DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Ó, elnök úr, ez egy kellemes meglepetés, akkor megkövetem a képviselő urat. Remélem, hogy fog válaszolni akkor arra, amit én felvetek most témaként. Még egyszer mondom, örülök ennek a pozitív dolognak, és még egyszer megkövetem a képviselőtársamat.
Szóval, a képviselő úr elmondta azt, hogy azért van most ez a törvény itt, és teljesen igaza van, mert egy kötelezettségszegési eljárás után arra kötelezték a magyar államot, hogy ültesse át végre a saját jogrendszerébe azokat a 2010-es irányelveket, amelyeket 2012-ig már meg kellett volna amúgy tenni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valami bizonyítja azt, hogy mennyire nem elkötelezettek a téma iránt, akkor ez az. Önök nem egyszerűen átültették az EU-irányelvet határidőben, hanem önök ezt nem akarták megtenni, nem akarták, hogy a magyar jogrendszer részévé váljon az, amiről most önök beszélnek, ami ide elő lett terjesztve elénk. Ezt önök nem akarták, erre az Európai Unió illetékes szervének önöket kötelezni kellett, és ezért kényszerből most megcsinálták azt, hogy egyébként ez jól jön önöknek, mert ezzel el tudják ütni a valódi változást, illetve tudnak kifogást találni arra, hogy miért nem hoznak ide mást. Ez egy másik kérdés, de az elkötelezettségük hiányát, azt gondolom, semmi nem bizonyítja jobban, mint az a tény, amit Földi képviselő úr elmondott. Ha ebben tévedek, akkor legyen szíves majd lejönni, a jegyzői feladatok, azt gondolom, lehetővé teszik, vissza az ülőhelyére, és válaszoljon és cáfolja azt, amit én most itt felvetettem ezzel kapcsolatban.
A másik, amiről szeretnék szót ejteni, és itt az állatok elaltatásáról, megöléséről és annak lehetőségeiről van szó. Igen, valóban nem jó az, ha olyan módon tartják az állatokat, ami már-már beillik állatkínzásnak. Kiss László képviselőtársam elmondta azt, és egyetértek vele, hogy valójában nem azok valósítják ezt meg elsősorban, akik így tartják a menhelyeken, hanem azok, akik kiteszik ezeket az állatokat, de nem jó valóban, ha a menhelyeken ilyen állapotok vannak, nem helyes.
(Ikotity Istvánt a jegyzői székben
Szávay István váltja fel.)
Szávay István váltja fel.)
És akkor megint eljutunk oda, hogy az önök számára mi az értékrend. Persze, ha az államnak nincsen elég pénze, akkor kivonul az időskori ellátásból, vagy fenn tudják tartani az idős embereket a leszármazói, vagy nem, vagy éhen halnak, vagy meghalnak betegségben, vagy nem - az új Alaptörvény ezt lehetővé tette, és hasonló hozzáállás ez az állatoknál is. Nem az a megoldás, ugye, államtitkár úr, hogy összesen évente pár tíz millió forintot - nem tudom, 40-50 vagy 60 millió forintot a jövő évben, valami ilyesmit - szánnának összesen állatvédelemre, hanem az a megoldás, hogy az állatokat el lehessen altatni. Megint a tüneti kezelés: nem arról van szó tehát, mondjuk, ahogy a képviselőtársam mondta, hogy az ivartalanításra szánnának egymilliárd forintot, nem arról van szó, és nem arrafelé mennek el, hogy esetleg a menhelybővítésekre szánnának állami pénzt addig, amíg egyébként ez a probléma meg nem oldódik például az ivartalanítás útján, hanem lehetővé teszik azt, hogy az állatokat meg lehessen ölni. Rendben van, szuper hozzáállás, ez tényleg az, amit önök eddig az állatvédelem területén műveltek.
