VOLNER JÁNOS,
VOLNER JÁNOS,
VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat és a jegybank megjelent vezetőjét. Matolcsy György elnök úr azt fogalmazta meg a véleményében, hogy szakmailag nagyon jó csapat van a Magyar Nemzeti Banknál. Valóban, a háttérapparátusban, illetve egyes vezető pozíciókban kitűnő szakembereket is találhatunk a jegybanknál, még ha egyébként jogos kifogások is érték egyes emberek szakmai felkészültségét az MNB részéről.
Kiket is tartok én például felkészült és jó szakembernek? Gerhardt Ferenc urat például egy professzionális bankárként azonosíthatjuk, ő a monetáris tanács tagja volt 2015-ben is. Cinkotai János úr a magyar inflációkutatás legismertebb szaktekintélye. Én magam is mesteremnek tartom, nagyon sokat tanultam a tanulmányaiból, tehát őt is egy ilyen embernek tartom. Báger Gusztáv urat szintén, aki olvassa a szaksajtót, a szemléket, amelyekben Báger úr rendszeresen publikált, szerintem mindannyiunk gyarapodására és épülésére szolgáltak az ő írásai. Őt is jó szakembernek tartom a magam részéről, noha egyébként tényleg jogos kifogások többeket már értek a jegybanknál.
Azt fájlalom, hogy a felügyelőbizottság tájékoztatóját sem a Gazdasági bizottság nem tárgyalta, sem az Országgyűlés elé nem került, holott egyébként szintén fontos lenne akár itt, plenáris ülésen is tárgyalni arról, hiszen a felügyelőbizottság dolga az, hogy a jegybank tevékenyégének ellenőrzését elvégezze, és erről beszámoljon. Szerintem fontos lenne az Országgyűlésnek is ezzel a kérdéssel foglalkozni. Fontos leszögezni, hogy a Magyar Nemzeti Bank tulajdonosa - zárójelben: részvényese - maga a magyar állam, amelyben az államháztartásért felelős miniszter, azaz ebben az esetben Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter úr kellene hogy gyakorolja a tulajdonosi jogokat. Tulajdonképpen Magyarországon egy hungarikumszerű helyzet alakult ki a Magyar Nemzeti Banknál, hiszen a tulajdonosi jogokat tulajdonképpen maga a menedzsment gyakorolja, és olyan jegybanktörvényt alkotott a Fidesz, hogy gyakorlatilag elidegenítette a tulajdonostól, magától a magyar államtól a jegybank tevékenységét, ebbe gyakorlatilag a tulajdonosi jogokat képviselő nemzetgazdasági miniszternek érdemi beleszólása nincs.
Meg kell állapítanunk azt, hogy a jegybank az elsődleges célját, az árstabilitás elérését és fenntartását 2015 folyamán elérte. Ezt a célt teljesítette. E cél veszélyeztetése nélkül a jegybank nyilván támogathatja az adott kormány gazdaságpolitikáját, gazdaságösztönző lépéseket tehet, igyekezett ennek is a jegybank megfelelni.
(10.30)
Fontos különbség köztünk és a kormánypárt között az, hogy a jegybank szerepét és magát a gazdaságpolitikát hogyan tekintjük. Mi azt mondjuk, hogy akkor lesz teljes értékű a gazdaságpolitikai eszköztár egy országon belül, ha mind a fiskális politikát, mind a monetáris politikát egy kormányzat teljes joggal, külső beleszólás nélkül birtokolhatja. Ez Magyarországon nincs így. Megjegyzem, a Jobbik követelését ezzel kapcsolatban - hiszen ez nem egy kérés, hanem egy jogos elvárásunk és követelésünk - már 1848-ban is megfogalmazták az őseink, akkor, amikor a 12 pont egyikeként a Magyar Nemzeti Bank létrehozását és egy saját nemzeti bank megalkotását tekintették az egyik legfontosabb törekvésnek; ők tudták azt, hogy a Magyar Nemzeti Banknak saját, magyar kézben kell lenni, és idegen hatalmaktól nem szabad függenie.
