DR. HARGITAI JÁNOS,
DR. HARGITAI JÁNOS,
DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Két kormányzati ciklus utolsó költségvetését nyújtja be 2018-ra az Orbán-kormány, ez lehetőséget ad számunkra és számomra is, hogy erre a nyolcéves időszakra visszatekintsek 2010 bázisévvel. Ezt azért is célszerű megtenni, mert amikor költségvetéseket tárgyalunk, akkor tudjuk jól azt, hogy egy költségvetésbe nem azt tesszük, ami a vágyainkban van, hanem a realitásokhoz kell igazodnunk, többféle realitáshoz, és nyilvánvalóan igazodni kellett 2010-ben a világgazdaság akkori mozgásaihoz, volt egy örökségünk, amit a szocialista kormány hagyott ránk. Ezek olyan fundamentumok, amelyektől nem tekinthettünk el, amikor 2010-ben elindítottuk azt a költségvetési sorozatot, amit törvényekben fogalmaztunk meg évről évre, és utolsó alkalommal tesszük most ebben a kormányzati ciklusban, kellően időben a 2018-as költségvetés létrehozása kapcsán.
Mi az, amit a 2010-ig megtapasztalt világról mondanunk lehet a költségvetés kapcsán? Az első sommás megállapításom az lehet, és ezzel vitatkozni nehéz lesz még a szocialista padsorokból is, hogy 2010-ig azt szoktuk meg, hogy a költségvetésünk kiszámíthatatlan és fegyelmezetlen, hisz azok a számok, amelyeket beterjesztettek annak idején a költségvetésben, a fő számokról azt mondhatjuk, hogy azok szinte sosem teljesültek. A szocialista vezérszónokoknak igaza van, hogy a költségvetés nem egyszerűen számokból áll, bár ebben a törvényben a számok persze nagyon fontosak, hanem a költségvetés az adott kormány társadalomfilozófiáját tükrözi, ezért is fordítunk hosszú időt egy költségvetés tárgyalására. Azt gondolom, hogy a szocialista kormány azért volt fegyelmezetlen és kiszámíthatatlan a költségvetéseiben, mert igazán nem volt egy gondolat, amit a társadalommal ezekben a költségvetésekben közölni akart, nem volt igazi társadalomfilozófiája, a szocialista kormány 2010-ig csak technokrataként rögtönzött, és ezeket a rögtönzéseket is sikertelenül tette.
2010-ig folytatódott az a magyar gyakorlat - ez a gyakorlat egész hosszú időre nyúlik vissza, és minden bajunk vagy nagyon sok bajunk ide is vezethető vissza -, hogy ha nincsenek itthon források, mert nem teremtjük meg ezeket a forrásokat a gazdaságpolitikánkkal, akkor a hitelfelvétel eszközéhez nyúlunk. 2010-ig nyakló nélkül mindenre és az ellenkezőjére a világgazdaság pénzforrásai biztosították a hitelfelvétel lehetőségét, ezzel a szocialista kormányok az utolsó pillanatig éltek. Ennek az eredménye az, hogy felgyorsult Magyarország eladósodása, azt mondhatom, hogy szinte minden szereplő nyakig úszott az államadósságban, egyrészt maga az állam, az állam részeként az önkormányzatok, adósságban úsztak a magyar vállalkozások, és ami a legnagyobb tragédia, a magánszemélyek is, gondoljunk csak a devizaadós-problémákra. Mindennek az eredményeként azt voltunk kénytelenek konstatálni, hogy amióta beléptünk az Európai Unióba, 2004 óta túlzott-deficit-eljárás hatálya alatt voltunk, sosem voltunk képesek teljesíteni azokat a számokat, amelyeket az Európai Unió nagyobb közössége, amelynek tagja vagyunk, elvárt volna tőlünk.
