HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Azért is kértem szót, mert az általános vitában a Jobbik részletesen kifejtette az álláspontját ezen törvényjavaslattal kapcsolatban, és részletesen elmondtuk, hogy mi mindennel nem értünk egyet. Ugyanakkor kérdéseket fogalmaztunk meg államtitkár úr felé, amire sajnálatos módon a zárszóban sem kaptunk választ. Ezért most egy utolsó lehetőségként megpróbálom újra ezen kérdéseimet megfogalmazni. Nagyon szépen kérem az államtitkár urat, hogy érdemi választ adjon, tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat egészében vannak olyan pontok, amelyeket a Jobbik tudna támogatni, ugyanakkor vannak olyan kérdéses és rendkívül problémásnak ítélt szakaszok, amelyek a törvényjavaslatban többször is visszaköszönnek, ezért így összességében nehéz is lett volna módosító indítványt benyújtani. De mégis az álláspontunk kialakításakor, hogy hogyan szavazzunk, nagyon sokban segíthet nekünk az államtitkár úr, ha érdemi válasszal megtisztel minket.
Az első egyik ilyen pont a legkisebb költség elve, ami azzal kapcsolatos, hogy a különböző víziközmű-beruházások kapcsán az Európai Unió által is megkövetelt értékcsökkenési leírás, illetve az egész rendszer, amit e tekintetben felállítottak, rendkívül szigorú és nem életszerű. Tehát fontos lenne ennek a rendszernek a lazítása, illetve az is, hogy ezeket az értékcsökkenési leírásokat, az ezzel kapcsolatban elszámolt költségeket picit átütemezzék. Igen ám, de a kérdésünk úgy hangzott, hogy a magyar állam egykoron, még 2007-ben olyan módon kötötte meg a megállapodást Brüsszellel, hogy ezeket a szigorú feltételeket fogják megvalósítani, amelyeket aztán a későbbi támogatási szerződésekben érvényesítettek is, és az önkormányzatok, akik beruházói voltak ezeknek a víziközmű-fejlesztéseknek, elfogadtak magukra nézve. Tehát ez alapján lettek már a pályázati dokumentációkban is kiszámolva azok a bizonyos pluszköltségek, amelyekről most szó van, és amelyeket jelentős részt áthárítottak, áthárítanak most is a lakosságra.
Amennyiben azt mondjuk, hogy ezeket a szigorú feltételeket mi úgymond felrúgjuk, nem ismerjük el, újragomboljuk a kabátot és azt mondjuk, hogy másfajta kulcsokat fogunk alkalmazni a jövőben, akkor bizony az ezek alapján kiszámolt és folyamatosan érvényesített alapdíjakban például ennek meg kellene jelennie; olyan módon is, hogy egyrészt mostantól kezdve a lakosságnak kisebb díjat kellene fizetni a vízszolgáltatásra, a csatornaszolgáltatásra, adott esetben a köbméterenkénti díjban is ennek meg kellene jelennie, és visszamenőleges hatállyal is, ha többet szedtek be a lakosságtól, mint amennyit kellett volna, akkor az visszajárna. Azt gondolom, hogy ez volna a fair, ez volna a tisztességes eljárás. Egyébként a lakosság ezt az igen komoly költséget folyamatosan fizeti be.
Az ezzel összefüggő másik kérdésünk a vízi-közmű-alapra vonatkozik. A víziközmű-alapban is megjelenhetnek ezek a bizonyos beszedett összegek, de ezen felül a definíció szerint minden, a víziközmű-fejlesztés finanszírozására vonatkozó forrás a vízi-közmű-alapban jelenne meg. Tudjuk, hogy számtalan beruházás esetén nemcsak a támogatási szerződésekben biztosított források álltak rendelkezésre egy-egy ilyen projekt megvalósítására, hanem még ezen túlmenően az önkormányzatok például a BM-hez fordultak önerő-támogatásért. Tudjuk, hogy a kormányzat időközben a támogatási szerződésekben korábban rögzített támogatási százalékokat megemelte. Tehát korábban, mondjuk, 65 százalékos intenzitással támogatták ezeket a projekteket, a későbbiek során 85 százalékkal, végeredményben aztán 95 százalékkal is. Ehhez képest is igen méltányos volt ez a bizonyos BM-es önerő-hozzájárulás, amit az önkormányzatok kaptak. De ezen felül, ezen túlmenően még a lakosságtól is beszedtek érdekeltségi hozzájárulásokat. Nagyon sok esetben a lakosság felé tisztességes elszámolás nincs, nem is volt, de ezek után félő, hogy nem is lesz, azért, mert a víziközmű-alapba kerülnek ezek a pluszforrások, így aztán az egyes települések, a polgármesterek majd eldöntik, hogy hol lesznek utak leaszfaltozva.
