Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindig egy nagy levegőt kell venni a költségvetést megelőző adóvita során, hiszen a Fidesz és az MSZP, a jelenlegi és a korábbi kormányzó erők játéka, miszerint kinek nagyobb a homokozóban a sárga lapátja, és hogyan tudják egymás fejét csépelni azzal, egész egyszerűen szánalmas és nevetséges. (Pócs János közbeszól.) Ne haragudjanak, az, hogy kormánypárti képviselők egy hét évvel ezelőtt lezárult ciklusra mutogatnak vissza, egészen gyermeteg! Hét év telt el azóta!
Amit önök most letettek az asztalra, az egy jövő évre vonatkozó és egyébként könnyítéseket, értelmes tételeket is tartalmazó csomag, bőven lett volna mit kifejteni belőle; na, nem a Hargitai úrra jellemző hazugságokkal és ferdítésekkel, de ahogy látom, egészen fundamentalista, már-már elvakult módon vallja azokat a tételeket, amelyek piaci alapon, gazdasági alapon, számok és tények alapján többször megdőltek. Képviselő úr, ne haragudjon, de szégyellje magát! (Dr. Hargitai János nevet.) Tehát amikor olyanokat mond, hogy önök a multikat terhelik adókkal, meg a kereskedelmi láncokat, hát kit akar átverni ezzel?! (Dr. Hargitai János: Különadók!) A társasági adók csökkentése tekintetében 150-180 milliárd közötti kedvezményt, könnyítést biztosítottak ezeknek a multicégeknek most, az utolsó időszakban, akkor, amikor a magyar kisvállalkozókat csak 1 százaléknyi csökkentés érte nagyjából 30 milliárd forintnyi nagyságrendben. Ezek tények, számok; próbáljon meg vele vitatkozni, ha tud, akkor majd nyomjon egy gombot! (Dr. Hargitai János: Fogok!)
A különadókat kiabálta be az előbb. Szánalmas az indoklása. A banki különadót szinte egészében áthárították a bankok a magyar fogyasztókra, a tranzakciós illetéket mértékét meghaladó módon hárították át nemcsak a magyar polgárokra, a magyar vállalkozásokra is. Kapott magyar vállalkozás olyan levelet a bankjától, hogy a tranzakciós illeték kivetését megelőző öt hónapra visszamenőleg behajtották rajta azt a tételt, amit önök mindenféle monitoringrendszer nélkül vezetettek be! Arra képtelenek voltak, hogy egy tisztességes fogyasztóvédelmi rendszerrel ellenőrizzék, hogy a különadó kivetését követő időszakban a banki áremelések mögött állnak-e valós piaci folyamatok vagy sem. Tehát értem én, képviselő úr, tök jól hangzik az, hogy önök a multikat terhelik, a bankokat elszámoltatják vagy adott esetben kereskedelmi láncokat terhelnek, csak ez nem találkozik a valósággal. Tényekről, számokról beszélünk, még egyszer mondom, pénzintézetek önbeismeréseiről azt illetően, hogy áthárították ezt az illetékformát, és önök ez ellen nem tettek semmit.
A harmadik érve az volt, hogy kereskedelmi láncokat terheltek, mondjuk, az élelmiszerlánc-felü-gye-leti és egyéb díjakkal. A helyzet az, hogy a nagyobb és jellemzően külföldi érdekeltségek a portfóliójuk okos átrendezésével, tehát a cégcsoport feldarabolásával szinte tökéletesen el tudták kerülni ezen adófajta befizetését. Ezután bekövetkezett néminemű kozmetikázás egy fideszes módosítással, de a közteherviseléstől mindez nagyon-nagyon messze áll. Helyes az az elhangzott észrevétel, hogy az utóbbi időkben több ezer megszűnt magyar kisbolt egy fájó és intő jele annak, hogy adott esetben idegen hátterű multinacionális láncokat önök indokolatlan mértékben kedvezményeznek, a magyar egységeket pedig indokolatlan hátrányokban részesítik; és akkor még nem is beszéltünk azon stratégiai megállapodásaikról, amelyek szintén multicégeket simogatnak. Magyarázzák meg nekem, hogy a Globopolis tanulmánya szerinti 11-12 legnagyobb multicég, amely a térségben működik, miért fizet Csehországban 50-60-szor több adót, mint Magyarországon! Miért van az, hogy ott ezeknél a cégeknél egy átlagos 20 százalékos adóterhelés kivethető és kimutatható, Magyarországon ezen legnagyobb cégek esetében pedig 0,35 százalék a befizetett adó? Szánalmas, katasztrofális! Sok esetben az adózás előtti eredményük ugyanolyan, mint az adózás utáni.
