CZERVÁN GYÖRGY
CZERVÁN GYÖRGY
CZERVÁN GYÖRGY földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek az aktív közreműködést. Nem akartam kétpercesekkel megszakítani a vitát, de ahogy azt az agrártémákban megszokhattuk, egy tartalmas, alapvetően szakmai - néhány politikai éllel - vita zajlott, és nagyon szépen köszönöm az észrevételeket, a véleményeket, amelyek itt elhangzottak.
Engedjék meg, hogy megköszönjem azt, hogy alapvetően mindenki támogatja a napirenden levő törvény módosítását. Az egyéb észrevételekre majd próbálok reagálni, de önmagában úgy látom, konszenzus van abban, hogy ami itt előttünk van, a kárenyhítési törvény módosítása alapvetően előremutató és támogatható dolog, de nyilván nem fogom kikerülni majd a kritikai észrevételeket sem.
Győrffy Balázs képviselőtársam is alapvetően pozitívan szólt. Valóban úgy van, hogy lehet kritizálni a rendszert, és én is mondtam az expozémban, hogy úgy gondolom, alapvetően jól működik, de pont arról szól a történet, hogy még jobbá kívánjuk tenni, és ez ügyben máris mondom, hogy várjuk a konkrét felajánlásokat, észrevételeket a javaslatok tekintetében.
Azt azért el szeretném mondani, hogy Európában, az Európai Unióban nem sok ilyen jellegű rendszer működik. Talán a franciáké hasonlít legjobban, ott van ez a kétpilléres része. Más tagállamokban vagy az egyik, vagy a második pillér működik erőteljesebben, de ilyen komplex rendszer, mint Magyarországon van, mondom, nem nagyon működik az Unióban.
Harangozó Gábor képviselő úr is alapvetően pozitívan nyilatkozott, bár elmondta, hogy hiányérzete van. 24 milliárd forint állt a 2016-os befizetések után rendelkezésre, ezt a számot is többen használták. Ebből körülbelül 5 milliárd lesz az az összeg, ami a ’16-os kárenyhítési elszámolások után kifizetésre fog kerülni, tehát 19-cel indulunk a ’17-es évben. A ki-fizetésre mondtam, hogy a napokban, a közeli napokban meg fog történni. Mindig a tárgyévet követő március 31-éig kell ezeket a kifizetéseket eszközölni. Azon vagyunk, azon van most már a Kincstár, hogy ez mielőbb megtörténjen.
Szintén szó volt arról, hogy túl szigorúak voltak a szabályok, és ezért halmozódott föl ez a viszonylag nagy összeg. A „viszonylag” egy fontos szó e tekintetben, mert ha egy extrém időjárási esemény kö-vet-kezett volna be az idén, amire nagyon nehéz felkészülni, és egyetlenegy kárenyhítési rendszer nem fogja az extrém, az igazán extrém körülményeket kezelni, akkor ez a pénz kevés lett volna. Valóban a fékek túl szigorúak voltak, ezért enyhítünk rajta.
Azon lehet vitatkozni, hogy a kárenyhítési törvénybe - amely a természeti, időjárási kockázatok kezeléséről szól - lehet-e harmadik pillért vagy egy jövedelemstabilizációs pillért beletenni, ami alapvetően a piaci kockázatok enyhítését szigorítaná, vagy erre egy másik törvény kell. Nyilván a jogászok ezt így is, úgy is meg tudnák oldani, nem az a lényeg. A jövedelemstabilizációs rendszerre tettünk javaslatot, és a vidékfejlesztési program keretében Brüsszel ezt jóváhagyta. Ez nem olyan régen történt meg, de jóváhagyta Brüsszel.
A Földművelésügyi Minisztérium készen van a koncepcióval arra, hogy ezt hogyan lehet működtetni, egyébként zárójelben jegyzem meg, ez hasonlóan működne, mint a Kárenyhítési Alap, csak jövedelemstabilizációs alap képződne, és hasonló önkéntes meg kötelező befizetések alapján, amihez az állam szintén hozzátenné a forrásokat, mondom, arra nagyon hasonlítana.
