ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Lázár János bülbülszavait hallva, hát bizony, bülbülszavú miniszter úr szavait én áhítattal ittam. Nagy öröm volt, hogy ilyeneket lehet tőle hallani. Hivatkozott ő egyébként itt nagy falukutató elődökre is. Én is hivatkoznék nagy elődökre, például Csoóri Sándorra, aki azt mondta, hogy ezt az országot, ezt a nemzetet ezer éven keresztül a magyar falu, a magyar vidék tartotta meg. Ilyenkor föl kell tenni a kérdést, hogy ha ezzel a kormányzati oldalon is tisztában vannak, akkor miért van az, hogy sokszor azt látjuk, hogy nem így cselekszenek.
Miniszter úr itt elmondta kritikus gondolatait, mondjuk, Mihályi Péter faluromboló, falupusztító tevékenységével kapcsolatosan. Igen, az Államreform Bizottságba delegált SZDSZ-es őrült gondolat zászlóvivője tovább éltette az 1971-es kommunista faluromboló elgondolást, amikor településeink nagy részét szerepkör nélkülinek nyilvánították. Ugyanez a logika érvényesült aztán 2002-től is sajnos Magyarországon.
Annyit még hozzátennék, Kis államtitkár úr itt globális folyamatokról, illetve kihívásokról beszélt. Nyilvánvalóan itt, az ellenzéki padsorokban is tisztában vagyunk ezekkel a globális kihívásokkal, tudjuk azt is, hogy mondjuk, a vidéket éppen olyan nehéz problémák érintik, teszem azt, Olaszországban is, mint itt, illetve hasonló folyamatok működnek ott is, gondoljunk csak az elnéptelenedésre. És ha mi itt fölvetünk valamilyen kérdést, és rávilágítunk bizonyos problémákra, az nem azért van, mert ellenzékben ilyen gonosz demagógok ücsörögnek, és jobb dolgunk nincsen, hanem azért, mert hiszünk abban, hogy mégiscsak vannak olyan furcsa dolgok, hogy fékek meg ellensúlyok, és nekünk ellenzéki képviselőként, mondjuk, ez is feladatunk lenne, hogy az érmének azt a másik oldalát is megvilágosítsuk, illetve bemutassuk önöknek.
Hiszen például a KDNP vezérszónoka, Szászfalvi László képviselőtársam sajnos itt hagyta ezt a vitát. Egyébként ő is Dél-Somogyból van, ő a somogyi 2. választókerület egyéniben megválasztott országgyűlési képviselője. Engem nem választottak meg egyéniben, listáról kerültem ide a parlamentbe, de higgyék el, hogy legalább annyira magaménak érzem azt a környéket, a csurgói, a barcsi vagy éppen a nagyatádi járáshoz tartozó falvak sorsát, mint ő. Sőt, hát jó lenne, ha tényleg itt maradt volna, de biztosan bokros teendői vannak. Elmondta azt, hogy milyen csodálatos fejlesztések történtek ott, én meg be szeretném mutatni azt példákon keresztül, hogy azért nem minden olyan fényes, mint ahogy azt a kormányzati statisztikák mutatják, mert bizony a valóság, a magyar valóság vidéken sokszor nem úgy fest, mint ahogy azt a propagandaplakátokról megpróbálják a vidék lakossága elé tárni.
Font képviselőtársunk azt mondta például, hogy komoly lépéseket tettek a nagybirtokrendszer lebontásának terén. Hadd hozzak föl akkor dél-somogyi példákat. Ha Somogy megyét nézzük, itt az állami földárveréseken 10 ezer hektár földtől szabadultak meg, mintegy 12 milliárd forint folyt ebből be a büdzsébe. Ennek egyharmadát tíz nagy érdekeltség adta össze, köztük egyébként a Dél-Somogy egy jelentős térségét uraló Claessens família is, amelynek tagjai ezen a földárverésen majdnem ezer hektár földet vásároltak, összességében tulajdonképpen 1 milliárd forint értékben. Akkor hogy is van ez? Engedtessék meg, hogy én ellenzékből, innét, a Jobbik padsoraiból ezekre a kirívó példákra azért hadd hívjam föl a figyelmet.