Tehát ebben a környezetben nem tudom Hargitai úr érvelését elfogadni. Szeretném, mert nem vagyok ellendrukker, szeretném, hogy a multik a közteherviselés hatálya alá tartozzanak, de nem tudok önnek igazat adni, mert a tények és a számok ezt mutatják. Nem az én ellenszenvem, mert nincsen bennem ellenszenv, csak az a helyzet, hogy a valóság szembejön, és nem azt bizonyítja, amiről önök beszélnek; azt bizonyítja viszont, hogy 2010 óta egy egzotikus adófajtákkal teletömött adórendszer alakult ki, ahol a könyvelői szakma több mint hatvanféle adótípust, adóemelési típust ismer - ezek közül számos a Fidesz-KDNP-kormányokhoz köthető -, filozófiai váltás tehát nem érhető tetten. Új néven újfajta és - még egyszer mondom - számos egzotikus adótípust felismerünk, de ezek áthárítása sajnos rendre megtörtént.
Ami viszont fájó, és amiről a jövőre vonatkozóan érdemi szakmai vitát kell folytatnunk, az az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése.
(11.40)
Most, amikor a benyújtott költségvetési tervezetről sajtótájékoztatót tartottunk, elmondtuk, hogy nagyságrendileg a jobbikos szakértők olyan 600 milliárd forintnyi vagy teljesen fölösleges, vagy homályos tételt találtak ebben a tervezetben, vagy olyan költekezést, aminek nem látjuk különösebb értelmét, és itt nemcsak működési, dologi kiadásokra gondolok, hanem olyan piramisépítésekre, presztízsberuházásokra, amelyeket adott esetben mi nem így vagy nem ebben a formában valósítanánk meg.
Azt látjuk, hogy ebben a költségvetésben is - mert nincsen 2010-es csődközeli helyzet - lenne tartalék három dologra. Az alapvető élelmiszerek áfájának teljes körű csökkentésére, 5 százalékos szintre, minden terméket érintően, ami egy átlagos magyar polgár fogyasztói kosarába tartozik. Önök ettől még nagyon messze vannak, hiszen tavalyig egy átlagos fogyasztói kosár 6-7 százalékát érintő módon csökkentettek áfát 5 százalékra, most még egy-két terméket hozzátettek, de mi ezt 100 százalékra szeretnénk kiterjeszteni. Lenne tér a gyermeknevelési cikkek áfájának csökkentésére egy demográfiai tél, katasztrófahelyzet közepén. Fenntarthatatlan, hogy Magyarországon legyen az áfatartalma a legnagyobb egész Európában a gyermeknevelési cikkeknek. Harmadsorban pedig egy valódi otthonteremtési programra lenne szükség, ami nemcsak CSOK-kal, nemcsak 10 milliós kedvezményekkel szerencsés társadalmi osztályoknak kedvez, hanem bizony bérlakások tömegét építi. Ez is elindítható lenne, bőven megvan hozzá a költségvetési tartalék.
Az internet és az internetes szolgáltatások áfacsökkentését abszolút támogatom, évek óta követeljük, nagyon örülök, hogy ez végre keresztülvezethető a rendszeren.
Ami viszont egy kicsit elbaltázottnak tűnik, bár helyes irányúnak tűnt, ez az éttermi szolgáltatások áfájának rendezése. Hiszen jellemző módon az valósult meg, hogy az ott fogyasztott élelmiszerre és az „elvitelesre” különféle áfakulcsok kerültek meghatározásra, tehát 18 és 27 százalék, de a kereskedők egy jó része - tisztelet a kivételnek - úgy reagált erre, hogy az alapárhoz nem nyúlt, viszont az elvitelre kért élelmiszer árát az áfakulcs különbözetének tekintetében megemelte, tehát egyfajta burkolt áremelés következett be, és igen riasztó gyakorlati példákkal találkozunk. Egy teljesen egyszerű internetes portálon jön szembe az a gyakorlati példa, amelyet szerintem minden képviselőtársam látott. Itt eszerint, ha valaki egy kávézóban reggel megiszik egy presszókávét, egy pohár narancslét, eszik hozzá egy meleg-szendvicset, majd elvitelre kér egy pohár friss tejet és egy fánkot, 18 százalékos kulcs alá esik a kávé, mint alkoholmentes és helyben készült ital. A meleg-szendvics, mint helyben fogyasztott étel, 27 százalékos áfakulcs alá kerül, viszont az üvegből csak kitöltött narancslén és az elviteles fánkon jeleníthető meg ez az áfa, mivel az már termékértékesítésnek minősül. Végül pedig az elviteles tej, amit kértünk, az 5 százalékos áfakulcsra került levitelre, tehát függetlenül attól, hogy az elviteles áfa 27 százalék lenne, ezt 5 százalékkal kell figyelembe venni. Tehát legalább háromféle áfakulcs érvényesül egy egyszerű reggeli kávézós vásárlásnál, aminek az adminisztratív terheit egyrészt a kereskedőre terhelték, másrészt nem ellenőrzi senki, hogy a kereskedő adott esetben egy szimpla áremeléssel oldja meg ezt a kérdést, vagy pedig valóban becsületes módon megpróbálja az áfacsökkentést árcsökkentés formájában is érvényesíteni. A tapasztalatok afelé mutatnak, hogy a legtöbben az egyszerűbb megoldást választják.
