DR. HARANGOZÓ TAMÁS,
DR. HARANGOZÓ TAMÁS,
DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP a menekültválság tetőpontján, 2015 augusztusában, azaz immár több mint másfél éve javasolta, hogy a menedékkérelmeket ne az ország különböző szegleteiben, hanem a déli határ közelében bírálják el. Javasoltuk, hogy az ország déli határának közelében alakítsanak ki normálisan felszerelt, megfelelő kapacitásokkal rendelkező, minden érintett hatóság közreműködésével működő befogadóállomásokat. Azt is javasoltuk, hogy az európai szövetségeseinkkel szoros együttműködésben alakítsuk ki az elutasított menedékkérők hazatoloncolásának rendszerét.
Javaslataink süket fülekre találtak. Ehelyett maradt a hazug, kétszínű kormányzati politika, ugyanis miközben a schengeni határok védelméről papoltak, aközben a menekülteket hagyták szépen csendesen Nyugat-Európába szivárogni. Többször bemutattuk, hogy ezen a határkerítés és az olykor nagyon büszkén emlegetett, úgynevezett jogi határzár érdemben mit sem változtatott.
Az írásbeli kérdéseimre megküldött belügyminiszteri válaszokból egyértelműen kiolvasható, hogy a tranzitzónákba jelentkező menedékkérők jelentős részét beléptették az országba, majd hagyták Nyugatra távozni. 2016-ban közel 50 ezer menekültügyi eljárást szüntettek meg. Jelentős részben nyilván azért, mert a kérelmezők, a bevett szófordulattal élve, ismeretlen helyre távoztak. Aligha kétséges, hogy az ismeretlen hely szinte minden esetben Nyugat-Európát jelenti.
Ennek a kormányzati politikának egyik ikonikus eleme a körmendi sátortábor. Nemcsak az országba újonnan beléptetett vagy az ország belsejében elfogott menedékkérőket, de az összes korábban működő létesítmény lakóját is e nyugati határszéli, téli szállásra nyilvánvalóan alkalmatlan sátortáborba szállították, a legzordabb téli időjárás közepette is. Majd álszent módon rácsodálkoztak, hogy milyen csúnya normaszegők ezek a migránsok, hogy mindenki Ausztriába szökik. Tényleg, milyen meglepő! Vajon hogyan jut eszébe ilyen galád gondolat az osztrák-magyar határtól néhány kilométerre didergő menekülteknek? Tehát ugyan határkerítéssel nehezített terepen, de végső soron Magyarországon keresztül is nyitott az út Nyugat felé. Persze, ebben nincsen semmi egyedülálló, hiszen az úgynevezett balkáni migrációs útvonal összes kormánya a menekültek Nyugatra továbbításában látja a kiutat.
Azonban azt a pofátlanságot egyedül Orbán Viktor engedte meg magának, hogy mindeközben mind a magyar, mind az európai közvélemény felé a schengeni határok legnagyobb védelmezőjeként állítsa be magát. Akárhányszor számon kértük önöktől a Magyarországon nyom nélkül eltűnt menedékkérők ezreit, sőt tízezreit, rendre az volt a válasz, hogy az EU nem engedi a menedékkérők mozgásszabadságának korlátozását. Ennél cinikusabb válasz aligha létezik egy olyan kormánytól, amelyik éppen maga szállította a nyugati határszélre felállított sátortáborokba a menedékkérőket.
Ráadásul a válasz még objektíven sem állja meg a helyét. A menekültügyi őrizet intézményét ismeri ugyanis mind az uniós, mind a magyar jog, sőt az uniós dokumentumok rendszeresen fel is szólítják a tagállamokat annak alkalmazására. A magyar hatóságok azonban a menekültválság csúcspontján, 2015-ben és 2016-ban annyi őrizetet sem rendeltek el, mint az azt megelőző években. Míg 2014-ben 4829 esetben rendeltek el menekültügyi őrizetet, addig ez a szám 2015-ben 2393, 2016-ban 2621, vagyis fele volt annak az időszaknak, amikor nem volt még menekültválság. Annak a szabálynak pedig ugyancsak nem szereztek érvényt, hogy a menekültkérők a befogadóállomást az eljárás ideje alatt csak engedéllyel hagyhatják el.