Vagy azt mondta képviselőtársam, hogy a kézimunka-igényes ágazatok felé komoly elmozdulás történt. Hogy az országban hogy van, hogy nincs, majd Magyar Zoltán képviselőtársam nagy komplexitásában ezt itt előadja, kritizálja. (Tasó László: Nincs is itt.) Figyeli a vitát, államtitkár úr. Én helyi példát szeretnék akkor hozni. Ott van például a másik nagy érdekeltség, a Benetton família Görgeteg és Rinyaszentkirály környékére kiterjedő uradalma, a maga 6-7-8 vagy 10 ezer hektárnyi földjével, földbirtokával. Még a környékbeli polgármesterek sem tudják pontosan igazándiból, hogy mekkora az a hatalmas uradalom, amit ott maguknak ezek megkaparintottak. Meg kell nézni, hogy ezen a 8 vagy 10 ezer hektáron mennyi embert foglalkoztatnak. Húsz-egynéhány főről beszélnének a polgármesterek, ha kifaggatnánk őket. De bizony húszegynéhány főről beszélnek!
És itt a következő kérdés. Miért nem lehet ezt az oligarchát, a világ egy leggazdagabb emberét vagy divatmágnását, mogulját, mit tudom én, hogyan fogalmazzak, hogy ne sértsem meg, arra kényszeríteni, hogy igenis a dél-somogyi embereknek munkahelyet biztosítson? És ha Nagy államtitkár úrnak igaza van, mert sokszor igaza van, és vidéken, mondjuk, nem akarnak disznóval foglalkozni, nem akarnak a mezőgazdaságban dolgozni, akkor miért nem lehet Benettonékat arra kényszeríteni, hogy, mondjuk, ahogy tette Szerbiában, itt is nyisson egy varrodát több száz embernek, teszem azt, Kadarkúton, amit óriási mértékben sújt a munkanélküliség?
Ezekre a kérdésekre is kellene válaszolni egy ilyen vita során. Mint ahogyan arra is, ha Szászfalvi képviselőtársam itt a vidék szellemi fejlődéséről és a közösségek megerősödéséről beszél, akkor hogy a fenébe fordulhatott elő, már elnézést, hogy az 1742-ben alapított vízvári iskola felső tagozatát nemes egyszerűséggel kivégezték az idén; illetve tavaly, mert már nem indulhatott új felső tagozat. Tudom, törvény szerint 56 gyermek szükségeltetett volna a felső tagozathoz, volt helyette 42.
Egyetlenegy miniszteri tollvonás elegendő lett volna ahhoz, hogy ez az iskola, amelyikért egyébként a közösség kiállt, és jól is működött, legalább addig tovább élhessen, amíg van ott ennyi gyermek. Tudom, a demográfiai folyamtok tragikus képet vetítenek elénk.
(19.10)
De ha itt egy keresztény-konzervatív kormányzatról van szó, akkor ilyen formában a falu eutanáziáját nem kellett volna megvalósítani, mert bizony egy iskolabezárás, egy ilyen kistelepülés jól működő iskolájának bezárása nem jelent mást, mint a falu kicsinálását, a falu kivégzését. Reményiket tudnám idézni Szászfalvi képviselőtársamnak, ha itt lenne, Reményik Sándor: „Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!” Akkor hogy is működik ez a valóságban?
Ez bizony hatalmas nagy hiba volt, és kötelességemnek érzem azt, hogy felhívjam erre a figyelmet, illetve azt megkérdezzem, hogyha itt lenne Rétvári államtitkár úr, hogy mi van például azoknak az elégedetlenkedő szülőknek a petíciójával, amit elküldtek a minisztériumba, és még mind a mai napig nem kaptak erre választ. Hogy fordulhat elő az Magyarországon 2016-17-ben, hogy több szülő aláírja az iskolájuk megóvását követelő petíciót abban a faluban, mint ahányan, mondjuk, 2014-ben elmentek szavazni, és voksoltak mindenféle pártokra, beleértve a kormánypártokat, beleértve minket is, tehát jobban magukénak érezték a falu lakosai ezt az iskolamegmentési ügyet, mint mondjuk, a választásokon való részvételt, és erre ők nem kapnak választ? Ilyen nem fordulhat elő egy normális országban.
És még valami: nem én mondom, hanem mondjuk, a kormánypárti képviselő, illetve polgármester Barcs éléről. Úgy néz ki, hogy a megyét kettévágták, és Kaposvártól délre semmiféle fejlesztés nem valósul meg. Nem én mondom, hanem egy kormánypárti polgármester. Vagy egy másik, szintén kormánypárti polgármester - őt azért nem nevezném meg, mert nem publikus volt a nyilatkozata - azt mondta, hogy a nagypolitika csak a matematika nyelvén tud gondolkodni, ugyanis az számít neki, hogy mennyien élnek vidéken. És azt is tudjuk, hogy mondjuk, ezer fő alatti kistelepüléseken összességében a lakosság 7,5 százaléka él, tehát nem foglalkoznak az ő problémáikkal. Úgy gondolják, hogy nem éri meg, nem jön onnét sok voks.
