ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem gondoltam volna, hogy a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosítása kapcsán megint csak belebonyolódunk majd olyan vitákba, amelyek arra világítanak rá, hogy itt a kormánypárti padsorokban ülők valami más bolygón élnek.
Már az államtitkári felvezető kapcsán is súlyos kérdőjelek maradtak bennem, például itt a szakszervezetekkel való egyeztetés kapcsán, ugyanis az ellenzéki oldalról, a Jobbik részéről mi viszont azt tapasztaljuk, hogy ezzel a törvénymódosítással kapcsolatosan is mintha ezt az egyeztetést, ezt a szakmai párbeszédet, egyáltalán társadalmi párbeszédet - mert igenis társadalmi kérdésről is szó van ebben az esetben - önök megspórolták, legalábbis ez az érzésünk. Ugyanis hétvégén is volt alkalmam tárgyalni, beszélni szakszervezeti vezetővel, aki mélységesen fel van háborodva e miatt a javaslat miatt, és egyáltalán nem emlékszik rá - pedig nem hiszem, hogy amnéziában szenvedne -, hogy önök ezt az egyeztetést lefolytatták volna vele.
Teljesen természetes egyébként, amire itt hivatkoznak, tehát a közúti közlekedés, közösségi közlekedés ciklikussága megkövetelhet bizonyos speciális munkaszervezési formákat. Igenis, hogy eltérőek a személyszállítási szolgáltatások iránt felmerülő igények, hiszen gondoljunk csak a reggeli vagy az esti csúcsra, ezt meg kell oldani, erre speciális munkaszervezési módot kell találni. De semmiképpen nem úgy, hogy a munkavállalók, a gépjárművezetők, a buszsofőrök kizsákmányolása, kizsigerelése olyan szintű legyen, ami veszélyezteti egyébként a további szolgáltatást.
Witzmann képviselőtársam azt mondta, hogy a járművezetők, a munkavállalók kipihentsége nagyon fontos eleme ennek a törvénymódosításnak. Megdöbbenve hallgattam. Nem akarom megismételni itt képviselőtársam nagyon részletes fölvezetőjét, illetve hozzászólását, de ez a kilenc óra a gyakorlatban mire elég. Nézzük csak, mondjuk, az én szűkebb pátriámat tekintve, mondjuk, egy Barcs-Nagyatád, tehát egy dél-somogyi relációban gondolkodva, ott maradva ezt az egész szituációt. 40 kilométer a két város közötti távolság, ellátják ezek a buszsofőrök a közöttük lévő hét másik település közösségi közlekedési igényeit is.
Mi történik akkor, ha önök így szétbontják a pihenőidőt, megkapják ezt a 3 órát, és tulajdonképpen kifizetik őket azzal, hogy rendelkezésre állást most már nem követelnek meg tőlük a pihenőidő első 3 órás etapjában? Nagyon szépen köszönik, ezzel nem mennek semmire. Mit tud kezdeni egy buszsofőr ezzel a 3 órával? Egész biztos, hogy nem tud normális módon regenerálódni, erre semmiféle lehetősége nincs, ha a mostani viszonyokat megvizsgáljuk.
Lehet hivatkozni egyébként a munka törvénykönyvére is, viszont ezt nem tudjuk elfogadni. Önök a munka törvénykönyvéből jóformán egy rabszolgatörvénykönyvet csináltak. A magyar munkavállalókat hozták olyan helyzetbe, ami a korábbi állapothoz képest is megnehezítette a helyzetüket. Tehát az erre való hivatkozást a Jobbik padsoraiból mi semmiképpen nem tudjuk elfogadni.
Az, hogy itt ezt a 3 órás időszakot tulajdonképpen pihenőidőként próbálják nevesíteni, nem ér semmit, mint ahogy mondtam, ugyanis egy ilyen 12 órás osztott műszakban dolgoztatott ember igenis, hogy megkövetelné, igényelné a normális pihenőidőhöz való jogot, viszont ha az folyik tovább, mint amit most is láttunk, akkor ez a mélységesen embertelen gyakorlat bizony a közlekedés rendjét, a közlekedésbiztonságot is nagyban veszélyezteti. Nem csodálkozunk, önöknél a költségvetési érdek felülír minden mást.
Pedig, ha megfelelő költségvetési finanszírozásban részesülne ez az ágazat is, és a bérszínvonalat végre felhoznánk egy olyan szintre, ami normális, tisztességes életnívót biztosítana ebben a nagyon felelősségteljes ágazatban dolgozó emberek számára, akkor lenne elég buszsofőr, akkor azok a munkaszervezési problémák, amelyekkel most egyébként szembenézünk, szembenéznek önök, talán jobban kezelhetőek lennének.
