GÚR NÁNDOR,
GÚR NÁNDOR,
GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor a közszolgálati tisztségviselőkről esik szó bármilyen értelemben is az Országház falai között, akkor első mondatként nem lehet mást mondani, csakis azt, azt hiszem, a politikai hovatartozástól függetlenül, hogy azok az emberek, akik közszolgálati tevékenységet végeznek, közszolgálati tisztségviselőként élik a mindennapjaikat, meghatározó mértékű ráhatással vannak a mindennapokra. Ebből kifolyólag minden törvényi változtatás, módosítás eszközlése igen megfontolt alapokon kell hogy nyugodjék, hiszen nem mindegy, hogy ezek a változások ezekre a tisztségviselőkre milyen hatással vannak.
Nem kívánok minden kérdést behozni ennek a törvénytervezetnek a tárgyalásába, de ha köztisztviselőkről, kormánytisztviselőket érintő kérdésekről, közszférában dolgozó emberekről beszélünk, akkor azokon a kérdéseken túl, amelyeket a törvénytervezet taglal, érdemes más típusú kérdéseket is górcső alá venni. Majd néhány ilyen gondolatot is megfogalmazok a mondandóm közepette.
Államtitkár úr azzal kezdte a bevezető gondolatait, hogy a jogalkalmazási visszajelzések is megalapozták mindazt, ami ebben a törvénytervezetben visszaköszönt. Nem akarok kutakodni e vonatkozásban, de vélhetően jóval többet kellene ismerni a parlamenti képviselőknek is minderről ahhoz, hogy hasonló álláspontra tudjon jutni, mint ahogy az államtitkár a bevezető gondolataiban megfogalmazta a miértet, a törvénymódosítási miértet. A törvényjavaslat egyébként azon túl, amiről szó esett, mármint hogy az állami tisztségviselőkről szóló, valamint a rendvédelmi feladatot ellátó szerveket érintő hivatásos állomány szolgálati jogviszonyról szóló törvények tervezetét érinti a közszolgálati tisztségviselőkön túl, érinti a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010-es törvényt is.
Nem kívánok a törvényben megfogalmazott indoklási részekkel foglalkozni, hiszen azt minden képviselőtársam elolvashatta, viszont néhány, remélhetőleg tartalminak mondható észrevételt szeretnék tenni, már ha másért nem is, csak annak érdekében, hogy elgondolkodjunk azon, hogy minden tekintetben rendben van-e a törvényjavaslat.
A törvényjavaslat értelmében a Magyar Kormánytisztviselői Kar - továbbiakban MKK - elveszíti, mondhatjuk nyugodt lelkülettel, igen, elveszíti a szakmai érdekképviseleti szerv jellegét, valamint az érdekképviseleti funkcióját. A jövőben, tehetném idézőjelbe is, vagy anélkül is használhatnám, csupán a szakmai köztestületi jellege marad meg, vagy akképpen működik majd. Ez azt jelenti, hogy a munkavállalói jogoknak újabb, mondhatom, csorbítását eredményezi ez a történet. Most éppen a közszférában következik be mindez.
Nem véletlen, hiszen az MKK, tehát a Magyar Kormánytisztviselői Kar elveszíti azt a lehetőséget, hogy elláthassa a kormánytisztviselői hivatás gyakorlásával összefüggő vagy azokhoz kapcsolódó ügyekben az általános érdekképviseletet, az általános képviseletet, valamint a kormányzati szolgálati jogviszony tekintetében meghatalmazás alapján eddig képviselhette tagjait a bíróság vagy más hatóság előtti eljárásokban. Ez gyakorlatilag lenullázódik. Én elgondolkodtatónak tartom, hogy ez így rendben van-e, ez így jó-e, ez így azt a célt szolgálja-e, amit általában a munka világában fontosnak szoktunk tartani, a munkabéke fenntartása vagy az egyes egyéneket érintő jogok érvényesülése tekintetében.
Az engem nem nyugtat meg, nem elégít ki, hogy a javaslat értelmében az MKK bizonyos értelemben más jogokat kap, gyakorlatilag hogy tagja lehet, hogy tagot delegálhat az állami tisztviselői továbbképzési kollégiumban. Nem váltják ki egymást azok a dolgok, amelyekről beszélünk e tekintetben.