A Fidesz azonban ezt a jelenlegi helyzetet, úgy tűnik, hogy elfogadja, és amikor kellemetlen helyzetbe kerül a kormányfő maga vagy a Fidesz azzal, hogy szembesítik a Magyar Nemzeti Bank Európai Uniótól történő függésével, akkor gyakorlatilag elkezdik - a miniszterelnök úr is - a hazudozást. Mit is mondott Orbán Viktor 2012. június 15-én a Kossuth rádió 180 perc című műsorában? „A Magyar Nemzeti Banknak senki nem adhat utasítást, ideértve az Európai Központi Bankot is. Tehát nemcsak a magyar kormány nem adhat utasítást a Nemzeti Banknak, hanem a Nemzeti Bank függetlensége érdekében ezt semmilyen külföldi szerv nem teheti meg. Ezekben a kérdésekben nem áll módunkban engedni.” Képviselőtársaim, a miniszterelnök úr bizonyítható módon ebben a kérdésben is ordas módon hazudott.
A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvénybe egyébként - az Európai Unió működéséről szóló szerződés 130. cikkével összhangban - a jegybank függetlenségéről szóló klauzula is bekerült, az Európai Központi Bank kérésére pedig a jegybanki törvényhez egy 40 oldalas módosítást fűztek, aminek szintén be kellett kerülnie, ugyanis maga a jegybanki törvény rögtön az elején kimondja azt, hogy az Európai Központi Bank adhat utasítást a Magyar Nemzeti Banknak. Tehát amit a miniszterelnök úr mondott, az egy egyértelműen és könnyen bizonyítható hazugság volt. Orbán Viktor politikai okokból, aljasul, hazug módon megtévesztette a magyar közvéleményt és félrevezette az embereket, főleg az őbenne bízó választópolgárokat.
Fontos látni azt, hogy a magyar pénzügyi rendszer fiskális alrendszere többé-kevésbé ellenőrzöttnek mondható, ez az adórendszert, a központi költségvetést jelenti. Itt is vannak kifogásaink, de többé-kevésbé ez egy ellenőrzött alrendszernek tekinthető. A monetáris politika azonban Magyarországon a jegybanki törvénynek köszönhetően gyakorlatilag állam az államban. És azért, hogy ezek a kijelentések ne maradjanak levegőben lógóak, ezért két európai jegybank példáját szeretném képviselőtársaim elé állítani, mi az irányadó európai gyakorlat, és ehhez képest hol tartunk most Magyarországon. A Bank of England törvényi szabályozása például egyáltalán nem tartalmaz olyan hatáskört, hogy az angol jegybank alapítványokat alapíthat, és ezeket működtetheti.
A Deutsche Bundesbank költségterve, beruházási terve, tény- és tervanalízise, továbbá a zárszámadása a könyvvizsgálói jelentésekkel együtt a pénzügyminisztérium és a számvevőszék elé kerül, ezeket a Bundestag is megkapja, és a törvény - nem az adott jegybank menedzsmentje - rendelkezik a jegybankban képződő nyereség felosztásáról. Mivel Magyarországon ez nem így van, hanem ténylegesen a menedzsment gyakorolja - Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter helyett - a tulajdonosi jogokat, gyakorlatilag a jegybank a nála képződő több száz milliárd forintos nyereséggel azt tesz, amit akar. És bár a kormány ebben is hazudott, amikor azt állította, hogy ebben semmi furcsa nincs Európában, két vezető európai példát hoztam arra, hogy hogyan működik ez a gyakorlat, ez az általános, sehol nincs olyan mértékű szabadsága és a pénzek elköltésének lehetősége, mint Magyarországon, sehol Európában ez nem jellemző.
