DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor elolvastuk ennek az előterjesztésnek, ennek a törvénynek a címét, akkor kezdtünk örülni, hiszen számos alkalommal került már a Ház elé hasonló témakörben benyújtott javaslat. Jellemzően az LMP frakciója nyújtotta be ebben a témakörben, tizenkétszer, tizenháromszor… (Sallai R. Benedek négyet mutat.) Bocsánat, tizennégyszer, most mutatja itt képviselőtársam. Mi minden alkalommal támogattuk ennek a javaslatnak a tárgysorozatba vételét, és magunk is nyújtottunk be ilyen tartalmú javaslatot. Sajnálatos módon azt sem vette tárgysorozatba az Országgyűlés.
Nem vette tárgysorozatba, annak ellenére, hogy egyébként azok az érvek, amelyeket most a javaslat előterjesztője, Vejkey képviselőtársam és Hoppál államtiktár úr is elmondott, éppúgy érvényesek voltak arra a jó pár előterjesztésre, amik itt a Ház előtt feküdtek, mint erre a mostanira. Sőt, azt tudom mondani, hogy még inkább azok voltak, hiszen mindannyiszor egy lényegesen komplexebb javaslatcsomag volt a Ház előtt, mint amit mi most itt látunk. És ez az első problémám a javaslattal kapcsolatban.
Vejkey képviselő úr elmondta azt, hogy kövessük a V4-eket. Én azt gondolom, hogy ez igaz, és valóban indokolt, sőt indokolt lett volna közel 30 évvel ezelőtt, hogy ez megtörténjen - sajnos ez nem történt meg -, de talán még most sem teljes mértékben késő. Egy haszna van, nyilván aki kutatást végez, távolabbról szemlélve, objektívebb módon tudja majd esetleg feldolgozni ezeket az információkat és iratokat. De ha már a V4-ek követésénél tartunk, akkor én azt gondolom, hogy ha megnézzük az ottani szabályozásokat, akkor azok lényegesen szélesebb körűek és lényegesen tágabb körben engedik meg a kutathatóságot, mint a magyar törvények, még akkor is, ha ezt a javaslatot egyébként elfogadjuk.
Az egyik, ami csalódást okozott, hogy itt valóban csak a mágnesszalagokról van szó és azokról rendelkezik a törvény. Mondhatnánk azt is, hogy ez is több mint a semmi, akkor támogassuk ezt, azonban sajnos más probléma is van az előttünk fekvő javaslattal. Az egyik, és én ezt kérdezném is az előterjesztőtől, hogy ennek vajon mi az oka, hogy a titkosítási idő lejárta után a hatályos törvény alapján eddig minden iratot továbbítani kellett a levéltárnak. Most az én meglátásom szerint ehhez képest lényeges visszalépés az, hogy bizonyos ügyviteli érvekre, szabályokra hivatkozva ez már nem lesz általános kötelezettsége a szolgálatoknak.
Talán pontosabban fogalmazva, az általános kötelezettség megmarad, de ez a szabály egyfajta kibúvót enged ez alól, és szeretném megtudni, miért. Ha eddig ez a rendszer működött, jól működött, és ebből probléma nem volt, akkor miért kell ebben visszalépni? Azokat az iratokat, amelyek titkosítási ideje lejár, miért nem kell haladéktalanul, automatikusan és kivételt nem tűrő módon továbbítani a levéltárba? Ez az egyik, ami jelentős problémát jelent, és ami miatt kérdést fogalmazunk meg itt a parlamentben a javaslattal kapcsolatban.
(12.30)
A másik, hogy míg az LMP javaslata és a mi javaslataink is alapvetően az irat, a jogtalanul birtokolt irat esetén a jogtalanul iratot birtoklót üldözték volna, esetleg még az LMP javaslata sújtotta volna bizonyos szankciókkal is, addig itt valójában nem az iratot jogszerűtlenül birtoklót vagy azt le nem adót büntetik, hanem az irat felhasználhatóságát kívánják önök korlátozni. Ez az, ami számomra teljes mértékben érthetetlen.
