DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy ezt a javaslatot, ahogy sokan megtették, érdemes kettéválasztani és két oldalról megközelíteni. Elsősorban is egy alapvetést tennék, még mielőtt ezt a szétválasztást megteszem, ami az önkényuralmi jelképeket illeti. Azt gondolom, hogy ennyi év után nem kell azt bizonygatni, hiszen törvényjavaslatok sora bizonyítja azt, hogy az önkényuralmi jelképeket a magunk részéről - de mondhatom azt is, hogy a magam részéről - egyként kezeljük, ugyanúgy kezeljük, és ugyanúgy elhatárolódunk tőlük, legyen az jobboldali diktatúra, baloldali diktatúra, vagy most már lassan azt tudom mondani, hogy a napjainkban létező diktatúra.
Ugyanígy azt is megjegyzem, hogy az önkényuralmi jelképeket is ugyanúgy értékelem a magam részéről. Ha Strasbourg másként látja, akkor nem értek egyet vele, de meggyőződésem, hogy csak részben látja másként, csak nagyon kicsi részben látja másként. Azt gondolom, ha nem Magyarországon élnénk, hanem mondjuk, Franciaországban vagy Olaszországban, akkor lenne létjogosultsága annak a vitának, hogy vajon a horogkeresztet vagy a vörös csillagot szabad vagy nem szabad egy lapon említeni. Azokban az országokban, ahol mindkét diktatúrának elszenvedői voltunk és mindkét diktatúrához kapcsolódtak olyan történések, amelyek az emberi méltóságot, az emberi életet sértették, ott nem lehet különbséget tenni ezek között a jelképek között. Azonosképpen kell megítélni a nácizmus jelképrendszerét, mint a kommunizmus jelképrendszerét. Azt gondolom, hogy ez egy kiindulópont kell legyen.
A másik: amikor erről a javaslatról beszélünk, az viszont valóban a kettéválasztása ennek a két témának. Lázár miniszter úr egy rendkívül impozáns jogi érvelést adott elő, csak egy a probléma - ezt képviselőtársaim is elmondták -, hogy ez a javaslat másról szól. Mondhatom azt is, hogy a valódi politikai és jogalkotói szándékot egy szimbolikus ügy mögé rejtették el. Rendkívül ügyes, mondhatnánk, csak nem tisztességes. Ugyanis amíg itt a parlamentben mi szimbolikus kérdésekről tárgyalunk, amik nagyon is fontosak, és én sem fogom megkerülni, addig ez a javaslat valójában nem szól másról, mint hogy Lázár János, illetve a kormány konfliktusba keveredett a Heinekennel a Csíki Sör miatt, ezért a hatalmával visszaélve törvénnyel kívánja megleckéztetni a sörgyár tulajdonosait. Ez a javaslat egész egyszerűen erről szól.
Ha bárkinek kételye támadna e vonatkozásban, és még hajlandó is lenne - megint azt mondom - annak az ügyes expozéban elhangzott érvelésnek felülni, hogy ennek a törvényjavaslatnak a célja kettős, akkor nézzük meg, hogy mi a realitás, tisztelt képviselőtársaim. Mi volt előbb, mondhatnám úgy is, a tyúk vagy a tojás? Mi volt az aktualitás? Induljunk ki ebből! Nem vitás, hogy a Heineken-ügy, mert a vörös csillaggal kapcsolatban most az égadta világon semmilyen aktuális történés nem volt az elmúlt időszakban. Magyarán, a támadáshoz kellett valamiféle eszközt találni, és ezt az eszközt ebben a szimbolikus ügyben találták meg önök, akik előterjesztették ezt a törvényjavaslatot. Magyarán szólva, szó sincs kettős célról, itt egy cél-eszköz viszonyrendszerről van szó. A cél az, hogy a Heinekent megleckéztessék, és ehhez eszközként tudták megtalálni ezt a témát. Úgyhogy kár e tekintetben ennél magasztosabb mondatokat mondani. Egyértelmű jogalkotói célról van szó, egyértelmű jogalkotói célkitűzésről, valójában szinte fölösleges is lenne ennél tovább menni.
