DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ

Teljes szövegű keresés

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Mielőtt rátérnék a hozzászólásom lényegére, nem mehetek el én sem természetesen szó nélkül amellett, amit jobbikos képviselőtársamtól hallottunk. (Vágó Sebestyén közbeszól.) Igen finom szavakat fogok használni (Közbeszólások a Jobbik soraiból, köztük Sneider Tamás: És idézd!), nem olyanokat, amilyeneket önök. Már csak azért sem, mert az a stílus, nem feltétlenül ami jegyzőkönyvbe került, hanem ami utána itt egymás között volt, úgy gondolom, hogy ez egy érettségiző diáktól sem elfogadható. Önöknek ezt a politikáját a harag táplálja. (Sneider Tamás közbeszól.) Ezt a haragot nem fogják tőlem megkapni, hogy ne táplálja az önök politikáját. Forduljon hátra, nézze meg a képviselőtársát, és akkor látni fogja a szemében azt, amiről én beszélek.
Úgy gondolom, hogy még egy dolog elvárható lett volna, hogy a kormányt képviselő államtitkár nagyjában-egészében ugyanezt elmondja (Dr. Rétvári Bence: A házelnök úr rögtön reagált.), amit a házelnök is elmondott. A kormány is jó lett volna, ha megszólal ebben a tekintetben. (Dr. Rétvári Bence: Az ülésvezető elnök megtette.) Azért vagyunk mi országgyűlési képviselők, hogy ne úgy viselkedjünk, mint éretlen gyerekek. Azért akarják az emberek ránk bízni ilyen vagy olyan összetételben az országot, azért akarják a nyugdíjasok azt, joggal kérik ezt rajtunk számon, hogy valamilyen szinten az életükön megpróbáljunk, mindenki a saját eszközeivel bármiben is javítani. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Nem pedig azt várják el tőlünk, hogy éretlen gyerek-ként padsorokban kiabálva próbáljuk meg a hangosabb jogán ezt a politikát folytatni. (Sneider Tamás közbeszól.)
Rátérve arra, amivel a hozzászólásomban is szerettem volna foglalkozni, az nem más, mint a szolgálati járandóság, illetve a bányásznyugdíjak kérdése. Azon a területen, ahonnan én jöttem, ott nagyon sok mindennel, úgy gondolom, ez összefüggésben van. Én Baranyából jöttem, és ott azért azt lehet látni, azon kívül, hogy a bányabezárások után megszűnt egy szakmakultúra, megszűnt az embereknek egyébként a megélhetését biztosító munka is, pedig az nagyon kemény munka volt. Amikor önök ezt átalakították, és a korhatár előtti nyugdíjazás lehetőségét, a bányásznyugdíjak lehetőségét elvették, nem beszélve arról, hogy utána ezt járadékká alakították, adhatóvá tették, nagyon sokan rokkantak meg ezen eléggé különös élettani hatásokat is okozó munkavégzés során, akkor úgy gondolom, hogy joggal és okkal kértük, javasoltuk, adott esetben követeltük a kormánytól azt, hogy azoknak az embereknek, akik felépítettek megyéket, felépítettek városokat, adott esetben az ő munkájukkal ellátták annak idején az egész Dunántúlt megtermelhető javakkal, akkor azoknak az embereknek tisztes, normális, olyan nyugdíjaskort tudjanak önök is biztosítani, amire mi is törekedtünk.
Nincsenek sokan, és éppen ezért úgy gondolom, hogy a lehető legfájóbb az, hogy a kormánynak még az is kellett. Egészen pontosan, akik bányászjáradékot kapnak ma Magyarországon, az 2861 fő. Szinte hihetetlen, hogy nem lehetett semmilyenfajta kivételt tenni azokkal az emberekkel, akik azon kívül, hogy egy nagyon megterhelő, és ahogy mondom, különös és maradandó élettani hatásokat gyakorló munkát végeztek sokszor, nem kevésszer, 5 ezer műszak kellett ahhoz, hogy valaki elmehessen bányásznyugdíjba; 5 ezerszer kellett lemenni 8 órára 1700-1800 méter mélyre és ott dolgozni, fejteni a szenet; róluk gondoskodni, úgy gondolom, az nemhogy csak felelősség, hanem kötelesség is, de a kormánynak még ez is kellett.
Ez is kellett; és természetesen mindenkit, aki ebben a munkában megrokkant, őket vissza is rendelték, általában lehetetlen határidőkkel. Visszarendelték, nagyon sokan elmondták nekem fogadóóráimon, megalázó, olyan vizsgálatoknak vetették őket alá, amelyeket egészen biztosan nem érdemeltek meg. A legtöbben úgy fogalmaztak: már megint elolvastuk a Közlönyben azt, hogy meggyógyultunk. És sok sikert kívántak önök ezeknek az embereknek, akik korábban nagyon sokat dolgoztak a bányában, önök sok sikert kívántak a mai magyar, dél-magyarországi munkaerőpiacon. 45-50-55 évesen úgy, hogy egy bizonyos szakmakultúrához értenek, a többihez pedig nem.
Úgy gondolom, hogy ezzel teljesen méltánytalanul jártak el velük szemben. Nagyon sokszor mondtuk, nagyon sokszor itt a parlamentben is, kint az utcán is, tüntetéseken is elmondtuk: korábban a kormányok nem véletlenül állapodtak meg a bányászokkal. Pontosan tudták, hogy mivel jár az ő munkájuk. Pontosan tudták, hogy az a munka, amit ők elvégeznek, azzal jár, hogy egy relatíve magasabb bérért olyan munkát végeznek, ami visszafordíthatatlan egészségkárosodással jár.
Tisztelt Államtitkár Úr! 97 százaléka a bányászoknak nem éli meg az öregséginyugdíj-korhatárt. Ez egy ilyen munka. Nincsenek olyan sokan, hogy ne lehetne őket megfelelően ellátni, már csak azért sem, mert amióta önök vannak, azóta azokon a településeken, ahol bányászok laknak, ott az egyik legnagyobb az elvándorlás. Nem sikerült önöknek az ipari szerkezetátalakítás, 20-25 százaléka hiányzik a városnak; 20-25 százaléka hiányzik a falvaknak, ahova már nem lehet visszavinni a fizetőképes keresletet. Osztogathatnak önök Erzsébet-utalványt. Hát, jöjjön el velem, államtitkár úr, Észak-Baranyába, aztán megpróbáljuk az észak-baranyai aprófalvas településeken beváltani! Föl lehet ülni, kérem szépen, annak a nyugdíjasnak arra az egy buszra, amelyik eljön Komlóra, talán ott majd el tudja fogadtatni valamelyik üzletben, esetleg a kalandvágyóbbak továbbmehetnek Pécsre is, és akkor önök egy egész napos programot tudtak csinálni a nyugdíjasoknak azért, mert a járandóságukat Erzsébet-utalványban fizették ki.
Úgy gondolom, hogy ez porhintés. Úgy gondolom, hogy ezek olyan kavicsok, gombok, amelyeket önök azok elé az emberek elé szórnak, akik valójában ennél sokkal többet érdemelnek, mert azok az emberek annak idején fölépítettek városokat, és megtermelték a Dunántúlnak szinte a teljes jövedelmét, ezért sokkal nagyobb tiszteletet nekik! Én ezt javaslom, és azt gondolom, hogy a Magyar Szocialista Párt ebben jó kezdeményezéseket tett, fogadják meg ezt, biztos, hogy javukra fog válni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
(20.20)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem