HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN
HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN
HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném azzal kezdeni, hogy megköszönjem mindannyiuknak ezt a mai vitát, mert szerintem ez a mai vita lényegesen szakmaibb és nyugodtabb hangvételű volt, mint egyébként a hasonló viták szoktak lenni.
Én is azzal szeretném zárni így a vita végén, hogy két olyan részletre, amelyre kicsit kevesebb idő maradt, és az elején, az első megszólalásomban nem volt annyira időm kifejteni, ezekre szánnám a maradék néhány percet. Egyrészt szeretnék érvelni amellett, hogy a piacképes munkahelyteremtést miért kell a meglévő agrárvállalkozások vállára ráhelyezni, miért ez kell hogy legyen a tartópillér vidéken. Mindannyian ismerjük azt a jelenséget, hogy a falvaink jelentős részénél néhány agrár-nagyvállalkozó, -vállalkozás - ezt sokszor akár családi gazdaságnak is hívjuk, de alapvetően iparszerű növénytermesztéssel foglalkozó, gabonával foglalkozó vállalkozások - több száz, néha több ezer hektáron kifejezetten versenyképesen megműveli a földet, ebből egész nagy nyereségre is szert tud tenni, miközben a környező faluban vagy falvakban egyszerűen nincsen megélhetés, nincsen piacképes munka, miközben ezekben a vállalkozásokban ott van a megfelelő vállalkozási ismeret, a banki kapcsolatok, a pénzügyi ismeret, minden, ami kell ahhoz, hogy akár egy új vállalkozás is kinőhessen belőle.
Államtitkár urak, azért kell összekötnünk a területalapú támogatást a foglalkoztatási kényszerrel, hogy egy ösztönzőt adjunk ezeknek a vállalkozásoknak, hogy ha meg akarják kapni ezt a jelentős területalapú támogatást, akkor tessék embereket foglalkoztatni. Nagyon jól tudom, hogy ebbe a növénytermesztési ágazatba nem kell több ember, ide csak kevesebb ember fog kelleni, mint amennyi most van, több nem kell. Semmi baj! Csináljon egy mű-anyag-fröccsöntő üzemet vagy egy varrodát - amiről volt szó -, vagy bármit, amiben lehet az embereket foglalkoztatni, és ha az nullszaldósra jön ki, akkor is megéri neki, mert megkapja mellé a területalapú támogatást. De ha hozzátesszük azt a segítő intézményrendszert, ami ezeknek a termékeknek a megfelelő logisztikáját, piacszervezését, tudástámogatását mellé tudja rakni; hogy mindenki értse: amikor régen működött az Áfész, amitől a kisbani termelés, a háztáji gazdálkodás is életképes volt, amikor arról beszéltem az elején is, hogy az a rendszer hiányzik ma, akkor erre gondoltam, hogy annak a támogató intézményrendszernek és ezeknek az ösztönzőknek kell meglenniük ahhoz, hogy piacképesen is munkahelyeket tudjunk újra teremteni a vidéken, és erre nagyon jó alkalom vagy lehetőség az, hogy van uniós területalapú támogatás, ami ma pont az ellenkező hatást fejti ki, de ha összekötnénk a foglalkoztatással, akkor pont ösztönző tudna lenni arra, hogy újra életképes munkahelyek jöjjenek létre vidéken.
A másik fontos dolog pedig az, amiről szintén volt már szó, hogy a keletkezett jövedelmet ott kell tartani a településeken. Ma az a baj, hogy sok településen, ha különböző transzfereken keresztül is jön jövedelem, tehát akármilyen támogatásokon keresztül, szociális transzfereken keresztül, közmunkán keresztül, ha keletkezik is jövedelem, például az energiaszámlákon keresztül - rezsicsökkentés ide vagy oda, ami egyébként ráadásul a falvakat nem nagyon érintette, mert fával tüzelnek, aminek az ára csak fölfelé ment, és nem lefelé - ezek kimennek. A legszegényebb településeken, a legszegényebb térségekben azon gondolkodnak a szolgáltatók folyamatosan az állammal karöltve, hogy milyen trükkös megoldást lehet kitalálni, meg előre fizetett kártyákat meg mindent, mert az embereknek nincs pénzük kifizetni a számlát, miközben helyben meg lehetne termelni az energiájukat.
