SZABÓ SZABOLCS
SZABÓ SZABOLCS
SZABÓ SZABOLCS (Független): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban, itt nagyon belecsúsztunk már az estébe, úgyhogy nem túl valószínű, hogy sokan követik az ülést; jóformán itt a Kulturális bizottság kihelyezett ülését tartjuk megint a plenáris ülésen.
Az elejét nem akarom bő lére ereszteni, mert Hoffmann Rózsa már megelőlegezte, úgyhogy nem kell elmondanom, hogy persze ilyenkor egy ellenzéki politikus, amikor bejön egy oktatási salátatörvény, akkor mindig elmondja, hogy igen, az a helyzet, hogy az elmúlt években láttunk jó néhány ilyen salátatörvényt, mindig az volt a kormánypárti képviselők észrevétele ezzel kapcsolatban, hogy majd ez még jobbá teszi a közoktatást, felsőoktatást meg minden egyéb más területet, amit érint éppen a salátatörvény; ellenzéki képviselők erre mindig azt szokták mondani, hogy speciel óriási nagy káoszt okoztak, és ezekkel a reszelgetésekkel igazából sikerül még mindig mélyebb és mélyebb bugyraiba tolni a káosznak az oktatást. Azt gondolom, hogy ebben megállapodni vagy konszenzust kötni úgysem fogunk, úgyhogy ezt csak rögzíteném tényként, hogy továbbra is azt gondolom, hogy nagyon nincs rendben, ami a közoktatásban, felsőoktatásban folyik. Azt meg bízzuk a választókra meg az ott tanulókra meg az ott dolgozókra, hogy döntsék el, hogy ez nekik tetszik-e vagy sem.
Nézzük meg akkor igazából az egyes elemeit ennek az oktatási törvénycsomagnak. Kezdjük akkor a felsőoktatást érintő részekkel. Egyrészt az egy nagyon régi problémát kezel és abszolút üdvözlendő, amit az előterjesztésben lehet olvasni, hogy a megfelelő feltételekkel rendelkező tanársegéd kollégákat kötelező legyen előléptetni adjunktussá, ha bizonyos idő óta várakoznak. Nekem speciel ebben pont szerencsém volt, mert a főnököm elég erőteljes volt, és addig verte az asztalt, hogy talán fél éven belül kineveztek, de van olyan kollégám, aki tényleg már 3-4 éve vár, és tényleg méltánytalan. Most nem a fizetésről van szó, persze önmagában ez is fontos, mert ez a bruttó 50-60 ezer forint körüli összeg, ami a tanársegédi és az adjunktusi fizetés között van, azért a viszonylag alacsony felsőoktatási oktatói bérek mellett azért nem elhanyagolható, de azért ez a megbecsültségnek is egy fontos eleme, azt gondolom. Ha egyszer az ember már megszerezte a PhD fokozatát, akkor legyen szíves előléptetni az egyeteme. Úgyhogy ezt én csak támogatni tudom.
Sőt, megmondom őszintén, ebben egy picit határozottabb lennék. Ugye, itt egy 2018. szeptember 1-jei határidő szerepel a törvényben. Azt gondolom, hogy ez nem az oktatási ciklusokhoz kötődő intézkedés, hanem költségvetési ciklusokhoz illeszkedő intézkedés, tehát ezt január 1-jéhez érdemes kötni, nincs semmi értelme szeptember 1-jéhez, és akkor már ne hátrébb toljuk, hanem előrébb hozzuk, úgyis most lesz a költségvetési törvény tárgyalása, ez nem egy hatalmas összeg. Szerintem nyugodtan előre lehet hozni ezt az intézkedést 2018. január 1-jére. Adtam is be módosítót, remélem, majd támogatják a kormánypárti kollégák is.