2010 előtt jellemző volt az, hogy rosszak voltak a magyar gazdaság fundamentumai; a legtragikusabb mutató, amire csak fel akarom hívni a figyelmet, hogy alig volt foglalkoztatott az országban. Csehországgal mértük mindig össze magunkat, Csehország azért kínál egy összevetési lehetőséget, mert Csehország is egy 10 milliós ország. Csehországban abban az időben is volt 10 millió foglalkoztatott, nálunk 3,5 millió foglalkoztatott volt, és ami még szomorúbb, hogy ezeknek a foglalkoztatottaknak a jó része sem fizetett adót. Ezek voltak azok a tragikus fundamentumok, amelyekre a magyar gazdaságot építeni lehetett akkor. Nem csoda, hogy az a világgazdasági válság, ami különböző módon érintett sok országot 2008-ban, az Magyarországot majdnem elsodorta. Görögország és Magyarország volt az a két európai uniós tagállam, amelyet a világgazdasági válság letérdeltetett.
Ekkor egyetlen lehetőséghez, a tradicionális lehetőséghez nyúlt a kormány, és még az utolsó pillanatban felvett 20 milliárd eurót, és ez mentett meg minket az államcsődtől. Ez az államcsőd kopogtatott az ajtónkon, az azt jelentette volna, hogy a nyugdíjasok nem kapnak nyugdíjat, az állami szférából élők pedig nem kapnak fizetéseket. Ez volt a 2010-es kiinduló helyzet, innen kellett felhúznunk az országot.
Mindezek eredményeként azt is mondhatom, hogy 2010-ig, azt mondhatom, elveszítette ez az ország a szuverenitását, a gazdasági szuverenitását egész biztos, ugyanis a Világbank és az Európai Unió nem szerelemből adta nekünk az utolsó pillanatban azt a hatalmas hitelt, hanem feltételekkel adta. A magyar kormánnyal megtörtént akkor az a szégyen, hogy egy kormányrendeletben, jogszabályban kellett kihirdetnünk azt a megállapodást, amelyet akkor a Világbankkal és az Európai Unióval kötöttünk, és ebben a megállapodásban vállaltuk azokat a lépéseket, amelyeket utána a szocialista kormány meg is tett, hogy a hitel megfelelő összegeit le tudjuk hívni.
(10.50)
Ekkor vállaltuk egy kormányrendeletben azt, hogy a bajok orvoslásaként el fogjuk venni a nyugdíjasoktól a 13. havi nyugdíjat, a közszférában elfelejtjük a 13. havi fizetéseket, növeljük az adóterheket, hogy több bevételünk legyen, és ennek a végrehajtását el is kezdte a szocialista kormány. Azaz megszűnt a gazdasági függetlenségünk. Ezt kellett orvosolni. Ezzel a feladattal néz szembe 2010-ben az Orbán-kormány. Ezért mondtam azt, hogy nem azt csináljuk mi 2010-ben, amit mi szeretnénk, amit mi akarunk, amit a társadalomfilozófiánk diktál, hanem ezekhez a kényszerekhez vagyunk kötve. Ha a szocialista képviselők, akik itt előttem megszólaltak, elmondják azt, hogy ők rossznak tekintik azt, amit csinálnak, bár belátják, hogy egy csődhelyzetben lévő országot adtak nekünk át, és ez megköti a mi mozgáslehetőségeinket, más fénytörésben hallgattuk volna a szocialista vezérszónokokat. De érdekes módon ezt elfelejtették elmondani. Ezért vagyok kénytelen én őket erre emlékeztetni. Tehát 2010 után az első törekvésünk az kellett hogy legyen, hogy visszanyerjük a gazdasági függetlenségünket. (Gőgös Zoltán: Hogy készítsétek a lopásra!) Nyilvánvalóan kiszámítható költségvetési politikát kellett folytatnunk, a számoknak állniuk kellett, és 2010 óta, azt mondhatom, hogy minden egyes beterjesztett magyar költségvetés, amit az Orbán-kormányok terjesztettek be, minden egyes költségvetés teljesült vagy túlteljesült.
Szóba került itt, hogy most módosítjuk a 2017. év költségvetését. Mesterházy képviselő úr azt mondta, hogy mennyire tragikus, hogy módosítani kell a költségvetést, mert nem áll meg a költségvetés, nem stimmelnek a számok. (Soltész Miklós: Nem ért hozzá.) Tegnap órákon keresztül itt arról beszéltünk, hogy pozitív irányú elmozdulások vannak, a növekedés nagyobb, mint amit reméltünk, többől tudunk adni az embereknek nagyobb családtámogatást, minden ágazatot jobban tudunk fejleszteni. Tehát ezek azok a tragikus folyamatok, amikre itt képviselő úr utalt, azzal az egyszerű megjegyzéssel, hogy nem stimmelnek a számok (Gőgös Zoltán: Mi van az agrárpénzekkel? Hol vannak?), és hozzá kell nyúlni a költségvetéshez, de ez a valóság, amit én itt elmondok.
