SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2018. évre vonatkozó adótörvények kapcsán a vezérszónoki felszólalásokban, mind pedig az ellenzéki felszólalásokban jó néhány olyan észrevétel volt, amiről azt gondolom, a felszólalásom elején érdemes kitérni. A Fidesz-frakció nevében azt tudnám leginkább összefoglalóan a most benyújtott adótörvényekkel kapcsolatban elmondani, hogy alapvetően egy kiszámítható, tervezhető, a fejlesztésre lehetőséget adó, a fejlődésre lehetőséget adó adócsomag került most az Országgyűlés elé benyújtásra.
Az ellenzéki képviselők elmondása vagy hozzászólása arra késztet, hogy némileg reagáljak, főleg a szocialista képviselőtársaimnak. Nem mi kezdtük el alapvetően azt, hogy melyik adópolitika volt a jobb, a 2010 előtti vagy az utáni, de óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy ha össze kell hasonlítani a két adópolitikát, akkor mit is látunk ma, 2017-ben, és mit láttunk 2010 előtt. Nem is konkrétan a számokról szeretnék beszélni, hanem egy eltérő hozzáállásról. Valóban, egy normálisan működő országban, amely - azt gondolom - egyre inkább jellemző Magyarországra is, egy adótörvény vitája egy elosztási vita. Arról tudnak vitatkozni a képviselők egymás között, hogy az ország által, az állampolgárok által megtermelt jövedelemből hova és mennyit költsünk. De azt gondolom, ez egy jó vita lenne, hiszen akkor arról tudunk beszélni, hogy van mit elkölteni, vannak prioritásaink arra, hogy mit hova érdemes ebben az országban az ország jobbítása szempontjából költeni.
Szocialista képviselőtársaim pedig látható módon leragadtak egy olyan vitánál, ami 2010 előtt volt jellemző, amely inkább arról szól, hogy mit hogyan érdemes megsarcolni. Valóban, magam is 2006 és 2010 között néhány adótörvény vitájánál jelen voltam, akkor az volt a fő kérdés alapvetően, hogy a következő évi elhibázott gazdaságpolitika eredményeképpen hogyan és kitől vegyünk el minél többet, illetve az volt a vita, hogy honnan vegyünk el kevesebbet. Ehhez képest azt gondolom, egy minőségi kategória az, amikor arról tudunk vitatkozni, és erre lehetnek világnézeti, meggyőződésbeli különbségeink, hogy valóban egy jó gazdasági háttérrel rendelkező országban mire is érdemes költeni.
Azt kifejezetten sajnálom, hogy Burány képviselőtársam nincs itt, mert itt felhánytorgatott egy vitát arról, hogy a multinacionális cégeket hogyan és miképpen adóztatták korábban, és hogyan viszonyul ehhez a mostani kormányzat. Itt egy területet kiemelt, a kereskedelem területét. Én nagyon szerényen tisztelt képviselő úr figyelmébe ajánlanám, hogy az eredendő bűn, ami a magyar kereskedelmet érinti, valamikor 2004 után keletkezett a szocialista kormányok idejében, amikor (Bangóné Borbély Ildikó: A legfrissebb statisztikát olvasta, képviselő úr?) - én is végighallgattam, tisztelt képviselő asszony, a másik felszólalását -, azt gondolom, érdemes arról beszélni, hogy 2004 után kellett volna az akkori szocialista kormányoknak olyan uniós tárgyalásokat folytatni, hogy valamilyen módon megpróbálja megvédeni a hazai kereskedőket azoktól a multinacionális vállalatoktól, amelyek a hazai piac ma már több mint 50 százalékát lényegében letarolták.
2010 után értelemszerűen az akkori kormányzat megpróbált ezen különböző eszközökkel segíteni. Elég komoly küzdelmeket is folytatunk egyébként az Európai Unióval azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet a hazai kereskedőket minél jobban vagy ezt az eltolódott egyensúlyt minél jobban kiegyensúlyozni. Nem könnyű a helyzet, de mindenképpen azt gondolom, azt elvitatni, hogy az a kormányzat mindent megtett azért, hogy azokat a negatív folyamatokat a magyar kereskedelemben, amelyeket 2004 hibás politikája okozott, kiegyenlítse, azt gondolom, nem méltányos.
