DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént tanúi lehettünk annak, hogy szinte mindenki érintette az egészségügy kérdését, mint a vidék egyik fontos hiányosságát és a vidéki élet egyik nehéz elemét. Valóban igazuk van a képviselőtársaimnak, és nagyon helyesen érzik, hogy itt van valami némi ellentmondás és némi probléma.
Ha megnézzük a statisztikákat és talán a KSH-t nem lehet azzal vádolni sok esetben, hogy rossz irányba kozmetikázná az amúgy is viszonylag rossz mutatóinkat, az ezen alapuló Eurostat-jelentésben kristálytisztán látszik, hogy Magyarországon jelenleg is - ez a tézismondat - 700 ezer ember él, főként vidéken, akinek az egészségügyi szolgáltatáshoz való hozzáférése nem egyezik azzal, amit elképzelt, tehát kielégítetlen egészségügyi szolgáltatásai vannak. Ez jelenleg 700 ezer ember. Hogy ez miért is van, ezt most önöknek bebizonyítom, illetve felvázolom.
(21.50)
A hozzáférhetőség kérdése egy nagyon egyszerű és az emberek számára könnyen megfogható kérdés, hiszen arra keresi a választ, hogy hozzáfér-e a vidéki lakos az egészségügyhöz, hogy hol kezelteti magát, vagy van-e ahol kezeltetheti magát, van-e dolgozó abban az intézményben, eljut-e hozzá időben a mentő, vagy tud-e közel gyógyulni az otthonához. Ilyen kérdésekre keresik egyébként nap mint nap a lakosok a választ, és azt kell mondani, hogy a probléma mögött kettő probléma, egy infrastrukturális intézményi hiány, illetve egy dolgozói hiány húzódik meg. Ha a szinteken végigmegyünk, akkor jól láthatjuk, hogy az alapellátásban, tehát a háziorvosoknál, fogorvosoknál, de akár a védőnői szolgálatnál is azt látjuk, hogy egy rossz állapotban lévő orvosi kar látja el, jellemzően kiöregedett, erről már többször volt szó, a pontos szám mégis az, hogy a vidéki háziorvosok 43 százaléka, tehát majdnem a fele 60 év feletti. Ez egy rendkívül rossz korfát jelent, és egy rendkívül rossz kilátás a vidéki lakosok számára.
De ami kiemelten fontos probléma, a betöltetlen praxisok kérdése. Én azt látom, hogy a kormány komoly pénzeket próbált beletolni abba, hogy ezek a praxisok valamilyen módon betölthetők legyenek. De valamiért ez a pálya nem volt vonzó, és ha onnan elindultunk a 200-250 betöltetlen praxisból, a beletolt pénz ellenére 350 betöltetlen praxis van ma Magyarországon, és 250 betöltetlen fogorvosi praxis. És ezek jellemzően mind vidéki és kistelepülési körzetek, ahol, ha úgy nézzük, belátható időn belül esély sincs arra, hogy orvost kerítsenek, vagy orvost szerezzenek egy ellátási körzetre. És ez nagyobbrészt azért is van, mert a jelenlegi finanszírozási modellben ott, ahol egynél több rendelőt kell fenntartani, és ehhez biztosítani kell az asszisztenciát, biztosítani kell az ottani rendelési időben való megjelenést, ezek olyan mínuszokat termelnek, hogy nem éri meg ezeket a vállalkozásokat, ezeket a háziorvosi vállalkozásokat üzemeltetni, mert mindaz a finanszírozási díj, ami bejön, az nem elég arra, amit oda el kell költeni.
Lényegében az alapellátási hiányosságok azok, amivel a vidéki lakosság rögtön legelőször találkozik, és ez egy óriási terhet tesz az alapellátási ügyeleti ellátásokra, ugyanis mindenki, aki nem fér hozzá rendesen a háziorvosához napközben, az, miután elmúlt 16 óra, fogja, és bemegy az orvosi ügyeletre, ami vagy háziorvosi ügyelet, vagy egyébként már a járóbetegnél egy ügyelet, vagy egyébként maga a kórházi ügyelet, és beömlik mindenki anélkül, hogy szűrnénk, beömlik az összes vidéki lakos, aki nem fér hozzá, mondom, 700 ezer ember nem fér hozzá tisztességes egészségügyi ellátáshoz vidéken. Ők mind a következő szintre beömlenek, és annál drágább egészségügyi a világon nem létezik, hogy kórházban próbálunk kezelni embereket, akik az első vagy a második szinten is kezelhetők lettek volna.
Ami a járóbeteg-szakellátásnak a hiányosságait érinti, ez jellemzően a közepes méretű települések problémáit takarja, és a közepes méretű, 10-20 ezer közötti településeken jelentkezik elsősorban, szintén az, hogy felszereltségi hiányban vannak, dolgozói hiányban vannak, sőt ezek a szakrendelők az utak állapota miatt sokszor nehezen vagy a tömegközlekedés hiányosságai miatt nagyon-nagyon előrelátó tervezés mellett és nagy nehézségek árán, komoly hátrányok árán közelíthetőek meg.