Utána aztán, ami a felsőoktatást érinti még, ugye a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre megint egy csomó speciális szabályt hoznak, illetve módosítanak, erről már részletesen beszélt, talán a legrészletesebben Kucsák képviselő úr. Természetesen szakmailag kifogásom ez ellen nincs, legfeljebb már mindig rossz érzéssel veszem elő az ilyen salátatörvényeket, amikor hosszasan mindig a speciális szabályok újabb és újabb elemei jelennek meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, mintha ez valami speciális intézmény lenne itt a magyar felsőoktatásban, amit mint ilyen, nem tudom én, gyémántot itt csiszolgatnak, és állandóan kiemelgetik. Szóval, olyan rossz érzése van az embernek. Én az ELTE-ről még egyszer sem láttam, de a Műszaki Egyetemről sem rémlik, hogy külön törvényeket hoznánk, és minden egyes alkalommal benne lenne. Úgyhogy az embernek csak rossz érzése van ezzel kapcsolatban. De mondom, szakmai kifogásom nincs.
Valóban változik a szenátus választásának a szabályozása, bár inkább apróbb technikai pontosítások és részletezések, néhány nem túl lényegi változtatás, azt gondolom. Itt csak zárójelben jegyezném meg, hogy majd ha egyszer eljutunk odáig - ez valószínűleg ránk fog maradni -, hogy érdemben átgondoljuk a szenátus összetételét például, meg a hallgatói önkormányzatok szerepét, akkor valószínűleg el kellene azon gondolkodni, hogy abban a formában a hallgatói önkormányzatoknak, ahogy ismerjük őket, van-e helyük például a szenátusban, mert valljuk meg őszintén, hogy ez egy nem jól működő rendszer. Nemrég hoztuk nyilvánosságra az Együtt részéről, hogy mit gondolunk erről. Úgy általában a felsőoktatás fejlesztésével kapcsolatban mondtuk azt, hogy a Diákhitel2-t eltörölnénk, az első diplomát ingyenessé tennénk, a felsőoktatásban a nyelvi képzést mindenki számára biztosítanánk, és megjegyeztük, hogy egyébként a HÖK-öt ebben a formában megszüntetnénk és kiraknánk a szenátusból. De ez csak ilyen zárójeles megjegyzés volt a részemről.
Aztán van egy érdekes módosítás, ami a felvételi eljárással kapcsolatos fellebbezési rendszert érinti. Értem, hogy változott a közigazgatási eljárás szabályozása, ezt át kell vezetni, tehát ez egy jogtechnikai pontosítás, abszolút értem, de amit akkor gondoltam arról a közigazgatási eljárási szabályváltozásról, azt most látom így a gyakorlatba átültetve, és nagyon rossz érzésem van, amikor olyat olvasok, hogy az elsőfokú döntés a közléssel jogerőssé válik, fellebbezésnek helye nincs, ha valakinek kifogása van, menjen bíróságra. Például a felvételi eljárás nem így nézett ki eddig Magyarországon, és ezt én meglehetősen furának tartottam, de mondom, akkor is, amikor a közigazgatási eljárásról szóló törvény változott meg. Azt értem, hogy ez ennek egy jogtechnikai átvezetése.
Aztán van egy nagyon érdekes változtatás, a 34. § a pedagógusképzés szabályait változtatja meg, és ebben az szerepel, hogy a pedagógus-tovább-képzés igazgatási jellegű koordinációját a kancellár fogja végezni. Hogy mi a jóisten köze van a kancellárnak a pedagógus-továbbképzéshez, azt nem nagyon értem, de persze értem, mert mi mondtuk az elejétől fogva - tudom, ebben nagyon nem értünk egyet, de hát ilyen a világ -, hogy mi a kancellárt meg egyáltalán a kancellári rendszert a felsőoktatási autonómia súlyos korlátozásaként éljük meg.
(20.20)
És aztán láttuk is az elmúlt években, mindig újabb-újabb feladatokat kap a kancellár, mindig újabb-újabb jogai keletkeznek, most már éppen a pedagógus-továbbképzés igazgatás jellegű koordinációja is hozzátartozik, tehát nem számlákat stemplizik, amiről eredetileg volt szó, hogy majd a pénzügyeket rendbe teszi. Ez igazgatás jellegű koordináció. Az én felfogásomban nem egészen a számlák stemplizése, de lehet, hogy nem értünk ebben sem egyet.