Ellenzéki képviselőtársaim feltették azt a kérdést, hogy kinek is jó ez a költségvetés, főleg LMP-s oldalról hangzott el. Nem akarnék túlságosan visszamenni azon igaztalan vádakra, hogy ez a mostani költségvetés egy szűk kör számára lenne csak pozitív. Azt gondolom, egyébként minden társadalmi réteg számára van ebben a költségvetésben pozitív elem. Van adócsökkentés, adóegyszerűsítés, minden olyan lehetőség, amelyet a gazdasági növekedés adta mozgástér nyújt számunkra. Alapvetően azt gondolom, ha nevesíteni kell, hogy ez kinek a költségvetése, akkor az a konzisztens álláspont van itt 2010 óta, ami a 2018-as költségvetésben is reményeink szerint megjelenik, hogy a dolgozó vagy a dolgozni akaró, a gyermeket nevelő vagy gyermeket nevelni akaró, az egyről a kettőre lépni akaró, családi házat, otthont teremteni vágyó fiatalok számára, a vállalkozni akaró fiatalok számára nyújt lehetőséget ez a költségvetés. Bízom benne, hogy ez az ország akkor lesz valóban egy történelmi fordulat előtt, ha ebben az országban többségben lesznek azok az emberek, és bízom benne, többségben is vannak azok az emberek, akik dolgozni akarnak, gyermeket akarnak, családot akarnak, és egyről a kettőre akarnak lépni. Tehát azt tudom mondani, ez a költségvetés a többség költségvetése, de egyébként mindenki számára pozitív változásokat hordoz.
Egy értelmezési keretet engedjenek meg csak röviden, mert azt gondolom, az adótörvények részleteit mind államtitkár úr, mind a vezérszónoki felszólalások tartalmazták. Talán érdemes a vállalkozások oldaláról egy picit megközelíteni a költségvetést, már csak azért is, mert meggyőződésem, ha a magyar vállalkozóknak jól megy, akkor nőnek az adóbevételek, ha a magyar vállalkozásoknak jól megy, akkor növekednek a munkalehetőségek, és összességében, ha a magyar vállalkozásoknak jól megy, akkor az ország állampolgárainak is jobban megy.
Három olyan terület van talán értelmezési keretben, ahol érdemes a vállalkozások szempontjából nemcsak ezt, hanem a mindenkori adótörvényeket értelmezni. Az egyik egy általános keret, az az általános keret, amely az adókörnyezetet jelenti a vállalkozások számára, azt a keretet, amiben tervezni tudnak, amiben az elképzeléseiket meg tudják a vállalkozók valósítani, amiben lényegében a fejlesztési lehetőségeiket ki tudják használni.
A másik ilyen fontos tényező a források és a fejlesztési elképzelések, hiszen egy vállalkozónak nem az a fő feladata, hogy egy rendszert csak fenntartson. Egy vállalkozó habitusából adódóan mindig előre tervez, mindig többet akar, mindig a lehetőségekből a legtöbbet akarja kihozni.
A harmadik ilyen területről engedjenek meg majd néhány szót! Az egy dolog, hogy egy vállalkozó tud tervezni, az egy dolog, hogy vannak forrásai, a legfontosabb kérdés az, hogy el tudja-e adni a termékeit és a szolgáltatásait, hiszen hiába a jó terv, hiába a forrás, ha nincs, aki megvegye a terméket és a szolgáltatást, akkor az első kettő nem sokat ér.
Hogyan is állunk ezzel a három területtel a vállalkozások területén? Azt gondolom, az adókörnyezet 2010 után folyamatosan a stabilizálódás jeleit mutatja, ami igazából valamikor 2012-13-tól állt be a legkisebb vállalkozásoktól a legnagyobbakig egy olyan mederbe, ahol ma már egy vállalkozó, ellentétben a korábbi időszakkal nyugodtan tud előre tervezni akár két-három évre, jól látható módon a stabil gazdaságpolitika nem rángatja a vállalkozásokat, nincsenek évközbeni adóemelések, sőt év végi adóemelések sincsenek.
(12.20)
Igazából eljutottunk oda, hogy egy vállalkozás, amely tisztességesen működik - ma már egyébként tisztességesen is tud működni, ez is egy óriási dolog 2017-ben, hiszen az adórendszer, pontosan az adók csökkentése révén, nem kényszeríti bele feltétlenül a vállalkozásokat abba, hogy trükközzenek; higgyék el, a vállalkozások vezetői szívesen alszanak nyugodtan éjszaka, ha nem azzal kell foglalkozniuk, hogy az adóhatóság hogyan zaklatja őket -, nos eljutottunk oda, hogy a vállalkozók nagy része számára az adókörnyezet kiszámítható és tiszta. Azt gondolom, ez az alap a vállalkozások szempontjából.