Nagyon fontos beszélnünk a brókerbotrányról, amiről igen kevés szó esett, leszámítva az ellenzéki képviselők észrevételeit. Hogyan is indul el a folyamat? Buda-Cash megborul, Quaestor megborul, öncsődöt jelentenek be, ezután indul el az MNB vizsgálata a Quaestornál, és ezután állapítják azt meg, hogy a brókercégnél másfél évtizeden keresztül lopták az állam, lopták az ügyfelek pénzét. Az volt az egészben az érdekes, hogy amikor Windisch László pénzügyi felügyeletért felelős alelnök bejött a Gazdasági bizottságba, öt szempont köré fűzte azokat a kormányzat által optimálisnak tartott javaslatokat, amelyekkel egy ilyen bank- és brókerbotrány megelőzhető lenne. Én pedig mind az öt szempontra elővettem a saját, 2010 őszén benyújtott javaslataimat, és papírokkal tudtam bizonyítani, hogy ha 2010-ben nem szavazza le nagykoalíciót alkotva a Fidesz és az MSZP képviselőcsoportja a javaslataimat, akkor ez a 300 milliárd forintos károkozással záruló brókerbotrány megelőzhető lett volna.
Hölgyeim és Uraim! Semmi egyebet nem kellett volna tenni, megszavazni azokat a módosító javaslatokat, amit akkor a pénzügyi felügyeletről szóló törvényhez én magam nyújtottam be. Két tucat módosító javaslattal, amelyeket benyújtottam, a bank- és brókerbotrány, ez az elképesztő károkozás megelőzhető lett volna.
De vajon miért szavazták le? Mit is kértem én ebben? Javasoltam például az ellenőrzési módszertan szigorítását, a brókercégekre vonatkozó ellenőrzési ciklus öt évről történő leszállítását annak érdekében, hogy a törvény biztosítsa, hogy egészen biztosan ezeknél a cégeknél megtörténik az ellenőrzés. Mindössze kettő tucat független brókercég működött Magyarországon, de ezeket sem volt képes egyetlen alkalommal sem átfogó módon 15 éven keresztül leellenőrizni a jegybank. Itt nem érdemes mosni a szennyest, hölgyeim és uraim, aki a jegybankot és korábban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét vezette, hibázott, szakmai hibát követett el, hanyagul látta el a munkáját.
Fontos azt is megállapítani, hogy a brókerbotrányra azért is kerülhetett sor, mert a Buda-Cashnél alapvetően a szocialista kormánnyal történő jó személyi összefonódásokat, kapcsolatokat találhatunk, a Quaestornál éppen a szocialista kormányokkal is és a Fidesszel, vezető kormánytagokkal, például Szijjártó Péterrel történő személyi összefonódásokat, jó kapcsolatokat láthatunk. Gyakorlatilag úgy működött a Quaestor is, mint állam az államban, úgy láthatta el a tevékenységét, hogy sok éven keresztül ezt a céget ténylegesen egyszer sem ellenőrizték le.
És itt fontos valamiről szót ejteni: a Quaestornál folyó nyomozások megállapították, hogy az a közpénz, amit több állami és önkormányzati szerv helyezett el a csaló brókercégnél, nyílt értékpapírpiaci műveletekben vett részt. Egyébként ebben is hazudott a kormány, mert ezt is letagadták korábban, de ez már megállapítható, hogy így történt. Nyílt értékpapírpiaci műveletekben közpénzt elhelyezni, drága uraim?! A közpénznek normális esetben állami számlákon, nem pedig brókercégeknél van a helye. A Fidesz sajnos ilyen módon gazdálkodott a rábízott közvagyonnal.
Fontos azt is rögzíteni, hogy az a vagyon, amely a Quaestornál felhalmozódott, nem kis részben jelenleg éppen Tiborczhoz, Orbán Viktor vejéhez és Mészáros Lőrinchez, Orbán Viktor szülőfaluja polgármesterének üzleti érdekeltségeihez kerül. Ezek az emberek azok, akik kárt szenvedett emberek veszteségéből, fájdalmából hasznot húznak jelenleg, az ő üzleti érdekeltségeik gyarapodnak ilyen módon is.
