ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Magam is gondolkodom, hogy kell-e igazából reagálnom, mert ami elhangzott, az a mondandóm érvényességét nem érintette; ráadásul úgy látom, hogy bár látszólag felénk, sőt fizikai mivoltukban felénk fordulva beszélnek, de egymáshoz beszélnek. Ha jól látom, itt nem rólunk van szó, hanem egymással futnak versenyt, futnak az életükért, be akarnak kerülni a következő parlamentbe. MSZP, LMP és Jobbik versenyfutást látunk, mi ehhez csak kísérleti tárgyként szolgálunk. Nem akarom őket ebben akadályozni, tehát ha demagógiában szeretnének versenyezni, akkor mi ennek nem állunk az útjába. Azt tudom mondani, hogy ha valaki végigfigyelte ezt a vitát, azt láthatta, hogy Magyarországon van egy dolgozó és felelős kormány, és van egy felelőtlen ellenzék; ez itt a helyzet, tisztelt hölgyeim és uraim. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Ráadásul többedszer kell elmondanom, hogy az ország eredményei, bár még nagyon sok tennivaló van ebben az országban, nem a kormány eredményei. Természetesen nem ártana az országnak egy működőképes kormány, aki tudja, hogy mit csinál, van egy programja, vannak döntései, azokat végrehajtja, az sosem baj, de alapvetően a siker mégsem ebből fakad, ez csak egy szükséges előfeltétel. Magyarország sikerei annak köszönhetőek, hogy Magyarországon az emberek az elmúlt években rengeteget dolgoztak, hajlandóak voltak változtatni, hajlandóak voltak újragondolni az életüket, hajlandóak voltak még több munkát végezni, hajlandóak voltak hozzáigazítani a saját terveiket az Európa előtt álló jövőhöz.
Megértették, hogy miben kell jobbnak lenniük nekik is, ha azt akarjuk, hogy az ország előrejusson. Szerintem jól döntöttek, és jól dolgoztak, és amikor önök bennünket próbálnak támadni, akkor nem tudom, miért nem veszik észre, hogy a magyar embereket sértik meg, őket nézik le, őket becsülik le; amikor elvitatják azt az eredményt, amit tízmillió ember közösen ért el ebben az országban, akkor nem a kormány sikereit vitatják - önök ezt nem látják? -, hanem megsértik az embereket, akik dolgoznak nap mint nap. Szerintem ez egy buta politika; nem az én dolgom, hogy tanácsokat osztogassak az ellenzéknek, de higgyék el, ez nem vezet sehova.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt szeretném kérni önöktől, hogy becsüljék meg jobban a magyarok munkáját; Szél Bernadett asszonytól meg azt kérem, hogy különösképpen ne sértegesse a pedagógusokat, több tiszteletet érdemelnek, mint ami az ön hozzászólásából kihangzott.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Van azonban egy-két komoly, konkrét ügy, amiről azt gondolom, talán nem árt, ha a viszonválaszban szó esik.
A minimálbér. A minimálbérről szóló döntésre bár nagyon büszkék vagyunk, és örömmel vennénk, ha azt mondhatnánk, hogy mi ezt egyedül hoztuk meg, de a valóság nem ez. Ez egy közös siker: a minimálbérről szóló emelést a munkaadókkal és a munkavállalókkal kötött megállapodásban szabályoztuk. Aki tehát azt állítja, hogy az rossz a gazdaságnak, az nem tudja, mit beszél, hiszen a gazdaság szereplői kötötték meg ezt a megállapodást; az beszéljen a kamarával és beszéljen a VOSZ-szal, vagy beszéljen a Kereskedelmi és Iparkamarával, az ÁFEOSZ-szal, azokkal, akik aláírták ezt, a szakszervezetekkel. Ők pontosan tudták, hogy mit írnak alá, hiszen ők tárgyalták ezt ki, ők tették a javaslatokat. Tehát azok a felvetések, hogy ez majd a gazdaság egyik részének rossz lesz, meg így-úgy, egész egyszerűen nem érintik a kormányt, részben nem valóságos felvetések, másfelől ezeket a kérdéseket mind megvizsgálták a gazdaságot valóban működtető szereplők, és ezek után kötöttek egy megállapodást, és nekünk az a dolgunk, hogy ezt hajtsuk végre. Rossz helyen kopogtatnak, ha azt akarják állítani, hogy azok a bérmegállapodások, amelyek megszülettek, elhibázottak és a kormány felelősségi körébe tartoznak.
