DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Engedje meg, hogy katolikusként válaszoljak az ön napirend előtti felszólalására, és rögtön katolikusként egy Luther Márton-idézettel kezdjek: „A szentírás olyan, mint a gyógynövény, minél többet dörzsölöd, annál jobban illatozik.”
Ahogy ön is utalt rá, tisztelt képviselő úr, 500 évvel ezelőtt, 1517-ben Luther Márton fiatal szerzetesként teljesen új utat teremtett egész Európának vagy az egész világnak, hiszen olyan világméretű változást indított el, amelynek köszönhetően később virágzásnak indult a magyar nyelv, jelentősen gazdagodott a magyar kultúra és sok más európai nemzet kultúrája is. Sokan tűzték zászlajukra Luther előtt is a katolikus egyház megújítását, elég akár a ferencesekre is gondolni, de évszázadok után Luther Márton is ebbe a munkába fogott.
Mindazon hitbéli állásfoglalások, amelyeket ő 500 évvel ezelőtt kiszegezett a wittenbergi templom ajtajára, kihatnak az ember mindennapjaira, gazdálkodására, családi és közösségi életére, munkájára, hivatására és kultúrájára. Az új eszmék Magyarországra kereskedők, diákok, papok közvetítésével érkeztek és terjedtek el, először a felvidéki szabad királyi és bányavárosokban, majd az erdélyi szász területeken, később egyre több területén az országnak. A reformáció egyik nagy érdeme Magyarországon az anyanyelven történő prédikáció és a nemzeti nyelvű szentírásfordítások elkészítése, ami nagy hatással volt az oktatásra is.
Sylvester János új testamentum-fordítása, Károli Gáspár teljes bibliafordítása, a vizsolyi biblia lehetővé tették Isten igéjének közvetlen és szabad tanulmányozását egyre több ember számára. A reformáció hatására lendült fel a nyomdászat, a nyomtatott művek nagyban hozzájárultak az irodalmi magyar nyelv megszületéséhez, a helyesírás egységesítéséhez, valamint jelentős képzőművészeti értéket is képviseltek. A korszak jellemző vonása, hogy minden nagy református egyben nagy író is volt.
A jubileum kapcsán fontos hangsúlyoznunk a reformáció kora óta eltelt időben folyamatosan fennálló protestáns kollégiumoknak, mint a debreceni, pápai vagy sárospataki kollégiumnak a magyar és az egyetemes művelődéstörténetben betöltött, a magyar kultúra megtartásában és virágzásában játszott kiemelkedő szerepét, szellemi központként történő működését. Azt a kulturális, szellemi, lelki és tudományos többletet, amit a reformáció kiváltotta társadalmi, gazdasági és további változások hoztak Európa és a világ számára, tudatosítani kell a magyar társadalomban is. Tudatosítani kell a hívő közösségek tagjaiban, az egyházi világ perifériáján lévő tömegekben, de a kereszténységtől távolabb állókban is.
Ez nem csupán az istenkereső egyén ügye, ez nem csupán az Isten igéjét hirdető egyházak ügye. Ez a teljes magyar társadalom, a nemzet közös ügye és felelőssége. Európa arculatát, kultúráját, polgárosodását nagyban meghatározta a reformáció, amelynek 500 éves jubileuma hazánk számára is kiemelten fontos alkalom és lehetőség a keresztyén, keresztény és nemzeti múltunk legteljesebb megismerésére, valamint ezen értékekre alapozott jövőnk építésére. A reformátorok munkássága nemcsak a teológiára korlátozódott, hanem a művelődés, a politika, a gazdaság, a zene és a jog területén is éreztette és mind a mai napig érezteti hatását.
Az Európa és a világ társadalmi-gazdasági életét jelentősen meghatározó reformáció nagymértékben hozzájárult nemzeti identitásunk, kultúránk megteremtéséhez is. Magyarországon a XVI. században, a török uralom korszakában terjedtek el a reformáció eszméi, a magyar nyelvű istentiszteletek és bibliafordítások óriási szerepet vállaltak a magyar nyelv, így a magyar nemzet fennmaradásában. Természetesen a reformáció is, mint minden megújulást vagy változást hozó folyamat, sebeket ejtett és fájdalmakat okozott. Az 500 éves jubileumi megemlékezés komoly küzdelmekről is szól, háborúkról, hitvitákról, véres eseményekről és szakadásokról is.
De örömünkre szolgál, hogy az egyházak kölcsönös bocsánatkéréssel, megbánással fordulnak ma egymás felé, és megtalálják azokat a többségben lévő pontokat, amelyek összekötik őket, és együtt tudnak hálát adni a tisztulásért, a megújulásért. Ferenc pápa több megnyilvánulásában hasonlóan értékelte a reformációt, amely ma nem a szétválasztásról, hanem a közös megújulásról és az összefogásról szól, aminek kisugárzása egész hazánk, népünk javára szolgálhat.
Ezért hirdette meg a kormányzat a reformáció emlékévét az 500 éves évfordulón. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
