IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő javaslat nem egy friss módosítás, hiszen még tavaly októberben nyújtották be az országgyűlésnek, de valamiért csak most tárgyalunk róla. Üdítő kivétel ez, hiszen sajnos a Fidesz-KDNP általában napok alatt szokott átnyomni törvényeket a parlamenten. Az persze probléma, hogy időközben mennyire foglalkoznak vele. Itt tulajdonképpen egy rendben lévő módosításról van szó szerintünk. Vélhetően a folyamatban lévő uniós kötelezettségszegési eljárás miatt akarják egyértelműbben rögzíteni az egyenlőbánásmód-törvényben és a köznevelési joganyagban, hogy a vallási meggyőződésen alapuló oktatás nem vezethet etnikai alapú tiltott megkülönböztetéshez.
A javaslat meghatározza továbbá azon követelményt, hogy a nemzetiségi oktatás az állami oktatással megegyező átlagos színvonalon kell hogy biztosítsa az ismeretátadást, illetve meg kell hogy feleljen az ilyen típusú oktatásra előírt - jelenleg is létező - törvényi feltételeknek. Ha pedig a vallási és nemzetiségi oktatásról egyidejűleg beszélünk, értelemszerűen a vallási meggyőződésen alapuló oktatás és a nemzetiségi oktatás valamennyi követelményének egyidejűleg kell megfelelni.
Ezek a változtatások véleményünk szerint elfogadhatóak. Kicsit visszatáncolnak a korábbi módosításokhoz képest. A visszatáncolásra példa a korábban nagy vitát kavaró rendeletalkotási felhatalmazás megszüntetése is. A köznevelési törvénybe iktatták ugyanis még 2014-ben, hogy az emberi erőforrások minisztere sajátos feltételeket írhat elő, amelyek teljesülése esetén nem beszélhetünk az egyenlő bánásmód követelményének megsértéséről. Akkoriban ez nagy bizonytalanságot hozott, hiszen bár az egyenlő bánásmód megsértésére vonatkozó tiltó rendelkezéseket ez a lehetőség sem írhatta volna felül, viszont mégis mintha lazítani akartak volna a szigorú tilalmakon.
Az LMP akkor sem gondolta, hogy ezzel a szegregációt akarta növelni tudatosan a kormány, vagy közvetlenül lehetőséget teremtett volna újabb szerencsétlen megoldásokra, viszont örülünk neki, hogy azóta sem született meg ez a rendelet, illetve most el is törlik a megalkotására vonatkozó felhatalmazó rendelkezést. Ez most egy tisztább és egyértelműbb helyzetet teremt.
Akkoriban, 2014 decemberében egyébként egy bizottsági ülésen azzal indokolta Sipos Imre köznevelési helyettes államtitkár a rendeletalkotás szükségességét, idézem: ,,ezen a jogszabályi szinten, tehát rendeleti szinten a szülők nyilatkozattételével kapcsolatos, tájékoztatásával kapcsolatos, szakmai tartalommal kapcsolatos elvárásokat, garanciális tényezőket kíván a jogalkotó részletszabályi szinten megalkotni". 2015 nyarán meg is jelent egy rendeletmódosítási tervezet, amely gyakorlatilag a vallási vagy világnézeti meggyőződésen alapuló, továbbá nemzetiségi oktatásra történő jelentkezés technikai részleteit szabályozta volna. Viszont ez a módosítás végül szintén nem lépett érvénybe, egy másik formában került bele a köznevelési szabályok végrehajtásával foglalkozó kormányrendeletbe, kihagyva a vitás részeket.
A kormány tehát a jogszabályok szintjén elég bizonytalan, ha egyenlő bánásmódról vagy szegregációról van szó. Bizonytalan abból a szempontból, hogy vannak törvényi vagy rendeleti változtatások és azok visszavonásai is, de ezek se nem rontanak, se nem javítanak a magyarországi szegregáció helyzetén.
