DR. VEJKEY IMRE
DR. VEJKEY IMRE
DR. VEJKEY IMRE (KDNP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! „A kommunizmus két nagy ellensége a valóság és az igazság. Ezekkel soha sehol nem bírta és nem bírja felvenni a harcot, előttük mindig kapitulál.” Így fogalmazott az író, Nemere István.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Éppen e valóság és az igazság teljessége érdekében Magyarország Alaptörvényének U) cikk (3) bekezdése rögzíti, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottsága feltárja a kommunista diktatúra hatalmi működését, a kommunista hatalmat birtokló személyek és szervezetek szerepét, és azt a tevékenysége eredményeit átfogó jelentésében, valamint további dokumentumaiban közzé is teszi. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága eddigi rövid történetének egyik mérföldköve lehet az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárával közösen kiadott jelentés, amely az 1990 előtti állambiztonsági szervek mágnesszalagon megőrzött adatállományának vizsgálatairól készült.
A kommunista állambiztonsági definíció szerint a hálózat az állambiztonsági szervek titkos segítőtársainak összessége, amelyek tagjai az állambiztonsági szervek vezetésével és irányításával a szervezetszerű titkos együttműködés keretében vesznek részt a Magyar Népköztársaság védelmének erősítéséhez szükséges információk megszerzésében, a titkos operatív intézkedések végrehajtásában, a külső és belső ellenség aknamunkájának felderítésében, megelőzésében és megszakításában.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennek az „eszköznek” a korabeli állambiztonsági operatív munkában betöltött szerepét nehéz volna túlbecsülni, hiszen minden egykorú szabályzat a legfontosabb módszernek vagy fő eszköznek tekinti az állambiztonsággal titkosan és szervezetszerűen együttműködő hálózati személyek foglalkoztatását, ahogyan a Biszku Béla által kiadott, a hálózati munka alapelveiről szóló rendelkezése is rögzíti, az állambiztonság szerveinek fő eszköze az ügynökség.
Nem lehet vita tárgya tehát, hogy a kommunista diktatúra hatalmi működésének megértését szolgálja az állambiztonsági hálózattal kapcsolatos, minél teljesebb körű ismeretek megszerzésének lehetőség szerinti biztosítása. A kommunista állambiztonsági szervek mindvégig nagy jelentőséget tulajdonítottak az operatív és hálózati nyilvántartások vezetésének, illetve az ezek révén rendszerezhető és kinyerhető információk tömegének. Az 1950-es években tömegesen nyilvántartásba vett célszemélyek és együttműködők adatainak manuális úton való kezelhetetlenségére, illetve összetettebb kutatási feladatok végrehajtásának lehetetlenségére több ízben is felfigyelt a kommunista párt és a belügyi vezetés. Sokáig azonban ez csak a kartonszerű nyilvántartások ismétlésének felülvizsgálatát képezte, és a feleslegesnek ítélt adatok törlését eredményezte.
(12.10)
A nyilvántartási és adatszolgáltatási igények folyamatos bővülése értelemszerűen megkövetelte, hogy a technikai fejlődés kínálta lehetőségeket mielőbb megpróbálják az állambiztonság szolgálatába állítani. Ennek a feladatnak az első lépéseit már 1958-ban megtették, amikor az első gépesített adatfeldolgozási rendszert bevezették az állambiztonsági rejtjeltechnika területén az akkori BM 12. osztályon.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A rendszerváltás után a mágnesszalagok létére először az 1995-ben létrehozott iratfeltáró bizottság hívta fel a nyilvánosság figyelmét, majd az állambiztonsági iratok átadása teljesítésének értékelésére 2007-ben felállított szakértői bizottság jelentése foglalta össze a diktatúra állambiztonságának számítógépes nyilvántartási rendszereiről az akkor tudottakat. Ezt követően, 2009-ben jött létre az úgynevezett első mágnesszalag-bizottság, amely a szalagokon talált adatállományokat informatikus szakértők bevonásával lementette, és a helyreállítást követően a jelenlegi számítógépes rendszerekkel részben olvashatóvá tette. A második mágnesszalag-bizottság pedig a lementett adatállományok közül az úgynevezett H, vagyis hálózati adattár papírra nyomtatását végezte el. Tekintettel azonban arra, hogy a mágnesszalagokon rögzített adatok titkos minősítése mindmáig fennmaradt, beható vizsgálatukra, tartalmi elemzésükre korábban nem kerülhetett sor.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! E problémakör orvoslásának érdekében is az Országgyűlés a 2013. évi CCXLI. törvénnyel felállította a Nemzeti Emlékezet Bizottságát, amely testület tagjai felhatalmazást kaptak minősített adatok megismerésére is. E törvényi felhatalmazással élve a bizottság a belügyminiszterhez fordult az Alkotmányvédelmi Hivatal kezelésében lévő, 1990 előtt működött állambiztonsági szolgálatok mágnesszalagokra rögzített adatállományának tudományos feltárása érdekében.
