GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány gondolat erejéig ki kell hogy térjek a törvénytervezet keretei közül Dunai Mónika képviselő asszony elmondásához illesztetten, ahhoz kapcsolódva; de nem fogok sokat ott időzni, azt ígérem képviselőtársaimnak.
Amit Vágó Sebestyén mondott, azt nem fogom megismételni. Hasonlót írtam fel magamnak a százéves struktúrával kapcsolatosan. Szóval, az nem azt jelenti, tényleg nem azt jelenti, hogy száz évvel ezelőtti módszerek alkalmazását folytatja bárki is, nem is ez történt az elmúlt időszakban sem a nyugellátások tekintetében.
De csak azért, tisztelt Dunai Mónika, hogy ön is helyre tudja tenni önmagában azokat a kérdéseket, amelyek tekintetében szerintem tévedésben van: nézze a nyugdíjak vonatkozásában, a nyugdíjak értékállóságának a létét érintően az elmúlt hét, most már a nyolcadik esztendő dolgait! Nézze azt, hogy ma Magyarországon teljes jogú nyugdíjat annak lehet megállapítani, aki legalább 20 év szolgálati időt produkál. 20 év szolgálati idő produkciói, tehát munkaviszonya alapján ma 28 500 forintos nyugdíjmérték is megállapítható. Jelzem önnek, hét éve változatlan mértékben. Hét esztendeje egy fillérrel nem nőtt a minimum 20 év szolgálati idővel párosuló, teljes jogú nyugdíjminimum összege. Nem véletlen, hogy a Parlament falai között lévő ellenzéki pártok mindegyike - mindegyike - azt követeli évek óta, hogy ezen változtatni kell.
Az LMP arról beszél, hogy meg kell duplázni; nem, az LMP arról beszél, hogy 50 ezer forint nagyságrendjét érje el. Ezt mondtuk 2-3 évvel ezelőtt. Mi ma azt mondjuk, hogy ezt ma már meg kell duplázni ahhoz, hogy a megélhetés minimumának az alapját megteremtse. Önök meg nem tesznek semmit e tekintetben most már nyolcadik esztendeje. Nem akarok ebbe mélyebben belemászni, csak azt akarom mondani, hogy tudja, akkor, amikor ebben az országban, amikor a nyugdíjjogosultságok sokaságát megszüntették, elvették emberektől, akkor, amikor nem nyugdíjat, hanem adott esetben ellátást kapnak sok százezren a korábbiakkal szemben, akkor 28 500 és 50 ezer forint között van egyszer a teljes jogú nyugdíjasok körében mintegy 74 ezer ember; és van egy másik 364 ezer ember, aki nem nyugdíjat, hanem nyugdíjszerű ellátást kap, aki ilyen összegszerűséghez jut hozzá havonta. 28 500 és 50 ezer forint közötti.
Még egyszer mondom: ennek az alapja, tehát a 28 500, a minimumnyugdíj e tekintetben egy fillérrel nem változott most már nyolcadik esztendeje. Na, itt van az alapvető probléma. Az a másik, amiről beszélünk a törvénytervezet keretei között, hogy az Államkincstár keretei közé való integráció - beerőszakolás, központosítás - mit fog majd hozni, hozza-e a biztonságot vagy épp a bizonytalanságot hozza a finanszírozás tekintetében.
(14.40)
Nem az Államkincstár dolgozóival van a baj. Nem. Ezek az emberek messze-messze döntő többségében a mai helyzetben is túlterheltek - felkészültek, de túlterheltek -, és nincsenek megfizetve. És nincsenek megfizetve. Amikor ennek a Háznak a falai között, mondjuk, a kormánytisztviselők, a köztisztviselők, tehát a közszférában dolgozók kérdésköreit érintően tegnap is, ma is arról beszélünk, hogy a bérek tekintetében változtatásokat kell eszközölni, akkor bizonyos törvényjavaslatok keretei között azt tapasztaljuk, hogy nem, nem bérnövekményekről beszélünk, hanem adott esetben a bérekhez, az illetményekhez kapcsolódó kiegészítések megvonására kerül sor, felsőfokúaknál 35 százalék, középfokúaknál 15 százalék megvonására kerül sor arra hagyatkozva és hivatkozva, hogy az életpályamodelleken keresztül gyakorlatilag ezek a pénzek ott vannak és ott lesznek az embereknél. Az „ott vannak”, az részben igaz, az „ott lesznek” meg bizonytalan.