Jelenleg a Miniszterelnökségen - az EMVA-dol-gok a Miniszterelnökségnél vannak -, ott foglalkoznak a kérdéssel, egyeztetések zajlanak, és ha úgy alakul, akkor mi nagyon szívesen hozzuk, mi vagy a Miniszterelnökség a parlament elé ezt az eszközt. Már csak azért is, mert valamennyien, akik az agráriumban élnek vagy az agráriumért dolgoznak, saját bőrünkön éreztük a tejválságot, a tejpiaci válságot vagy a sertéspiaci válságot, vagy akár a gyü-mölcs-fel-vásárlási árak is szóba kerültek, tehát mindenféleképpen úgy gondolom személy szerint is, az FM is, hogy egy ilyen jövedelemstabilizációs rendszerre szükség van, szükség lenne. Már csak azért is, mert az Európai Unión belül van ugyan ilyen rendszer, de nagyon-nagyon nehézkesen működik. Pont a tej a jó példa, hogy már gyakorlatilag a tejárak régen emelkedtek, amikor az uniós döntés megszületett, és viszonylag csekély mértékű támogatást kapott Magyarország is.
Egyébként van még ezenkívül más eszköz is - most én fejből nem tudom, nem hoztam el azt a listát - egyéb eszközök, természeti károkat megelőző eszközök beszerzésére. Az összegre nem emlékszem, mintha 5-6 milliárd forint rémlene. A jéghálótól kezdve… - hogy ez milyen technológia, azon lehet vitatkozni, azt szakmailag meg kell beszélni, nem értek hozzá, hogy milyen technológiát célszerű venni, de lesz ilyen. Ez még az idei évben, valamikor év közepén meg fog jelenni, tehát lesz egyedi támogatás a termelőknek, hogy ne csak az országos megoldásra várjanak, hanem egyedileg is tudjon erőfeszítéseket tenni támogatással annak érdekében, hogy a megtermelt javait meg tudja védeni a természeti károk ellen.
De köszönöm szépen alapvetően a támogatását az MSZP-nek is, illetve a KDNP-nek is, Földi képviselő úr is pozitívan szólt a rendszerhez.
(18.30)
A Jobbik képviseletében Magyar Zoltán képviselő úr alapvetően a támogatását fejtette ki. Való igaz, mindent korábban is meg lehetett volna. Annak, hogy most értünk el idáig, alapvetően az az oka, hogy lépésről lépésre haladunk előre. Mióta bevezettük a rendszert, és ahogy mondtam, az Európai Unióban meglehetősen egyedi a magyar modell, minden évben idehoztuk a parlament elé, és minden évben hasonló konszenzussal valamilyen pozitív változtatást eszközöltünk a gyakorlati, a terepről jövő tapasztalatok alapján, mert itt a hozzászólásokból azért érződött, hogy nem bölcsészek tették a javaslatokat - nem megbántva őket -, hanem gyakorlatilag a terephez, a vidékhez, a mezőgazdasághoz közel élők képviselők mondták el a véleményeiket. Ez az egyik dolog.
A másik pedig: ennél nagyobb lépést azért nem tudtunk tenni, például az ágazati szintű szabályozást azért nem lehetett idehozni, mert először azért az alapban föl kellett halmozódnia a pénznek. Tehát ha meg kinyomunk mindent, akkor utána meg az a baj, hogyha egymás után következő három évben vannak extrém károk.
A népvándorlás okozta károkkal kapcsolatosan én úgy emlékszem, hogy történt döntés egy FM-rendelettel, egy de minimis keret terhére történő átalánytámogatást adtunk a termelőknek. Most fejből nem tudom az összes számot elmondani, de nagyon szívesen, hogyha igény van rá, ezt el tudom juttatni. Tehát akik bejelentették az önkormányzatnál vagy ott helyben a falugazdásznál vagy a kamarán keresztül, tehát ezek a termelők kaptak egy átalánykompenzációt.
Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy itt kárenyhítésről beszélünk, kárenyhítési törvényről. Ezt nem szabad összekeverni a kártalanítással. Tehát már a nevében is benne van, és az uniós szabályoknál is eleve 80 százalék a maximum, ami tovább csökken, hogyha nincs biztosítási szerződése, akkor a felére csökken. Tehát vannak sajnos ilyen korlátok, de még egyszer mondom, hogy az Unióban még mindig a miénk az egyik legjobb rendszer.
Itt is elhangzott a jövedelemstabilizációs alap, arról már beszéltem.
