ALEXOV LYUBOMIR
ALEXOV LYUBOMIR
ALEXOV LYUBOMIR nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr. Poštovani Predsedniče! Poštovana Skupštino! U vezi predloga zakona T/15367 o modifikaciji Zakona XCIX iz 2008. o specialnim pra-vilima i finansiranju u oblasti umetničkih organi-zacija, a u kontekstu odredbi koje se odnose na prava narodnosti, želim da uzmem reč.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előadóművészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény módosításáról szóló T/15367. számú törvényjavaslat nemzetiségeket érintő aspektusaival kapcsolatban kívánok felszólalni.
Az előadóművészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény megalkotását a jogszabály preambuluma szerint az a szándék vezette, hogy az állam az igényes magyarországi előadó-művészetek - színház-, tánc- és zeneművészet - művelését és fejlesztését, sokszínűségének és értékeinek gyarapítását, az előadásoknak, koncerteknek a közönség széles rétegeihez való eljutását, a gyermek- és ifjúsági korosztály előadó-művészetre fogékony nézővé nevelésének előmozdítását, a hazai előadó-művészet nemzetközi jelenlétét elősegítse, a határon túli magyar kultúra ápolását, a hazai nemzetiségek művészeti életét támogassa; az ehhez szükséges előadóművészeti intézményrendszer fejlődjön, ennek érdekében a közpénzek hatékony felhasználását elősegítő támogatási rendszer jöjjön létre, segítve ezzel a kulturális jogok érvényesülését.
A hazai nemzetiségek e szándék megvalósításához nemzetiségi létükből adódó sajátos színház-, tánc- és zeneművészetükkel, művészetük sokszínűségével, ennek széles körű bemutatásával tudnak hozzájárulni. Ezáltal nemcsak a nemzetiséghez tartozó közösség, hanem a magyar társadalom kulturális életét is fejlesztik, a társadalom szellemi állapotát, továbbá a társadalmi önismeretet és az egymás felé fennálló elfogadást, szolidaritást ápolják.
Az, ami az egész társadalom szempontjából a kulturális élet színesítését szolgáló lehetőség, az a nemzetiségek számára az Alaptörvény és a nemzetiségek jogairól szóló törvény által biztosított jog a nemzetiségi közösség fennmaradásának biztosítására.
Az Alaptörvény XXIX. cikkének (1) bekezdése biztosítja a magyarországi nemzetiségek számára a saját kultúrájuk, a saját kultúránk ápolásához való jogot. A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 17. §-a a nemzetiségek elidegeníthetetlen közösségi jogaként határozza meg önazonosságunk megőrzését, ápolását, erősítését és átörökítését, továbbá nyelvünk megőrzését és fejlesztését, tárgyi és szellemi kultúránk ápolását és gyarapítását.
Maga az előadóművészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény is egyik céljaként, mégpedig a határon túli magyar alkotó- és előadóművészeti szervezetek értékteremtő tevékenységének segítségével egy sorban megjelenő célként határozza meg a hazai nemzetiségek nyelvén születő alkotások létrejöttének bemutatását, elősegítését. A hazai nemzetiségek e jogszabályi keretek között különféle módokon igyekeznek az előadóművészeti tevékenységet megvalósítani, amelynek rövid ismertetésére az előadóművészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. XCIX. törvény módosítása kapcsán ragadnám meg az alkalmat.
Szinte valamennyi hazai nemzetiség folytat előadóművészeti tevékenységet, nemzetiségi színházak költségvetési szervként vagy nonprofit gazdasági társaságok fenntartásával, illetve civil szervezet általi működtetésével. Közülük többen csak magyar nyelven játszanak, ilyenek például a Cinka Panna Cigány Színház, a Karaván Színház vagy az Urartu Örmény Nemzetiségi Színház, de a többség saját nyelvükön játszó színházzal rendelkezik.
(15.00)
Nem hosszú a sor, fölsorolom őket: a Pécsi Horvát Színház, a Magyarországi Német Színház, Magyarországi Szerb Színház, Magyarországi Román Színház, Neaniki Szkini Görög Színház, Cervinus Teátrum, Szarvas, Vertigo Szlovák Színház, Vidám Barátok szlovén színjátszók, Első Magyarországi Ukrán Színház, Malko Teatro bolgár nemzetiségi színház, Teatr LIS(z) lengyel nemzetiségi színház.
A felsorolt nemzetiségi színházak közül kevesen vannak olyanok, amelyek saját színházi infrastruktúrát, színpadtechnikát, adminisztratív helyiséget, raktárt, öltözőt, díszlet- és jelmezgyártó műhelyeket, nézőforgalmi tereket üzemeltető nemzetiségi színházak. Ezek a színházak főállású színházi szakembereket alkalmaznak, akik évtizedek óta egzisztenciálisan is kötődnek a magyarországi nemzetiségi színházművészethez.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Saját színházi terekkel rendelkező, az egész országban anyanyelvi előadásokkal tájoló, színházi apparátussal rendelkező nemzetiségi színház Magyarországon csak négy van. Ezek a következők: a Magyarországi Szerb Színház, a Pécsi Horvát Színház, a Magyarországi Német Színház és a szarvasi Cervinus Teátrum.
