DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon köszönöm a türelmet, elnök úr, és a szólás lehetőségét is. Azzal kezdte, azt mondta Répássy képviselő úr, hogy csupán korrekcióról van szó, az eredeti szándék nem változik. Vas Imre képviselőtársam a Törvényalkotási bizottság nevében annyit mondott már idetartozó témaként, hogy érdemi változást nem kellett ezen a törvényen eszközölni.
Nos, megszoktuk már ezt a retorikát önöktől, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy amikor gyakorlatilag az önök szándékait egy az egyben felülírja valami, legyen az akár a magyar Alkotmánybíróság, legyen az a Velencei Bizottság, legyen az az Európai Bíróság vagy az Európai Bizottság, és emiatt törvénymódosításra kényszerülnek, akkor úgy próbálják azt eladni és előadni, mintha itt valójában semmi probléma nem történt volna, minden rendben lett volna, apró, pici módosításokat kell a még hatékonyabb jogérvényesítés érdekében tenni.
Az államtitkár úr bólogat, de most mindehhez képest én meg azt gondolom, hogy az eredeti törvény maga volt a szégyen, méghozzá az igazságügyi miniszter személyes szégyene, ugyanis egy olyan törvényt előterjeszteni, amire az Alkotmánybíróság azt mondja, egyébként az önök volt párttársa, a köztársasági elnök indítványa alapján, hogy a jogszabály sérti a jogbiztonságot, és sérti a bíróságok szervezetére vonatkozó előírásait az Alaptörvénynek, azt gondolom, az minden, csak nem apró korrekció, amikor ezt javítani kívánják.
Államtitkár úr, képviselőtársaim, azért egy picit legyünk már józanabbak! Tehát amikor egy Alkotmánybíróság azt mondja egy jogszabályról, hogy alkotmányellenes, és egyes rendelkezései, amelyeket megsemmisített, sértik a jogbiztonságot és a bíróságok szervezetére vonatkozó előírásokat, amelyek az Alaptörvényben foglalnak helyet, akkor az minden, csak nem kisebb korrekció, az a törvény lényege; és annál is inkább mondom azt, hogy a lényege, mert a szándékaikat illetően is a törvény lényegére vonatkozik.
Ugyanis, ahogy Répássy képviselő úr elmondta az imént, az önök szándéka valóban az volt, hogy a hivatalos retorika szerint önálló közigazgatási bíróságot hozzanak létre, a mi retorikánk szerint egy fideszes pártbíróságot. Ez a kétharmados támogatottság hiányában valóban nemhogy elbukott, de még be sem tudták terjeszteni az Országgyűlés elé. Ez volt a miniszter úrnak egyébként és még sokaknak másoknak, például Patyi Andrásnak is az egyik fő célkitűzése, hogy a mandátumuk alatt ez meg tudjon valósulni. Ehhez képest, amikor ez nem ment, akkor önök azt a megoldást választották, hogy egy feles törvénnyel gyakorlatilag megkerülik a kétharmados tárgykört, ezt nemegyszer megtették már szintén, és nemegyszer az orrukra koppintottak már szintén. Megkerülték tehát ismét a kétharmados tárgykört, és feles törvényben próbálták meg, mintegy sunnyogó, lappangó módon létrehozni a közigazgatási bíróságokat.
Szeretném mondani, hogy nem mi mondtuk, hanem önök mondták, hogy ez lenne a megváltás, és erre a jogbiztonság érdekében szükség van, mármint hogy önálló közigazgatási bíróságok alakuljanak. Mi végig azt mondtuk, amit egyébként most Répássy képviselő úr is mond, csak önöknél változik a széljárás, nálunk ez egy picit kevésbé van így, és ez változtatja az önök véleményét. Igen, ma is vannak közigazgatási bírák, bíróságok, és a munkaügyi és közigazgatási bíróságok keretében jogállami módon elbírálják ezeket az ügyeket. Ebben valóban nem kell semmi változás, ezt mondtuk mi is, és ezt mondta egyébként az Országos Bírósági Hivatal elnöke is.
Szeretném hangsúlyozni azonban, hogy önmagában nem azzal van a probléma, hogy önálló-e a közigazgatási bíráskodás vagy nem, mert ilyen modell is van Európa-szerte, és olyan modell is van Európa-szerte, döntés kérdése, hogy mi melyiket választjuk. Csak ahogy szokták mondani, az ördög a részletekben rejlik, itt is erről volt szó: olyan módon, olyan szabályozási keretek közt kívánták megalkotni az önálló közigazgatási bíróságokat, ami gyakorlatilag azt tette volna lehetővé, hogy az önök pártkatonáit be tudják ültetni ezekbe a bíróságokba. Maximum a fele lehetett volna bíró azoknak, akik ezeket a posztokat ezen az új bíróságon betöltik, maximum a fele, tehát lehet, hogy csak a 20 százaléka vagy a 10 százaléka, ez döntés kérdése lett volna, és így álltak volna fel ezek a bíróságok. Magyarán szólva, az önök kipróbált embereit a közigazgatásból át-, beejtőernyőzték volna ezekbe a bíróságokba.