Sallai képviselő úr már nincs itt; nem közvetlenül a kárenyhítési törvény módosításával kapcsolatos gondolatokat fejtett ki. Mi lesz majd 2020 után? Az a helyzet, hogy bárki bármit mond, magamat is beleértve, az még csak találgatás. 2017 végén jön elő a Bizottság a javaslattal, ’18-ban valamikor év elején tisztázódik majd a büdzsé körvonala. Nyilvánvaló, hogy lehet vélelmezni bizonyos dolgokat, hogy mi változik és mi nem változik. Nekem az a véleményem, hogy a közös agrárpolitika - és ez Magyarországnak jó hír, és nemcsak az agrárosoknak, hanem szerintem mindenkinek - fenn fog maradni, de nyilván lesznek változások. Eleve a büdzsénél számolni kell az Egyesült Királyság, a második legnagyobb nettó befizető kilépésével, számolni kell egyéb társadalmi kihívásokkal - most az uniós büdzséről beszélek -, amit valakinek fizetni kell, gondolok itt a migrációra. Mindegy, hogy uniós szinten vagy tagállami szinten, de az pénzbe fog kerülni, és ebből következik, hogyha az uniós büdzsé csökken, erre már voltak igények az előző KAP-reform kapcsán is, nyilván a befizető országok csökkenteni akarják a befizetést, ez az ő szempontjukból érthető is, de Magyarország, mint az egyik legnagyobb nettó haszonélvezője, és főleg a közös agrárpolitikán keresztül jön az uniós támogatási forrásaink közel 40 százaléka, tehát nekünk érdekünk. Nekünk az lenne az érdekünk, ha a status quo fennmaradna. Hogy ennek mennyi a realitása, az egy más dolog, majd a viták során nyilván harcolunk ezért.
Az is biztos - és ez jó hír talán Sallai képviselő úrnak, de talán másoknak is -, hogy annak az ára, hogy a közös agrárpolitika folytatódjon, tehát hogy legyenek, maradjanak valamilyen szinten agrár- és vidékfejlesztési támogatások, ami egyébként, még egyszer mondom, nemcsak az agrárosoknak jó, hanem mindenkinek, minden egyes magyar állampolgárnak, hiszen valamennyien élelmiszer-fogyasztók vagyunk, és ezen támogatások nélkül az élelmiszerárak relatíve még magasabbak lennének, mint most; tehát én úgy gondolom, hogy ennek az ára az lesz, hogy a környezetvédelmi, a fenntarthatósági szempontok tovább fognak erősödni. De majd ezt meglátjuk.
Az öntözéssel kapcsolatosan egy 50 milliárdos EMVA-forrás az, ami rendelkezésre áll. Kétségtelen, hogy a feltételrendszerén célszerű lenne módosítani. Én úgy tudom, hogy van is ilyen jellegű törekvés, hiszen egyelőre az utolsó információm az volt, hogy olyan 15 milliárd forintra jött be igény, nyilván itt ezt meg kell vizsgálni.
Szintén egy olyan téma, amiről már korábban többször volt szó, hogyha egyszer az Unión belül, a közös agrárpolitikán belül a támogatások, a közvetlen támogatások egy jelentős része területalapon működik, ilyen az alaptámogatás, ilyen a zöldítés például, akkor nyilvánvaló, hogy az határozza meg, hogy ki mennyi támogatást kap, hogy kinek mekkora területe van. És ez a szabályozás az angol királynőtől kezdve az államtitkáron keresztül a szabolcsi gazdáig mindenkire egyformán vonatkozik. Hogy ez jó vagy nem jó, azon lehet vitatkozni. Ott volt a degresszivitás dolga, amit mi egyébként bevezettünk, azért is kaptunk legalább annyi támadást, mint ha az ellenkezőjét tettük volna, de egyelőre ez a rendszer működik, és ezt a terület nagysága, annak a használata határozza meg.
És hogy az LMP tartózkodni fog, már ez is egy jelentős előrelépés, úgy gondolom.
