HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN
HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN
HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Muszáj nekem is azzal kezdenem, hogy reagáljak Lázár János szavaira. Meg kell hogy mondjam őszintén, felháborított, amit miniszter úr elmondott. Méghozzá azért, mert számomra az az üzenete volt annak, amit ő elmondott, hogy az elmúlt hét évben létrehoztuk a függőségi viszonyokat vidéken, amin keresztül biztosítani tudjuk, hogy az emberek elmenjenek és a Fideszre szavazzanak, elvigyék őket azért, mert a közmunkában vagy egyéb más helyzetben függnek a Fidesztől, kiszolgáltatott helyzetben vannak, ennek a rendszerét kiépítették, köszönik szépen, ez jól működik, most már megnézhetjük azt is, hogy milyen problémák vannak a vidéken és mit kéne csinálni.
Ugyanis abból, amit Lázár miniszter úr elmondott, az látszott, hogy egy csomó mindent ő ért, egy csomó mindent tudna is, hogy mit kéne csinálni, csak önök pont nem ezt csinálták, hanem azt a rendszert építették ki, amiről beszéltem. Mert, tisztelt képviselőtársak, szerintem nehezen vitatható tény az, hogy ahogy erről ma már volt is szó, hogy a rendszerváltás nagy vesztese a vidék. A rendszerváltás előtt a vidék egy kifejezetten jól működő rendszer volt.
A vidéket működtető mezőgazdaság a világ élvonalába tartozott, az első három között jegyezték világszinten, és gyakorlatilag, miután a mezőgazdaság nem tőkejövedelmet termelt, hanem közösségi jövedelem származott belőle, ebből a jövedelemből és egy jól szervezett rendszerből tudták működtetni az oktatást, az egészségügyet, a közvilágítást, az utakat, mindent. Gyakorlatilag így állt föl egy működőképes rendszer.
Amikor a rendszerváltás után ez széthullott, akkor, kedves képviselőtársaim, a legnagyobb probléma az, hogy nem lett kitalálva, hogy mitől fog a magyar vidék működni. Egymillió ember elvesztette a munkáját, gyakorlatilag forrás nélkül maradtak az önkormányzatok. Feladatokat ugyan kaptak, de valahogy a rendszer nem állt össze. Én ma azt tartom a legnagyobb problémának, hogy a mai napig nem állt össze az a rendszer, ami a magyar vidéket képes lenne működtetni. Azóta történtek olyan fejlemények, például az uniós forrásoknak köszönhetően a rendszerváltáskori hatalmas tőkekivonás a mezőgazdaságból szépen lassan pótlódik vissza, ezért a mezőgazdaság folyamatosan fejlődik, de még mindig messze elmarad a fénykorától, ugyanakkor a falvakkal a mai napig nem lett kitalálva, hogy mi lesz, mitől fognak működni.
Ezért, kedves képviselőtársaim, egy nagyon komoly gettósodás, elszegényedés sújtja ma a magyar vidéket. Ha képzeletünkben föltesszük egy térképre, hogy hol vannak Magyarországon a külső-belső perifériák, tehát területfejlesztési szempontból a leginkább elmaradott térségek, ahol a városok távolsága, az utak állapota, a közszolgáltatások elérhetősége szempontjából periferikus térségnek számítanak, hol vannak a legszegényebb települések, és egy harmadik térképre pedig föltesszük, hogy hol koncentrálódik ma a cigány lakosság, ha ezt a három térképet összerakjuk, ezek fedésben lesznek egymással.
Ezért, kedves képviselőtársaink, ha látjuk azt, hogy ezek a problémák, mint a vidéki szegénység, a cigányság leszakadása és a hátrányos helyzete ezeknek a térségeknek, ha változtatni akarunk rajtuk, akkor be kell lássuk azt, hogy ezeken csak térségi módon tudunk változtatni, térségi fejlesztéssel, ha úgy tetszik, helyi gazdaságfejlesztéssel. Ha térségiek a problémák, akkor térségi megközelítésben is tudjuk őket csak megoldani. A korábbi időszakban voltak jó és rossz példák egy-egy településen arra, hogy változtassanak a helyzeten. Az a baj, hogy ma ugyanúgy lehet jó példákat is mutatni, meg rengeteg kudarcot, ahol akár ha el is indultak jó folyamatok, ezek a folyamatok általában kudarcosak lettek.