És hogy mi az, ami különösen érdekes volt a brókerbotránynál? 2010. - tessék figyelni az évszámot! - április 8-án a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete határozatban állapította meg, hogy a Quaestor megtéveszti a fogyasztóit, amikor a kötvényeit úgy tüntette fel, mintha kiterjedne rájuk a Betétbiztosítási Alap védelme. Ezt 2010-ben már megállapították.
(10.40)
Ehhez képest jutottunk el odáig, hogy 2015-ben ugyanezzel a csalási módszerrel sikerült ellopni a pénzt, ellopni ezt a rengeteg összeget, ezt a rengeteg vagyont az emberektől. Öt éven keresztül, bár ismert volt és megállapított volt a csalás módszere, a pénzügyi felügyelet ezen a téren nem tett semmit, gátlástalanul hagyta ellopni a magyar emberek pénzét.
Szintén tanulságos, hogy 2014 novemberében, a Quaestor bedőlése előtt a Magyar Nemzeti Bank alelnöke 70 milliárd forintos kötvénykibocsátást engedélyezett a Quaestornak, és a Quaestor a megkapott engedélynek köszönhetően összesen 150 milliárdos kárt tudott okozni ebben az időszakban az ügyfeleinek, beleértve egyébként önkormányzatokat, magánszemélyeket, vállalkozásokat egyaránt. Az a felelőtlenség, ami a pénzügyi felügyeletet és magát a magyar államot jellemezte, szavakban aligha írható le, ez egy teljesen egyértelmű szakmai, emberi, erkölcsi mulasztás, amit itt rögzítenünk szükséges.
Fontos azt is elmondani, hogy 2014. december 2-án a Nemzeti Bank engedélyt adott arra, hogy a Quaestor megvegye a Credigen Bank Zrt.-t, ilyen módon olyan licencekhez juthatott a Quaestor, ami a banki lehetőségek nyomán jóval szélesebb mozgásteret biztosított számára, mint korábban volt. Normális esetben, egy normálisan működő országban, ha éppen nem a kormányfő barátairól van szó, akkor egy átfogó vizsgálatnak kellett volna megelőznie ezt a lépést, ezt a felvásárlást, éppen azért, hogy megállapítsa a pénzügyi felügyeletet ellátó szerv azt, hogy egyáltalán a felvásárlást végző vállalkozás alkalmas-e a banki funkciók ellátására; ez sem történt meg. Tehát jó néhány olyan súlyos mulasztásról beszélhetünk a brókerbotrány kapcsán, ami megelőzhető lett volna egy kicsit nagyobb gondossággal.
Fontos beszélnünk arról, hogy a forint gyengülése, gyengítése, 310 forint/euró árfolyamon történő stabilizálása a devizahitelt felvevő emberek problémáit tartósította és súlyosbította Magyarországon. Könnyen belátható, ha elfogadják a Jobbik javaslatát, amelyet Z. Kárpát Dániel képviselő úr és jómagam szorgalmaztunk még 2010 folyamán azonnali forintosítást kérve, akkor sikerült volna 170-180 forintos árfolyamon átváltani a svájcifrank-hiteleket, és nem hagyta volna a kormány azt, hogy 240-250 forintra romoljon a svájci frank árfolyama, és ilyen módon brutális árfolyamveszteség érje a magyar embereket. Az egyetlen felelős párt az Országgyűlésben, aki ezeket a szakmai javaslatokat megfogalmazta, mi voltunk, az árfolyamveszteségért, amit az emberek elszenvedtek Magyarországon, pedig egyértelműen a hivatalban lévő kormány volt a felelős, hiszen ezen a téren nem tett az égvilágon semmit. Megjegyzem, a felvételkor érvényes árfolyamon kellett volna forintosítani a devizahiteleket, de természetesen - idézőjelben - ez sem történt meg.