Vagy ott van a másik, illetve a harmadik polgármester, aki a miatt a szociokulturális és gazdasági lepusztulás miatt, ami mondjuk, a megyénk déli részén megfigyelhető, úgy fogalmazott, hogy Kaposvártól délre kezdődik a rezervátum. És ha valaki nemcsak puccos falunapokra megy el, ahol mondjuk, a helyi potentátokkal parolázgathat, hanem tényleg venné arra a fáradságot, hogy körbejárjon és mélységében megszemlélje azt, hogy milyen folyamatok zajlanak a vidéken, akkor igazat kellene hogy adjon ennek a polgármesternek, aki, hozzáteszem egyébként, nem jobbikos polgármester. Bizony rezervátummá válunk, és az a lepusztulási lejtő jelen állás szerint megállíthatatlannak tűnik.
77 település tartozik a somogyi 2. választókerülethez. A 77 településben az utóbbi évek viszonylatát számítva 1200 ember hal meg évente, és mintegy 300-an vándorolnak el innét, ez 1500 fő. Ezzel szemben a születések száma alig haladja meg a 700 főt. Kétszer annyian, több mint kétszer annyian halnak meg, mint ahányan születnek. Mi lesz ezekkel a településekkel?
Mi lesz azokkal a kisfalvakkal, azzal a 33, 500 fő alatti kistelepüléssel, aprófaluval és azzal a másik 22, 500-1000 lélek közötti településsel, ahol egyébként csak 22 ezren élnek, tehát a matematika, adott esetben a választási matematika itt is érvényesül? 55 település mindösszesen 22 ezer emberrel, annyi lélekkel, mint ahányan Nagyatádon és Barcson laknak - tehát 55 probléma.
Ezek az emberek, akik ott élnek, sok esetben úgy érzik, hogy leradírozták őket a térképről. Vagy elmondtam már itt: Rejtő Jenő kortársa volt, hasonló regényeket írt Nagy Károly. Az elfeledett erőd című regényében van egy olyan jelenet, amikor Florion táborszernagynak a szivarhamuja rápottyan a térképre, és eltünteti a 103. erődöt. Erről mindenki megfeledkezik. Sok esetben így érzik magukat ott, Dél-Somogyban is ezek az emberek. Megfeledkezett róluk a nagypolitika, és hogy igazat adjak egyébként Nagy államtitkár úrnak, amikor azt mondta, hogy nemcsak a nagypolitikán múlik itt sok minden: valóban nemcsak a nagypolitikán múlik sok minden, hanem a helyi vezetőkön is.
Előfordulhatott olyan őrültség például a 90 százalékban cigányok által lakott, több mint 600 lelkes Istvándiban, hogy az előző polgármester úgy gondolta, hogy azt a több mint 100 millió forintos iparűzésiadóbevételt, amit a környéken ténykedő olaj-, illetve földgázkutatóktól kapott a falu, azt díszburkolatra kell elkölteni.
Most ott ácsoroghatnak nyomorogva a díszburkolaton, ahelyett egyébként, hogy a jövőbe invesztáltak volna, és azokat a tehetséges gyerekeket segítették volna, mondjuk, ösztöndíjakkal, akik valamire vihették volna, akiknek volt valamiféle jövőkép a fejükben, akik aztán visszatérve egy mintaadó modellként ott maradva a falujukban föllendíthették volna azt a közösséget is, mert az integráció kérdése, hogy akkor ezt is ide csatoljam vissza, a XXI. század Magyarországának egyik legfontosabb kérdése lesz.
És ha nem akarok nagyon elmenni vagy eltávolodni Dél-Somogytól, akkor azt kell mondani, hogy a magyar-cigány együttélés kérdése hasonlóan az északkeleti országrészekhez, itt, a Dél-Dunántúlon is nagyon-nagyon releváns, tisztelt képviselőtársaim. És ha ezzel nem kezdenek valamit, vagy éppen ha létre is jön szociális szövetkezet, akkor azt majd mindenféle Voldemortok szépen elkezelik saját maguknak, vagy éppen nem hajlandóak elengedni annak a díszcigánynak a kezét, aki sok esetben nagyon-nagyon gyanús körülmények között tüntetett el hatalmas pénzeket, amelyeket egyébként az ország adófizetői az integrációra szántak volna, akkor is szebb jövőkibontakozás, perspektíva ezekben a vidéki régiókban így nem nagyon lesz.