Aztán ugye, itt van a köznevelésről szóló törvény módosítása. Nagyon hosszasan erről már nem kell beszélnem, mert a kollégák mindent elmondtak pró és kontra. Érdekes módon most olyan szituáció alakult ki, hogy bizonyos elemekben az ellenzéki képviselőkkel értek egyet, bizonyos elemekben pedig a kormánypárti képviselőkkel értek egyet. Például, amiben én Hoffmann Rózsával egyet tudok érteni, ilyen ritkán fordul elő, az például az, hogy benne van ebben a törvénymódosításban, ha jól emlékszem, a 18. §-ban, hogy ha az adott pedagógus-munkakör nem tölthető be megfelelő végzettségű kollégával, akkor ki lehessen nevezni olyan pedagógust, aki azt záros határidőn belül megszerzi. Csak hogy értse mindenki, aki esetleg hallgat minket, én geográfus vagyok, ergo nem taníthatnék, de ha életbe lép ez a törvény, ha jól értelmezem, elmennék tanítani földrajzot tanítani egy gimnáziumba, és vállalom, hogy x éven belül, azt hiszem, öt éven belül elvégzem kvázi ilyen kiegészítő szakként a pedagógusképzést valamelyik egyetemen, akkor én ott taníthatok geográfusként. És azt gondolom, hogy bizonyos tárgyak esetében ez rendben is van, például a természettudományos tárgyak esetében, amit Hoffmann Rózsa emlegetett, mondjuk, földrajz, biológia, kémia, ez teljes mértékben elfogadható. Zárójelben megjegyzem, annak idején például még, amikor még a Fasori Gimnázium nagyon a világ élvonalában volt, akkor pont azért volt a világ élvonalában, mert ilyen egyetemi oktatók jártak oda, és ott tanítottak kutatóként nagyon sokan.
Az egy másik kérdés, hogy szerintem egy picit bőre van szabva ez a kör, ahol ezt engedélyezi a törvény, mert mondjuk, azt gondolom, hogy a drámapedagógia vagy a táncpedagógia azért egy picit más, mint mondjuk, a biológia vagy a kémia. Tehát az sokkal inkább pedagógiai ismereteket igényel. Tehát lehet, hogy valaki nagyon jó néptáncos, de attól még nem lesz táncpedagógus. Tehát ez egy egészen más kategória. (Dr. Pósán László: És légtornász sem.) És légtornász sem lehet, valóban.
És ugyanez a drámapedagógiáról is a véleményem. A drámapedagógia egy sokkal komolyabb pedagógiai tevékenység, mintsem, hogy én elmagyarázzam, hogy a lemeztektonika, az mi - hogy konkrét példát hozzak.
Amiben az ellenzéki képviselőkkel kell hogy teljes mértékben egyetértsek, az az enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekek oktatását illeti. Ezt is már alaposan körbejárták a kollégák. Nem kell részleteznem, hogy miről szól ez a törvényjavaslat. Én azt gondolom, hogy, azt valóban be kell látni, hogy itt hiány van a megfelelő végzettségű pedagógusokból, ez tény. Azt nem gondolom, hogy hét év kormányzás után akkor arra kell hivatkozni, hogy sajnos, hát ezt örököltük. Mégiscsak eltelt hét év, hét év alatt azért lehetett volna érdemben előrelépni. De mondjuk, tételezzük fel, hogy rájöttek, hogy rosszul csinálták, és most új irányba indulnak el, de akkor látnánk azt, hogy oké, de hogy indul el ez vagy milyen irányba, hogy akkor lenne valami anyag előttünk. De nem, ez egy szabályváltoztatás arra, hogy a meglévő helyzetet hogy lehet reszelgetni és barkácsolással megoldani.
