VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először egy gyors reagálással kezdeném arra, amit Bencsik János képviselőtársam elmondott. Az tény, hogy a szocialista ipar összeomlása után Tatabánya a fejlesztések révén megmenekült. A rengeteg utcára került ember nagy része el tudott helyezkedni. Az már egy másik kérdés, hogy ezeket a fejlesztéseket és ezeket a beruházásokat nagyon sokszor nem az motiválta, hogy a térségben élők jóléte meglegyen, hanem egyéb egyéni anyagi érdekek befolyásolták, kezdve attól, hogy hova települt az ipari park, folytatva attól, hogy ki hogyan telepedhetett meg azon az ipari parkon. De ez egy más történet, ez is megérne egy misét.
Példaként említette Bencsik János a kórház helyzetét. Azért ne beszéljünk már nagy fejlesztésekről a tatabányai kórházban! Nagyon nagy fejlesztés volt, hogy felépült az új pavilon, csak közben több vidéki kiskórház megszűnt a megyében, tehát az egyetlen kórház maradt tulajdonképpen, ha a tényeket nézzük, a tatabányai kórház Komárom-Esz-tergom megyében, nem beszélve arról, hogy a megyében milyen fejlesztések voltak az egészségügyben. Kórházi vezetők mondták el a tavalyi évben a valódi nemzeti konzultáció során, hogy értelmetlen beruházások voltak, nagyon sokszor korszerűtlen eszközökkel, korszerűtlen osztályokkal, korszerűtlen szobákkal működik a tatabányai kórház, és akkor mellette egy jól felszerelt laborral is rendelkezik, de mellette az egészségügy fejlesztésénél európai uniós pénzből egy új, teljesen felesleges labort hoztak létre a megyében ahelyett, hogy mondjuk, valamelyik osztályát felújították vagy rendbe hozták volna a tatabányai kórháznak.
Persze nem minden múlik az anyagi dolgokon. Nagyon sok minden múlik a szemléleten, és nagyon sok minden múlik akár egy kórházban is a módszertanon. Lehet beszélni fejlett tatabányai kórházról, de nagyon jól tudjuk, hogy orvoshiánnyal küzd, és nemcsak a nyugati határ közelsége miatt küzd orvoshiánnyal, hanem nagyon sokszor középkori módszertannal találkozhat bizonyos osztályokon. Ennek egyik kirívó példája egyébként a szülészet, ahol megrekedtek az ötvenes-hatvanas években. Fényév távolságokra vagyunk a baba-mama barát szülészet kategóriától. Ha ezt vesszük figyelembe, a megyében szülni kívánó édesanyáknak már nincs más lehetőségük: vagy Tatabányára mennek, vagy ha egy baba-mama barát kórházban szeretnék megszülni a gyermeküket, akkor minimum 70 kilométert kell utazniuk Tatától vagy Tatabányától, hogy egy ilyen szolgáltatást igénybe vehessenek.
Ezzel sajnos nemcsak Komárom-Esztergom megye van így, hanem nagyon sok vidéki térség van így, hogy ha a szülők azt szeretnék, hogy a gyermek születése minél optimálisabb körülmények között történjen, akkor igenis rengeteget kell utazniuk. Nem mindegy, hogy egy születés során a gyermeket és az édesanyát milyen hatások, milyen befolyások érik. Igenis hatással van a gyermek későbbi személyiségfejlődésére.
Ha már a gyermekeknél tartunk, a kora gyermekkornál tartunk, nézzük meg a védőnők helyzetét. Inkább úgy mondanám, nézzünk egy-két példát arra, hogy mi áll szemben azzal, amit a kormány mond, mi áll szemben azzal, amit a kormány ígérget, és mi áll szemben azzal, amire azt mondja a kormány, hogy ezt a problémát megoldja. Az egyik ilyen probléma, ami pár hónappal ezelőtt robbant ki, a védőnők helyzete, hogy az egészségügyi alapellátást ellátó területen dolgozó védőnők átlagban bruttó 80 ezer forinttal keresnek kevesebbet, mint az egészségügyben dolgozó kollégáik. (Sic!) Nem is lehet csodálkozni azon, hogy a meglévő státuszokat, a meglévő körzetek státuszait képtelenség feltölteni. Nem lehet ezeket a helyeket feltölteni ilyen bérhelyzettel.