A Jobbik javaslata az egyébként, hogy az osztott műszakban dolgoztatott járművezetőknek legyen meg az összefüggő 11 órás pihenőidő. Ilyen irányú módosító javaslatot terjesztünk be, azt kérjük önöktől egyébként, hogy ezt fogadják el. Hagytunk egyébként némi kis átmeneti időt, de be kell ismerniük, hogy ha ez a 11 óra nincsen meg összefüggően, nem adják így oda a munkavállalóknak, akkor ez az ágazat is a szakadék felé fog rohanni.
Ugyanis a jelenlegi bérszínvonal mellett, hiába ígérnek egyébként önök fejlesztéseket, ember nem marad lassacskán, aki ellássa ezeket a munkaköröket, és akkor az a mobilitási garancia, amelyre a vidéknek igenis nagy szüksége van - még egyszer hivatkoznék akkor arra a választókerületre is, ahol lakom, aprófalvas vidékről van szó -, odavész, mert önök nem hallják meg időben és nem rendelkeznek kellő empátiával a munkavállalói panaszok iránt, akkor a közösségi közlekedés ezeken a területeken oly szinten fog megnehezülni, hogy ezeknek az aprófalvas térségeknek a további sorsa is kérdésessé válik.
(12.20)
Ugyanis nem tud mindenki helikopterrel röpködni, és nem jut mindenkinek kormányzati Audi ezeken a vidékeken, ezekben az aprófalvakban.
Önök mondják egyébként ki a részletes indokolásban a 3. §-hoz kapcsolódóan, hogy a hazai gépkocsivezető-hiány esete forog fenn. Amikor mi erről beszéltünk, akkor államtitkári szinten is ezt mindig elhessegették maguktól, és úgy próbálták beállítani, hogy az ellenzék, a Jobbik alaptalanul riogat akkor, amikor arra hívja föl a figyelmet, hogy ebben az ágazatban is nagyon súlyos gondok vannak. Akkor most hogy is van? Írásba adták. Igazunk volt, és ne legyen igazam, de sajnos így lesz, ha nem hallgatják meg azokat a munkavállalói igényeket, amelyek teljes mértékben jogosak, akkor még inkább igazunk lesz az előbb fölvázolt borús jövőképpel kapcsolatosan.
Azt látjuk egyébként, hogy ebben az ágazatban is, a közúti közösségi személyszállításban arra van pénz, amire akarják, hogy pénz legyen. Ha úgy tartja kedvük, akkor rendelnek új formaruhákat, ami egyébként nagyon jó dolog, csak meg kell nézni, hogy egy-egy munkavállalóra vetítve ez mintegy 600 ezer forintot jelent, és akkor itt szerintem teljes joggal vetődik föl az a kérdés, hogy ez az irdatlannak tűnő túlárazás melyik cimborájukat fogja majd gazdagítani.
Aztán, ha úgy adódik, akkor a munkavállalókat, akiknek az érdekére oly fennkölten tudnak itt hivatkozni, tovább tudják sanyargatni azzal, hogy az éves szinten 340 ezer forintos cafetériájukból lecsippentenek 60 ezer forintot úgy, hogy őket erről nem kérdezik meg, illetve a sajtóhíradások szerint fenyegetésekkel bírják rá őket arra, hogy elfogadják a nekik fölajánlott élet- és baleset-biztosítási konstrukciót. Hogy is van akkor ez?
Azt látjuk itt a Jobbik padsoraiban, hogy az állami közlekedési cégek egyszer Fideszhez közel álló alapítványokat támogatnak közpénzből, több száz millió forinttal megdobva őket, vagy éppen még megyei szinten is több tíz millió forinttal megajándékozva ezeket a haverokat, máskor meg azt látjuk, hogy ezeket a pénzeket szépen eltérítik, és bizonyos magánszemélyek zsebét gazdagítják csekély másfél milliárd forinttal.
Ugyanis az a konstrukció, amiről az előbb beszéltem, ennyivel gyarapította a vagyonát annak az illetőnek, aki a Dél-alföldi Közlekedési Központnál ezt a zsíros falatot megkapta, és a sajtóhíradások szerint nemcsak az ottani 2200 munkavállaló esetében kötötték meg ezeket a szerződéseket, illetve csippentették le ilyen formában az ő cafetériájukat, hanem mind a hét regionális közlekedési központnál így történt a dolog.
Nos, ezek azok a kérdések, amelyekre egy-egy ilyen, egyébként rövidke kis törvénymódosítás kapcsán is választ várnánk itt a Jobbik padsoraiban, mert amíg ezekre nincs kielégítő magyarázat, nincs normális válasz, addig nem tudjuk elhinni, hogy a fennkölt munkásbarát elképzelések igazak lennének. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