Ami elég nagy baj egyébként, mert amíg reszelgetik a jogszabályokat, addig nem kezelik a valódi problémákat, nem néznek szembe a jelentősen kiterjedt iskolai szegregációval, és annak veszélyével, hogy a helyzet csak súlyosbodik. Annyi előrelépés sem történt, hogy bármiféle pluszsegítséget adtak volna a szegregációval sújtott iskoláknak, osztályoknak. Balog Zoltán miniszter még korábban arról beszélt egy tévéműsorban, hogy vannak helyzetek, amikor a társadalmi folyamatok miatt elkerülhetetlen a szegregált osztályok létrejötte, viszont a kormány speciális többletszolgáltatásokkal fogja segíteni ezeket az iskolákat. Az LMP, de én magam személyesen is számtalan alkalommal rákérdeztem, itt a parlamentben, bizottsági ülésen, írásban arra, hogy konkrétan mit jelentenek ezek a speciális többletszolgáltatások, amelyeket miniszter úr emlegetett, mikor jönnek már ezek a speciális megoldások, de soha nem árulta el sem ő, sem a helyettese, Rétvári államtitkár úr, mindig megkerülte a válaszadást, azóta sem tudjuk, hogy pontosan miről van szó. Azóta is várjuk, várják nagyon sok helyütt ezt a speciális segítséget.
(14.30)
De honnan is tudhatná a kormány, hogy pontosan mely iskolákat kellene segítenie, hol kellene beavatkoznia és megszüntetnie a szegregációt vagy legalább az elkerülhetetlen helyzeteken javítania, ha azt se tudja, hol és milyen kiterjedésű a szegregáció Magyarországon? Félreértés ne essék, korábban is elmondtuk, hogy a szegregációt nem csak az oktatáspolitika okozhatja. Nemcsak az oktatási döntések következménye, hanem olyan társadalmi folyamatoké, amelyeken az oktatás, az iskola nem tud változtatni, legfeljebb csak hatásukat tompíthatja. Magyarországon azonban a negatív hatások enyhítése, korrigálása sem történik meg, általában az oktatáspolitika csak tovább ront a helyzeten; gondoljunk csak arra, hogy az iskola az otthonról hozott hátrányokat nemhogy kiegyenlítené, hanem még növeli is az iskolai évek során. Ez súlyosan igazságtalan, és ennek nagyon sok következményét meg lehet találni különböző nemzetközi felmérésekben is. Magyarország rekorder abban, hogy mennyire konzerválja, nem csökkenti, nem tompítja, hanem konzerválja, sőt növeli a különbségeket az oktatási rendszerünk.
Emlékeztetni szeretnék rá, hogy az LMP kezdeményezése volt még 2015-ben, hogy mérjük fel a szegregációt a magyarországi iskolákban. Ehhez megvannak a szükséges társadalomtudományos eszközök, a tudomány segítségével ez megoldható. Korábban is voltak kutatók, akik ezzel foglalkoztak; gondoljunk csak Havas Gábor és Liskó Ilona kutatásaira a 2000-es évekből. Ők már akkor azt állították tudományos módszerek alapján, hogy 600-700 általános iskolában szegregálják a roma tanulókat. Más kutatások szerint a roma tanulók akár fele is olyan osztályba járhat, ahol el vannak különítve a többiektől, hátrány éri őket. Ezek félelmetes adatok, de a Fidesz-KDNP-kormányzat még csak a probléma nagyságával és pontos jellemzőivel sem akar tisztába kerülni. Ha lenne egyáltalán bármilyen előnye egy államosított iskolarendszernek, az pontosan ez lehetne, hogy legalább felülről, rendszerszinten lehetne látni a jellemzőket és a problémákat. De nem, még ezt sem teszik meg, ilyen alapvető dolgoknak sem néznek utána a saját iskolarendszerükben. Ez egészen elszomorító.
Mert mondani se kell, hogy ha a kormány jogszabályokkal nem is segíti közvetlenül a szegregációs folyamatokat - közvetve, ugye, nagyon is segíti, gondoljunk csak a Híd-programokra -, valós problémáról beszélünk. Olyan problémáról, amely jogszabályellenes és súlyosan igazságtalan. Igazságtalan, mert akik szegregált osztályokban tanulnak, azok jellemzően minden szempontból sokkal rosszabb körülmények között tanulnak. Sokkal rosszabb eredményeket érnek el. Későbbi továbbtanulásuk lehetetlenné válik. Ez meghatározza későbbi munkaerőpiaci helyzetüket, meghatározza lehetőségeiket, jövedelmeiket, és meghatározza a környezetüket is.