Ilyen előzmények után Orbán Viktor valami hatalmas innovációként adja elő itt az Országgyűlésben, hogy most aztán tényleg őrizetbe veszik a menedékkérőket. E törvényjavaslatot olvasva azonban nyilvánvaló, hogy Orbán Viktor tegnap itt, a parlament ülésén hazudott. Ez a törvényjavaslat ugyanis nem a menedékkérők őrizetbe vételéről szól, amit egyébként ma itt a Belügyminisztérium és a Fidesz vezérszónoka is megerősített. Az a szó, hogy őrizet, ebben a törvényben nem szerepel, kizárólag csak az indoklásában olvasható, ott is csak politikai PR-szövegként.
A törvényszöveg valójában arról rendelkezik, hogy a menedékkérők kötelező tartózkodási helye nem az ország belsejében található valamely befogadóállomás, hanem a tranzitzóna lesz. Teljes egészében itt kell lefolytatni a menekültügyi eljárást. A menedékkérő azonban nem lesz bezárva, nem lesz őrizetben tartva. A tranzitzónát bármikor elhagyhatja, azonban Magyarországra nem léphet be, azaz csak a határos szomszédos ország felé hagyhatja el a tranzitzónát.
Tehát minden ellenkező handabandázással szemben az előttünk fekvő törvényjavaslat lényege nem a menedékkérők fogva tartása, hanem a rátolása a szomszédos országokra. A különbség talán csak annyi lesz, hogy ezúttal nem az osztrák határra, hanem a szerb határra szállítanak mindenkit, legalábbis egyelőre. Ha azonban ismét nagy lesz a nyomás, akkor felteszem, gyorsan használatba veszik a horvát határon felállított tranzitzónákat, vagy az eddigi gyakorlat szellemében akár az osztrák-magyar határra is kerülhet már tranzitzóna.
Orbán Viktor mintaadó európai modellként hivatkozik kormánya gyakorlatára, azonban nincsen ebben semmi mintaadó. Csak a menekültek tologatásának eddigi gyakorlatát folytatja, egyre rafináltabb jogi köntösbe öltöztetve. Ez az őrült, felelőtlen játék, amit egész Európa játszott és ami végül az egész kontinens biztonságát megrengette, nem példaértékű és nem is mintaadó. Ezt a politikát minél többen folytatják, a végén annál keservesebb dráma lesz belőle.
Persze, a nemzeti önzés politikája ideig-óráig hozhat látszólagos eredményeket. Tény, hogy a határkerítés megépítése után valóban kevesebb menekült lépett be Magyarország területére, azonban a kerítés és a határzár csak ideiglenesen terelte el a jobb és biztonságos életre vágyók útját, az Európára nehezedő nyomást nem csökkentette. Amint a többi ország is hasonló intézkedéseket foganatosított, a menedékkérők ismét Magyarország felé vették az irányt. Ezért nyújtanak be újabb és újabb javaslatokat, mert meg akarják nyerni a „ki tolja hatékonyabban a szomszédjára a problémákat” versenyt.
A nemzeti önzés politikájából, az „oldjuk meg kétoldalú megállapodással, okosban” mentalitásból csak katasztrófa lehet. Érdemi megoldást eddig is és a jövőben is az egymás érdekeire tekintettel lévő erőteljes, egységes uniós fellépéstől várhatunk. Ugyanis legyen világos: nem Orbán Viktor kardcsörtetése miatt érkezik ma kevesebb menedékkérő a balkáni migrációs útvonalon, mint 2015-ben, hanem az Európai Unió és Törökország megállapodásának és a balkáni országok szoros együttműködésében fokozatosan végrehajtott határzárásának köszönhetően.
(12.50)
Amíg nem tudjuk enyhíteni azokat a válsággócokat, amelyek otthonuk elhagyására kényszerítik az embereket, addig nem alakíthatjuk ki a védelemre nem jogosultak hazatoloncolásának feltételeit, addig a menekültválság valódi kezelésére esélyünk sincs.