(16.50)
És miközben volt szándék arra, hogy ebből valahogy a helyiek megpróbáljanak kitörni, némi állami segítség is volt hozzá, rendszerszinten ezt semmiképpen sem sikerült megoldani.
Na, ekkor érkeztünk el az európai uniós csatlakozáshoz, és sajnos azt kell mondjam, hogy az európai uniós csatlakozás ugyan a mezőgazdaság modernizációjához jelentősen hozzájárult, de a vidék leszakadását nemhogy csökkentette volna, hanem erősítette, kedves képviselőtársaim. Ugyanis ma úgy működik, hogy ahol jobb a társfinanszírozási képesség, tehát van pénz, amivel a projektekbe be tudnak szállni, megfelelő humán tőke van, emberi erőforrással projekteket tudnak generálni, odamegy a pénz. Megy a legkisebb falvakba is valami, persze szépülnek falvak, templomok megújulnak, de miközben a fejlődési központokban sok pénz megy, azok gyorsan fejlődnek, addig ezekben a hátrányosabb helyzetű kisebb térségekbe, településekre sokkal kevesebb pénz megy, sokkal kisebb a fejlődés, tehát a különbség egyre inkább nő.
Ma már úgy kettészakadt Magyarország, hogy gyakorlatilag meggyőződésem, hogy ha ezt a folyamatot nem tudjuk megállítani, akkor demokratikus úton az ország nem lesz tovább működtethető egy idő után. És az a rendkívül nagy cinizmus, hogy szerintem ezt a Fidesz pontosan látja, csak nem azt csinálja erre, hogy megpróbálja felzárkóztatni erőltetett módon is, ha kell, a leszakadó térségeket, hanem felszámolja a demokráciát. Ezeket a függőségi viszonyokat alakítja ki, amivel ő kézben tudja tartani a vidéket, és meg tudja őrizni a hatalmát. Ezért szerintem ezeken a dolgokon változtatni kell.
Először is be kell fejeznünk azt, hogy pályázatos rendszerben költjük el a felzárkóztatási pénzeket. Ma gyakorlatilag azzal, hogy versengő pályázatok kerülnek kiírásra, nem lehet komplex fejlesztéseket megvalósítani. Nagyon esetleges az, hogy komplex fejlesztések megvalósulnak-e.
Európában több helyen áttértek arra a módszerre, például a lengyelek ebben nagyon ügyesek, hogy programfinanszírozás van: hét évre előre eldöntik, hogy az adott térségnek mik a problémái, ezeket a problémákat hogyan kéne kezelni, milyen helyi gazdaságfejlődést képzelnek el az adott térségnek, és egy erre jól felépített programot készítenek, és utána már csak azt kell megpályáztatni, hogy helyben ki fogja ezeket a lépéseket megcsinálni. Tehát először is a programfinanszírozásnak sokkal nagyobb értelme lenne, mint ezeknek a versengő pályázatoknak, ami ma Magyarországon van.
A következő probléma az, hogy az a tanulság, hogy hiába adunk bármiféle többlettámogatást, pluszpontokat, a tőke a hátrányos helyzetű térségekbe nem megy, egyszerűen nem lehet oda bevinni. Ha nem megy, akkor nem azzal kell kísérletezni, hogy még milyen hangzatos programokat tudunk meghirdetni, hanem az államnak kell beavatkoznia, és ahol piaci alapon nem lehet értelmes munkahelyeket teremteni, ott az államnak kell munkahelyeket teremteni. Ebben van fontos szerepe a szociális gazdaságnak.
Félreértés ne essék, nekem meggyőződésem az, hogy a szociális gazdaság felépítésében a közmunkaprogramnak van fontos szerepe, az egy jó nulladik lépés. De meg kell teremteni onnan a továbblépés lehetőségét is, hogy azok, akik akár, mondjuk, egy szociális szövetkezeti rendszerben, amit ráadásul száz százalékban uniós pénzből meg lehet támogatni, a működését és a béreket is egy degresszív rendszerben, hogy aztán szépen piacképessé váljanak idővel, szóval, egy szociális gazdaságfejlesztést mellé kell rakni a közmunkaprogramnak, hogy utána fenntartható munkahelyek jöjjenek létre.