(22.20)
Ma az állam ad egy csomó támogatást ilyen helybeli energiatermelésre, csak nem a szegényeknek, hanem a gazdagoknak. Ma olyan támogatási rendszer van, amivel a Rózsadombot meg a XII. kerületet tesszük tele napelemekkel, merthogy családoknak akkor adunk támogatást, ha ők jelentős önerőt mellé tudnak tenni. Mondjuk, egy családi háznál vagy egy társasháznál minimum 5 millió forint egy ilyen beruházás, tehát akinek van 2,5 millió forintja, annak adunk még 2,5 milliót hozzá, hogy ingyenenergiához jusson.
Na, tisztelt kollégák, egyetlen fillért sem szabadna ilyen módon elkölteni. A közösségi pénzt arra kell fordítani, hogy a közösség számára hasznos beruházások szülessenek, és pont arra kéne koncentrálni, hogy a hátrányos helyzetű települések tudják a saját energiaszükségletüket előállítani, ezáltal legyen ingyenenergiájuk, amit tudnak biztosítani a helyi vállalkozásoknak is, vagy ha megfelelő méretűre csináljuk ezeket, tehát túlméretezzük, akkor tudnak energiát szolgáltatni, amiből folyamatos bevételük van, és ebből a bevételből tudják a helyi gazdaság fejlesztését is elindítani.
Ezt a példát is azért mondtam el, tisztelt képviselőtársak, mert ilyen szempontból is máshogy kell gondolkodnunk, mint ahogy eddig gondolkodtunk, teljesen mindegy, hogy melyik kormányról volt szó. Kicsit az az érzésem, mintha a problémákat mindig megfogalmaznánk, és a hagyományos eszközökkel gondolkozunk azon, hogy hogyan lehetne egy olyan mátrixot összerakni, amitől az működőképes lesz. Felejtsük el, nem fog működni, új eszközökhöz kell nyúlni! Ezért mondtam azt, hogy szociális gazdaságra van szükség, ahol a piac nem tudott munkahelyeket teremteni, ott az államnak igenis be kell lépni, piacképessé váló munkahelyeket kell elindítani, és ehhez megfelelő támogató intézményrendszer kell. Az energetikában át kell gondolnunk a támogatási rendszert, ezt a mostani, gazdagokat támogató rendszert el kell felejteni, és ezért mondtam én, hogy egy ilyen szociális zöldgazdaság-fejlesztő programot kéne indítani, ami arra koncentrál, hogy a hátrányos helyzetű térségeket juttassuk ehhez az energiatermelési lehetőséghez, a meglévő agrárvállalkozásokat pedig arra kell ösztönöznünk, hogy ők is újra munkahelyeket teremtsenek, és nemcsak a mezőgazdaságban, hanem azon túl is.
Ha ezeket a változtatásokat megcsináljuk, higgyék el, akkor jelentősen lehet javítani a vidéken élő emberek boldogulási lehetőségeit, életlehetőségeit, és nagyon sok olyan, nemcsak munkahelyet tudunk teremteni, hanem jövedelemtermelő lehetőséget is, amivel az emberek élete elviselhetőbbé, normálisabbá válik, és ha ehhez hozzátesszük azokat a közösségfejlesztési eszközöket, amelyekről szintén sokat beszéltek, és újraépítjük a vidéki közösséget, akkor ismét a magyar falvak élhetővé fognak válni (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és ez az, amit itt közösen meg kell majd valósítanunk. Köszönöm szépen, elnök úr.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)