Ez az, amit mi az ellenzéki padsorokból a leginkább kritizáltunk és bíráltunk, magyarán, nem az önálló közigazgatási bíráskodás létét, létjogosultságát, hanem azt, ahogy önök ezt meg akarták valósítani, mert ez megint nem arról szólt, hogy valami jó strukturális reformot kívánnak átvinni, hanem arról, hogy ha a bíróságok megszállása egyenes úton nem sikerül, akkor megpróbálják kerülő úton, részletekben. Ennek a kerülő útnak az egyik része volt az, hogy megpróbálták kétharmad hiányában is ezt megvalósítani, megkerülve a kétharmados szabályozási tárgykört.
(10.10)
Ez az az apró módosítás, amit most önök kivezetnek a törvényből, és én azt gondolom, hogy ez mindennek tekinthető, még egyszer mondom, csak aprónak nem.
Ami viszont maradt. Nyilván üdvözöljük azt, amit a Törvényalkotási bizottság - nyilván kényszerűségből - megtett, hogy ezeket a passzusokat kivette és átírta, de ezt a törvényt támogatni ennek ellenére nem fogjuk tudni. Nem fogjuk tudni azért, mert számos olyan szakmai hiba, probléma van benne, amelyik lehetetlenné teszi azt, hogy „igen” gombot nyomjunk a zárószavazáskor.
Hogy kettőt említsek abból, amik a legfontosabbak és elvi jelentőségűek. Megint csak azt mondom, nem azzal van a bajunk, sőt üdvözöljük azt, hogy egyébként a polgári perrendtartástól elkülönülő, önálló közigazgatási eljárási kódex alakulna, és ez egységes szerkezetben jelenik meg. Ez jó, csak megint a megvalósítás módja az, ami nem jó. Ugyanis például, ami alapvető és elvi problémánk, hogy ahelyett, hogy önök vagy bírói létszámot emelnének, vagy a titkároknak adnák meg, mondjuk, albíró néven vagy bármilyen más néven, vagy akár ugyanígy megmaradna titkárnak, azt a függetlenséget, ami a bíráknak kijár, és akkor lehet rájuk ilyen jellegű feladatokat telepíteni, amit önök most csinálnak; vagy pedig a titkárokra nem volna szabad olyan döntési jogköröket telepíteni, ami egyébként a bírákat, a bíróságokat illeti. A bírói függetlenségnek - nagyon sokszor beszéltünk már erről itt a Házban - több pillére van, nemcsak az utasíthatatlanság, hanem a státuszbeli függetlenség is. Ez mind a kettő korlátozott a titkároknál, mert a titkárok bár az adott döntésben nem utasíthatók, de egyébként igen, és státuszukat tekintve a függetlenségük lényegesen alatta marad a bírói függetlenségnek. Éppen ezért tehát egy alapvetően hibás koncepció az, hogy önök afelé mennek, hogy az egyébként megnövekedett bírósági terhet úgy próbálják enyhíteni, hogy a bíráktól átcsoportosítanak ügyköröket a titkárokhoz, bár nyilván alternatív módon, tehát hogy titkárok is intézhessék ezt. Nem ez a megoldás, tisztelt államtitkár úr! Vagy a titkárokat is olyan helyzetbe hozom - és kell hogy kövesse természetesen a javadalmazás is ezt a felelősséget -, ami megfelel a bírói függetlenség kritériumainak, és akkor lehet rájuk bírói munkát bízni; vagy pedig a bírói létszámot emelem, ez a második lehetőség; a harmadik pedig, hogy nem telepítek oda többletfeladatot, ahogyan önök most egyébként ezt teszik. Márpedig nem is feltétlenül lenne szükséges, hiszen a másodfokú ügyek többségét vagy jó nagy részét most önök azonnal bíróságra utalják a fellebbezés után - miért? Miért ne tudná a fellebbezés kapcsán a közigazgatási hatóság ellátni ezt a másodfokú jogkört, és ezzel a bírósági ügyterhet tudnánk enyhíteni, más megközelítésben nem növelni? Lehet, még egyszer mondom, növelni, csak akkor teremtsék meg az anyagi és tárgyi feltételeket hozzá, és ne pótmegoldásokat keressenek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Mivel ennyi idő állt rendelkezésre, ennyit tudtam elmondani kritikaként. A javaslatot szakmai alapon sem tudjuk támogatni. Köszönöm a türelmet, elnök úr.
