BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Heringes képviselőtársam meg az előttem szólók is a munka ünnepéről beszéltek napirend utáni felszólalásukban. Én egy következő ünnepre hívnám föl a figyelmet, talán ami az év legszebb és legfontosabb ünnepe, május első vasárnapja, anyák napja. Talán mondhatjuk azt, hogy a legfontosabb és a legszeretetteljesebb ünnep, a másik ilyen ünnepünk maga a karácsony.
Az anyák megünneplése egészen az ókori Görögországig nyúlik vissza. Már az ókorban is ünnepelték a görögök az édesanyákat. De most arról néhány mondat, hogy Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepek közé ezt az ünnepet. Petri Pálné, egy államtitkár felesége hozta Amerikából, és a legelső anyák napi ünnepséget 1925. március 8-án a MÁV Gépgyár foglalkoztatójában munkásgyerekeknek tartották.
A gondolatot a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt vezetői karolták fel, és megtették az előkészületeket az anyák napja országos bevezetésére. Majd ezután kérték fel az intézményeket, hogy az anyák iránti tisztelettel, az anyák megünneplésére megfelelőképpen tartsák meg a helyi oktatási intézményekben az anyák napját.
Azt gondolom, egyre kevesebb szó esik, ha az elmúlt éveket nézzük, ezekről az ünnepekről ennek a háznak a falain belül. Sőt, a kormánypárti politikusoktól az utóbbi években nem nagyon láttuk azt, hogy felemlegették volna a nőnapot és az anyák napját sem. Bár hozzáteszem, hogy vasárnap elteltével biztos fogunk jövő hét hétfőn, a B-hetes parlamenti napon néhány szép gondolatot hallani, majd megint a propagandaminisztériumtól halljuk, hogy milyen családtámogatási rendszert alakítottak ki az elmúlt hét évben, azért néhány gondolatot hadd fűzzek ehhez.
Mindig el szoktam mondani, hogy talán egy kormány egyik sikerességi mutatója lehet, hogy hány gyermek születik egy évben. Most az elmúlt éveket vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy nem könyvelhetett el nagy sikert ezen a téren a kormányzat. Bár mondhatjuk azt, hogy 2011-ben, amikor soha nem látott mélységeket éltünk meg azzal kapcsolatban, hogy hány gyermek született, 88 ezer gyermek született 2011-ben, sikerként könyvelheti el az Orbán-kormány, hogy 2016-ban sikerült 93 ezerre feltornázni a születésszámot.
Hozzáteszem, mondhatnánk azt, lehet, hogy ez siker, mert minden gyermeknek örülni kell, aki Magyarországra születik. De azóta tudjuk, hogy ezekbe a számításokba, ezekbe az adatokba bele vannak azok a gyermekek is számolva, akik külföldön születnek. Ma már egyszer elmondtam, hogy ma minden hatodik gyermek külföldön lát napvilágot, látja meg élete első perceit. Feltételezhetjük azt is, hogy nem ebben az országban fognak felnőni, mert a szüleik nem fognak hazatérni.
Márpedig, most egy ellenzéki párt adataira hivatkozom, mert ők kérték ki ezeket az adatokat, kiderült, hogy körülbelül 11-12 ezer gyermeket anyakönyveznek külföldön. És ha ez tényleg igaz, bár államtitkár úr, Rétvári államtitkár úr a múltkor cáfolta nekem egy feltett kérdésemre, viszont amit kiadtak hivatalos adatokat adatigénylésre, ott tényszerűen állítják, hogy a külföldön anyakönyveztetett gyerekek bele vannak számolva most már, ugyanúgy, ahogy a külföldön munkavállalóként regisztrált ottani dolgozók is bele vannak számolva a KSH adataiba.
Akkor pedig, ha ezeket az adatokat levonjuk, azt láthatjuk, hogy alig születik Magyarországon 80 ezernél több gyerek. És ha lehet azt mondani, hogy ennek a kormánynak sok bűnt róhatunk a szemére, de akkor lehet azt mondani, hogy az egyik legnagyobb bűne lesz az elmúlt 8 évének, hogy elüldözte a fiatalokat Magyarországról, és a legnagyobb probléma, most már kimondhatjuk, hogy nem gazdasági okokra hivatkozva nem születik annyi gyermek Magyarországon, hanem azért, mert a szülőképes korú nők nagy hányada külföldön tartózkodik.
És itt mondom el még egyszer, hogy minden kormánynak meg kellene becsülnie a nőket, mert a nőkből válik édesanya, és csak az édesanyák adhatják meg hazánknak azt a felemelkedést, amit a gyerekekkel adhatunk ennek az országnak. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