Szerintem ezek jó megállapodások egyébként, büszkék lehetünk rájuk, büszkék is leszünk a következő években. Én személyesen is, szemben azzal, amit itt a jobbikosoktól hallottam, szeretném elmondani, hogy nem ismerek egyetlen olyan kormányt sem, pedig mindegyiket láttam a rendszerváltás óta, amelyik olyan mértékben emelte volna a béreket, mint a kereszténydemokraták és a Fidesz közös kormánya. (Taps a kormánypártok soraiban. - Gúr Nándor: A bruttóját!)
A szocialisták frakcióvezetőjének szeretném azt mondani, csökkenő, de azért még mindig meglévő tisztelettel (Derültség a kormánypártok soraiban.), hogy amikor a nyugdíjasokról beszél, említse már meg legközelebb, legyen kedves, hogy önök voltak azok, akik elvették tőlük a 13. havi nyugdíjat. (Közbekiáltások az MSZP soraiból. - Gőgös Zoltán: És ki adta nekik?) Említsék ezt meg, ha már szóba hozzák a nyugdíjasok kérdését, ami szerintem helyes, mert fontos ügy. Mi lenne, ha elmondanák azt is, mielőtt megszólalnak: szeretnénk elmondani, hogy mi voltunk az a párt, amelyik elvette a nyugdíjasoktól a nyugdíjat. Ráadásul van egy ténybeli tévedés is abban, amit hallhattunk, ugyanis Magyarországon ma van egy törvényes rend, a törvényes rend garantálja, hogy a nyugdíjaknak sohasem szabad kisebb mértékben növekedniük, mint az infláció mértéke. Ezt törvény garantálja, ezt megkapják, minden egyes fillért a nyugdíjasok megkapnak, ami őket megilleti. Tehát aki azt állítja, hogy a nyugdíjasok az inflációnál kevesebb nyugdíjat fognak kapni, az egész egyszerűen nem mond igazat, mert a törvény éppen az ellenkezőjét garantálja.
Hasonlóképpen állunk az energia kérdésével is. Örülök, hogy hirtelen mindenki rezsiharcos lett, üdvözöljük önöket a klubban, de ha már megszólalnak, esetleg nem kéne elmondani: mi voltunk az a párt, amelyik tönkretett sok százezer magyar családot a rezsi emelésével, és mi voltunk azok, akik azt ígértük a választás előtt, hogy nem lesz gázáremelés - majd utána felemelték úgy, hogy belerokkantak a családok? Azok nem önök voltak, tisztelt szocialista pártiak? (Gőgös Zoltán: Kevesebbet fizettek, mint most!) Tisztelt szocialista pártiak, nem önök voltak? Ha már szóba hozzák ezt az ügyet, és egy komoly és méltányos vitát akarunk lefolytatni, nem kellene ezt esetleg megemlíteni?
Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, szeretném világossá tenni, hogy Magyarország mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a közös európai energiapolitika keretében is az energia árának meghatározása a Magyar Országgyűlés és a magyar kormány kezében maradjon, a nemzeti szuverenitásunkat e tekintetben ne érje sérelem. Titkon reménykedem abban, hogy van önök között néhány ember azért, aki ezt átlátja, esetleg ebben támogat is majd bennünket, dacára annak, hogy ellenzéki padsorban ülnek.
Az LMP hozzászólásából csak annyit szeretnék kiemelni, hogy a nepáli vendégmunkásokat most még nem érzem azonnali fenyegetésnek (Derültség a kormánypártok soraiban.), amint aktuális lesz a felvetésük, szívesen foglalkozom azzal.
Vona képviselő úrnak kell még azt elmondanom, aki azt mondta, hogy ne bújjak Tarlós főpolgármester úr szoknyája mögé, hogy nem szoktam én, illetve nem én szoktam más férfiak szoknyája mögé bújni. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)
Ami a minimálbér kérdését illeti, hogy mennyi a nettó meg a bruttó, szeretném világossá tenni, hogy Magyarországon a szakmunkás-minimálbér nettó értékben számolva 107 ezer forint, és a minimálbér esetében, amelyik nem a szakmunkásokat illeti meg, azt tudjuk mondani, hogy akik gyermeket nevelnek, azoknak is eléri a minimálbére a nettó 100 ezer forintot.
(14.30)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Fontosnak tartom a valóságról szóló vitát, bár mindig furcsán érzem magam, amikor egy magamfajta vidéki embert akarnak kioktatni a valóságról itt a Parlament épületében, de mégis, ha megengedik, néhány tényt szeretnék közölni önökkel, nem makrogazdasági számokat, tisztelt Szél Bernadett frakcióvezető asszony, hanem mikroszámokat. Tehát, ha azt a kérdést tesszük föl, hogy 2010-től 2015-ig… - mert összesített adataink ’16-ról még nincsenek, csak ’15-ről vannak, de zárójelben jegyzem meg, hogy a ’16-os gazdasági fejlemények fényében azok a számok majd jobbak lesznek, mint a ’15-ösök, ezt, gondolom, mindenki látja - a magyar családoknak 2010-ben 24,5 százalékát fenyegette az, hogy nem tudja kifizetni a hiteltörlesztéssel vagy a lakásával kapcsolatos egyéb hátralékot. Ez 2015-re 19 százalékra csökkent. Ez is sok, de jóval kevesebb, mint 2010-ben volt.
