GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Az, ha a sportba pénz kerül, szerintem rendben van. Van annak társadalmi haszna is, tehát nemcsak az egyének élvezik ennek a hasznát, hanem összegészében van annak társadalmi haszna is, de akkor, ha irányított formában a taoforrások, taopénzek gyakorlatilag a sportot közelítik meg, illetve a sportba kerülnek, akkor annak oda is kell kerülni.
Ezzel azt a gondolatot akarom bevezetni, hogy szerintem ma a taopénzek tekintetében nincs átláthatóság, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy átláthatatlanság van, és akár még gyanús összefonódások is felütik a fejüket. Ez senkinek nem jó. Ez senkinek nem jó, annak sem, akitől vállalkozói szinten a források integrálódnának a sport fejlesztésébe, és azoknak sem jó, akik pedig ennek kvázi a haszonélvezői, mert bizonyos értelemben nem haszonélvezővé, hanem bűntárssá is válhatnak. Tehát kerülni kellene a gyanús összefonódásokat, és biztosítani kellene az átláthatóságot, meg kellene szüntetni az átláthatatlanságot.
(12.20)
Van erre rengeteg példa, van erre folyamatban lévő ügy is. Az előbbi kétperces megszólalásomban csak érintettem a felcsúti akadémiával kapcsolatos adatok kiadásának a kérdéskörét, a bírósági viszonyulásokat, a rendőrségi viszonyulásokat, amelyek tekintetében rögtön elfogultságot jelent a Fejér Megyei Rendőrkapitányság, majd kérdéses, hogy Veszprémben hogyan gondolkodnak tovább, közben pedig az alapítvány részéről a kuratóriumhoz való fordulások történnek. Időhúzás, hogy minél tovább átláthatatlan legyen a rendszer. Miért? Miért van erre szükség? Ha teljesen tisztán, precízen, a törvény szerint, jogszerűen történnek a források felhasználásai, akkor miért kell titkolni, miért nem lehet ezeknek az adatsorait kiadni?
Azt szeretném mondani, hogy az sem jó, ha a politikában meglévő szerep, súly és a források telepítése szoros korrelációban van egymással. Orbán, Felcsút? Seszták és az ő környéke? S mondhatnánk egy végtelennek tekinthető sort e tekintetben, persze csökkenő forrásnagyságrendekkel párosítva. Nem jó! Nem jó, mert célszerűen, észszerűen nyilván ott kellene a forrásoknak dominánsan megjelenni, ahol ennek hasznosultsága van, és ahol a legnagyobb „termelékenységet” tudja visszaigazolni.
Szokták mondani, hogy ezek a források elveszítik a közpénzjellegüket. Miért mondják ezt az emberek? Azért, mert valójában ezeknek a forrásoknak a felhasználása nem követhető, vagy inkább azt mondjuk, hogy követhetetlen. Nem tudják és nem látják, milyen döntések születnek, nem tudják és nem látják, mire költik ezeket a forrásokat. Miért nem lehet ezeket nyilvánossá tenni? Vagy miért nem kell ezeket nyilvánossá tenni? Hiszen ezek mind-mind olyan pénzekből származnak, amelyek egyébként adóforintokká válnának a költségvetésben, és nyilván a Parlament falai között születhetnének alapdöntések a tekintetben, hogy ezek a forrásfelhasználások hogyan történjenek meg. Ja, persze tudom, ma már a költségvetés is úgy zajlik, hogy bemondanak bármilyen számokat, majd utána Varga Mihálynak kiadják az ukázt, hogy mit, hogyan, miképpen kell változtatni rajta, és ő meg keresi, kutatja ennek a fedezetoldalát, és természetesen megteremti, ha Orbán Viktor ezt kívánja.
Tudják, az a baj, hogy az érződik, az látszódik, hogy pénzkinyerés zajlik a rendszerből. Az a baj, hogy akár infrastrukturális fejlesztések tekintetében, akár beszerzések révén olybá tűnik, hogy túlárazásokkal találjuk magunkat szemben. Olyan ez, mint amikor a közbeszerzések vonatkozásában a közbeszerzések egyharmada egyszemélyes közbeszerzési szerepvállalással párosul. Ennek a folyamodványa pedig az, hogy az egyszereplős közbeszerzések után adott tételek nagyjából 25-50 százalék közötti túlárazottsággal bírnak. Hát, ugyanígy működik e tekintetben is a beszerzések révén vagy az infrastrukturális fejlesztésekhez hozzáillesztetten a folyamat, legalábbis ez tükröződik vissza, ez az érzet ül el az emberekben.
Utánpótlásra való hagyatkozással és hivatkozással akár „papíron” is el lehet érni azt a helyzetet, meg lehet teremteni azt a helyzetet, hogy más irányba történő forrásfelhasználások történjenek. És közben arról kell beszélni, hogy különböző számok használatára került sor, de 2011-től 2018-ig bezárólag nagyjából 400-500 milliárd forint, 400-500 ezer millió forint közötti pénzfelhasználás történik e tekintetben. Az én ismereteim szerint csak a jelen esztendőben, 2017-ben nagyjából kalkuláltan 80-90 milliárd forint közötti nagyságrend fordulhat meg a taóban. Ha ilyen mértékű pénzek megfordulásáról beszélünk, akkor miért nem lehet a nyomkövetőségét megteremteni ezeknek a forrásoknak a felhasználását érintően? Mert ha ezt meg lehetne teremteni - és meg kellene teremteni -, akkor nyilván az ellenőrizhetősége is sokkal jobb lenne, ami nem az ellenzéki oldalon lévők érdekét szolgálja. Fenét! A kormány érdekét is szolgálja, hiszen támadási felület tekintetében jóval kevesebb, jóval kisebb ütközési zónával kellene szembenéznie.
Az utolsó gondolatok között szeretném egy picivel továbbfűzni azt, amit Szilágyi képviselőtársam említett. Azt, ami szerintem is fontos, hogy ha fejlesztések valósulnak meg, akkor a fejlesztések megvalósulását követő fázisban, időszakban az üzemeltetésről való gondoskodás is ott kell hogy legyen a szemek előtt. Nézzék, ma Magyarországon nagyjából van 3200 önkormányzat, a 3200 önkormányzat többsége nemhogy új feladatokhoz kapcsolódó üzemeltetési fedezet biztosítására lenne képes, hanem a kötelező feladatainak az ellátásához szükséges forrásokkal sem bír, mert azt sem kapja meg. Akkor hogyan és miképpen képzelhető el az, hogy ami a sportba invesztálódik a fejlesztés tekintetében, az a későbbiekben, évek, évtizedek elteltét követően is majd működni tud, és tudja szolgálni azokat a célokat, amelyek érdekében ezek a források odakerültek és fejlesztések valósultak meg?
Összességében valójában azt szeretném kérdezni, serkenteni, hogy egyrészt az átláthatóságot meg kellene teremteni mindenképpen, az összefonódás mikéntjének gátat kellene szabni, a források felhasználásának az ellenőrzési lehetőségét meg kellene tenni, tehát úgy kellene, hogy ezek a pénzek működjenek, lendüljenek mozgásba, hogy azok tényleg, valójában is a látványsportokhoz illesztett tevékenységet szolgálják. Elnök úr, államtitkár asszony, köszönöm szépen.