A következő költségvetésben szerepel a kormány által előterjesztett bérfejlesztés, csak mondjuk, az egy 33 ezer forintos bérfejlesztés. Ha ezt nézzük, akkor még mindig azonos végzettséggel rendelkező, azonos tapasztalattal rendelkező és egyébként sokkal nehezebb munkát végző, alapellátásban részt vevő védőnő 80 ezer forinttal, a nagy meghirdetett bérfejlesztés után 50 ezer forinttal fog kevesebbet keresni, mint akár a kórházban dolgozó kollégája. És ha megnézzük, hogy akár a védőnői hálózatnak milyen fontos feladatai vannak, akkor megnézhetjük azt, hogy ha a védőnői hálózat nem működik rendesen, akkor a vidék fejlesztését úgy, ahogy van, elfelejthetjük.
Egyik fontos feladatuk lett az, hogy a kora gyermekkorban kiszűrjék azokat a hiányosságokat, fogyatékosságot vagy elmaradottságokat, amelyek szükségessé teszik a korai fejlesztést. Ha ezt egy védőnő nem tudja megtenni, mert az adott körzetben, mondjuk, nincs, és így-úgy, állandóan helyettesítéssel oldják meg az ottani feladatokat, akkor ez a vizsgálat lehet, hogy elkésik, ez a vizsgálat nincs időben, vagy ez a vizsgálat meg sem történik. Akkor annak a gyermeknek a korai fejlesztését már nem lehet elvégezni.
Ha egy kisgyermek korai fejlesztését időben és szakszerűen ellátják, akkor nagyon sok esetben az a gyerek, akinél predesztinálni lehetett volna, hogy sni-s lesz iskolás, kisiskolás korára, az a gyermek nem lesz sni-s, hanem ugyanúgy tud fejlődni ép és egészséges társaival együtt, illetve az egyáltalán hátrány nélkül induló társaival együtt. Ha ez nem történik meg, akkor sni-s gyerek lesz, vagy más fejlődési rendellenességgel rendelkező gyerek lesz, akivel sokkal több probléma lesz az iskolában, akinek a tanulmányait sem lehet olyan hatékonyan véghez vinni, akinek borítékolhatóan nem lesz meg az a végzettsége, mintha ez megtörtént volna. Így tehát az a fejlődés, ami az oktatáson keresztül érvényesülhetne, nem valósul meg vidéken. Ez csak egy egyszerű példa volt, hogy miért fontos az, hogy bizonyos feladatokat más szemszögből nézzünk, és annak a finanszírozásánál vagy akár a fejlesztésénél ne rövid távú, hanem hosszú távú célokat vegyünk figyelembe.
Ugyanilyen egyébként a gyermekjóléti vagy a szociális ellátórendszer. A bérhelyzetről nem akarok beszélni, mert már sokan beszéltek előttem, illetve én is már nagyon sokat beszéltem erről. De nézzük meg, hogy a feladatok szempontjából hogy állunk. Ha ugyanazokat a szempontokat figyelembe vesszük egy magasabb iskolai korban vagy az óvodáskorban, nagyon fontos lenne az iskolai szociális munka. Az iskolai szociális munka főleg azokban a térségekben, amelyeket már sokan említették, Dél-Dunántúl, Északkelet-Magyarország, ahol nem szegregátumokat találunk egy-egy településen belül, hanem már komplett szegregátummá vált településekkel találkozunk, na, ezek azok a helyek, ahol a települési iskolákban vagy a környék iskoláiban igenis szükség lenne az iskolai szociális munkára. A törvényben, a szociális törvényben szerepel, csak nem normatívát kapnak rá a gyermekjóléti szolgálatok, és elsősorban azok a gyermekjóléti szolgálatok vagy központok, amelyek ezekben a térségekben találhatók, hanem a gyermekjóléti központok pályázhatnak ezekre a feladatokra. Ha pályáznak és megnyerik a pályázatokat, akkor a saját térségükben ezt végrehajthatják. Úgy gondolom, ezt nem így kellett volna végrehajtani. Erre a fejlesztésre - ugyanúgy, mint a gyermekjóléti vagy a szociális ágazat egyéb fejlesztéseire - nem kellett volna sajnálni a pénzt.
