DUNAI MÓNIKA
DUNAI MÓNIKA
DUNAI MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy legelőször Gúr Nándorhoz intézzek egy mondatot. Hogy finom legyek, talán finomabb, mint ön szokott lenni: ön nem volt túlságosan illedelmes, és nemcsak hogy nem volt illedelmes az államtitkár asszonnyal szemben, hanem olyan kioktató hangnemet használt, amire azt gondolom, az államtitkár asszony nem szolgált rá az eddigiekben sem és a mai napon sem, és meggyőződésem, hogy a jövőben sem fog rászolgálni.
Valóban, az államtitkár asszony pontosan tudja a feladatát, mégpedig nagyon jól tudja a feladatát, és jól is végzi a feladatát az általa vezetett államtitkársággal együtt. Egy képviselőnek meg az a feladata, és engedje meg, hogy én meg most akkor önt világosítsam fel erről, hogy elolvassa a törvényjavaslatokat, esetleg háttéranyagokat kérjen hozzá, és felkészüljön. A mai napon az államtitkár asszony pontosan ismeri a benyújtott törvényjavaslatnak nemcsak a betűit, hanem a szellemét, a hátterét, az előzményeit, és hogy hova fog kifutni ez a törvényjavaslat, illetve ez a cél. Ön viszont egész másról beszélt, nem arról, ami le volt írva a törvényjavaslatban. Ön azt a látszatot keltette, hogy itt veszélyben van a nyugdíjrendszer, hogy itt most nem fognak nyugdíjat kapni a magyar emberek - szó sincs erről! Itt egy egyszerűsítő és strukturális átalakításról van szó.
Az köztudomású, hogy a Fidesz és a KDNP egy takarékos és jól működő, állampolgárbarát államot épít. Mi ezen vagyunk. Ön említette, hogy száz évvel ezelőtti rendszert szeretnénk szétzilálni, meg nem is tudom - elkezdtem jegyzetelni -, megszüntetni, szétrombolni. Szó sincs erről! De gondoljunk vissza arra, hogy száz évvel ezelőtt például nem mosógéppel mostunk. Változik a világ húsz év alatt is, öt év alatt is, száz év alatt meg aztán főleg.
Ha mi egy olyan rendszert gondolunk ki és valósítunk meg, amely azt a célt, amit kitűztünk magunk elé, még egyszer ismétlem: hogy állampolgárbarát, egyszerű, takarékos és felesleges vízfejektől mentes államigazgatást és állami struktúrát alakítsunk ki, tehát ha ez a célunk, akkor meg kell lépnünk olyan módosításokat, és elég bátornak kell ahhoz lennünk, hogy az önök ellenében ezeket a meggyőződésünk szerint a mi céljainkat szolgáló változtatásokat meghozzuk, kidolgozzák a minisztériumok, és utána itt a parlamentben megtárgyaljuk, és döntsünk róluk legjobb belátásunk szerint.
Tisztelt Ellenzéki Képviselőtársaim! Tisztelt Gúr Nándor! Amikor önök azt mondták, hogy most megszüntetünk egy nagyon jól működő rendszert, akkor én még egyszer szeretném nyomatékosítani, hogy nem szűnik meg, hanem reményeink szerint még jobban vagy legalább ugyanilyen jól fog működni. És nem kell aggódnia Schmuck Erzsébetnek sem, a MÁK-ban most dolgozók túlterheltsége nem fog nőni ezáltal, hiszen az egyik helyen dolgozó létszám át lesz véve a másik helyre. Tehát azt a feladatot eddig is ellátták valahányan, és most majd a MÁK-ban lehet, hogy éppen ugyanazok az emberek fogják végezni, bár ez munkaszervezési kérdés.
Viszont ami megszűnt, tisztelt Gúr Nándor: az önök idejében valóban egyhavi nyugdíjat vettek el, a 13. havi nyugdíj valóban megszűnt, önök vették el annak idején. Hogy mi hogyan gondoskodunk a nyugdíjasokról: az önök idejében, 2010 előtt százalékban valóban magasabb volt a nyugdíjemelések mértéke, de az infláció meg a többszöröse, nagyon sokszorosa a mostaninak.