Talán a legkritikusabb Apáti képviselő úr volt, de nagyon sok olyan dolgot mondott, amivel én egyébként egyet tudok érteni. Itt vannak nálam az adatok, nem olvasom fel, tehát minden szempontból - szoktam előadásokat tartani a kárenyhítési dolgokról, illetve a károkról, a tényleges károkról - Szabolcs-Szatmár megyét érte a legnagyobb kár, természeti kár, főleg a jég tekintetében. Ez igaz mind a területre, mind a kárbejelentések számára, az almára, mindenre igaz. Tehát én, ha ez technikailag megvalósítható - én ehhez nem értek -, hogy keletről nyugatra induljon majd ez a beruházás, és itt már a határon túli részét is többen elmondták, tehát ez véleményem szerint kezelhető, de nyilván a Balaton-felvidékiek is joggal mondják, mert ott is ripityára verte a jég a szőlőt, hogy igen, de nem lenne baj, hogyha a Közép-Dunántúlon is indulna. De Szabolcs ilyen szempontból sajnos mindenféleképpen egy „előkelő” helyen van - ezt most idézőjelben mondtam - a károk tekintetében. Tehát ismerem, voltam én ott a környéken, Csenger környékén, ismerem az ott élőknek a panaszait.
Egyébként a támogatási rendszer az, ami az EMVA-eszközökön kívül még eszközt jelentett, az FM ezzel bír, a termeléshez kötött támogatásoknál egy olyan módosítást vezetünk be az idei évtől a gyümölcsültetvények tekintetében, hogy ösztönözzük a gazdákat, hogy a korszerű ültetvények irányába mozduljanak el. Azt hiszem, ez mindenkinek jó lenne. Az új rendszerben várhatóan dupla akkora területalapú támogatást kapnak - termeléshez kötött jogcímről beszélek -, mint a korszerűtlen ültetvények. Ha jól emlékszem, hektáronként olyan 150 ezer, 70 ezer forint lesz majd ez a támogatási jogcím. Tehát nekünk ilyen eszközeink vannak.
A biztosítók felmerültek. Annak idején a bankokkal ültünk le tárgyalni, aztán volt az a szabadságharcnak nevezett akció. Tehát úgy gondolom, hogy a magunk részéről a biztosítókkal is szívesen le tudunk ülni, kérem az észrevételeket. Esetleg egy mezőgazdasági bizottsági ülésre célszerű lenne a nagy agrárbiztosítók képviselőit meghívni, és akkor ott ezeket az életszerű dolgokat meg konkrét dolgokat oda lehetne nyomni. Én a magam részéről ebben semmilyen problémát nem látok.
A másik, amivel tudunk még segíteni a közvetlen támogatásokon kívül, a marketingjellegű támogatások, amelyek például az almánál… (Dr. Apáti István: Ahhoz piac kellene!) Hát, az orosz piac, igen, ebben egyetértünk, sőt.
Az is elhangzott, ezt külön felírtam, hogy azt gondoljuk, mármint a kormány, hogy a magyar gazdának semmi sem elég. Én soha nem gondoltam ilyet, egyébként szerintem a kormány sem. Az viszont szerintem igaz, és nézzünk magunkba, még csak bólogatni sem kell, hogy a magyar gazda soha nem mondja azt, hogy jobban mennek a dolgok, mert hogyha jól mennek, akkor hallgat, vagy ha jobban mennek, akkor hallgat, ha baj van, akkor jön. (Dr. Apáti István: Hallgatni arany!) Nyilván ennek történelmi okai vannak, megvannak a történelmi okai, a török idők óta legalább, de maradjunk ennyiben.
Tehát még egyszer mondom: várjuk a javaslatokat. Az, hogy a termelési értékhez képest a kárenyhítés összege hány százalék, nyilván a forrásokat honnan szerezzük: emeljük a kárenyhítési hozzájárulást? Az állami hozzájárulásnak is vannak korlátai, mert az uniós szabályok azonnal belejönnek.
(18.40)
Tehát miután a hozamértéke egy gyümölcsültetvénynek eleve magasabb, az egész számítási érték, a végeredmény is ilyen értelemben, mondjuk, egy gabonához képest magasabb, nyilván a befektetés is magasabb. Tehát nagyon bonyolult a dolog, de arányos a hozamértékeknek megfelelően. De mondom még egyszer, ha van konkrét javaslat, akkor szívesen vesszük, és én ígérem, hogy a szakértőinkkel meg fogjuk nézni és meg fogjuk vizsgálni.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a figyelmüket, és kérem az előterjesztés támogatását, ahogy megígérték. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)
