KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én általában nem szeretem az ilyen politikai vitanapokat, mert azt tapasztalom, legalábbis az elmúlt években az volt az én tapasztalásom, hogy mindenki elbeszél a másik mellett, és nem igazán van benne sem konstruktív indítvány, sem igazából olyan reflexió, aminek lenne értelme, de ha már kezdeményezték, akkor pipáljuk ki ezt a politikai vitanapot is.
Nem szeretnék megismételni olyan statisztikai adatokat, amelyeket itt nagyon sokan citáltak, de mégis kell hogy mondjak néhányat, és még jól is jött nekem, hogy egy Győr-Moson-Sopron megyei képviselőtársam szólalt fel előttem, mert én elsősorban a jövedelmekről és a vidéki népesség jövedelméről szerettem volna beszélni.
Tudják, egy országban, függetlenül attól, hogy ez az ország hol helyezkedik el, mindig vannak területi különbségek. Ez van Angliában is, van Németországban, Svájcban is, Észak-Amerikában is, gyakorlatilag mindenhol. Az más kérdés, hogy a politika, látva ezeket a különbségeket, hol avatkozik be. A beavatkozás abba az irányba megy-e, hogy a különbségek még nőnek is, legyen ez akár területi különbség, jövedelmi különbség, infrastrukturális különbség, ezen belül lehet a humán infrastruktúráról, a vonalas infrastruktúráról beszélni, hogy ezeket növeli a kormányzati politika, vagy igyekszik csökkenteni?
A szólamokban én azt látom, hogy szinte mindegyik kormányzat igyekszik ezeket a különbségeket csökkenteni, viszont a gyakorlat teljesen mást mutat. Elhangozhatnak gyönyörű számadatok arról, hogy milyen fejlesztések és hova mentek, mit építettünk; már annyi híd van ebben az országban, hogy se szeri, se száma; annyi felújított kórház van, hogy nem is tudjuk már nyilvántartani. Csak tudják, úgy van ez, hogy hiába van egy kórház felépítve vagy felújítva, ha nincs benne orvos, aki gyógyítson. Hiába költöttek és könyveltek el 5-10 milliárd forintot egy-egy felújításra, akkor, ha nincs szakdolgozó, aki ellássa a betegeket. És hiába, ha azok az emberek, akiknek ezeket a szolgáltatásokat igénybe kellene venni, el se jutnak a szolgáltatást biztosító intézményhez.
A jövedelmek oldaláról nézve az látszik, hogy Magyarországon a népesség négyötöde, hangsúlyozom: a népesség négyötöde képtelen bármit is megtakarítani. Ez azt jelenti gyakorlatilag, hogy egyik napról a másikra él. Az látszik Magyarországon, hogy az állam sokkal, de sokkal többet költ saját magára, mint mondjuk, az Európai Unió átlaga vagy éppen a szomszédos országok. Felesleges luxuskiadások, felesleges beruházások, felesleges kedvezmények tömkelege az, ami a kormányzati politikát illeti. Ha megnézzük a közbeszerzési piacot, akkor látjuk, hogy évente olyan 2000 milliárd forintot csak a közbeszerzéseken adminisztrálnak, és ebből az látszik, hogy a közbeszerzési piacokon kik azok, akik nyomulnak, és kik azok, akik a megrendeléseket kapják.
Hát, divatosan úgy szokták mondani, hogy az oligarchák, de nem csak kizárólag ők. Megnéztem én is, csak idecitálok mégis egy statisztikai adatot. Tizenöt évvel ezelőtt a száz leggazdagabb magyar vagyona 632 milliárd forint volt, 2017-ben ez a vagyon 3380 milliárd forintra nőtt. A leggazdagabbak ebben az intervallumban ötszörösére növelték a vagyonukat, miközben az átlag magyar vagyona alig nőtt vagy egyáltalán nem nőtt.
Múlt héten látott napvilágot egy civil szervezet által elvégzett mérés, merthogy a kormányzati statisztikai hivatal - én csak így hívom - már két éve nem csinál létminimumméréseket. Ez a civil szervezet azt állapította meg, hogy a magyar népesség 29 százaléka, durván egyharmada a létminimum alatt él. Ha tovább boncolgatjuk ezeket a statisztikákat, akkor az is látszik, hogy ahol nem rendelkeznek gyerekkel, ha azokat a háztartásokat nézzük, ahol nincs gyerek, ott 23 százalékos ez a létminimum alatti élet, és a gyerekes háztartásokban meghaladja az 51 százalékot. Eszméletlen nagy kockázatot jelent az, hogyha egy család gyermeket vállal.