Szóval a dolog lényege a történetben az, hogy nemcsak elvárásokat kell foganatosítani például a MÁK keretei között dolgozó emberek sokaságával szemben, hanem a számukra azt is meg kell adni, hogy a munkájuk ellenértékét, a tisztességes megélhetés alapját biztosító forrásokat meg tudják keresni. Most akkor nem fogok belemenni abba, hogy hogyan és miképpen alakult - és hogyan és miképpen mondják önök - a bérek nagyságrendje az elmúlt időszakban. Nincs szinkronban az, ahogyan alakult, és amit önök erről mondanak. Vagy még két egyszerű dolog, és akkor visszatérek a törvénytervezethez.
Az sem mindegy, hogy akkor, amikor nyugdíjkorhatárról beszélünk - ami egy pénzügyi, gazdasági világválság időszakában bizonyos kényszerváltoztatásokat elszenvedett -, hogy azt, amikor a Fidesznek és a kereszténydemokratáknak módjában állt egy népi kezdeményezés kapcsán módosítani, akkor azt nem tették meg. Önöknek 2010 decemberében volt módjuk és lehetőségük arra, hogy a ma aktuális, ’22-től érvényesülő, mindenkire érvényes 65 éves nyugdíjkorhatár tekintetében, annak a népi kezdeményezésnek a beltartalmát figyelembe véve, ami 62 évre szerette volna beállítani a nyugdíjkorhatárt, úgy döntöttek volna, hogy akkor legyen 62, önök ezt nem tették meg. Nem tették meg, hanem 65 évben megerősítették.
Nem azzal van baj, hogy ezt tették, nem. Azzal van baj, hogy mindezeket követően egy esztendővel pedig az összes rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét likvidálták. Azzal van baj, hogy a baleseti nyugdíjak lehetőségét, a rokkantsági nyugdíjak lehetőségét is elvették az emberektől. Azzal van baj - és akkor sorakoztatnám a dolgokat, hogy mivel van még baj e tekintetben. Miközben egy viszonylag magasnak tekinthető nyugdíjkorhatár megállapítására kerítettek sort, azt betonozták be 2010 decemberében, aközben az összes rugalmasságát kilúgozták a rendszernek. És mint mondtam, nemcsak a 65 előttiek tekintetében, hanem emlékezzen, mondjuk, a pedagógusokra, emlékezzen, mondjuk, az orvosokra, akik a közszférában dolgozó emberekként el kellett hogy szenvedjék azt, volt olyan időszaka ennek a hét évnek, hogy a tovább dolgozás lehetősége a számukra nem úgy adatott meg, mint ahogy mondjuk, a versenyszférában másoknak, és nem úgy adatik meg, mert a helyzet az, hogy vagy nyugdíj volt neki, vagy kereset 65 után. Persze, itt, a Parlament falai között azért az önök padsoraiban nem mondom, hogy számolatlanul, de többen vannak olyanok, akik a nyugdíjat is élvezik és a parlamenti képviselőségből fakadó jogosultságukat is, pénzbeli jogosultságokat is.
Ezzel megint csak azt akarom érzékeltetni, hogy ami a társadalom számára és az emberek számára fontos, az, hogy mondjuk, minden járásban, kisebb körzetekben a járásokon belül legyen megfelelő akár gyermek-, akár felnőttellátás az orvosok részéről, az ma nem biztosított. És pontosan ilyen dolgok miatt nem biztosított, mert olyan jogi intézkedéseket foganatosítanak, törvényesítenek, amelyek ezt a folyamatot gátolják. Ezzel megint csak azt akarom mondani, hogy sokkal inkább ebbe az irányba kellene figyelni. Amikor azt mondom és azt helyezem a fókuszba, hogy mindig a társadalomban létező, élő, minden-nap-jaikat munkával végző emberek érdekeit helyezzük előtérbe, akkor azt látom, hogy az önök esetében nem ez van a célkeresztben. Az önök esetében mindig valami más, mindig valami olyan érdek, ami sokkal szűkebb ettől.
Ma nem látom azt még, hogy mondjuk, ennek a törvényátalakításnak a tekintetében mi ez az érdek, de annak kapcsán, ami az elmúlt hét esztendőben történt az önök részéről, bizonyos értelemben feltételezéseket engedjen meg nekem, hogy tehessek e tekintetben.