Fontos látni azt, megállapítottuk a PSZÁF adataiból, forrás- és eszközoldali hitelfelvételét vizsgálva a hitelintézeti szektornak, hogy nem volt ténylegesen devizafedezet az úgynevezett devizahitelekként értékesített hiteleknél, ilyen módon tehát jogtalanul hivatkoznak a bankok az árfolyamváltozásra, és jogtalanul szedik be a pénzt az emberektől.
Az Európai Központi Banknál 0,5 százalékos kamatszint volt érvényes akkor, amikor Magyarországon 11-12 százalékos kamatszintet fizettettek meg a szerencsétlenül járt devizaadósokkal. Az árfolyamgáttal csak öt évig tolták ki a probléma rendezését, nem oldották meg ténylegesen, a végtörlesztéssel pedig arról gondoskodtak, hogy pont azokon segítsen a kormány, akik egyébként anyagilag erre nem voltak rászorulva, a bajban lévő hiteladósokat továbbra is bajban hagyták.
Fontos látni azt, hogy jelentős eredményt értünk el, mi magunk is, jobbikosok saját eredményünknek tartjuk nem kis részben, hogy 2015 folyamán az MNB irányadó eszköze a kéthetes betét helyett a három hónapos lejáratú, fix kamatozású jegybanki betét lett. Én magam is elég sokat lobbiztam különböző gazdaságpolitikusoknál annak érdekében, hogy ez a lépés megtörténjen, a kéthetes betétek korában ugyanis előfordult az az állapot, hiszen előfordulhatott, hogy Magyarországon nem rezidens, tehát itt gazdasági tevékenységet nem végző hitelintézetek úgy tehették be két hétre, jegybanki alapkamatot húzva gyakorlatilag a magyar adófizetők, a magyar állam pénzéből, hogy nem nyújtott ez az összeg gyakorlatilag semmilyen biztonságot Magyarország számára. Ezt alakította át aztán a Magyar Nemzeti Bank, az MNB-nél a kötvényből betétet csináltak, ilyen módon jó néhány hasonló anomáliának a megoldására sor kerülhetett. Ennek egyébként nagyon örülök, én magam is ezt javasoltam, ezért lobbiztam igen sokszor.
Fontos volt a növekedési hitelprogram elindítása, de az is látható, hogy ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Elég, ha a képviselőtársaimnak csak az első két pillérre vonatkozó sarokszámokat ismertetem: 701 milliárd forint lett kiosztva a növekedési hitelprogram első két pillérében, és ebben a tíz főnél kevesebb létszámot foglalkoztató magyar kisvállalkozások részére új hitelként mindössze 18 milliárd forint lett kihelyezve, tehát drámaian rossz volt az az arány, ami új hitelként a kisvállalkozásoknál megjelent.
Alapvetően a növekedési hitelprogram első pillérei arra szántak pénzt, hogy az egyébként is hitelképes vállalkozások még olcsóbban jussanak hitelhez, de a magyar gazdaság hitelezési problémáit ezzel a lépéssorozattal nem tudta megoldani sem a jegybank, sem a kormány.
Az MKB ügyében szanálási feladatkörben járt el a Magyar Nemzeti Bank. Nem kívánok kitérni részletesen azokra az aggodalomra okot adó újságcikkekre, amelyek ezt a tevékenységet monitorozták, egy azonban megállapítható: joggal aggódnak a magyar adófizetők az MKB-nál folyó ügyek miatt, és joggal aggódnak azért, hogy mi lesz a magyar adófizetői pénzek sorsa ennek kapcsán, milyen módon folyt le a szanálás. Azt gondolom, itt bőven van mit vizsgálni.