Kérdem én, milyen úton lehet hatékonyabban ezeket a célokat elérni. Ha Szijjártó Péter hoz tető alá kétoldalú megállapodást Líbiától Afganisztánig, vagy ha az Európai Unió egységesen fellépve ösztökéli együttműködésre a vonakodó származási országokat? Legyen bármennyire széthúzó és nehézkes is az európai politika, mégis inkább ez utóbbi hatékonyságában hiszünk. Meg kell érteniük végre, hogy amíg nem találunk megoldást arra, miként juttatjuk haza a határainknál kopogtatókat, addig nincs megoldása ennek a feladványnak. A most benyújtott törvényjavaslatuk ezekről a legfontosabb kérdésekről ismételten nem mond semmit, csak folytatódik a szomszédos országokkal játszott csikicsuki.
Ajánlom figyelmükbe, tisztelt képviselőtársaim, hogy milyen megoldást ad a törvényjavaslat a tranzitzónákban elutasított kérelmeket követő eljárásra. Mindössze annyit mond a menekültügyi törvény most beiktatandó új paragrafusa a (10) bekezdésében, idézem: „Az elismerését kérő a további jogorvoslattal nem támadható döntés közlését követően a tranzitzónát elhagyja.” De vajon mi lesz, ha az elutasított kérelmező nem hagyja el a tranzitzónát? Vajon mire gondolt az előterjesztő, amikor ezt a szabályt beleírta a javaslatba? Kiutasítják? Miként? Be sincs léptetve az országba. Vagy beléptetik, aztán kiutasítják, majd őrizetbe veszik? Vagy ha beléptetik, akkor mi értelme van az egész tranzitzónás eljárásnak? Vagy egyszerűen a rendőrök és a katonák majd kilökdösik az egyébként elutasított menedékkérőket, gyermekeikkel együtt? A fiatal anyákat fogják kilökdösni fizikailag az országból?
Államtitkár Úr! És ha a szemközti oldalon a szerbek ezt megunják, és ők is felállnak, akkor milyen helyzeteket fog ez a törvényjavaslat önök szerint teremteni, azzal az egy mondattal, hogy a menedékkérő majd elhagyja magától az országot? A szerb hatóságok válaszreakciója annak fényében különösen éles lehet, hogy feltehetően a szerb-magyar határra kerülnek a bizonyítottan nem Szerbián keresztül érkező menekültek a javaslat értelmében, sőt még az idegenrendészeti eljárás alatt állók is, márpedig a szerb hatóságok aligha fogják tétlenül szemlélni, hogy Magyarország minden, a területén jogszerűtlenül tartózkodó külföldit egyszerűen hagy átsétálni vagy éppen kilökdös Szerbia területére. Kérdéses továbbá, hogy mi lesz a menedékkérőkkel, ha az eljárás meghaladja a négy hetet, ami az uniós jog szerint kötelező a kérelmezők beléptetésének engedélyezésére. Beengedik őket az országba vagy nyíltan uniós jogot sértenek?
Láthatják, a törvényjavaslat éppen a legfontosabb kérdésekre nem ad szerintünk választ, így aztán az előttünk fekvő törvényjavaslat nem ad választ a két legégetőbb menekültpolitikai kihívásra sem. Mi lesz akkor, ha nem heti néhány száz, hanem 2015-höz hasonlóan ismét menekültek tömegei indulnak útnak? Mi lesz akkor, ha az orosz-ukrán konfliktus intenzitása nő, és menekültek ezrei, tízezrei vagy százezrei jelennek meg az északkeleti határainknál? Mert ugye önök sem gondolják komolyan, hogy a határvonal mindössze 60 méteres sávjában kialakított tranzitzónában elhelyezhető több ezer, esetleg több tíz- vagy több százezer ember a kérelmük elbírálásáig? A mostani kérelmezői létszám mellett ez még megoldható, de mi lesz később, hiszen éppen a kormányzati illetékesek szokták hosszan fejtegetni, hogy milyen hatalmas tömegek állnak készen arra a Balkánon és Törökországban, hogy nyugat felé induljanak. Ami egy Ukrajna felől érkező esetleges menekülthullám veszélyét illeti, kormánypárti képviselőtársaim a kárpátaljai magyarokat és más, Ukrajna felől menekülő embereket is a 60 méteres sávban kialakított tranzitzónákba zárnák? Önök szerint ez velük szemben is elfogadható megoldás lenne?