A másik fontos kérdés, hogy milyen forrásokat ad a vállalkozások számára a fejlesztéshez az adókörnyezet. Ennek alapvetően két területe van. Az adótörvényeket talán nem érinti, csak áttételesen az, hogy hogyan jutnak hitelhez azok a vállalkozások, amelyek fejleszteni akarnak. Alapvetően vagy uniós forrásból, vagy hitelből tudnak fejleszteni. Nem akarnám idehozni, mert valószínűleg nagyon leegyszerűsítené a vitát az, hogy milyen feltételekkel juthatott hozzá egy vállalkozás hitelhez, mondjuk, 2010 előtt, 10 százalék fölötti kamatokkal, amik egyszerűen mindenféle fejlesztési elképzelést alapból kizártak, nincs olyan ágazat, vagy csak nagyon kevés, amelyik ekkora megtérülési rátával rendelkezne. Mára oda jutottunk, hogy a bankok elkezdtek hitelezni, ha még nem is olyan mértékben, mint szeretnénk, de normál módon lehet hitelhez jutni. Nem hangzott itt el ma, de lényeges és csak áttételesen tartozik az adótörvényekhez, hogy az uniós források adta lehetőségek is óriási lökést adhatnak a vállalkozásoknak 2017-18-ban. Tehát azt lehet mondani, hogy forrásoldalról is jelentősen javult és kiszámíthatóvá vált a vállalkozások helyzete.
S talán a legfontosabb, mint említettem, hogy ha van mire, van milyen keretben tervezni és van forrás arra, hogy az elképzeléseket megvalósítsuk, akkor az a kérdés, hogy van-e, aki megveszi. A legjobb hír a vállalkozásoknak az, hogy azzal, hogy ez a költségvetés több pénzt hagy az embereknél, most már több mint negyven hónap körüli időtartamra visszatekintve nő a hazai fogyasztás. S jól tudjuk, hogy a hazai kis- és középvállalkozások döntő része a belföldi piacon működik, tehát az ő számukra a leglényegesebb kérdés, hogy a magyar emberek, a magyar családok meg tudják-e venni a termékeiket és a szolgáltatásukat. A jó hír ebben az adótörvényben az, hogy lesz forrás az embereknél, lesz miből vásároljanak, lesz miből ezt a fogyasztást a vállalkozásoknál elkölteniük. Tehát összességében azt merem mondani, hogy a vállalkozások számára egy kiegyensúlyozott, egy tervezhető és egy fejlődő költségvetés, illetve az azt megalapozó törvények vannak itt előttünk.
S még egy témát engedjenek meg, amire Z. Kárpát Dániel képviselőtársam tért ki, hogy miben is értünk egyet. Ezt szeretném kiemelni, mert a vállalkozásokat, illetve a gazdasági folyamatokat sokszor leegyszerűsítjük gazdasági mutatók szempontjából. Viszont nagyon egyetértek abban, hogy a gazdasági növekedés hosszú távú korlátja mindenképpen a demográfiai folyamatokban keresendő. Azt kevesen emelték itt ki, de el kell mondani, hogy ez az adótörvény, ami most hatályba lép, Európában egyedülálló módon GDP-arányosan a legmagasabb ráfordítást adja oda a családoknak. Ha jól idézem a számot, körülbelül a teljes GDP 4 százaléka körül van az, amit családtámogatásra költünk.
Azt gondolom, hogy ebben jó elsőnek lenni, jó éppen itt a migrációs vitákban arról beszélni, hogy van ország, amely gazdaságpolitikájával próbál meg választ adni a demográfiai és a migrációs kihívásokra. És eredmények is vannak, még akkor is, ha ezek szerények. Az adótörvényekhez talán nem annyira passzol, de érdemes elmondani, hogy ez nem egy ablakon kidobott pénz, hiszen ha 2010-hez képest nézzük, akkor valamikor 2010-ben értük el Magyarországon az egy anyára, egy nőre eső gyermekvállalás számának a mélypontját úgy 1,22 körül, ma ez a szám közelít az 1,5-höz, ami még messze van a kívánatos 1,9-2-től, de azt gondolom, hogy azt a folyamatot, ami elindult 2010-től, jól mutatja, hogy van értelme és kell is folytatni ezt a politikát. Bízunk benne, hogy a családok támogatása akár a költségvetésen és az adótörvényeken keresztül meghozza az eredményét.
Tehát még egyszer, tisztelt képviselőház, tisztelt elnök úr, államtitkár úr, ezeket az adótörvényeket, amelyeket ide az Országgyűlés elé a költségvetés megalapozásaként benyújtottak, pontosan azért, mert a dolgozni akarók, a gyermeket nevelők és a vállalkozások szempontjából pedig a fejleszteni akaró vállalkozások számára egy pozitív költségvetés, a Fidesz-frakció részéről támogatni tudjuk, és mindenkit erre kérünk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