Ha nézzük azt a konkrét szituációt, ami a kormánytisztviselő munkahelyét, munkahelyén történő személyes dolgait érinti például egy átszervezés következtében vagy egy másik közigazgatási szervhez történő áthelyezés vonatkozásában, akkor azzal találkozunk szembe, hogy ha ezt a kormánytisztviselő nem tudja elfogadni, akkor nyilván ennek kézzelfogható következményei vannak. Ezek a következmények bizonyos értelemben garanciális hátteret is adnak, például azt, hogy akkor a felmentés esetén a kinevezés módosítását megelőző munkahely, munkavégzés helyéhez illesztett javadalmazási, jövedelmezési, illetményezési viszonyok azok, amelyek alapján gyakorlatilag a távozás mezejére léphet a tisztviselő.
(11.40)
De mindezek mellett, azt gondolom, van néhány olyan dolog is, amely legalább kérdőjeles. Mondok példát, államtitkár úr: határozott idejű munkaszerződések, határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszony. A jelenlegi szabályok alapján határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszony létesíthető, persze nyilván akkor, ha a törvény ettől eltérő rendelkezést nem foganatosít vagy nem rendelkezik másképpen, tartósan távol lévő kormánytisztviselőknek a helyettesítésére vagy ebből a célból, vagy esetenként szükségessé váló feladatoknak az elvégzésére vonatkozóan, illetve tartós külszolgálat esetén annak az ellátására. Ennek a maximális időtartama ötéves futamidőt ölel fel. Ötéves futamidő egy viszonylag hosszúnak tekinthető futamidő. Az ilyen típusú jogviszonyok megszűnésekor, ha a kormánytisztviselő mond le a megbízásáról, akkor a lemondási idő nem lehet hosszabb, mint két hónap általános esetben. Ha meg olyan helyzetbe kerül, hogy az ötéves futamidő utánra csúszna át ez a lemondási időtartam, idézőjelbe tetten, akkor nyilván megfékezi ezt az ötéves határozott idejű időszak.
A jövőre vonatkozóan ez a törvényjavaslat azt mondja, hogy a tartós külszolgálat ellátására létrejött határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszony 60 napos hatállyal megszüntethető. Ebben az esetben igazából kérdésként merülhet fel, hogy ez a munkáltató által kezdeményezett jogviszony megszüntetésére is érvényes lesz-e vagy sem. Amennyiben igen, tehát a munkáltató által történő jogviszony megszüntetésére is érvényes lesz, akkor ez a jelenlegi szabályozáshoz képest a munkavállaló számára hátrányos jogkövetkezményt jelent.
Államtitkár úr, arról szeretnék érdeklődni öntől, csak nem vagyok benne biztos, hogy most a kérdésemet is hallja, mert közben konzultációt folytat (Csepreghy Nándor Farkas Sándorral konzultál.), hogy így van-e, ahogy én ezt kérdezem. Szeretném, ha erre majd válaszolna is. Ha nem hallotta az államtitkár úr a kérdésemet, akkor majd megismétlem újólag, mert látom, hogy most egyéb elfoglaltság okán nem biztos, hogy minden tekintetben meg tudta osztani a figyelmét, de ha segíthetek még egyszer, akkor azt szeretném majd, ha arra a kérdésre válaszolna, hogy ha a munkáltató által történő munkaviszony-, jogviszony-megszüntetés keletkeztetik, akkor is érvényes lesz-e a felmondási határidő 60 napos időintervalluma.
A vezetők illetményét más törvények szabályozásán keresztül ismerjük, tudjuk, gyakorlatilag lakosságszámhoz, sok minden egyéb máshoz illesztődik, de nemcsak a vezetők illetménye, hanem a vezetők létszáma is egy érdekes és fontos kérdés. A vezetői kinevezések számának a dolgát érintően tudjuk jól, hogy jelenleg például egy olyan számértéket, amely helytálló… - egy ötezer fős nagyságrendet érintő összlakosságú számot meghaladó méretű településcsoportot ellátó közös önkormányzati hivatalnál, azt hiszem, jegyző és aljegyző lehet, aki kinevezésre kerül. Most úgy olvasom, vagy azt képeztem le magamban a törvényjavaslat kapcsán, hogy ez az előterjesztés gyakorlatilag ennek a bővítési lehetőségére sort keríthet. Ezt lehet pozitívan és negatívan is megfogni; remélem, hogy nem a negatív szcenárió az, ami érvényesülhet, mármint hogy úgy gondolják, hogy egyes embereknek a kinevezéséhez olyan helyzetet teremtenek, amely utána ezeket az embereket bizonyos értelemben hűségesküre kötelezi.