Szakítottunk azzal a gyakorlattal, amit még a szocializmus időszakában is előszeretettel követtünk, hogy mindig hitelfelvételekben láttuk a megoldást. (Dr. Szakács László: Mint a letelepedési kötvény.) Az Orbán-kormány, amióta két ciklus óta most működik, működésre soha egyetlen forint hitelt fel nem vett. Ezért sem nőtt azóta az államadósságunk, hanem csökkent. (Z. Kárpát Dániel: Ez nem igaz!) Ez alatt a két kormányzati ciklus alatt képesek voltunk arra, hogy az utolsó pillanatban általuk felvett 20 milliárdos hitelt az utolsó centig visszafizettük. (Gőgös Zoltán: Hol vannak a földek? Eladtátok a magyar földet! - Az elnök csenget. - Dr. Hoppál Péter: Nehéz az igazságot elviselni! Ez az igazság!) Tartottuk a hiánycélt, ez eladósodást megfékeztük, sőt csökkentettük (Heringes Anita közbeszól.), kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás hatálya alól, amelyben - még egyszer mondom - 2004 óta voltunk (Dr. Hoppál Péter: Hitelminősítők!), és ma már a hitelminősítők is elismerik azt, és a jelzéseikkel azt jelzik, hogy visszaemeltek minket a befektetésekre ajánlott kategóriába. Megjegyzem: a piac ezt az értékítéletet már sokkal korábban meghozta, de a hitelminősítők is követték ezt.
Vagyis, amikor mi azt mondtuk 2010-ben, hogy a magyar gazdaság fundamentumait kell megerősíteni, ezekkel az érvekkel, amit az előbb felsoroltam, én azt gondolom, ez alapvetően sikerült is. De mit kellett tennünk ahhoz, hogy ez sikerüljön? Munkaalapú gazdaságot kellett megteremtenünk. Ugye, utaltam arra, hogy 2010 előtt kevés foglalkoztatott volt ebben az országban, és a kevés foglalkoztatott meghatározó része sem fizetett adót. Magyarán, egyszerűen nem voltak meg a gazdaságnak a fundamentumai. Ma 700 ezerrel több ember dolgozik, mint akkor dolgozott. Igen, a fideszes vezérszónokok is szóba hozták: annak idején megálmodtunk egymillió pluszfoglalkoztatottat tíz év alatt, mindannyiunknak hihetetlennek tűnt, alig hihetőnek tűnt, ma azt mondhatom én is, hogy ez időarányosan teljesült.
A másik fontos dolog, amit tenni tudtunk és tenni akartunk: szakítottunk azzal a gyakorlattal, amit az előző kormányok követtek 2010 előtt: ha baj van, és bevételeket kell termelni, akkor a lehetséges jövedelemtulajdonosok közül mindig azokhoz nyúlunk, akik a legvédtelenebbek. Nem a vállalatokhoz, nem a multinacionális cégekhez, hanem a kisemberhez és a családokhoz. (Z. Kárpát Dániel kormánypárti képviselőkkel beszélget.) Az a kormányrendelet, amiről beszéltem, amit a Világbank velünk köttetett, az gyakorlatilag erre utalt. Mi azt mondtuk, hogy ezt a gyakorlatot nem folytatjuk, mi a legvédtelenebb jövedelemtulajdonosokat meg fogjuk védeni, és ezek a családok, a magánemberek és a családok. (Gőgös Zoltán: És a nyugdíjasokkal mi van?)
Elkezdtünk egy olyan családpolitikát 2010-ben, ami példátlan Európában. A családi adókedvezmények rendszerére gondolok, a családtámogatás rendszerére gondolok, és mindarra, amit sikerült megvalósítanunk ezen a területen.