Még egy dolgot csak az ön által felvetett kérdések-hez illesztetten. Ön itt a nyugdíj és a nyugdíjrendszer működtetésével kapcsolatos, illetve a finanszírozási hátteret biztosító átalakításokhoz illesztetten szól a „női 40” kérdésköréről. Értem, rendben van. Azt gondolom, hogy a „női 40” tekintetében önök eltagadják azt, amit mondtak és amit csináltak. De nemcsak, hogy azt gondolom, hanem így is van. Sajnos. Emlékezzen vissza! Emlékezzen vissza, mit mondtak: azt mondták, hogy 40 év szolgálati idő után a hölgyek nyugdíjba mehetnek. És emlékezzen vissza arra is, hogy mit csináltak: 40 év jogosultsági idő után mehetnek el a hölgyek.
Tisztelt Dunai Mónika Képviselő Asszony! Ugye, ön is tisztában van vele, hogy mi a különbség a jogosultsági idő és a szolgálati idő között? Ugye, teljesen világos az ön számára is, hogy a jogosultsági idő peremfeltétel-rendszerének való megfelelés sokkal nehezebb, mint a szolgálati idő megfelelésének? Ugye, ön is tudja, hogy nagyon sok ezer, tízezer hölgyet csaptak be azáltal, amit mondtak és amit csináltak? Szóval, a Fidesz-féle igazságmondás tekintetében körülbelül itt állunk ezeknek az ügyeknek a kapcsán. Nem fogok további részletekbe belemenni, mert úgy gondolom, hogy mindaz, amit szisztematikusan szétziláltak az elmúlt hét esztendőben, mindaz a szerzett jogok sokaságának az elvétele, amit tettek az elmúlt hét esztendőben, sokak számára megtapasztalható volt, és remélhetőleg az emberek ezen el is gondolkodnak, és 2018-ban majd a választások kapcsán vissza is igazolnak az önök számára.
Tudja, az - erről nem beszélt, de azért érdemes róla szólni -, amikor a járulékok helyett szociális hozzájárulást, magyarul adót vetnek ki, akkor ön is tudja, ugye, hogy e között is mi a különbség, ugyanúgy, mint a jogosultsági idő és a szolgálati idő között? Ugye, tudja azt, hogy ha valaki járulékot fizet, akkor azért járadékot kap? Ugye, tudja azt, hogy ha valaki adót fizet, akkor az adóval szemben semmilyenfajta ellenszolgáltatási kötelezettsége nincs egy adott kormánynak? Ugye, tudja azt, hogy nem mindegy, hogy egy valamikori alkotmányban rögzített módon az van-e benne, hogy a nyugdíj szerzett jog, a nyugdíj nem valakiknek a kénye-kedve alapján finanszírozott történet, hanem szerzett jog, munkaviszonyon alapulva, járulékfizetésen alapulva; az nem ugyanaz, mint amikor egy Alaptörvényben az van benne, hogy törekszünk arra, hogy ennek a megfizetése biztosított legyen.
Az, amikor valami garanciával terhelt, meg az, amikor valami a törekvés szintjén van, nem ugyanaz.
(14.50)
S akkor az utolsó gondolatok között visszatérve magához a törvénytervezethez: azt szeretném még egyszer megismételni és megerősíteni, hogy a kockázatok felvetésének meggyőződésem szerint a Parlament falai között egy ilyen strukturális átalakításnak, központosításnak az időszakában van helye. Van helye. S arra igenis válaszokat várunk, olyan válaszokat, amelyek ezeket a félelmeket, a kockázatok következményeképpen kialakuló félelmeket adott esetben tudják tompítani vagy éppen nyugvópontra tudják juttatni.
S még egyszer azt szeretném mondani, hogy egy strukturális átalakítás nem csak központosítást jelenthet. A strukturális átalakítás alapvetően, az én értékrendszerem szerint azt jelenti, hogy olyan szervezeti működő rendszereket hívunk életre, amelyek az adott feladatok ellátását biztosítják, és garanciát adnak arra, hogy ott ne legyen gond és ne legyen probléma. S akkor ne beszéljünk a takarékos államról, mert mint mondtam, 2010-hez képest az állami feladatok ellátására nem abszolút értelemben, hanem arányában 20 százalékkal többet fordítanak, miközben a jóléti funkciókra, ami az embereket érinti, meg jóval kevesebbet. Elnök úr, köszönöm szépen.
