VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon sok mindent érintett ma már ez a vita. Elképzelhető, hogy olyanról is fogok beszélni, ami már szóba került, de úgy gondolom, hogy ismétlés a tudás anyja, és lehet, hogy kicsit más szempontból világítom meg ezeket a kérdéseket.
Az első dolog, amiről szeretnék beszélni, az a rokkantnyugdíjrendszer szétverése, amit ez az előző Orbán-kormány elkövetett. Tudom nagyon jól, hogy az átalakítás előtt nagyon komoly visszaélések voltak a rendszerben, nagyon sok potyautas volt a rendszerben. Hallottunk olyan északkelet-magyarországi, illetve kelet-magyarországi falvakról, ahol az emberek kompletten rokkantnyugdíjból éltek. Nagyon jól tudom, hogy sok potyautas volt a rendszerben, de még mindig azt gondolom, hogy nem a fűnyíróelv az, amit ilyenkor alkalmazni kell. Inkább kicsit cizellálni kell a rendszert, és a szabályokat megváltoztatni, hogy egyrészről potyautas ne lehessen a rendszerben, másrészről a szintek mutathassák azt, hogy ki milyen kategóriába tartozik. Igenis maradjon meg az a kategória a rokkantnyugdíjak rendszerében, ami ugyanúgy biztosítási alapú, mint a nyugdíjrendszer, és nem egyfajta ellátás vagy majdnem hogy szociális segély az, amit a megváltozott munkaképességű személyek kapnak. Ugyanis ne feledkezzünk meg arról, hogy nagyon sokan közülük évtizedekkel mérhető ideig járulékbefizetők voltak, ezért úgy gondolom, nekik nem az az igazságos és méltányos út, hogy akkor a nyugdíjkorhatár eléréséig egy egészen más típusú ellátásba kerüljenek, hanem igenis az a méltányos, hogy ha igazolható az egészségkárosodás, igazolható az, hogy munkaképtelenné váltak, akkor igenis a biztosítási rendszerben és igenis nyugdíjrendszerű ellátást kapjanak.
Úgy gondolom, hogy ezt orvosolni kell, ezt meg kell változtatni, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a törvénymódosítás után milyen helyzetek adódtak az országban, nagyon sokan milyen igazságtalan helyzetbe kerültek, nagyon sokan a felülvizsgálatok során milyen megalázó helyzetbe kerültek, és nagyon sokan akár a vizsgálatok végén milyen élhetetlen helyzetbe kerültek, és a legtöbben, illetve nagyon sokan saját hibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe.
Szóba kerültek már itt is, Kovács képviselő úr beszélt erről, az otthoni gondozás, ápolás, a házi segítségnyújtás rendszere. Ez már a mi felszólalásaink között is szóba került, de azért ne feledkezzünk meg arról, ami ezzel a területtel az utóbbi időben történik. Mert azt még elfogadnám, ami miatt az egész rendszer átalakításra került, hogy itt ne fűnyíróelv legyen, hanem tényleg cizelláltan dolgozzunk ki olyan rendszert, hogy az igényelt ellátás szerinti szolgáltatást kapjon az az idős ember, aki valami miatt segítségre szorul saját otthonában, legyen különválasztva az egészségügyi munkavégzés, és legyen különválasztva az egyéb vagy akár a mentális kezelés-gondozás. Csak azért az, amit ebbe a rendszerbe behoztak, mondhatnánk azt, hogy arcpirító.
Nagyon jól tudjuk, hogy a szociális ellátórendszerrel, a szociális ellátórendszerben dolgozókkal nap mint nap mit tesznek, nagyon jól tudjuk, hogy milyen megalázó bérrendszerben kell a mai napig dolgozniuk. Ráadásul még bejön így ez a rendszer, és ide, erre a területre, a szakképzettséget nem igénylő házi segítségnyújtásra, a „Nő a munkában” programmal vegyítve integrált roma származású hölgyeket kívánnak erre a területre átirányítani. Mindez szép és jó lenne, csak az egyik kérdés az, hogy milyen színvonalon látható el szakképzettség, szaktudás nélkül ez a feladat, akár ha csak mentális, idézőjelben „csak” mentális kezelésről beszélünk. Másrészt nem beszélve arról, hogy ismerjük az északkelet-magyarországi régiót, nagyon jól tudjuk, hogy milyen elterjedt és milyen súlyos mértékeket öltő jelenség az öregezés. Tudjuk, hogy mi az öregezés: kifosztanak az otthonukban egyedül élő, kiszolgáltatott helyzetben lévő idős embereket, nagyon sok esetben egyébként roma származású fiatalok. Nagyon sok esetben az új rendszer következtében előfordulhat az, hogy pont annak az öregező családnak a tagját fogjuk egy kiszolgáltatott helyzetben lévő, egyedülálló idős emberhez küldeni, elvileg segítő szándékkal és hivatalos személyként, aki így lehet, hogy jobban ki van téve e jelenség kockázatának.
Úgy gondolom, hogy ez egy eléggé elhamarkodott és eléggé kapkodó intézkedés volt. Az egész pályázati rendszerről tudjuk, hogy milyen. Úgy gondolom, hogy ennél kicsit körültekintőbben kellett volna eljárni. Nem ilyen intézkedésekkel kell látszatra megoldani bizonyos problémákat (Teleki László: Lejárt az idő!), hanem igenis elsősorban a szociális ellátórendszer (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) dolgozóit kell megbecsülni, őket kell olyan helyzetbe hozni, hogy a rendszer normálisan fenntartható legyen, az idős emberek érdekében is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
