HEGEDŰS LORÁNTNÉ,
HEGEDŰS LORÁNTNÉ,
HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Józsa képviselőtársunk itt az előbb igen hosszan és részletesen mondta el az egyszerűsített bejelentési eljárásnak a jogtörténetét. Én ezt most egy mondatban összefoglalom: Rogán Antal első miniszteri tevékenységével széttrollkodta a teljes magyar építésjogot, majd ezt utána a Miniszterelnökség megpróbálta valamilyen úton-módon visszakorrigálni a településképi törvénnyel, ugyanakkor mind ebbe a törvénybe, tehát az építési törvénybe, mind pedig a településképi törvénybe egyre inkább beszűrődik a politika és az üzlet.
Ez is erről szól, ennek az előttünk fekvő törvényjavaslatnak semmi köze az építészethez, ez vegytisztán üzlet. Mert - egyébként most Hollik képviselőtársamnak reagálva - mondja már meg nekem, hogy milyen család az, amelynek az otthonteremtéséhez 300 négyzetméternél nagyobb ingatlanra van szükség, mondjuk 500-ra? Don Corleonéról beszélünk? Milyen családokról? Önök mégis milyen társadalmi hatást várnak ettől a törvényjavaslattól? És hogyha már itt tartunk, akkor kérem, engedje meg nekem, és külön kérem az államtitkár urat, hogy figyeljen rám egy picit, tehát én azt gondolom, hogy amikor itt állok önök előtt, akkor én olyan állampolgárként beszélek, nem egyszerűen ellenzéki képviselőként, hanem egy olyan állampolgárként, aki aggódik a hazájáért, aggódik azért a vizuális környezetért, amely ebben az országban minket körülvesz, az értékekért leginkább, és látva azt a nagyon súlyos és veszélyes utat, amire most a kormányzat minket ezzel kényszerít, hogy ez milyen negatív hatásokkal járhat. Tehát kérem, hogy gondolkodjunk most együtt egy picit azon, hogy ennek az előttünk fekvő törvényjavaslatnak mi lesz a hatása valójában a magyar társadalomra.
Kezdjük ott, hogy az épített környezetünk ettől szebb lesz-e, jobb lesz-e, a vizuális kultúránk javulni fog-e. Biztosan nem, hiszen most már nemcsak a 300 négyzetméter alatti, de most már a 300 négyzetméter fölötti építmények esetében is mindazon gátak, fékek és szabályozott keretek, amelyeket eddig az építésjog azért izzadott ki magából hosszú évtizedek munkájával, hogy ne lehessen Magyarországon vállalhatatlanul ronda házat építeni, azok most gyakorlatilag hatályon kívül helyeződnek. Mert, igen, most már 300 négyzetméter fölött sem kell majd sem tervtanács, nem lesz semmilyen társadalmi vita, hogy az adott tervezett építmény bárkinek tetszik-e vagy sem, mindezen előírások, keretek fel lesznek függesztve, kizárólag a beépítési százalék, az építési hely, az építménymagasság, a beépítési mód és a minimális zöldfelület, ez fog számítani. Hogy egyébként hogy néz ki az a konkrét épület, az senkit nem fog érdekelni, illetve nyilván a szomszédságot fogja érdekelni, meg egyébként a lakóközösséget majd a későbbiek folyamán, de ott és akkor senkit nem érdekelhet, mert nincsen hatósági eljárás, hanem egyszerűen bejelentés van, és utána pár napon belül már el is lehet kezdeni építkezni gyakorlatilag most már egy akármekkora épületet, hogyha azt mondjuk, hogy az lakóépület céljára szolgál.
Vajon kevesebb lesz-e a konfliktus polgár és polgár között, szomszéd és szomszéd között azáltal, hogy ezt a törvényjavaslatot behozzuk? Hiszen a törvénynek az a lényege - nem? -, hogy a társadalmi békét szolgálja, minden törvénynek valójában, amelyet mi itt megalkotunk ebben a házban. Hát, én nem gondolom, hogy ezt ez a törvényjavaslat szolgálná, hiszen - még egyszer - akármekkora, ezt a 300 négyzetmétert nagyon sokszor emlegethetjük, de az lehet ezer is, tízezer négyzetméter is lehet, amiről most itt beszélünk, akármekkora épület megvalósulhat, és gyakorlatilag egy szép napon arra ébredhetnek a szomszédok, hogy elkezdődnek a földmunkák, és egy toronyház épül ott mellettük, és erről senki nem szólt nekik.
Tudom, hogy egy nagyon abszurd élethelyzet az, amit most mondok, államtitkár úr, de sajnos ebből a törvényből kiolvasható, megmondom, hogy miért: mert az a szabályozási környezet, amit önök ide, ebbe a törvényjavaslatba belefoglaltak, tele van számtalan kiskapuval, amivel, higgye el nekem, vissza fognak élni, mert az építőpiacon nemcsak jó szándékú, becsületes, tisztes magyar emberek vannak, hanem sajnos, mondjuk ki, vannak olyan ingatlanbefektetők, akik igen, értékesítési célból hoznak létre ingatlanokat. Mondok egy konkrét példát, tervezési program lesz a következő, figyeljenek ide: ezer négyzetméter, száz szoba, nagy a család, sokat jönnek látogatóba a rokonok, mindezt apartmanos megoldással kell kialakítani az építész-tervezőnek. Fel sem merül senkiben, hogy ezer négyzetméter egy lakás. Hát, igen, gazdag ember, szereti a kényelmet, és ezt, igen, ez alapján meg lehet csinálni.
