MIRKÓCZKI ÁDÁM
MIRKÓCZKI ÁDÁM
MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! 27 évvel az úgynevezett rendszerváltás után és 27 évvel a remélt politikai, morális, közéleti megtisztulás után jószerivel még mindig ugyanott tartunk az antikommunista követelések tekintetében, mint 1990-ben. Nincsenek feltárva sem az ügynöklisták, nem férhetők hozzá az állambiztonsági múlt különböző dokumentumai, legalábbis abban a tekintetben nem férhetünk hozzá, ahogy azt mindenki szeretné, hogy legyen, és csírájában sem valósult meg a lusztráció, vagyis a megtisztulás.
Természetesen mutogathatnak önök bárkire, és kezdhetik minden mondatukat azzal, hogy mit miért nem lehet. Azt azért szeretném tisztába tenni, hogy önök 27 éve a Magyar Országgyűlés parlamentjében frakciót alkotnak, és 11 éve önök kormányoznak. Teszik mindezt természetesen úgy, hogy retorikában, szavakban a legnagyobb antikommunista fordulatokat használják, és mindent megtesznek azért, hogy az önök polgári, konzervatív, keresztény értékrendje megmutatkozzon, és az antikommunizmusban gyakorlatilag mindenkit előzzenek.
Ezzel szemben önök valójában azért tesznek meg mindent, hogy soha semmi senkiről ne derüljön ki. Erről szól az önök mindenféle félmegoldásokról szóló javaslata, amiket elfogadnak, és erről szól minden külsőség. Önök létrehozták az úgynevezett Nemzeti Emlékezet Bizottságát, amely valójában egy olyan gittegylet, amely az önök politikai akaratáról gondoskodik, vagyis arról, hogy ne férhessen hozzá senki semmi érdemi információhoz.
Hazudnak akor is, amikor önök azt állítják, hogy mindez lengyel mintára készült. Szeretném itt is felhívni a figyelmet, hogy a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete csak és kizárólag nevében hasonlatos a magyar szabályozáshoz, valójában örülhetnénk, ha csak feleannyira sikerült volna lemásolni a lengyel mintát, mint amennyire önök azt gondolják vagy állítják.
Tisztelt kormánypárti Képviselők! Önöknek még mindig nem tűnt föl, hogy a volt KGST és Varsói Szerződés országai közül egyedül mi maradtunk adósak ezekkel az elemi rendszerváltó igényekkel. Kör-beröhög minket Szlovákia, Románia, hogy például Lengyelországot ne is említsem. És az a legszomorúbb az egészben, hogy önök minden év október 23-án és november 4-én akár sokmillós, országszerte ha nézzük a viszonylatokat, akkor milliárdos színpadokat ácsolnak, és onnan szónokolnak nagyon szép antikommunista szólamokat, de valójában nem veszik észre, hogy ezzel éppen az ádozatokat és a megnyomorított családokat alázzák meg a legjobban. Hiszen azokkal a politikai kérésekkel és igényekkel, amelyek valójában tíz fillérbe nem kerülnének, azokkal a morális elvárásokkal, amelyek valójában befejeznék a rendszerváltást, azokkal szemben érdemben semmit nem tettek.
Ezért kérdezem -, mivel már nem várunk önöktől semmit -, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) bevallják-e végre, hogy 27 éve hazudnak. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