Kedves Képviselőtársaim! Ha a jövedelmi tizedeket vizsgáljuk, a jövedelmi tizedek mellett a háztartásokat is decilisekre lehet osztani, ugyanis ez a létminimummérés azért érdekes a számomra, mert háztartástípusokat mérnek benne. Ebből kiderül, hogy az alsó decilisben lévő háztartások 100 százaléka a létminimum alatt él, a második tizedben lévő háztartások 99 százaléka, a harmadik tizedben lévők 64 százaléka, de még a negyedik tizedben élő háztartások 17 százaléka is a létminimum alatt él. Hol koncentrálódnak ezek a háztartások? Többek között Észak-Magyarországon, többek között Északkelet-Magyarországon. Az északmagyarországi régió mélyrepülésben van, itt többen hivatkoztak már rá.
Azért mondtam, hogy még örültem is annak, hogy győri képviselőtársam szólalt fel előttem, mert ebből egyértelműen látszik, hogy itt nemcsak arról van szó, hogy nagyok a jövedelmi különbségek az ország különböző régiói között, hanem az látszik, hogy szisztematikusan szétszakították ezt az országot.
Lázár miniszter úr éppen azzal dicsekedett, hogy 319 ezer forint a budapesti átlagbér. Igen. De Győrben, amiről azt gondolnánk, hogy az élen jár, az átlagbér 151 ezer forint, Szabolcs megyében meg 88 ezer forint. Megnéztem tételesen, az egészségügyre voltam fölöttébb kíváncsi. Az én megyémben, Heves megyében 126 ezer forint az átlagbér, de a fizikai munkát végzők átlagbére 59 793 forint. Zala megyében ugyanez az átlagbér, ami Heves megyében 126 ezer volt, csak 108 ezer forint, és a fizikaiak 68 500 forintot keresnek.
Óhatatlanul jön a kérdés, hogy mit lehet venni egy 59 ezer forintos nettó bérből. Az a kérdés, hogy az egészségügyben fizikai munkát végző embernek, legyen az beteghordó, legyen az éppen egy kazánfűtő, 59 ezer forintos nettó jövedelme van. Teszik fel a kérdést, hogy ez nem lehet, hiszen a törvény előírja, hogy legalább minimálbéren foglalkoztatni kell, és a minimálbérnek magasabb a nettója, mint ez. Nem úgy van, képviselőtársaim, hanem úgy van, hogy 6 órában meg 4 órában foglalkoztatják ezeket az embereket, és azért jön ki 59 ezer forintra a nettó jövedelme ezeknek az embereknek! (Folyamatos zaj a kormányzó pártok padsoraiból. - Bányai Gábor: Rossz évet néztél, Lajos! - Dr. Kovács Zoltán közbeszólása.)
Ezeken a területeken nyilvánvalóan látszik, nemcsak az egészségügyben, az oktatásban, a felnőttképzésben, a szociális ellátórendszerben, hogy a magyar állam GDP-arányosan lényegesen kevesebbet költ, mint a hozzánk hasonló fejlettségű országok, nagyságrendekkel kevesebbet költ.
(18.30)
A vidéki településeken, a vidéki járásokban, legalábbis a mi térségünkben már csak mutatóba lehet találni fejlesztőpedagógust, mutatóba lehet találni gyógytornászt, és a korai fejlesztést a legtöbb helyen el is felejtették, csak a fogalmat ismerik, mert hozzá szakember már nincs a térségünkben. Beszűkült a munkaerőpiac. Ebből adódóan nyilvánvaló a kilátástalanság, nőnek az egyenlőtlenségek. Vannak olyan járások az északkelet-magyarországi régióban, és mondhatom az Észak-Alföldet és Észak-Magyarországot is, ahol településen belül az egyenlőtlenségi mutató 35-szörös a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező emberek jövedelmét és a legmagasabb jövedelemmel rendelkezőkét tekintve, egy falun belül 35-szörös a jövedelmi egyenlőtlenség.
Az elöregedés egyértelmű. A településeken, főleg a kistelepüléseken kicserélődik a népesség, ugyanis az a tendencia, hogy a városi szegények az olcsó ingatlanokat felvásárolva költöznek falura, és azok a mobilitással rendelkező, valamilyen szakképzettséggel vagy konvertálható tudással rendelkező emberek pedig mennek a városok felé, vagy mennek éppen az országhatáron kívülre, és ennek következtében kicserélődik a népesség.