A szerb nemzetiséghez tartozóként külön is kiemelem, hogy a fővárosban kizárólag a szerb nemzetiségnek van saját játszóhelye, ahol a Jelen/lét nemzetiségi színházi fesztivál is többször zajlott, és azonkívül a nemzetiségi színházak gyakori találkozóhelye is. Ahhoz, hogy szinte valamennyi hazai nemzetiség fontosnak érzi, hogy valamilyen formában saját nemzetiségi színháza legyen, a felsorolás és a rövid ismertető alapján sem férhet kétség. Fontos lenne számunkra a továbbiakban a nemzetiségi színházak utánpótlásáról való gondoskodás, egy nemzetiségi színházi fesztivál újjáélesztése és évenkénti megrendezése, a nemzetiségi színházművészeknek állami szakmai díjak odaítélése és egy budapesti nemzetiségi befogadó színház létesítése. Ahhoz azonban, hogy minden nemzetiség büszkélkedhessen saját, kiegyensúlyozottan és szakmai szempontból is magas színvonalon működő nemzetiségi színházzal, elsősorban a finanszírozás területén lenne szükség további előrelépésre.
A nemzetiségi színházak biztonságos működését nagyban segítené, ha még a meglevő pályázati elemet, amik az elmúlt években különben megduplázódtak, felváltaná a költségvetési finanszírozás, amely előre kiszámítható módon, időbeli eltolódások nélkül biztosítaná a színházak működési feltételeit.
Hiánypótló és egyben szükséges is lenne Budapesten egy nemzetiségi befogadó színház létrehozása. A Nemzetiségi Színházi Szövetség, a Magyar Teátrumi Társaság és más színházi szervezetek is jelezték már a szaktárcánál egy fővárosi nemzetiségi állandó játszóhely létesítésének igényét, ahol a vidéki nemzetiségi színházak, illetve a budapesti infrastruktúrával nem rendelkező színházak anyanyelvükön is bemutatkozhatnának. E kezdeményezés eddig sajnos még nem vezetett eredményre.
Továbbra is kérjük az utánpótlás nevelésének biztosítását, nemzetiségi felsőfokú színházi képzés megszervezését. Újvidéken, Marosvásárhelyen, Pozsonyban egyetemi szinten folyik magyar színművészek és rendezők képzése. Ehhez hasonlót szeretnének a magyarországi nemzetiségek is, hogy legalább háromévente indulhasson nemzetiségi osztályban színészképzés, ahol legalább egy-két szlovák, német, cigány, horvát, szerb származású hallgató gyarapítaná a nemzetiségi színházak színészállományát.
A nemzetiségi színházak megismerhetőségét szolgálná, ha a nemzetiségi színházak is meghívást kapnának különböző színházi fesztiválokra. Az Arcusfest nemzetiségi színházi fesztivál ugyancsak egy évtizede nem került megrendezésre, és sajnos 2017-ben sincs költségvetési keret, sem megfelelő helyszín a nemzetiségi seregszemle megtartásához.
Az anyanyelvi színjátszás minden nemzetiség számára kiemelten fontos, hiszen hozzájárul a nemzetiségi kultúra terjesztéséhez, anyanyelvünk ápolásához, de összességében a társadalom kulturális életének színesítéséhez, az egymás felé történő nyitottság elősegítéséhez. Emiatt érezzük úgy, hogy az előadóművészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény módosítása kapcsán szót kellett emelnünk a nemzetiségi színházak sajátos problémáiról is.
Sok szempontból történt előrelépés a kormányzatnak köszönhetően is, de sajnos azt kell látnunk, hogy a jogszabály-módosítás a nemzetiségi színházak sajátos problémáival, amit többször és több fórumon jeleztünk, még nem hozta meg a várt eredményt.
Az előadóművészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény módosításáról szóló T/15367. számú törvényjavaslat szinte kizárólag csak az előadóművészeti szervezetek vezetőinek megválasztását kívánja újraszabályozni. Államtitkár úr ismertetéséig nem értettük a szabályozás kormányrendeleti szintre történő telepítésének szükségességét vagy indokait sem, ezért én is köszönöm a tájékoztatást is.
A nemzetiséghez tartozók számára érdemi változást azonban az jelentene, ha az előadóművészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény módosítása kapcsán megoldást keresnénk a nemzetiségi színházak biztonságos, professzionálisabb működéséhez, hogy a törvényben előírt és elvárt eszköz- és feltételrendszert a mi színházaink is teljesíteni tudják.
Köszönöm, hogy meghallgattak. Hvala na pažnji! (Szórványos taps.)