Nézzük ennek a térségnek, az északkelet-magyarországi térségnek az egyik megyéjét, nézzük, mondjuk, Borsod-Abaúj-Zemplén megyét, ahova családi szálak is kötnek, tehát úgy nagyjából van rálátásom a megyére. Úgy gondolom, nem Mezőkövesden kellett volna stadiont építeni, nem Diósgyőrben kéne most épülnie a stadionnak, hanem a megye gyermekjóléti szolgálatát, védőnői szolgálatát, iskolai szociális munkáját, az egyéb felzárkóztató programokat kellett volna inkább azzal a rengeteg milliárd forinttal megtámogatni és kialakítani, hogy egy leszakadó térségnek lehetősége legyen arra, hogy felzárkózzon, és a benne lévő gyermekek vagy akár az idősebb, felnőtt korú emberek integrálódhassanak, reintegrálódhassanak. Úgy gondolom, ez egy fontosabb feladat és fontosabb cél lenne, mint az, hogy most legyen egy modern stadion Mezőkövesden vagy legyen egy modern stadion Diósgyőrben, mert ezeket a modern stadionokat, ha így folytatódik, belepi a fű, mert nem lesz abban a térségben olyan akár kétkezi, akár értelmiségi munkát végző ember, aki fent tudja tartani ezeknek az intézményeknek a működését.
Még két mondatot mondanék gyorsan valamiről. Lehet szép statisztikai adatokról beszélni, hogy hogyan nőtt a foglalkoztatás, csak nézzük meg, hogy ennek a nagy része mi. A nagy része a közmunkaprogram, ami nem jelent kilépést, kilátást egyetlenegy ember számára sem, mert abból az 50-60 ezer forintból, úgy gondolom, nem igazán lehet megélni. Lehet, hogy a leszakadó térségekben azért nőtt olyan nagy mértékben a foglalkoztatás, és a munkanélküliség azért csökkent olyan nem nagy mértékben, mert ezek azok a térségek, ahol a nyílt munkaerőpiacon egyébként a szükséges fejlesztések elmaradása következtében nincs lehetőségük elhelyezkedni azoknak az embereknek, akiknek egyébként tehetsége, ereje és adottságai is meglennének ahhoz, hogy megtegyék.
Nekik nincs más lehetőségük, mint hogy a közmunkaprogramban vegyenek részt. Ezért van olyan nagy különbség egyébként a kelet-magyarországi és a nyugat-magyarországi munkaerőpiaci helyzet és a közmunkában részt vevők száma között. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy ezek az emberek végképp kieshetnek a nyílt munkaerőpiacról, vagy országrészek közötti konfliktusokat is akár felvállalva Nyugat-Magyarországra vándorolnak, nagyon sokszor egyébként az onnan Nyugatra vándorolt munkavállalók helyére, és nagyon sok esetben egyébként ezzel bizonyos térségekben problémákat is okozva, ugyanis nagyon különböző kultúrájú, nagyon más közegből érkező és nagyon más közegben szocializálódott emberek hirtelen falszomszédok, szomszédok lesznek, és nagyon esetben az együttélésben Győr-Moson-Sopron megyében vagy akár Vas megye bizonyos térségeiben ez problémát okozhat.
Úgy gondolom, mindenkinek helyben, a saját szülőhelyén kell megoldani azt akár államilag, akár EU-s forrásokból támogatott gazdasági fejlesztésekkel, illetve a szolgáltatások megfelelő mértékű fejlesztésével, hogy mindenki ott boldogulhasson, ahol megszületett, mindenki ott boldogulhasson, ahol az ősei éltek, ha ezt szeretné, és ha ebben látja az élete célját. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
(20.50)