Ami a határvonal 60 méteres sávjában kialakítható tranzitzónákat illeti, feltehetően még a kormány is érzi, hogy ebből baj lehet, ezért kerülhetett bele a törvényjavaslatba „a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben tranzitzónák céljára eltérő helyen található létesítmény is kijelölhető” bekezdés. Kérdés persze, hogy hol kívánják ezeket megvalósítani. Ha nem is a határsávban kívánják megvalósítani, mondjuk, teszem fel, például Debrecenben akarják kijelölni ezt a helyet, mert nyilván Kósa Lajos ennek nagyon örülne, ott hogy fogják betartani ezt a szabályt, hogy a tranzitzóna nem Magyarország területe felé elhagyható? Ezekre a kérdésekre a törvényjavaslat mit sem mond.
Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP vezérszónokaként már a 2015 februárjában megtartott politikai vitanapon rögzítettem elvi álláspontunkat a menekültügyi szabályozással szemben támasztott elvi követelményekről. Eszerint, idézem: „Az MSZP minden, a menekülthullám kezelése érdekében előterjesztett észszerű, szakmai javaslatról kész tárgyalni, amely a magyar emberek biztonságát erősíti, és a menedékjogot kérőket emberként kezeli, azaz humánus és tisztességes elbánást biztosít számukra.” A most benyújtott törvényjavaslat célja nyilvánvalóan nem a humánus és tisztességes elbánás biztosítása, de a rengeteg aggály és kérdőjel, valamint az átfogó megoldáskeresés teljes hiánya miatt az is több mint kétséges, hogy a magyar emberek biztonságát egyáltalán szolgálja-e a javaslat. Ez ma egyáltalán nem látható, ezért a törvényjavaslatot jó szívvel ebben a formájában támogatni nem tudjuk, az MSZP várhatóan a zárószavazáson tartózkodni fog.
Tisztelt Képviselőtársaim! Reagálva egy kicsit leginkább a fideszes vezérszónoklatra is. Szóval, önök védik meg Magyarország határait? Önök védik meg Európa határait, a schengeni határokat, a magyar embereket, amikor 15 ezer gazdasági bevándorlót hoztak ide letelepedési kötvényeken keresztül? Amikor 4 ezer orosz kapott a moszkvai vízumgyáron keresztül úgy magyarországi és európai uniós beutazási engedélyt, hogy azt sem tudják önök sem, hogy kik voltak azok? És ezek után, amikor ez lebukott, kiderül, hogy valószínűleg évi 400 milliós bizniszt pörgetve, a külügy beleegyezésével és segedelmével még jobban felpörgették a moszkvai vízumgyárat, és még azt sem tudjuk, hogy hányan és milyen engedéllyel jöttek be Magyarországra? Orbán Viktor megengedheti magának ebben az országban, hogy egy arab milliárdos, akit egyébként terrorizmus finanszírozásával vádolnak, az ő személyes kérésére a találkozásuk miatt, minden szabályt felrúgva bejöhessen ebbe az országba? Amikor ma meg kiderül, hogy egyébként Ukrajna tekintetében a honosítási eljárással visszaélve ezrek kaphattak magyar és ezzel együtt európai uniós útlevelet, teljesen törvénytelenül? Világosan látszik, hogy ezek nem mások, mint ukrán szervezett bűnözői körök, bűnözők, és lehet, hogy terroristák ezrei. Önök védik meg Magyarországot, a magyar állampolgárokat és az Unió határait? Nevetséges, képviselőtársaim!
Ezek a legutóbbi ügyek, amelyeket felsoroltam itt a felszólalásom végén, világosan mutatják azt, amit egyszer már Orbán Viktornak itt a parlamentben a szemébe mondtam: az, hogy megengedhetőek ezek az ügyek Magyarországon, azt mutatja, hogy itt a magyar kormány, Orbán Viktor és saját kormánya jelenti az igazi nemzetbiztonsági kockázatot, és közvetlenül veszélyeztetik az itt élő emberek biztonságát ezekkel az egyébként általában, minden esetben korrupcióra visszavezethető ügyekkel. Szégyelljék magukat!
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)
