SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves kevés számban maradt Képviselőtársaim! Az elmúlt években több alkalommal is felszólaltam a Ház falai között a délvidéki magyarság súlyos helyzetével és máig megoldatlan problémáival kapcsolatban - (Dr. Homolya Róbert távozik az ülésteremből.) viszontlátásra; sajnálom, hogy a kormány egyetlen képviselője is távozik a Házból -, hiába javulnak ugyanis a szerb-magyar államközi kapcsolatok, ha a délvidéki magyarság helyzete az ott élők szempontjából az elmúlt években inkább csak romlott.
A Jobbik természetesen támogatja a kormány délvidéki gazdaságfejlesztési programját. Eddig is számos helyen hangsúlyoztuk, most is szeretném ezt egyértelművé tenni, mert ezt helyes és jó kezdeményezésnek tartjuk. De egy dolog csak a pénz.
Mi továbbra is úgy véljük, hogy a magyar közösség jogainak a bővítésére most és nem az uniós csatlakozás megvalósulása után van lehetőség. Márpedig Orbán Viktor és a Fidesz más politikusai többször is egyértelműen kijelentették, hogy a Jobbik álláspontjával szemben semmilyen, a délvidéki magyarság érdekében megfogalmazott feltételt nem kívánnak szabni Szerbia EU-csatlakozásának támogatásához. Hasonló árulásra készülnek tehát, mint tették azt 2005-ben Románia esetében.
(19.40)
Tennivaló pedig akadna bőven, ezért is káros, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes január 1-jei interjújában úgy fogalmazott, hogy a kulturális autonómia „de facto megvalósult a Vajdaságban”, és „ha van sikertörténet, akkor a Délvidék az”. Hasonlóan vélekedett Orbán Viktor magyar kormányfő is 2016 novemberében a szerb-magyar kormányülést követően; szerinte „Szerbia szívügyének tekinti az országban élő magyarokat, messze kiemelkedik Európában a kisebbségeket támogató politikájával”.
Tisztelt Országgyűlés! Az igazság az, hogy az Orbán Viktor által oly nagyra tartott Szerbia máig felháborító módon, adminisztratív eszközökkel akadályozza az 1944-45-ös megtorlások áldozatainak rehabilitálását és kárpótlását. A délvidéki magyarságot a miniszterelnök szerint szívügyének tekintő Belgrád most is kizárólag szinte csak a délvidéki magyar többségű településekre viszi a koszovói, jórészt cigány menekülteket. Mint ahogy az sem túlságosan szívélyes lépés a nemzeti kisebbségeivel állítólag törődő Szerbia részéről, hogy Tomislav Nikolić korábbi elnök javaslatára november 25., azaz a Vajdaság Magyarországtól való 1918-as elszakadásának évfordulója, pontosabban az ezt kimondó újvidéki szerb népgyűlés dátuma szerb állami ünnep legyen.
Tisztelt Képviselőtársak! Sajnos nincs jobb helyzetben a Semjén Zsolt szerint megvalósult autonómia sem, szó sincs ugyanis a széles körű és valóban példaértékű autonómiáról, amivel a koszovói szerbek büszkélkedhetnek. Sőt, az autonómia letéteményeseként számontartott Magyar Nemzeti Tanácstól az utóbbi időben fontos jogosítványokat vett el a szerb alkotmánybíróság, miközben a törvényi működés pontos feltételei máig sem tisztázottak.
Másodszor tény, hogy Belgrád a koszovói szerbekre több pénzt költ napi szinten, mint a Magyar Nemzeti Tanácsra egész évben. Nem véletlen, hogy a magyar-szerb barátkozás sokak szerint a valóságban csupán annyit jelent, hogy Szerbia nagylelkűen hozzájárul ahhoz, hogy a Fidesz forintmilliárdokkal támogassa az őt mindenben kritikátlanul kiszolgáló Vajdasági Magyar Szövetséget és annak holdudvarát, miközben az e támogatások után járó és a szerb költségvetésbe befizetett áfa összege is magasabb, mint amit a szerb kormány a délvidéki magyar nyelvű adófizetőire összesen elkölt. Miért nem lehetett legalább olyan megállapodást kötni - teszem fel a költői kérdést -, hogy ezt a pénzt vagy ennek egy részét Belgrád a délvidéki magyarságra fordítsa? Merthogy eközben hiányoznak Délvidékről a korszerű magyar tankönyvek, rosszul felszereltek a magyar iskolák, továbbá a pénzhiány és a privatizálás miatt olyan régóta működő és a közösségi megmaradás szempontjából fontos médiaházak szűntek meg az elmúlt hónapokban, mint például a Szabadkai Rádió. De késik a szerb nyelv idegen nyelvként való tanításának megvalósulása is, miközben máig nem lehet magyarul felvételizni az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karára.
Tisztelt Országgyűlés! Nemrégiben Morvai Krisztina jobbikos európai parlamenti képviselő jogvédő-monitorozó körútra indult Délvidékre. Felháborító és egyben szomorú, hogy a zentai fórumát érvényes bérleti szerződés ellenére az önkormányzat utólag, mondvacsinált indokokkal, ám egyértelműen VMSZ-es nyomásra visszamondta. Így arra végül egy másik helyszínen került sor, igaz, a vártnál sokkal nagyobb érdeklődés mellett.
A körúton tapasztaltak is megerősítik azt az általunk is sokszor elmondott tényt, hogy a szerb állam hiába biztosítja jogszabályi szinten például az anyanyelv használatát, magyar nyelvű formanyomtatványok vagy magyarul tudó hivatali tisztségviselők nélkül mindez a gyakorlatban szinte egyáltalán nem érvényesül. Minderről Morvai Krisztina személyesen is több helyen is meggyőződhetett.
Tisztelt Képviselőtársaim! 2018-tól a Jobbik-kormány akkor lesz barátja Szerbiának, ha Belgrád biztosítani fogja a délvidéki magyarság széles körű területi autonómiáját, és államalkotó nemzetként, nem pedig elűzni kívánt kisebbségként fogja kezelni a helyi magyarságot. Elfogadhatatlannak tartjuk, ha a Fidesz Románia után Szerbiát is feltételek nélkül kívánja beengedni az Európai Unióba. Most van lehetőség eredményeket elérni, tudják ezt a horvátok, bolgárok és románok is, kérem a kormány képviselőit, a kormánypártokat, hogy önök se legyenek gyávák. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)
