Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár magam nem vagyok egyetlen IPU tagja sem, és a baráti tagozatok munkájában sincs alkalmam részt venni, el kell hogy mondjam, a keleti nyitás, a déli nyitás és egyéb piacnyitási folyamatok alapvetően jó irányúak és jó irányúak lehetnének. Nyilván a keleti nyitás kapcsán azért hosszas vitákat folytathatnánk nemcsak a hatékonyságvesztésről, de bizonyos típusú visszaélésekről is.
Jelen pillanatban ugyanakkor a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség esetében meg kell hogy ismételjem azt, amit a nap során nem tudunk elégszer kiemelni: Afrika, mint ahogy elhangzott, bizonyos szempontból a lehetőségek tárháza, más szempontból pedig egy olyan időzített bomba és olyan veszélyforrás, ahol most még segítő beavatkozás tekintetében lehet későbbi bajokat csillapítani akár az ott élők viszonylatában, akár hosszú távon a magyarságra vonatkozóan.
Nem tudjuk elégszer hangsúlyozni, hogy ha a magyar demográfiai vákuum egyszer találkozik az afrikai jövőbeni milliárdos, szó szerint milliárdos népesedési többlet ide lecsapódó hatásaival, az az elegy bizony katasztrófahelyzetet teremthet, ezt kell tehát a lehetőségekhez képest a legnagyobb mértékben megelőzni, akár úgy, hogy gazdasági együttműködés és nem segélyezés keretein belül, de mégiscsak javítunk az ottani életviszonyokon is. Nagyon nagy szeretettel várom például, nemcsak a kormányzó pártok képviselőitől, de akár azokat a gazdasági életből származó ötleteket, innovációs formákat, amelyek adott esetben mezőgazdasági technológiák elterjesztéséről, víztisztítási technikák elterjesztéséről szólnak, minél több magyar cég, magyar vívmány, magyar innovációs eszköz igénybevételével.
Sajnos, itt most lepörgetjük ezeket a kötelezőnek tűnő ratifikációs, egyezményhez csatlakozós, egyezmény-aláírós vitákat, ugyanakkor itt komoly tér nyílna arra, hogy valamifajta víziót rajzoljon fel jelen pillanatban ez a kormányzat vagy valamely államtitkára, hiszen nyilván komoly elképzeléseik vannak azt illetően, hogy mit lehetne tenni.
Az a 63 milliárd eurós volumen, ami szóba került Magyarország és az érintett országok között, nem tudom, mennyire pontos, de az biztos, hogy ennek nagyságrendje növelhető lenne a jövőben, a közeljövőben is egyébként, és sorra állnak rendelkezésre azok a magyar technológiák, amelyek még a szocializmusnak nevezett időszakban is képesek voltak világhódító utakat bemutatni, terjedni azon rendszer mindenféle visszássága és minden baja ellenére.
Voltak piacra vihető termékek, voltak olyan magyar márkák, amelyek értékelhetők voltak, amellett, hogy persze közben lerabolták a gazdaságot és ennek minden hasznát, de jelen pillanatban nem látunk ilyet sajnos, regionális összevetésben egy-kettőt csak, szélesebb összevetésben egyáltalán nem.
Éppen ezért nyilván támogatjuk ezen egyezmény aláírását, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség munkájának felpörgetését az említett csoport munkájának igénybevételével. El kell hogy mondjuk, hogy sokkal jobb lenne ugyanakkor a szájíze ennek az egésznek, ha nem mindig uniós, nem mindig ratifikációs nyomásra, hanem néha saját elképzelések mentén zajlana a gazdaságszervezés, főleg a külgazdaság szervezése, és az agyonidealizált keleti nyitás mellett, ami egyébként nagyon fontos és jól kivitelezve nagyon jó lehetne az ország számára, azért más irányokba is érdemes lenne úgy hatni, hogy még egyszer mondom, a legfontosabb, hogy a leendő milliárdos afrikai népesedési többlet nemhogy a legkisebb mértékben, de egyáltalán ne csapódjon le Magyarországon, hiszen látszik, hogy a jelenlegi politikai vezetésünk sincsen felkészülve ennek fogadására, még az előhang, ennek előszelének a fogadására sem. Éppen ezért a legjobb ezt a bajt, ha nem is lehet teljesen elkerülni, de minimalizálni. Köszönöm a figyelmet. (Dr. Apáti István tapsol.)