A harmadik probléma pedig a kiskórházak léte, amikor valamikor a szocialisták elindították, és a fideszesek vitték tovább a struktúraváltást a kórházaknál, akkor azzal álltunk szemben, amit egyébként ma Lázár János itt elmondott dilemmaként, hogy egy kórházi számról elkezdtünk beszélni, hogy elegendő vagy sok kórház, vagy kevés kórház van-e Magyarországon, amire Lázár János azt mondta, hogy ez a kérdés, amiről beszélünk, hülyeség. Hát, részben egyetértek vele, mert arra nincs tekintettel, hogy Magyarországon milyen igényei vannak az ellátórendszert igénybe vevő lakosoknak. Természetesen meg kell húzni bizonyos ellátásoknál azt a vonalat, ami alá már kistelepülésre nem tudjuk telepíteni. Egyrészt nincs hozzá technológia, nincs hozzá megfelelő kubatúra, és nincs hozzá megfelelő ember. Senki nem várja el, és szerintem egyetlenegy falusi lakos, egyetlenegy tiszaderzsi vagy egyetlenegy böhönyei, semmilyen lakos nem várja el, hogy a hozzá legközelebb lévő nagyatádi vagy karcagi kórházban éppen agysebészek dolgozzanak, vagy nyitott szívműtéteket végezzenek el. Azt elfogadják az emberek, hogy valamilyen szinten utazni kell, de azt nem fogadják el, amik az elmúlt időszaknak a trendjei voltak, és ebben a kormánynak vastagon van sara, hogy az egynapos sebészeti ellátásokat és mindazokat az ellátásokat, amiket el lehet végezni járóbeteg-szakrendelésben biztonságosan, olcsón és hatékonyan, azokat bár papíron támogatják, de valójában szétverik.
Ezt a folyamatot átéltük Marcaliban, átéltük Tapolcán, most pedig átéljük Szikszón. A szikszói kórházban, amint lejárt a támogatási időszak és a fenntartási időszak - ez volt január 31-e -, február 1-jén elpakolták a komplett egynapos sebészeti blokkot, és elvitték onnan a lakosoktól 80 ezer lakosnak az ellátását, azokból a borsodi kistelepülésekből, ahonnan egyébként is gyötrelem volt bejutni bárhová. Még Szikszóra is nehéz volt bejutni, nem az, hogy Miskolcra bebumlizni és a megyei kórházban sorban állni, hogy ellátást kapjanak.
Nos, ilyen irányba mentek el mostanában a kórházakban való gondolkodások. Meg kell tehát valahol majd húzni azt a limitet, és vissza kell valahová fejteni odáig a gondolati menetet, hogy hol lehet még gazdaságosan és biztonságosan meghagyni a kórházainkat. Mert jelenleg az van, hogy nagy részét a kórházainknak, ha meg is tudják közelíteni, nincs benne jó ellátás, ahol meg jó ellátás van, azt meg szinte létezhetetlen megközelíteni. Arról pedig zárójelben beszélek, hogy ha bármelyikünk elmegy egy megyei kórházhoz vagy elmegy egy nagyobb intézményhez, pofátlanul magas parkolódíjakat kell megfizetni. Nálunk a megyei kórháznál 1500 forintba kerül fél óra. Hát, a Parlament környékén olcsóbban lehet parkolni, mint a megyei kórház környékén, és így kellene megközelíteni a vidéki lakosságnak a fontos ellátóhelyeket.
De beszélhetnénk a mentőkről is. A mentőknél bebizonyosodott az is, bármennyi pénzt próbálnak fejleszteni, fejlesztésre elkölteni, a mentőknél a küszöbértéknek számító 15 percen belül, vannak megyék, ahol 22 ezer sürgős hívásból csak a felében tudnak kijutni. Szintén infrastruktúra-hiány, mentődolgozó-hiány, a gépjárművek hiánya. Egyszerűen nincs rá fordítva energia, és így élnek emberek eldugott falvakban, hogy esélyük nincs, hogy 15 percen belül hozzájuk mentők kiérjenek.
És amikor azt nézzük, hogy Magyarországon XXI. századi egészségügyet építünk, akkor azzal szemben azt látjuk, hogy valahol még a XX. században vergődik az egészségügyünk. Amikor azt nézzük, hogy a nemzetközi tendenciák szerint csökken az egészségügyi igénybevételnek az elvárt szintje, és egyre jobb helyzetben vannak az emberek, egyre jobban találkozik az ő elvárásukkal az egészségügyi szolgáltatás, Magyarországon ez a százalékos arány folyamatosan növekszik. Egyre rosszabb statisztikákat produkálunk, és azzal tudom zárni, amivel kezdtem is, hogy addig, amíg Magyarországon 700 ezer embernek, főként vidéken élő embernek az egészségügyi hozzáférési lehetőségei nincsenek kielégítve, nem férnek hozzá a megfelelő egészségügyi ellátáshoz, színvonalas ellátáshoz, addig arról kell beszélnünk, hogy a vidékfejlesztés bármilyen irányba haladhat, de az egészségügynek az aspektusát nem hagyhatja ki. Így hát képviselőtársaimat elfogult egészségügyi politikusként arra kérem, hogy erre is fókuszáljunk, erre is fordítsunk majd energiát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)