Szakmai egyeztetéseket követően 2015 nyarán a NEB tagjaiból, valamint az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára munkatársaiból közös munkacsoport alakult. A munkacsoport a Belügyminisztériummal egyeztetett munkarend szerint 2015 szeptemberében megkezdte a mágnesszalagok tudományos feldolgozását az Alkotmányvédelmi Hivatalban. A feltáró munkák során a bizottság a mágnesszalagokon rögzített adattartalom szerkezetének, teljességének, történelmi értékének felmérésére törekedett, valamint annak megállapítására, hogy az eddigi tudományos kutatások során megismerteken kívül milyen új információkat tartalmaz a szalagokon rögzített adatállomány.
A már idézett jelentés javaslatot tett az egykori állambiztonság mágnesszalagjainak jövőbeni kezelésére is. A Nemzeti Emlékezet Bizottságának jelentése megállapítja, hogy a nyilvántartás adattömege folyamatos felülvizsgálati munkát igényel, amelynek érdekében javasolja, a „G” és a „H” jelű nyilvántartás rövid időn belül kerüljön a Történeti Levéltárnak átadásra.
Az információs kárpótlás mind maradéktalanabb érvényesülését szolgálja, ha az egykori állambiztonság mágnesszalagjai az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába kerülnek. A kormány 1187/2017. (IV. 10.) határozata ezen titkosszolgálati adathordozóknak a levéltárba adása kapcsán úgy döntött, hogy ezen adathordozókon található minősített adatokat, azok átadását követően, a levéltárban kell felülvizsgálni 2018. június 30-áig.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A mágnesszalagok levéltári felülvizsgálatához azonban meg kell teremteni a törvényi feltételeket, vagyis lehetővé kell tenni a minősített adatok átadás-átvételét. Az átadást egyébként az is indokolja, hogy az adatok egy részével hagyományos, papíralapú hordozón már nem rendelkezik a levéltár. Így tehát megvalósulhat az adatok egységes, törvényi előírásoknak megfelelő kezelése úgy, hogy az egykori kommunista rendszer áldozatainak, illetve leszármazóiknak információs kárpótlása ezáltal mind teljesebb és eredményesebb lehet. Ezzel egyidejűleg célszerű az iratokat hosszú távon egy helyen, az eddig csak állambiztonsági szaklevéltárként működő intézmény fejlesztésével nemzetbiztonsági szaklevéltárként is működtetni. Ez biztosíthatná tehát az egységes eljárást az információs kárpótlás mellett a kutathatóság esetén is.
Az előttünk fekvő, az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló T/15844. számú törvényjavaslat éppen az elhangzott céloknak tesz maradéktalanul eleget. A törvényjavaslat a rendszerváltást megelőzően működött állambiztonsági szolgálatoknál keletkezett úgynevezett titkosszolgálati mágnesszalagoknak a rendszerváltást követően létrehozott nemzetbiztonsági szolgálatoknál keletkezett minősített adattartalmat rögzítő, maradandó értékű iratoknak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára részére történő átadásához szükséges feltételeket teremti meg.
Indokolt továbbá, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára több évtizedes szakmai gyakorlatára is figyelemmel az állambiztonsági iratok kezelése mellett az 1990. február 14. után létrejött nemzetbiztonsági szolgálatok levéltári anyagainak vonatkozásában is rendelkezzen illetékességgel, illetve gyűjtőkörrel, vagyis legyen az állambiztonsági és nemzetbiztonsági iratokat is őrző állami szaklevéltár. Annak érdekében tehát, hogy a levéltár az állambiztonsági és nemzetbiztonsági iratok közlevéltári kezelésének kizárólagos felelősévé váljon, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat nemzetbiztonsági vonatkozású iratainak kezelését is az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának illetékességébe szükséges utalni.
A hamarosan kezdődő V4-es soros elnökségünk jó alkalmat kínál, hogy a tapasztalatcsere folytatódjon a visegrádi országok között ezen a területen is. Az egykori csehszlovák állambiztonsági szervek iratait kezelő prágai intézmény megalakulásától kezdve átvett és az információs kárpótlás biztosítása során jelenleg is használ ilyen adatbázisokat, de nagy mennyiségben kerülnek ilyen adathordozók a lengyelországi nemzeti emlékezet intézetébe, az IPN-be is. Ez utóbbi intézmény például összesen 655 darab mágnesszalagon őrzi az egykori lengyel titkosszolgálatok adatbázisait.
Szolzsenyicin szerint a kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A mi lelkiismeretünk viszont azt diktálja, hogy kövessük a V4-ek országainak példáját a kommunista diktatúra hálózata adatbázisának kezelése tekintetében. Ezért is kérem a tisztelt Házat, a tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