Abban az időszakban az infláció megette, elolvasztotta jó néhány évben, huzamos időn keresztül a nyugdíjakat, és az értékállóságát mi állítottuk helyre 2010-ben a nyugdíjasokkal kötött megállapodás keretében. Azóta, 2011 óta a nyugdíjak megőrzik az értékállóságukat, gyakorlatilag az infláció is kimutathatatlan vagy nagyon alacsony százalékok között mozog, nem fenyegeti ez a veszély a nyugdíjasokat. A gazdaság teljesítőképessége függvényében célunk az, hogy nemcsak a különféle foglalkozási ágaknak, hanem bizony a nyugdíjasoknak is egyre többet adjunk. Említhetném most az Erzsébet-utalványt, amit kaptak a nyugdíjasok, vagy a nyugdíjprémiumot, ami vár rájuk, amit tervezünk.
Önök voltak azok, akik a nyugdíjkorhatárt felemelték. Önök voltak azok, akik meg akarták adóztatni a nyugdíjakat. Önök voltak azok, akik nyugdíj előtt álló emberek ezreit, tízezreit hozták lehetetlen helyzetbe és tették munkanélkülivé. Ezek közül a legtöbben nők voltak. Ezért vezettük be 2010 után az egyik első intézkedésünkként a „Nők 40” nyugdíjlehetőséget.
Én azt gondolom, hogy ha most ennek a törvénynek a vitájánál, ami nem erről szól, és elismerem, most én sem a beterjesztett javaslatról beszéltem, de engedtessék meg, hogy ha már nem arról vitatkozunk, ami be van terjesztve, vagyis a tíz törvény technikai részleteiről, hogy hogyan, milyen módon olvad be a Magyar Államkincstárba a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, akkor engedtessék meg, hogy ha politikai síkra tereltük a szót, akkor politikai vitát is folytassunk egyúttal, ne maradjunk igazságtalanságban.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az állásukat elveszített nők és az állásukat elveszített emberek a 2010 előtti időszakban; a bizonytalanság, a rendszer szétzilálása és a létbizonytalanság pont a szocialisták idejében, 2010 előtt volt jellemző, és nemcsak a nyugdíjasokra, hanem az egész társadalomra, a gyermekesekre, az idősekre, a munkájukért aggódókra és mindenkire. Akkor nem volt jövője a gyermekeknek, nem volt jövője a nyugdíjasoknak sem. Mi azon vagyunk, hogy ezen változtassunk.
Ha nem értenek egyet azzal, mert lehet ilyet tenni, hogy a Magyar Államkincstárba legyen beolvasztva, akkor mondják azt, hogy nem értenek egyet, de ne tereljék úgy a szót, hogy aki hallgatja ezt a vitát, rögtön megijed, hogy a nyugdíját el akarjuk vonni, hogy nem fog majd most hónapokig nyugdíjat kapni, mert az átállásnak ezek lesznek a következményei. Nem lesznek ilyen következményei.
Amikor önök ezt mondják, akkor nagyon rossz véleményt formálnak az ott dolgozókról. Én azt gondolom, hogy a Magyar Államkincstárban is kiválóan képzett szakemberek dolgoznak, és biztos vagyok benne, hogy minden tőlük telhetőt meg fognak tenni annak érdekében, hogy ez nemcsak a vezetés és az átszervezés kapcsán, hanem a napi munkában is zökkenőmentes tudjon lenni. Innen köszönjük meg az ebben az átszervezési folyamatban betöltött áldozatos munkáját minden egyes dolgozónak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt Schmuck Erzsébetnek címzem: azt mondta, hogy nem is érti - valószínűleg azért, mert az előre megírt szövegben már valahogy feltételezte, hogy amint az államtitkár asszony elmondja az expozéját és én is a vezérszónoklatomban elmondom, hogy milyen indokok alapján támogatjuk a javaslatot, szóval, már akkor feltételezte, hogy nem fogja megérteni, hogy mi ennek a lényege. Én ezt most nem tudom és nem is akarom megítélni, hogy ez most önre, az államtitkár asszonyra vagy rám nézve dehonesztáló.
Azt gondolom, hogy megérteni azt, hogy ennek az egésznek a lényege, a célja mi volt, vitatkozni lehet vele, de én azt gondolom, hogy úgy lehet vitatkozni, ha megértjük, hogy mit akarunk. Mi azt szeretnénk, ha takarékos és átlátható államot építenénk, és ezt építünk. A Magyar Államkincstár pedig az egyik legjobban képzett és az egyik legjobban dolgozó olyan állami szervezet, amely a pénzek, a közpénzek elköltésében teljesen átlátható, nyomon követhető minden. Azt gondolom, hogy pontosan az átláthatóság és a nyomonkövethetőség mint kritérium és a bürokráciacsökkentés és a takarékosság megnyilvánul ebben a döntésben is. Köszönöm szépen a figyelmet.