Azt kell hogy mondjam, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez nem új keletű hozzáállás az önök részéről. Az utolsó módosítása az állatvédelmi törvénynek, ha jól emlékszem, még a 2006-2010-es ciklusban volt, akkor én voltam a vezérszónoka kormánypárti oldalról ennek a módosításnak. Font Sándor képviselőtársunk, akivel kapcsolatban itt felmerült, hogy a beszélő kutyák majd mikor fedezhetőek fel körünkben, valószínű egyébként, csak úgy mellesleg mondom, hogy valamit félreértett Csányi Vilmos etológus professzor kiváló regényéből, aki egyébként tényleg ért ehhez a témához, amelynek az a címe, hogy Marci, a beszélő kutya. Lehet, hogy rosszul olvasta ezt a regényt, mert valami nem stimmelt nála, na mindegy.
Szóval, akkor látszott, hogy Font Sándor, aki most erről híresült el a témában, úgy tűnik, igazán őszinte értetlenségének adott hangot, amikor az állatjóléti szempontok kiterjesztéséről beszéltünk az állatvédelmi törvény módosítása kapcsán. Azt mondta, hogy de hát képviselőtársaim, ez meg fogja drágítani az állattartást, ez meg fogja emelni a hús árát. Igen, na hát, pontosan erről van szó: aki elkötelezett az állatvédelem iránt, az tudomásul veszi, hogy az éremnek van egy másik oldala is, valóban megdrágítja az állatjóléti szempontok érvényesítése az állattartást és az állattenyésztést, valóban máshonnan kell elvonni forrásokat ahhoz, hogy az állatvédelemre át lehessen csoportosítani. Ez igaz, csak a kérdés az, hogy ki az, akinek ez megéri, és ki az, akinek nem. Úgy tűnik, a Fidesz abban legalább rendkívül konzekvens, hogy neki ez nem éri meg. Nem érte meg akkor sem, képtelenség volt Font képviselő urat meggyőzni arról, hogy egyébként az állatjóléti szempontok érvényesítése helyes törekvés az állatvédelmi törvényben 2006 és 2010 között, nem is szavazta meg a Fidesz az állatvédelmi törvény módosítását. Most is úgy tűnik, hogy ezzel a hozzáállással találkozunk, amikor a legegyszerűbb tüneti kezelést próbálja alkalmazni a kormány egy problémára, csak annak éppen semmi köze nincs sem az állatvédelemhez, sem az állatjóléti szempontokhoz, semmi köze nincsen.
Azt javaslom, tisztelt államtitkár úr, hogy inkább azért lobbizzon, hogy a néhány tíz millió forint helyett az állatvédelemre, úgy, ahogy egyébként kul-túr-országokban szokás, érdemi költségvetési forrást lehessen elkülöníteni, és abból valóban lehessen állatvédelmi célokat megvalósítani. Mert az, hogy önök egyébként a civil társadalmat üldözik mostanság, Soros-bérenceknek bélyegezve őket, tudja, ki fog hatni az állatvédelemmel foglalkozó civil szervezetekre is. Hiába fogja a fejét, államtitkár úr, nem én mondom ezt, hanem az állatvédő civil szervezetek képviselői, ki fog hatni rájuk. Nem velem vitatkozik, ha evvel nem ért egyet, hanem velük. Szóval, ha ezt megteszik politikai okokból, akkor legalább annyit tegyenek, hogy kompenzálásképpen egy kicsit több pénzt juttatnak erre a területre, több pénzt szánnak erre a témára.
Úgyhogy, még egyszer mondom, sem a szemléletmódját tekintve, sem a céljait tekintve, sem az abban foglaltakat tekintve én ezt a törvényjavaslatot jó szívvel támogatni nem tudom, de önöknek még van egy éve arra, hogy behozzák az Országgyűlés elé azokat a javaslatokat, amelyeket nem önök, hanem valódi szakértők dolgoztak ki. Remélem, lesz annyi önkritikájuk, hogy legalább megfogadják azokat a javaslatokat, amelyeket ők terjesztenek elő, és esetleg nem találkoznak az önök szándékaival vagy az önök egyetértésével.
Úgyhogy én azt kérném még egyszer, államtitkár úr, hogy ezt a törvényt vonják vissza, és tegyenek inkább egy olyan komplex javaslatot ide az asztalra, aminek értelme is van. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