(16.20)
Majd megvan a használatbavételi engedély, és már másnap ez az ember ezt a házat belső átalakítással leválaszthatja, eladhatja úgy, mint társasház, mert erre itt lehetőség van. Tudniillik nincs szabályozva benne, hogy hány év után lehet ezt továbbértékesíteni. A tulajdonhoz fűződő jog a legalapvetőbb alkotmányos jogunk, ezt senki nem korlátozhatja, így ez a törvény sem teszi. Tehát az az épület, amit én megépítettem magamnak, mert én szeretem a kényelmet, szeretem a szépet meg a nagyot, a használatbavételi engedélyem megvan hozzá, utána azt csinálok vele, amit akarok. Igen, ezek után Garancsi István egy szép magas házat, most már tudjuk, hogy 65 méternél magasabbat is építhet nyugodtan ott a Kopaszi-gát végén, most éppen talán 200 méterben gondolkodik, vagy valami egészen magas felhőkarcolóban, igen, gyakorlatilag azt is megépítheti, ha az építménymagasságra, a beépítési százalékra, a minimális zöldfelületre vonatkozó előírásokat betartja. Semmi másra nem lesz szüksége.
Egyébként meg kiknek kedvez? Ez nem a vidékieknek kedvez, tisztelt államtitkár úr. Megmondom, hogy kiknek kedvez. A belvárosi kerületekben, képzelje el, mostanában az a divat, hogy megemelik az úgynevezett szintterületi mutatót. A szintterületet lefordítom magyarra, azt jelenti, hogy az összes beépített négyzetméter osztva a telek területével. Budapesten belül van egy ajánlás, hogy mennyi az ideális szintterületi mutató az egyes kerületek számára. Ezt jóval meghaladóan határozzák ezt meg, és rendre-módra megkapják a felmentést a budapesti főépítésztől, ami szerintem baj. Ezek után, igen, meg lehet majd csinálni, hogy a belvárosi kerületekben tetőtér-beépítések jöjjenek létre, s nem egy, hanem akár több szint magasságban, mert a beépítési magasság ezt egyébként lehetővé teszi egy csomó helyen. Úgy gondolom tehát, hogy ez alapvetően üzleti érdekeket fog szolgálni, a társadalmi hatása katasztrofális lesz, semmi nem indokolja, amit egyébként jó szándékú, tisztességes törvényhozásban itt elénk tárva el lehetne mondani.
S még egy dolgot hadd mondjak el: milyen abszurd élethelyzeteket teremthet ez a törvény? Két dolgot említek. Már meglévő lakások esetén az első probléma az, hogy ma Magyarországon gyakorlatilag akárhova be lehet jelentkezni. Ez bármilyen furcsa, meglepő és elgondolkoztató, de így van. Tessék visszaemlékezni Joav Blum esetére, aki egy pajtába jelentkezett be, és ott kapta meg a lakhatási engedélyét. Neki oda szólt a lakcímkártyája.
A második: mekkora helyre lehet ma bejelentkezni, mekkora az egy főre jutó minimális négyzetméter? Ilyen nincs, sőt kifejezetten alaptörvényellenes ezt meghatározni, olyannyira, hogy néhány önkormányzat szerte Magyarországon megpróbálta, hogy legalább egy kutyakennel nagyságban határozza meg az egy főre jutó négyzetmétert. Az európai uniós ajánlás szerint ez 10 négyzetméter, de Magyarországon már 6 négyzetméter is elegendő egy kutyának. De egy embernek akár egytized négyzetméter is elég. Ezért aztán Borsodban, Békésben meg a Dél-Dunántúlon kialakult egy olyan népi játék, hogy bizonyos segélyekért meg települési támogatásokért, ami ha az egyik faluban egy kicsit több, mint a másik, fél falvak átjelentkeznek egy lakásba. El tudja képzelni ön, hogy ez alapján adott esetben százan laknak egy lakásban, és mind a százan akár tulajdonosok is lehetnek, mert miért ne… (Dr. Apáti István közbeszólására:) Akárhol lehet, pontosan, ahogy a képviselőtársam is mondja, és egyszerre mindannyian dönthetnek úgy, hogy beadnak ilyen egyszerűsített bejelentési eljárást, és akár mind a százan dönthetnek úgy, hogy egyszerre 300 négyzetméter fölé bővítik azt az adott ingatlant. Milyen káoszt fog ez jelenteni akár ebben a konkrét helyzetben? Nyilván egy abszolút kisarkított élethelyzet volt, amit mondtam, de sajnálatos módon ezen törvény alapján még ez is elképzelhető.
Úgyhogy higgye el nekem, hogy most nem retorikai fordulat az, amit mondok, mert noha ellenzéki képviselő vagyok, és ezzel a retorikai fordulattal sokszor szoktunk élni, de most tényleg komolyan gondolom, hogy ezt vonják vissza. Ez teljesen értelmetlen, felesleges és káros.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