Formai dolognak tűnik, de a törvénytervezet kapcsán visszaköszön az is, hogy a jövőben a közszolgálati eskütételen a munkáltatói jog gyakorlójának nem kell közvetlenül részt vennie. Értem, nem is biztos, hogy minden esetben ez feltétlenül szükségszerűnek tekinthető, de azért azt is hozzáteszem, hogy a közszolgálati eskü szimbolikus mivoltának a kérdéskörét nem lehetetleníti el, de csorbítja ez az intézkedés.
Amit még nagyon fontosnak tartok és amiről mindenképpen szólni szeretnék: formainak tekinthető-e - kérdezem az államtitkár úrtól - az a változtatás, ami arról szól, hogy a polgármesterek illetményének viszonyítási alapját 2017-ben már az államtitkári illetmény képezi, korábban a helyettes államtitkári illetmény képezte, vagy a formain túl ez tartalmi forintokkal párosuló hozamot is jelent.
Ami nekem alapvető problémát okozott a törvénytervezet olvasásakor és elemzésekor, az az volt, hogy a törvényjavaslat megszünteti gyakorlatilag a járási vagy a fővárosi, kerületi hivatalok vezetőjének azt a jogát, ami szerint a járási, de akár az említett fővárosi, kerületi hivatal kormánytisztviselője tekintetében az alapilletmény eltérítési javaslattételi lehetősége megszűnik. Ezt nem tudom másképp értelmezni, mint akképpen, hogy megszűnik a közvetlen vezetőnek az a joga, hogy a saját beosztottjainak a munkájához kapcsolódó illetményeltérítését ő tehesse meg, a javadalmazást ilyen értelemben ő befolyásolhassa. Gyakorlatilag egyfajta központosítás érvényesül, és a központosított alapilletmény-eltérítés nem feltétlen módon és nem megalapozottan vagy nem bizonyossággal a tényleges teljesítmény alapján történik a jövőben. Ez az én személyes megítélésem szerint a dolgozó ember számára gyakorlatilag egy hátrányos döntésként értelmeződik.
A másik kérdésem igazából az, hogy a fővárosi, megyei kormányhivataloknál dolgozók esetében megszüntetésre kerül az illetménykiegészítés mértéke. Ez a felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselők esetében az alapilletményük 35 százaléka, a középfokú végzettségűek esetében pedig az alapilletmény 15 százaléka mértékét ölelte fel. Tudom, hogy az életpályamodellek érvényesítése kapcsán milyen változások következtek be, de ez a döntés megítélésem szerint még akkor is hátrányosan érinti a dolgozókat, ha a fővárosi és a kormányhivatalokban dolgozók tekintetében már korábban, mint említettem, külön életpályamodellt vezettek be a kormányzat részéről.
Valójában az aggályok amiatt fogalmazódnak meg vagy azon alapulva fogalmazódnak meg bennem, hogy a Magyar Kormánytisztviselői Kar, mint mondtam, elveszíti szakmai érdekképviseletiszerv-jellegét, érdekképviseleti funkcióját, hogy a tartós külszolgálatot érintők esetében a 60 napos jogviszony megszüntetése tekintetében ez a 60 napos intervallum hogyan és miképpen néz ki, és az, ami az illetménykiegészítés megvonásával kapcsolatosan megfogalmazásra került.
Valamint utolsó mondatként még egyszer azt mondom, hogy azoknak a jogosítványoknak a korlátok közé szorítása és megvonása, amelyek a járási, illetve a fővárosi, kerületi hivatal vezetőinek a jogát csorbítják - ezeket a kérdéseket lenne érdemes kibontani egy kicsit, erről többet beszélni, államtitkár úr, hogy ha valamit esetleg nem jól látunk a törvénytervezet olvasása tekintetében, akkor segítsen benne (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), befejezem, elnök úr; ha pedig van igazságtartalma mindannak, amit mondunk, akkor gondolkodjanak el azon, hogy érdemes lenne a szükségszerű korrekciókat megtenni még a törvény elfogadását megelőzően. Elnök úr, köszönöm szépen.