Azzal egyetértünk, hogy ne lehessen otthon készletre gyűjteni ezeket az iratokat, mondjuk, esetlegesen olyan hátsó szándékkal, hogy később ezekkel bizonyos embereket majd meg lehet zsarolni - fogalmazzunk nyíltan! Ezzel egyetértünk, ez igaz. Ezeket közkinccsé kell tenni. De ha valakinél van egy ilyen irat, ami adott esetben még akkor jogszerűen is került hozzá, vagy véletlenül került hozzá, mondjuk, örökölt egy nagy csomó mindent, és ezek az iratok szintén odakerültek hozzá, nem nézte meg, nem adta le. Akkor ezek az iratok utána felhasználhatatlanná válnak? Mert a mostani jogszabály alapján, a mostani törvény alapján én ezt látom. Egyszóval a bíróság előtt ezek az iratok nem felhasználhatóak.
Talán nem haragszanak meg a kormánypárti képviselők sem, ha az ember, amikor egy ilyen javaslatot terjesztenek elénk, akkor bizonyos gyanúperrel él, vajon miért kellett ezt kivételes eljárásban a Ház elé hozni. Miért nem ért ez rá, mondjuk, szeptemberben, vagy miért nem lehetett ezt behozni egy hónappal korábban? Ez nem egy olyan javaslat, ami egy hirtelen felmerült társadalmi problémára adott gyors reakció, és ott érthető a kivételes eljárás, hanem ez egy olyan javaslat, ami 27 év óta bármikor idekerülhetett volna az Országgyűlés elé; éppen most került ide.
És akkor elkezdett kutatni persze az ember a fejében, és a jóindulat egy picit alábbhagy, hogy vajon mi lehet ennek az oka. Van egy olyan per folyamatban, amelyiket egy nem képviselőtársunk, de önkormányzati képviselőtársunk indított, illetve folytat az önök volt országgyűlési képviselőjével szemben. Itt Varga László KDNP-s képviselőre gondolok, ahol az MSZP-s képviselő azt állította, hogy a nevezett volt országgyűlési képviselőnek ügynökmúltja van. Itt ebben a perben született egy elsőfokú ítélet. Azt állították itt a felek a perben, legalábbis az egyikük, hogy van bizonyíték arra, hogy ez a KDNP-s képviselő korábban ügynök volt. Ennek a pernek a másodfoka még nem zajlott le, nem tudom, mikorra van kitűzve. De gondolom, nem nagyon sokára. És akkor megjelenik itt egy olyan szabály, ami eddig nem volt része a magyar jogrendszernek, hogy a bírósági eljárásokban azok az iratok, amelyek ugye kvázi jogszerűtlenek, tehát nem a levéltártól származnak, nem használhatóak föl.
Azt gondolom, hogy ezt a két dolgot ha az ember összeköti, akkor legalábbis erős rossz érzései támadnak. Mert nem szeretném azt hinni, hogy azért volt ez ilyen sürgős, mert szeretnék megelőzni a hatálybalépéssel a másodfokú eljárást, ahol esetleg a bíró mégis úgy dönt, hogy ezeket az iratokat föl lehessen használni. Nem tudom, hogy így van-e, de azt tudom, hogy a két dolog megint párhuzamosan fut, és őszintén szólva, ez nekem nem tetszik.
A harmadik, ami általános kritika - és ez persze nem ezzel a törvénnyel függ össze, de ha már erről a témáról beszélgetünk, akkor érdemes itt is az asztalra tenni -, hogy nekem alapvetően azzal van problémám, hogy itt sem teremtik meg a teljes kutathatóságot, amiről egyébként államtitkár úr beszélt, hogy az a jó, ha minél szélesebb körben kutathatóak ezek az iratok. Én is így vélem. De ma gyakorlatilag a Nemzeti Emlékezet Bizottságának van egy olyan privilégiuma, hogy ezeket az iratokat feldolgozza és kutassa.