Nemcsak az adott fiatal veszít ugyanis nagyot, és kerül akár vakvágányra az egész élete, hanem Magyarország is tömegesen pazarolja el - csúnya szóval - a humán erőforrását. Mindannyian veszítünk a rossz oktatással, a szegregált osztályokkal. Érthetetlen, hogy a Fidesz-KDNP mindeddig miért nem vette a fáradságot, és nézett utána a probléma mélységének és nagyságának. Most nem is arról beszélünk, hogy adjanak rá valamilyen megoldást, de legalább vizsgálják meg a helyzetet, mérjék fel az iskolai szegregációt.
Az LMP továbbra is ezt szorgalmazza, javasolja, sőt kéri. Ez egy józan javaslat, kérem, fontolják meg, ne söpörjék le azzal a nevetséges érveléssel, amivel lesöpörték korábban, hogy de egyébként nem is tisztázott a szegregáció fogalma, meg nem is lehet azt kutatni. De igen, lehet, számos tudományos kutatás zajlott már ebben a témában a világon, sajnos Magyarországon igen kevés, és azok is kivétel nélkül 2010 előtt. Ne csináljanak ebből pártpolitikát, hagyják a kutatókat dolgozni, bízzák meg őket, derítsék ki a tényeket, tárják fel a valós helyzetet!
Sajnos, amíg az Európai Unióval megy a hadakozás, semmi sem fog változni ezen a téren. Megy a műsor itt a parlamentben, reszelgetjük az egyenlőbánásmód-törvényt, de ott, ahol a legsúlyosabb a helyzet, falvakban, kistelepüléseken, iskolákban, osztálytermekben, ott pont nem fog változni semmi. És ha valami, akkor ez a valóban nagyon súlyos probléma.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek sok szempontból azzal, hogy nagyon nehéz ez a kérdés, és nagyon nehéz a jelenlegi helyzetben erre megoldást találni. Nagyon sok olyan adottságunk van, amit gyakorlatilag adottságként kell kezelni. Beszélhetek itt akár a szabad iskolaválasztásról, hiszen valahol ez az elindítója ezeknek a folyamatoknak is. Beszélhetek arról, amiről az előttem szóló vezérszónok beszélt, hogy valóban nagyon sok olyan település van, ahol nincs kihez integrálni, tehát egész egyszerűen olyan a helyzet, olyan etnikai helyzet tapasztalható, ami nem teszi lehetővé az integrált oktatást. De tisztelt képviselőtársamat kérdezem, hogy tudnak-e jobbat, mert meg vagyok győződve róla, hogy a világon sehol nem létezik olyan modell, ami a szegregált oktatás hosszú távú pozitív előnyeit, de akár csak rövid távút is ki tudná mutatni.
Azt gondolom, ez nem is lehet vita tárgya, mert nem létezik olyan modell, és magunk gondolkodhatunk azon, lehetséges ilyenen gondolkodni, hogy mi találjuk ki a spanyolviaszt, de vannak ugyanakkor működő megoldások, amelyeket követni kellene. Azt gondolom, a korábban elhangzottakkal szemben, hogy nem az EMMI-nek lenne ez a feladata, még csak nem is a kormánynak. Ez egy olyan probléma, ami sokkal átfogóbb és sokkal nagyobb körültekintést igényelne, és sokkal több erőforrást igényelne, mert ha ezen változtatni akar bárki is, akkor ezt nem lehet úgy, hogy ezen a területen továbbra is takarékoskodni akar a kormányzat például, hanem úgy, hogy rengeteg erőforrást rá kell fordítani, és azokat a megoldásokat, amelyek működnek, azokat alkalmazni, azokat használni. Több törődést kell egész egyszerűen ezekre a területekre fordítani. Azokat a tanárokat, akik ilyen iskolában vállalják, ilyen térségekben vállalják a tanítást, azokat erősebben kell támogatni, kiemelt juttatásokban részesíteni, hiszen valóban sokkal nehezebb feladatot látnak el.
Én arra kérem a kormányt, hogy ne ilyen finomítgatásokkal üssék el ezt a dolgot, hanem keressenek, és találjanak valami megoldást, és azt gondolom, hogy ha valódi megoldáskeresés zajlik, akkor ebben számíthatnak másokra, ránk mindenképpen. Köszönöm a figyelmet.