Támogatni kellene egyébként nem csak a mezőgazdaságot vidéken, mert akkor még egyszer hadd hangsúlyozzam: államtitkár úrnak valóban lehet, hogy igaza van, vannak olyanok, akik nem akarnak a nagyszülők nyomdokain haladva, mondjuk, állattenyésztéssel vagy növénytermesztéssel foglalkozni, azt mondják, hogy nekik valami üzem kellene, ahova bemennek, és reggel 8-tól délután 4-ig szépen eldolgozgatnak. Ezért kellene, mondjuk, a kis- és közepes vállalkozásokat is jobban támogatni, ahol összességében a foglalkoztatottak 36 százaléka dolgozik.
Viszont találhatunk olyan GINOP-os felhívást, ahol meg van hirdetve, mondjuk, a pályázat mikro-, kis- és közepes vállalkozók számára is, viszont a feltételek között nettó 3 milliárd forintos árbevétel és 100 fős foglalkoztatotti létszám szerepel. Újabb koherenciazavar, merthogy ezt a névleges kiírás ellenére nem tudja egy kicsi vállalkozás igénybe venni, az is egészen biztos.
Az intézményi ellátottság rettenetes. Meg kellene becsülni egyébként azokat a szakembereket is, akik vidéken maradtak, és a mindennapok hőseiként ott ellátják azokat a feladatokat, amelyek még megtartják ezeket a vidéki régiókat, és az állam jelenlétét biztosítják ott. Viszont azt kell hogy lássuk, választókerületemben 18 ezer olyan lakos van, akinek a saját településén nincsen háziorvos. 51 ezren élnek olyan településen, ahol nincsen jelen lévő állandó gyermekorvos, 29 ezren élnek olyan településen a választókerületen belül, ahol nincsen gyógyszertár, 28 ezren, ahol nincsen állandó rendőr, még egy körzeti megbízott formájában sem.
Ezek statisztikai adatok a saját választókerületemből, ahonnét nem egyéniben kerültem ide, de ez a tény, ez a valóság, és ha így megy tovább a dolog, akkor nyugodtan azt mondhatjuk, hogy a magyar állam ezeket a területeket mintegy feladja, és ezek a területek az enyészeté lesznek. Itt már sokszor elmondtam, az erdős bozót ugyanúgy fogja benőni ezeket a falvakat, ezeket az elnéptelenedő falvakat, amelyeknek az aránya egyébként Somogy megyében 40 százalékos, mint amilyen kép az utazó elé, mondjuk, a XVIII. század elején, a törökdúlás után tárulhatott, ha Somogy megyébe jött, erre vitt az útja.
Ugyanis azt kell látni, államtitkár urak, hogy a tartós mélyszegénység ide koncentrálódik, ezekbe a kicsi településekbe, ezekre az aprófalvakra. Jó kérdés lenne egyébként az is, hogy az önök által meghirdetett, papírra vetett „Nemzeti fejlesztés 2030” és az ott megfogalmazott programpontok hogyan valósultak meg. Megtörtént-e például akkor annak az ingatlanvagyonnak a felmérése és valamiféle tervezet kidolgozása arra nézvést, hogy ezt hogyan kellene hasznosítani? Csak ebben a választókerületben, ahonnét én érkeztem, van körülbelül 30 ezer lakóingatlan. Ebből a 30 ezer lakóingatlanból 6 ezer üresen áll. Mi lesz ennek az irdatlan vagyonnak a sorsa?
Ugyanis ahogy a társadalom, ahogy a demográfiai mutatók is jelzik, egyre lefelé csúszik ezekben a körzetekben, ugyanúgy az épített vagyon is az enyészetté válik, és a bedőlt falú, kidőlt kerítésű, egyáltalán leomlott épületeket tartalmazó porták szépen, illetve nagyon szomorúan jelzik azt, hogy mi lesz ezeknek a térségeknek a sorsa, ha nem történik nagyon sürgősen és nagyon határozottan állami odafigyelés és állami segítség az ilyen régiók, az ilyen kistérségek számára. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps és közbeszólások a Jobbik és az LMP padsoraiban. - Sallai R. Benedek: Úgy van!)
(19.20)