Én pedig azt gondolom, hogy amikor az ember tudományról beszél, és egy történelmi korszaknak a tudományos megítéléséről, feldolgozásáról, akkor érveket kell érvekkel szembeállítani, akkor lehetővé kell tenni azt, hogy minden, a témában jártas kutatónak lehetősége legyen ezeket megismerni, és a tudományos vitatkozásokban dőljön el az, hogy valójában mi volt az igazság vagy az igazságnak milyen árnyalatai voltak. Ha erre van egy felkent szervezet, ami a NEB, akkor azt gondolom, hogy ez nem tud érvényesülni. Pontosan erről a témáról van egy remek mondata egyébként Deák Ferencnek, ezt szeretném idézni: „Tudományos vitatkozásoknál nem a személy, nem a tekintély, hanem egyedül az igazság bírhat döntő erővel.”
Ez az, ami ma nem tud megtörténni. Mert a NEB kutathatja, más nem kutathatja, holott az lenne az érdek, hogy ez minél szélesebb körben - ahogy államtitkár úr is mondta - megvalósuljon. Én azt értem, és még egyet is értek vele, hogy ehhez bizonyos felelősség és tudás szükséges. De egy ilyen tágabb kört meghatározni viszonylag egyszerű lenne. Csak hogy egy példát mondjak, és természetesen ezt lehet tágítani, szűkíteni, másként meghatározni, de ha mondjuk, azt mondom, hogy egy szakirányú tudományegyetem státuszban lévő oktatója-kutatója legyen jogosult ezekbe az iratokba betekinteni, akkor ott, az gondolom, hogy bizonyos felelősséget is és bizonyos szakmai kompetenciát is megköveteltem. A szakirányú egyetem, tehát legfelső szintű kutatóhely és annak a nemcsak megbízott, hanem mondjuk, státuszban lévő kutatója.
Erre nyugodtan ki lehetne minden további nélkül bővíteni. Úgy hiszem, hogy ha már itt, ebben a témában beszélgetünk, akkor nem lebecsülve a tudását és a képességeit a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagjainak, de legalább annyira felkészültnek tartom a témában, mondjuk, Czinner Tibor kutató történészt, aki remek könyveket írt, például a Rajk-perről egészen részletes, kiváló könyvet.
Tehát vannak még Magyarországon olyan kutatók, akiknek érdemes lenne lehetővé tenni azt, hogy ezeket az iratokat megismerjék. Ezek a javaslatok - és azért tértem ki erre, mert ezt szeretném hasonlítani a miáltalunk, illetve az LMP által beterjesztett javaslatokkal -, hogy ezek megteremtették volna ezt a lehetőséget, a teljes körű nyilvánosságot.
Nekem ez hiányzik ebből a törvényből. Nem tudom és nem értem azt, hogy miért kellett erre a körre lekorlátozni ennek a törvénynek a hatályát, miért nem lehetett akkor egy picit továbbmenni ennél. És még egyszer szeretném visszaismételni azt, hogy azt meg pláne nem értem, hogy egy: miért nem lehet majd eljárásokban az iratot fölhasználni, ha az nem jogszerűen van valakinél? Tehát magyarán az iratot büntetem - idézőjelbe téve -, nem azt az iratbirtokost, aki jogszerűtlenül birtokolja, mert ott lehet akár egy büntetőjogi szankciót is megfogalmazni - szerintem az elég lenne -; a másik kérdés pedig valóban az, hogy most ha eddig jól működött az, hogy át kellett ezeket az iratokat adni, és nem volt kivétel, akkor most miért kell ezt a kivételt megteremteni.
Ez a két olyan aggály, ami számunkra, legalábbis jelen helyzetben és jelen állás szerint és magyarázatok nélkül nehezen teszi támogathatóvá ezt a törvényjavaslatot. Mindazonáltal a jelentőségére tekintettel a holnapi napon ebben természetesen az MSZP elnöksége is és frakciója is állást fog foglalni, de már most, a vitában szerettem volna nyilvánvalóvá tenni, hogy egy esetleges tartózkodásnak vagy elutasításnak ilyen okai lehetnek, és semmiképpen sem az, hogy ne szeretnénk ezeknek az iratoknak a nyilvánosságát, ahogy egyébként a sok szavazás során már tettlegesen is nyilvánvalóvá tettük.
Úgyhogy várom a válaszát esetleg az államtitkár úrnak vagy az előterjesztőnek, hogy ezekre a felvetésekre mit mond, mert ugyanis a téma fontos, és szeretnénk olyan javaslatot, amit támogatni tudunk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