Mondok egy konkrét példát. Mit tetszik gondolni, államtitkár úr, egy Heves megyei településen mely utak építését finanszírozta meg ebből az önkormányzat? Hát, történetesen azt, ami a polgármester háza előtt visz el, azon túlmenően a polgármester úr drága anyósának háza előtt elmenő utat, valamint a víziközmű-társulat… (Dr. Gyüre Csaba közbeszól.) Hát, vannak olyan polgármesterek, igen, akik szeretik az anyósukat. És a víziközmű-társulat elnökének az utcáját is történetesen sikerült ebből a pénzből leaszfaltozni. A további 40 utcát, ami ehhez a településhez tartozik, véletlenül nem aszfaltozták le.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Azt gondolom, hogy igenis, a jelenleg hatályos törvények szerint tisztességesen el kell számolni. Ha önök akarnak egy ilyen víziközmű-alapot létrehozni, arra megvan a lehetőség, de csak azután, miután rendbe tették az eddigi beruházásokat. Most nagyon szépen kérem az államtitkár urat, hogy ne hozza nekem fel Ózd példáját, mert azt mondta, hogy ott is volt ilyesmi típusú beruházás, és még ott sem sikerült elszámolni. De időközben, ne felejtsük el, ott az állam magához vonta ezt a beruházást, a beruházás megvalósítását. Tehát ha valakinek el kell számolni, az az állam, vagyis önök, tisztelt államtitkár úr. Igen, várja Ózd lakossága, hogy majd az állam egyszer, amikor lezárul ez a projekt, amely előbb a KEOP-ból, majd később a KEHOP-ból lett finanszírozva, feléjük minden fillérről pontosan számoljon el.
Végeredményben pedig még egy dolgot szeretnék felvetni, ez pedig az, hogy új bekötések esetén az ingatlanfejlesztők mentesülnének azon közműfejlesztési hozzájárulástól, amit egyébként minden egyszerű magyar állampolgárnak, ha házat vagy lakást épít magának, be kell fizetnie, már a csatlakozást megelőzően. Tehát mielőtt rákötne a vízre, csatornára, előtte ezt a nem kevés pénzt be kell fizetnie az önkormányzat, vagy a szolgáltató felé. De valami miatt most önök az ingatlanfejlesztőket ebből kiveszik, és ezentúl, ha Garancsi István, mondjuk, a Kopaszi-gáton több száz lakást akar építeni, ne adj isten, több ezret, vagy a korábbiakban elmondott példa szerint a Metrodom Újpesten szintén több ezer lakást akar építeni, abban a szent minutumban az ilyen jellegű fejlesztések milliárdos nagyságrendű hasznot fognak eredményezni, ha ebből a törvényjavaslatból egyszer törvény lesz.
(18.50)
Nem tudom, mi az, ami indokolja ezt a fajta kivételezést. Kértem volna államtitkár úrtól, kérem, mondja meg, mi a szakmai indoka annak, hogy ezeket az ingatlanfejlesztőket kivesszük a törvény hatálya alól. Tudjuk, hogy ezek a nagy léptékű ingatlanfejlesztések komoly kapacitást kötnek le. Tudjuk, hogy ez jelentős teher úgy egyébként a közösség egésze számára. Igenis, értelmezésünk szerint nekik is, illetve rajtuk keresztül azoknak, akiknek ezeket a lakásokat majd tovább fogják értékesíteni, részt kéne venni e teher viselésében, de úgy látszik, vannak egyenlők és egyenlőbbek.
Nagyon kérem tehát államtitkár urat, hogy konkrét, mindenre kiterjedő választ adjon. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