El kell mondanom azt is, hogy volt itt egy-két bekiabálás Fidesz-KDNP-s részről, még az egyik ellenzéki vezérszónok alatt, példának okáért „munkát adunk az embereknek” címmel. Jellemző fideszes beszólás ez, értelmezzük egy kicsit! Jellemző módon 500-600 ezer új munkahelyről szoktak beszélni az eltelt hétéves terminus alatt a fideszes képviselők. A valóság viszont ezzel szemben egy kicsit más. Ugyanis háromféle tétel torzítja a munkavállalókat illető képet. Az egyik a közmunkások, ahol azért egy szezonális, különböző módozatoktól függően, de azért jellemző módon egy 200 ezres átlaggal talán számolhatunk. Idetartoznak a diákmunkások, akik korábban még a szocialista, álláspontom szerint nem éppen helyes gazdaságpolitika idején sem tartoztak a munkavállalók körébe, legalábbis nem voltak odasorolva; és a külföldön dolgozó magyarok egy része is idekerül beszámításra. Alapvetően szerintem a statisztikai alap is elhibázott, és annyiban azért védeném önöket, hogy nemcsak itt, hanem egész Európában tehát egy nagyon hibás statisztikai bázisból indul ki a munkavállalók számítása. De a Fidesz-KDNP előszeretettel használja ezt a bázist, és pofátlan módon hazudja az emberek arcába azt, hogy itt több százezerrel több új munkahely jött létre és valósult meg, mint korábban. De a helyzet az, hogy a statisztika szerint, ha valaki csak hetente egyetlenegy órát is dolgozik, azt már teljes értékű munkavállalóként könyvelik el a munkavállalók közé.
Ez olyan mértékben torzítja a kijött számokat, hogy egész egyszerűen a parlamentben hivatkozni rá szakmailag védhetetlen, és ezt államtitkár úrnak is mondanám vagy bármely más fideszes képviselőnek: mindenki beleszámít a munkavállalók közé papíron, aki heti akár egy órát dolgozik. Nem értelmezhető. Egyébként az önök minisztériumának az osztályvezetője is elismerte mindezt bizottsági ülésen. (Tállai András közbeszólására:) Nem értem, amit mond, de nyilvánvaló módon majd nyom egy gombot. Ha jól értettem, azt mondja, hogy hogy van akkor mégis munkaerőhiány. Elmondom államtitkár úrnak.
Példának okáért önök kiírták plakátra, hogy elszámoltatják a bankokat, ezzel szemben egy undorító piaci forintosítással hozzájárultak az emberek kifosztásához, jóváírták az érintett bankok számláin ezeket a szó szerinti százmilliárdokat, és nagyon sokan külföldre kényszerülnek dolgozni, jellemzően három okból.
Az egyik nagyon jellemző ok az, hogy a külföldi fizetésből tudják csak kifizetni, mondjuk, az itteni hitelterheiket. Tudom, hogy önök nem ismerik el, hogy létezik ilyen jelenség, de százezres nagyságrendben létezik. A másik ilyen ok az otthonteremtési problémák mivolta. Tehát egy átlagos magyar fiatal végiggondolja azt, hogy hogyan tud lakást, ingatlant szerezni, és belátja, hogy a magyarországi átlagbérekből, fizetésekből sehogy. A harmadik ok pedig jellemzően az egymást követő magyarországi kormányok által keltett bizonytalanság, bizalmatlanság és kiszámíthatatlanság, tehát az a negatív aura, amely sajnálatos módon ezt az országot áthatja. Ha ennek értelmében, és nemcsak az önök kormányzása alatt, de főleg az önök kormányzása alatt felpörgő módon több százezer ember távozott kulcs- és stratégiai ágazatokból Magyarországon, akkor bizony a munkaerőhiány felüti a fejét, most már sajnálatos módon és majdnem minden ágazatban. Tehát ez a válasz a kérdésére.
