SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat a kormány központosítási rögeszméjének egy újabb megnyilvánulása. Amióta Lázár János elhatározta, hogy áramvonalasítja a magyar közigazgatást és bürokráciacsökkentésbe kezd, mást sem látunk, mint átszervezések, összevonások, beolvasztások hosszú sorát. Ezzel nem az átláthatóság nő, hanem, mint ahogy a gyakorlat mutatja, a káosz. Mára teljesen követhetetlenné vált, melyik hivatalnál milyen ügyet tudnak intézni a magyar emberek, akkora a kuszaság az egész rendszerben. Sem hatékonyabb, sem takarékosabb, sem versenyképesebb nem lett a magyar közigazgatás, a magyar állam az elmúlt hét évben, ellenkezőleg: a folyamatos átszervezések, a hatáskörök ide-oda tologatása, a dolgozók rakosgatása egyik helyről a másikra sokkal nehézkesebbé tette az államapparátus működését. A dolgozói szegénység, a bérek visszafogása miatt pedig óriásira nőtt a munkaerőhiány, ami csak további terheket rakott az amúgy is túlterhelt dolgozókra.
Ez a helyzet a Magyar Államkincstárral is, ahová most készülnek beolvasztani az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságot. A cél az átszervezéssel az, hogy egyetlen állami kifizetőhely maradjon, a MÁK, az államtól származó valamennyi jövedelmet egyetlen központból utalják, szűnjön meg az önálló egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási pénztár.
Hogy mennyire átgondoltak ezek az átszervezések, azt jól mutatja egy példa: a családtámogatási ügyeket a kormány 2015-ben a Magyar Államkincstár megyei igazgatóságaitól a fővárosi és megyei kormányhivatalok hatáskörébe utalta, majd két évvel később, idén januártól egy újabb átszervezés keretében az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatósághoz helyezte, hogy novembertől az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság MÁK-ba való beolvadásával ismét az Államkincstárnál köthessenek ki. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság ugyanarra a sorsra jut, mint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, amit már meg is szüntetett a kormány. Egy intézményileg és szakmailag önálló nyugdíjbiztosítási pénztárra ugyanolyan szükség lenne ezek után is, mint az önálló OEP-re, de a kormány csak azért is bedarálja ezeket az intézményeket is.
Arról sem akar tudomást venni, hogy ezzel veszélyezteti például a nyugdíjak utalását is, mert hiába állítja a Magyar Államkincstár vezetője, hogy nem fog csúszni a nyugdíjak kifizetése a szervezeti integrációt követően sem, és a havi közel egymillió ember bérszámfejtése, a kétmillió nyugdíjas ellátásának utalása és más kifizetések a legnagyobb rendben fognak zajlani, az Államkincstár dolgozói erről egészen máshogy gondolkodnak, és az elmúlt évek tapasztalatai sem azt mutatják, hogy az átállások zökkenőmentesek lennének.
A Magyar Államkincstár dolgozói szerint kész csoda, hogy ez a rendszer egyáltalán még működik, és nem omlott össze, aki csak tehette, már elment a versenyszférába dolgozni magasabb fizetésért. A MÁK-nál dolgozók, hasonlóan a központi államigazgatási szerveknél dolgozó kormánytisztviselőkhöz, már nyolc-tíz éve nem kaptak fizetésemelést, megalázó bérekért dolgoznak, sokan nettó 107 ezer forintos bérminimumot keresnek, rendszeresen túlóráznak. A MÁK dolgozói szerint nagyon is lehetnek fennakadások a fizetések, nyugdíjak utalásában, ha tovább apad a létszám, és még többen hagyják el megélhetési okból az állami szférát, márpedig erre, tisztelt képviselőtársaim, megvan az esély, hiszen a kormány egy újabb évvel halasztotta el a béremelésüket.
(14.00)
A központi állami szerveknél dolgozók kerültek volna sorra harmadik hullámban az állami tisztviselői életpályamodellben 2018 januárjától, de ezt egy újabb évvel elhalasztotta a kormány a költségvetést megalapozó salátatörvényben. Ebben a törvényjavaslatban pedig még azt is meglépik, hogy az ONYF beolvasztásával a MÁK-hoz kerülő volt nyugdíjpénztári dolgozók ne kaphassák meg ugyanazt az illetménykiegészítést, mint a MÁK-dolgozók. Ezzel pedig még tovább súlyosbítják a bérfeszültségeket a mindkét oldalon alacsony keresetű dolgozók között. Nem meglepő ezek után, hogy a dolgozók kétórás figyelmeztető sztrájkra készülnek július 17-én, hogy elérjék: emelje végre a kormány annak a közel 200 ezer dolgozónak, köztük a MÁK dolgozóinak a fizetését, akik eddig minden bérintézkedésből kimaradtak, és 2008 óta nem nőtt a bérük.
(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A jogos követelések teljesítése helyett azonban Lázár János azt üzente nekik cinikusan: nem megengedhető, hogy az állam pénzügyi rendszerével játsszanak. Már csak azért is különösen cinikusak a miniszter szavai, mert éppen a kormány játszik az állam pénzügyi rendszerével, amikor nem emeli a dolgozók bérét, és túlterhelt, alulfizetett dolgozóktól várja, hogy működtessék a rendszert. Ha valóban olyan fontos munkát végeznek Lázár János szerint a MÁK dolgozói, hogy az állam pénzügyi rendszerét ők mozgatják, akkor talán meg is kellene fizetni a munkájukat.
Mert tényleg nagy a baj. Egy államkincstári dolgozó elmondása szerint annyira sokakat tudnak elcsábítani a magánszférába, hogy aki még az Államkincstárnál maradt, annak már nagyon komolyan kell küzdenie, hogy egyik hónapban se érezzék meg az emberek a saját bőrükön, mekkora a baj. Kisebb csoda az, hogy még nem vették észre százezrek, hogy mekkora probléma a munkaerőhiány. Ezzel vajon miért nem foglalkozik a kormány?
Az LMP nem támogatja ezt a törvényjavaslatot, mert az ész nélküli, átgondolatlan központosítás egy újabb megnyilvánulásának tartjuk. Az öncélú centralizáción túl egyetlen érvet sem hallottunk arra, hogy mégis mi értelme van ennek a beolvasztásnak, mi értelme van a nyugdíjbiztosító megszüntetésének, egyáltalán mi lesz ettől jobb. Nem látjuk a szakmai megalapozottságát az integrációnak, mert azt nem tartjuk szakmai indoknak, hogy legyen egyetlen kifizetőhely. Nem látjuk a garanciáit annak, hogy ez az átszervezés nem fogja hátrányosan érinteni az embereket, hogy nem lesz fennakadás, például a nyugdíjak utalásában. Az LMP szerint újabb átszervezés és a munkavállalók éhbéren tartása helyett inkább azon kellene dolgoznia a kormánynak, hogy biztosítsa a szükséges létszámot az állami feladatok biztonságos ellátásához. Ehhez pedig azonnal emelje a botrányosan alacsony béreket, a szakszervezeti követeléseknek megfelelően 50 százalékkal. Tehát azonnali és radikális béremelésre, valamint létszámnövelésre van szükség. Úgy látjuk, hogyha ezt nem teszi meg a kormány, akkor ő lesz egyedül a felelős azért, ha komolyabb működési problémák állnak elő. Ezért felszólítjuk a kormányt, ne vicceljen az emberek fizetéseivel, ellátásaival, nyugdíjával.
Az LMP nem fogja támogatni a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet.
