vannak négy napig nyitva. (Sic!)
Az álláspontunk, a Lehet Más a Politika álláspontja, hogy ha munkaszüneti napban gondolkodunk, akkor azt mindenképpen a társadalmi igények felmérésével kellene kezdeni, és ezzel kapcsolatban - ez is elhangzott - szerencsésebbnek tartjuk, hogyha, nyilvánvalóan tudjuk is, de megkérdezzük az embereket, akkor sokkal hamarabb bukkan elő a december 24-e, sokkal hamarabb van erre igény. Hiszen gondoljanak csak bele annak a családanyának a helyzetébe, aki december 24-én 2-ig, 4-ig vagy akár 6-ig dolgozik, és úgy esik be gyakorlatilag a karácsonyfa mellé. Meggyőződésem, hogy ez egy olyan szempont, amit hogyha családokra hivatkozunk, akkor bizony érdemes figyelembe venni.
Számos társadalmi előnye is lenne nyilván ennek, ha december 24-e lenne munkaszüneti nap. Egyértelműen alkalmasabb rá, hogy munkaszüneti napként szolgálja az előterjesztésben kitűzött célokat. Ahogy korábban jeleztem, szerintem ezt úgy levezetni egyházi ünnepből egy állami, egy általános munkaszüneti nappá, sokkal inkább indokolt egy szélesebb elfogadottságú alkalomkor, mint például december 24-én.
Ahogy elhangzott, Németországban 17 nap, Szlovákiában 15 nap a munkaszüneti napok száma, és hogyha a gazdaság állapota ezt lehetővé teszi, akkor természetesen szerencsés az, ha Magyarországon is ez minél több lesz; az emberi szempont, az emberek érdeke sokkal fontosabb, azt gondoljuk, mint a munkaadók szempontja. Mi kitartanánk amellett, hogy gondolják át, hogy sorrendben december 24-e előbb van, mi erre vonatkozó módosító javaslatunkat is megtesszük. Tisztelettel várom a felmerülő érveket, és örülnék, ha erre lenne nyitottság, hogy ezeket a szempontokat megbeszéljük, mert úgy érzem, hogy az elhangzott érvek nem támasztják alá kellőképpen azt, ami alkalmat önök megjelöltek erre a munkaszüneti napra. Köszönöm a figyelmet.