No de igen, amiről beszéltem, hogy az a baj, hogy ma is vannak erre jó példák, de a dolog csak akkor fog működni - ha visszatesszük a hiányzó rendszert, ami ma rettenetesen sújtja a vidéket, hogy nincs rendszerbe foglalva -, ha nem azon fog múlni, hogy egy adott településen van-e egy jó polgármester vagy egy vállalkozó, akinek jó ötlete van és valami jó dolgot létre tud hozni, hanem járási szinten létre kell hozni azt az intézményrendszert, ami ezeket támogatni tudja, ami a tudást mögé teszi, logisztikát mögé tesz, piacot segít felépíteni, nemcsak a szociális gazdaságnak, hanem a helyi kis- és mikrovállalkozásoknak is, a megfelelő integrációt létre tudja hozni nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az egyéb tevékenységekben is. Tehát programok, szociális gazdaság és a hiányzó rendszer.
Negyedikként pedig az a fontos, hogy helyi gazdaságfejlesztésben kell gondolkodni, és a helyi gazdaságfejlesztés csak a helyi közösségek megerősítésével tud működni, ezért erőfeszítéseket és lépéseket kell tenni a helyi közösségek megerősítése érdekében is, hiszen ha a helyiek nem érzik magukénak ezeket a programokat, nem fogják maguktól végrehajtani, végrehajtatni központilag soha nem fog menni. Ezenkívül a helyi gazdaságfejlesztés akkor tud működni, ha van helyi jövedelemtermelés is. Ebben fontos szerepe lehet a helyi energiatermelésnek is, ezért szerintem egy olyan szociális zöldgazdaság-fejlesztési programot kell indítani, amely a helyi kistelepüléseket, főleg a hátrányos helyzetű térségeket juttatja energiatermelési lehetőséghez, innen tudnak bevételt termelni maguknak.
Ez is egy fontos kiegészítése lehet a helyi gazdaságfejlesztésnek, és mindenekelőtt a foglalkoztatást kell a mezőgazdaságon keresztül is növelni úgy, hogy a területfejlesztési támogatásokat foglalkoztatáshoz kell kötni.
Kedves képviselőtársak, a területfejlesztési támogatás nem arra van, hogy akinek egyébként is van jövedelme és jól meg tud belőle élni, az még gazdagabb legyen, hanem annak arról kéne szólnia, hogy a vidéken a helyben élést tudja segíteni, a helyben boldogulást tudja megtámogatni, ez pedig akkor lehetséges, ha azt mondjuk a mezőgazdaság szereplőinek és arra ösztönözzük őket, hogy ha embereket foglalkoztatnak, akkor kapnak területalapú támogatást, ha nem foglalkoztatnak, akkor nem. Természetesen nem vagyok én se naiv, a mezőgazdaság modernizációja mellett nem feltétlenül mezőgazdaságban lehet többletfoglalkoztatást elérni, de annak a mezőgazdasági szereplőnek, akinek sok területe van és vállal egyéb foglalkoztatást, ha úgy tetszik, a hajdanvolt melléküzemági rendszerhez hasonlóan, de ennek egy új típusú megoldásait, amit az uniós támogatásokból is meg lehet finanszírozni, abból hoz létre munkahelyeket… - akkor megkaphatja bónuszként, ha úgy tetszik, a területalapú támogatásokat is.
Végezetül csak arra szeretnék még reagálni, hogy Lázár miniszter úr azt mondta, hogy nézzük meg a szomszédos Ausztriát, milyen jól működik. Igen, Ausztria megcsinálta a maga szövetkezeti rendszerét, Ausztria jól szervezett, és Ausztriában az egész úgy működik, hogy minden a helyi gazdaságra van alapozva, olyan szinten, hogy ha bemegy, mondjuk, Burgenlandba a fodrász a boltba, akkor ő biztos, hogy burgenlandi pecséttel ellátott tojást fog levenni, mert tudja, hogy ha azt veszi le, akkor a helyi gazdálkodót támogatja vele, és ha a helyi gazdálkodónak van bevétele, akkor majd el fog tudni menni fodrászhoz is.
Ha ennek a helyi gazdaságfejlesztésnek a teljes komplex rendszerét az energiától a tojásig, amin rajta van a helyi termék pecsétje, fel tudjuk építeni, akkor fogjuk tudni újraéleszteni a magyar vidéket. Ennyivel kívántam a mai vitához hozzátenni, és remélem, hogy ehhez hasonló gondolatokról még fogunk tudni vitázni itt a mai nap során Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