Ez nem ugyanaz a helyzet, mint hogy nem pedagógus végzettségű kutató tart, mondjuk, órát egy gimnáziumban, feltéve, hogy x éven belül megszerzi a pedagógus végzettséget. Mert itt mégiscsak olyan gyerekekről van szó, akikkel nagyon speciális módon kell foglalkozni. És ha nem megfelelő végzettségű ismeretekkel rendelkező kolléga foglalkozik ezekkel a gyerekekkel, akkor egyrészt a gyerek sem fog úgy fejlődni, mint ahogy fejlődhetne, másrészt meg a pedagógusnak is óriási kudarcélmény lesz. Mert azt nekem ne mondja senki, hogy sikeres lesz az ilyen pedagógus. Mert ez nem arról szól, amit a Hoffmann Rózsa emlegetett, hogy jaj, de jó énekelni, üljünk le, és akkor majd elénekeljük a nem tudom, milyen indulót vagy cserkésznótát.
Ehhez képest ez egy összetettebb probléma, úgyhogy ezzel én nagyon nem tudok egyetérteni, és nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen gyógypedagógus-szervezet, érdekvédelmi vagy szakmai szervezet volt, ami így kérte, és azzal az indokolással kérte, ami aztán benne szerepel a törvényjavaslatban. Mert én azt nehezen tudom elképzelni, hogy arra az indokolásra egy szakmai szervezet azt mondta volna, hogy mi ezt kérjük. De ha így van, ki volt az konkrétan? Mert én beszélgetnék velük egyébként nagyon szívesen csak így érdeklődésképpen, hogy ezt ők miként gondolják, mert ne adj isten, még meg is győzhetnek róla, hogy nekik igazuk van.
Aztán, amit még esetleg ki lehetne emelni, az az, hogy valóban az egy jó dolog, hogy az oktatási jogok biztosának a munkaköri leírása, feladatai és mindenféle egyéb más szabályozása megjelenik a törvényben, részletesen, azt gondolom, hogy az oktatási jogok biztosa rendszeresen jön hozzánk a bizottságba, elég jó munkát végzett az elmúlt években, gyakorlatilag ő személyében - mondhatjuk azt - beváltotta azt a reményt, amit annak idején fűzött a jogalkotó ahhoz, hogy létrehozta az oktatási jogok biztosa funkciót. Úgyhogy én ezzel teljes mértékben egyetértek.
Az érdekelne, amit külön kiemelt államtitkár úr, hogy „a magyar szakiskolák külföldi tagintézményeket üzemeltethetnek” tartalmú szabályozás honnan ered. Általában, amikor ilyet olvasunk, mindig oda lyukadunk ki a végén, hogy egy konkrét intézménytől jön egy ilyen igény, mert nyitni szeretnének valahol valamilyen tagintézményt. Ez érdekelne, hogy konkrétan ez az igény kitől, honnan jött, ki hol, miért akar ilyen tagintézményt üzemeltetni.
Úgyhogy összefoglalóként azt tudom mondani, hogy egy részével egyetértek, nagyobb részével inkább nem, ennek a törvénycsomagnak. Módosítókat nyújtottam be, emlegettem az adjunktusok előreléptetését, én azt előrehoznám, a gyógypedagógusok esetében azt, hogy enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekeket nem gyógypedagógusok is oktathatnak, azt én kivenném ebből, tehát egy elhagyást javasoltunk. Az osztályfőnöki feladatok esetében a törvénymódosításban megjelölt óraszámokat mindkét szám esetében megdupláztuk, szerintünk az osztályfőnökök esetében fontos, hogy jobban elismerjük őket, úgyhogy ezt mi javasoljuk.
És ugye, amiről itt szó volt már több kolléga részéről, hogy ugye, itt az értékelésnél, minősítésnél egy sokkal szigorúbb szabályt használnának, és nem használnák ennyire kiterjedten a tanulási zavarokkal küszködő gyerekek esetében, azt mi nem tartjuk jó iránynak. Elnézést, hogy kicsit túlcsúsztam.