2010-ben a magyar családok 74 százaléka szenvedett attól, hogy váratlan kiadásokra nem volt fedezete. Ez 74 százalékról 2015-re lecsökkent 50 százalékra, ami még mindig magas, de jelentős csökkenés. (Gőgös Zoltán: Ez kizárt dolog! - Gúr Nándor: Nem elég leírni a papírra! - Bangóné Borbély Ildikó: Ez nem igaz!)
2010-ben a KSH idevonatkozó elemezései szerint 23 százaléka volt a magyaroknak, akik anyagi okokból nem rendelkeztek személygépkocsival. Ez most 20 százalék, ami még mindig magas, de jelentős csökkenés.
Évi egyhetes üdülés hiánya jellemezte a családjainkat 2010-ben, a családjaink 66 százalékát. Ez lecsökkent 2015-re 50 százalékra, ami még mindig magas, de jelentős csökkenés.
A kétnaponta történő húsételfogyasztás hiánya jellemezte 2010-ben a magyar családok 29 százalékát. Ez ma 19 százalék. Még mindig magas, de jelentős csökkenés.
A lakás megfelelő fűtésének hiánya jellemezte a magyar családokat 2010-ben 12 százalékban, és 2015-re ez lement 9 százalékra. Még mindig magas, de már sokkal jobb, mint hat évvel ezelőtt volt. (Gőgös Zoltán: És mennyien fagytak meg?)
És azoknak az embereknek, akiket az anyagi problémákból legalább négy egyszerre sújtott, azoknak az aránya 2010-ben 23,5 százalék volt, most meg 16,2 százalék. (Gőgös Zoltán: Ki hazudta ezt a statisztikát?) Még mindig sok, de már sokkal jobb, mint korábban volt. Erre mondom én, hogy ne vitassák el azokat az eredményeket, amiket a magyarok maguk az elmúlt években elértek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bár híve vagyok a stílusban tartott vitáknak, de úgy vagyok azért vele, hogy a fogadjistennek mégiscsak hasonlatosnak kell lenni az adjonistenhez, ezért a Jobbik elnökének szeretném mondani, hogy én értem, hogy ön itt kiabál meg dühösködik, merthogy bajban van - így szoktak járni azok, akik eladják a pártjuk lelkét, bajban vannak -, de ne rám haragudjon ezért! Jó lenne, ha Magyarország egy olyan ország lenne, amelynek én vagyok az egyetlen problémája! (Bangóné Borbély Ildikó: Az viszont elég nagy!) Ezt kívánom mindannyiunknak. De a helyzet az úgy áll, hogy ne rám legyen dühös! Ön csinált egy antiszemita pártból egy filoszemita pártot; ön csinált egy EU-ellenes pártból egy EU-barát pártot; ön csinált egy bevándorlásellenes pártból egy bevándorláspárti pártot - persze, hogy haragszanak magára az emberek! Ne rám haragudjon, erről önök tehetnek, tisztelt hölgyeim és uraim, és ön személy szerint, tisztelt elnök úr!
Ami a magántermészetű üzleti ügyeket illeti, ott azt tudom mondani, hogy a kormány eddig sem és ezután sem foglalkozott és foglalkozik ezekkel. Viszont azt fontosnak tartanám, hogy önök is tartsák be a törvényeket; az érpataki modellt ne alkalmazzák országosan, az a kérésem. Azért, amit önök csinálnak Érpatakon, azt a lakásmaffia is megirigyelheti. Azt kérem, hogy a szegény emberekkel szemben az önök helyi képviselői ne folytassák azt a politikát, amit elkezdtek. Vagyis azt akarom kérni, hogy tartsák be a törvényeket.
És emlékeztetném magunkat arra az egyszerű tényre is, hogy ma azért jut pénz fejlesztésekre és béremelésekre, mert nem engedjük, hogy az önökhöz hasonló alakok ellopják. Magyarország ma azért erősödik, mert önöket, korrupt jobbikos politikusokat sikerül ellenzékben tartani. És addig lesz Magyarországon pénz, amíg önök ellenzékben vannak, és nem férnek a kasszához. (Gyöngyösi Márton: Ez papírból hiteles volt!) Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)