A hivatalos devizatartalékok nagysága 4,26 milliárd euróval csökkent, így 2015 végén 30,3 milliárd euró volt ezeknek az állománya. Azt gondolom, ez az összeg Magyarország adottságait tekintve elegendő, ennek az összegnek a nagyságát a Jobbik nem kifogásolta. Kifogásoltuk azonban azt, hogy az arany részesedése a jegybanki tartalékon belül csupán 0,4 százalék lett, ez 3,1 tonna aranyat jelent, Szlovákiának tízszer ennyi aranya van felhalmozva jelenleg, és zárójelesen mondom, hogy a rendszerváltás előtt 65 tonna aranya volt Magyarországnak, 65 tonna aranyat tároltak a Magyar Nemzeti Bankban, szemben a jelenlegi 3,1 tonnával.
A Magyar Nemzeti Bank nyeresége 94,5 milliárd forint volt 2015 folyamán. Itt már szót ejtettem arról, hogy a jegybanki nyereségelszámolás rendszerének a törvényi hátterét meg kellene változtatni, ezen a téren, azt gondolom, az Országgyűlésnek tennivalója van, és ezen a téren sokkal szigorúbban kellene fogni a jegybankot.
Amiről még szeretnék a képviselőtársaimnak beszélni, mielőtt Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak megadnám a szót és átadnám neki a pulpitust, az az, hogy a jegybanknál és a magyar kormánynál azok a lépések, amelyek a hitelintézeti szektort érintően történtek, milyen területekre terjedtek ki és hogyan hatottak Magyarországon a közteherviselésre. 50 milliárd forint feletti összegnél korábban 0,53 százalék volt a fizetendő adó mértéke, már csak 0,24 százalékot kell fizetni 2016-ban, 2017-ben pedig már csak 0,21 százalékot, tehát rövid idő alatt jóval kevesebb mint felére csökkentették a bankok által fizetendő adó mértékét.
(10.50)
Kérdezem önt, jegybankalelnök úr, illetve kérdezem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy miért. Ott kellett csökkenteni valóban a bankszektornál? Zárójelesen mondom, mi a tavalyi első háromnegyed év adataihoz fértünk hozzá: 416 milliárd forint nyeresége képződött a bankszektornak Magyarországon. Biztos, hogy a bankszektornál kell ezeket az összegeket csökkenteni? Biztos, hogy nekik kell ezeket a jelentős adókedvezményeket adni? Kevesebb mint felére csökkentették a bankok közteherviseléshez történő hozzájárulását. Szerintem ez egy olyan lépés, amin érdemes elgondolkodni, ugyanis a dolgozó magyar emberek bérének emelése érdekében a kormány nem mozgósított ekkora tartalékokat, nem szánt ekkora erőfeszítéseket.
Szintén fontosnak tartom elmondani, hogy a 2013-ban bevezetett tranzakciós illetéket bizonyítottan áthárították a bankok az ügyfeleikre. 2013-ban átlagosan 35,73 százalékkal nőttek meg a pénzügyi szolgáltatások árai az előző évihez képest, és 2014 első félévében tovább nőttek ezek még 14,77 százalékkal. Sem a jegybank, sem a kormány nem tett ennek megállítása érdekében semmit. Kérdezem, hogy vajon miért nem. Vajon nem arról van-e szó, hogy a csúnya és gonosz, rossz megítélésű bankokra kiveti a kormányzat az adóját, miközben a magyar embereket kőkeményen megadóztatja. Ha a teljes munkabérköltséget nézem, a munkáltatói és munkavállalói közterhekkel együtt, a magyar emberek munkabérének felét a magyar állam elviszi adóként. Hát, ennél sokkal-sokkal kedvezőbb körülmények között tud a magyar hitelintézeti szektor működni.
Azt gondolom, hogy ennek a közteherviselésnek a rendszerét is érdemes lenne alaposabban átgondolni. Köszönöm szépen, képviselőtársaim, köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