De a helyzet az, visszatérve arra, hogy hány embernek adnak önök munkát, hozzátéve: nem Magyarország Kormánya adja azt a munkát, esetleg a közmunka esetében hivatkozhatnak arra, hogy önök munkát adnak embereknek, de a diákmunkásokat idesorolni és a külföldön dolgozó magyarokat idesorolni, hát egészen durva, miközben a külföldön dolgozó magyarok több mint 900 milliárd forintot utalnak haza jellemző módon egy évben. Tessék elképzelni, államtitkár úr, hogy ha ezek a magyar emberek itthon teremthetnének értéket, itthon fizethetnének sokkal több adót, mint amennyi a maradványpénzükből hazaküldhető, hát egészen máshogy nézne ki ennek az országnak a képe. Olyan klímát kell tehát teremteni, hogy ez lehetővé váljon.
Azt el kell hogy mondjuk, hogy itt az önök által megfogalmazott kedvezményeket én nem fogom egytől egyig kritizálni. Tehát szó sincs arról, hogy egy adókönnyítéseket tartalmazó csomagban páros lábbal beleszállnék mindenbe, de azt látjuk, hogy azon szabály, amely bizonyos étteremtípusokat, mondjuk, kizár az áfacsökkentést érintő és egyéb kedvezményekből, az megint csak a legkisebb haszonkulccsal dolgozókat fogja káros helyzetbe hozni és terhelni. Ugyanis ennek a szabálynak a vesztesei pont a magyar tulajdonban álló menzák, a munkahelyi étkezdék és azok az ételkiszállító cégek, amelyek jelesül hazai vállalkozók, magyar embereknek adnak munkahelyeket, itt vállalják a közteherviselést az önök multicégeivel és stratégiai partnereivel ellentétben.
Azt látjuk, hogy még a különadók tekintetében is hagyták, hogy áthárítsák a multicégek ezeket. A magyar polgárok, tökéletesen látszik a költségvetési tervezetből, hogy mennyi, főleg fogyasztási típusú adót kell hogy befizessenek.
Itt az a több ezer milliárdos tétel egy nagyon komoly pillére az önök költségvetésének, hasonlítsa össze, államtitkár úr, a főösszeg számával azt, hogy a magyar emberek, az egyszerű emberek - tehát nem a vállalkozások - mennyi adót kell hogy fizessenek, és rájön, hogy az egyik leginkább brutálisan adóztatott környezet mind abszolút, mind relatív hatály tekintetében Magyarország és a magyar gazdaság.
Tehát egészen elképesztő az, hogy ezek után önök filozófiai fordulatra hivatkoznak. Őszintébb lett volna azt mondani, hogy önök szerint ennyi a mozgástér, önök eddig kívántak elmozdulni. És voltak itt azért őszinte kiszólások is, például az, hogy korábban a szocialisták által galád módon megemelt áfát miért emelte a Fidesz-KDNP tovább, 27 százalékra. Erre azt mondták, hogy bevételt is kell generálni valamiből a költségvetés számára.
A probléma az, hogy ez a 27 százalékra továbbemelt áfa, ami uniós rekorder és a Fidesz-KDNP-nek „köszönhető”, az csak egy átlagos termékkosár elenyésző mértékében lett csökkentve vagy visszacsökkentve legalább az eredeti mértékre. Éppen ezért mondjuk azt, hogy az adókönnyítések egy része érthető és jó, nagyjából 35 milliárd forintot mozgat meg az a csomag, amely egyébként ennek a tízszeresét is megmozgathatná, hogyha a költségvetésben benne hagyott körülbelül 600 milliárdnyi értelmetlen mozgástérnek egy kicsit több mint a felét átcsoportosítanák értelmes célokra, jutna az alapvető élelmiszerek teljes körű áfacsökkentésére, a gyermeknevelési cikkek áfacsökkentésére, és ami a legfontosabb: egy tisztességes otthonteremtési programra, amely lassíthatná a kivándorlást, és demográfiai elmozdulást is eredményezhetne. Köszönöm a figyelmet.
(11.50)