Ennek következtében szegregálódnak ezek a kistérségek vagy mikrotérségek. Itt volt éppen az ózdi képviselőtársam, kettővel ezelőtt szólalt fel. Nemrégiben volt egy konferencia Ózdon, és ott én magam is egy korreferátumot tartottam. Csak Ózdon, gondoljanak bele, 16 szegregátum van, az ózdi járásban 29, és a telepfelszámolási program bedöglött, gyakorlatilag semmit nem tesz a kormány annak érdekében, hogy ezeket a szegregátumokat legalább csökkenteni lehessen, ha nem is lehet egyik napról a másikra felszámolni.
Ennek persze lesznek szociológiai következményei, hogy ez lesz a politika a továbbiakban is, merthogy egyértelmű a munkahelyek hiánya a kistérségekben és a mikrotérségekben. Ha kevesebb a munkahely, akkor egyértelmű, hogy elveszik a térségben az értelmiség, ha elveszik az értelmiség, akkor nyilvánvalóan a mobilak távoznak abból a térségből, és maradnak az idősek. Ha csak az idősek maradnak ezekben a falvakban vagy mikrotérségekben, akkor le fog épülni az infrastruktúra. Ha leépült az infra-strukrúra és elment az értelmiség, akkor le fog épülni az oktatás.
Ha mindezek leépültek, akkor pedig ott a demokratikus deficit, majd a helyi kiskirályok uralkodnak egy-egy faluban vagy egy-egy kistérségben, vagy egy-egy mikrotérségben. Következésképpen le fog épülni az érdekérvényesítő képesség. Ezután - mivel nem lesz érdekérvényesítő képesség - le fog még jobban épülni az infrastruktúra, még nagyobb lesz az elvándorlás, és a szolgáltatások színvonala a béka feneke alatt fog lenni. Ennek természetesen az lesz a következménye, hogy ezekben a kistérségekben, ezekben a mikrotérségekben, ezekben a falvakban még kevesebb ember fog maradni, és még kevesebb munka fog oda menni, és még alacsonyabb színvonalú lesz a szolgáltatás, következésképpen még alacsonyabb lesz a jövedelem.
Mi lehet a feladat? Azt gondolom, hogy a mobilitás csatornáit meg kell nyitni - egy. Kettő: az egyenlőtlenségeket csökkenteni kell, olyan kormányzati politikát kell folytatni, ahol csökkennek az egyenlőtlenségek. A munkahelyteremtést újra kell gondolni, és akár állami eszközökkel is be kell avatkozni, mert elnéptelenednek ezek a települések, és a vidék meg fog halni. A lakhatási feltételeket javítani kell, és a szegregátumokat fel kell számolni. A közösségi közlekedést kell fejleszteni, abba sokkal több forrást kell beletenni. A felnőttképzést és az átképzést bővíteni kell. A szociális szolgáltatásokat fejleszteni kell vidéken, és az egészségügyi alapellátást kell erősíteni.
Elhallgatom akár reggelig is Rétvári Bencét arról, hogy milyen csodákat műveltek az egészségügyben, de tudják, kedves képviselőtársaim, nincs már háziorvos az abaúji kistérségben, nincs háziorvos a Felső-Jászságban, az abaúji kistérségben minden háziorvos az alapellátásban nyugdíjas, és a nyugdíjas háziorvosok több mint 70 százaléka elmúlt 70 éves. Öt év múlva ott nem lesz ellátás, miközben elöregedik az egész térség.
Mi azt gondoljuk, hogy GDP-arányosan az oktatásra legalább 2 százalékkal több forrást kell fordítani, az egészségügyre 3-4 százalékkal több GDP-arányos forrást kell fordítani, az átképzésre még legalább 2 százalékkal többet, a szociális védelemre legalább 8 százalékkal GDP-arányosan több pénzt kell fordítani, és a közösségi közlekedésre is legalább 2 százalékkal többet kell fordítani. Kérdezhetik persze az ilyen bázisszemléletű, közgazdaság-tudományt művelő emberek, hogy minderre honnan lesz pénz. Hát, többek között, amit elmondott képviselőtársam, nem kell Orbán Viktornak a Várba költözni, nem kell közel 200 darab lőteret építeni, nem kell a kisvasútra tízmilliárdokat fordítani, mert nem utazik rajta senki, és reggelig tudnánk sorolni, hogy mire nem kéne költeni a kormánynak, és hol van a helye ezeknek a forrásoknak.
Ennek a pénznek a vidéki népességnél van a helye. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