Fogalmam sincs, hogy mi lesz a sorsa ennek a törvényjavaslatnak, s hogy az arra illetékes szervek - hiszen Lázár miniszter úr mondta, hogy egyeztetés kezdődik ebben a témában az Európai Unió illetékes hatóságaival - ezt miként fogják megítélni, nem tudom, ugyanis ők hiába tudják, hogy erről a jogalkotói szándékról van szó, mégsem kezelhetik így. Ők a leírt törvényszöveghez kötelesek ragaszkodni, itt pedig - még egyszer mondom - nem tudom, hogy mi lesz, de jogászként rendkívül érdekel. Ettől még a beterjesztés kiváltó oka elfogadhatatlan. Ahogy valamelyik képviselőtársam mondta, valóban diktatúrában szokás ilyet csinálni, amikor úgy avatkozok be piaci viszonyokba, hogy visszaélek a kormányzati és jogalkotói jogosultságommal, és gyakorlatilag ezt használom fel mintegy - ahogy Burány képviselőtársam mondta - bunkósbotként ebbe a vitában. És ez valóban abba a sorba illik, amit képviselőtársam elmondott.
De ne kerüljük meg a szimbolikus ügyet sem! Én azt gondolom, hogy Lázár miniszter úr, bár még egyszer mondom, hogy hangzatos és jó volt az érvelése, ennek ellenére téved és téves úton jár. Ugyanis senki sem mondta azt ki, hogy a politikai véleménynyilvánításhoz való jog erősebb, mint az emberi méltósághoz valójog. Azt mondta a strasbourgi bíróság - és én ezzel egyet is értek -, hogy nem lehet minden esetben automatikusan vélelmezni azt, hogy ez a jog erősebb, mint a másik. Egyébként az Alkotmánybíróságnak is a szükségességi és arányossági tesztje gyakorlatilag erről szól. Ha össze szeretném foglalni, csak annyiban lehet egy alapjogot korlátozni, amennyiben az a másik érvényesülése érdekében feltétlenül szükséges. Ez a szükségesség és arányosság teszt. Ezt alkalmazza egyébként ilyen szempontból a strasbourgi bíróság is. Tehát ők a politikai véleménynyilvánításhoz való jogot erősebbnek kezelik, mint ahogy mi ezt Magyarországon tesszük a magyar alkotmánybírósági és bírósági jogalkalmazásban, de szó sincs arról, hogy ez egy abszolút jog lenne.
Éppen ezért azt szembeállítani, hogy a politikai és a kereskedelmi véleménynyilvánítás között van-e különbség, és mivel igen, ezért ennek a javaslatnak létjogosultsága van, azért vezet tévútra, mert a politikai véleménynyilvánítást sem tekintik - még egyszer mondom - egy abszolút jognak, és az emberi méltósághoz való jog érdekében nagyon sok esetben korlátozhatónak tekintik. Gondoljanak tisztelt képviselőtársaim arra, hogy a holokauszttagadás esetében hozott elmarasztaló ítéleteket és döntéseket a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság nem változtatja meg. Ott is arról van szó, hogy az emberi méltóságot sértő kijelentés áll szemben, mondjuk, a politikai véleménynyilvánításhoz való joggal, s ott az emberi méltósághoz való jogot erősebbnek találja a strasbourgi székhelyű bíróság, mint a politikai véleménynyilvánításhoz való jogot.
Azt gondolom, érdemes egy kicsit távolabb menni ebben a témában. Mert mi is az, amit szeretnénk védeni, mondhatnám úgy is, hogy mi a védendő jogi tárgy? Hát, amiről a miniszter úr is beszélt, és amiről a fölszólalók is beszéltek: az emberi méltóság. Akkor nem az a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, hogy sértik-e az emberi méltóságot vagy nem? Tök mindegy, mivel, milyen úton, milyen módszerrel, sérül vagy nem sérül az emberi méltóság? Ezért mondtam és állítom azt, hogy egy törvényi tényállásba kéne összefoglalni a gyalázkodó jellegű minden megnyilvánulást, mindegyiket, legyen az verbális, legyen az kézmozdulattal elkövetett, legyen az jelképpel elkövetett.
Itt hangsúlyozottan a jelképről beszélek, és nem csak az önkényuralmi jelképről. Gondoltak már arra, emlékeznek a hungarista fogaskerékre a kézen? Pontosan ugyanannyira sértette a zsidó embereket, sőt minden jóérzésű embert, mint a horogkereszt vagy az SS-jelvény. És miért? Mert az arra az eszmevilágra utalt. Holnap meg mást találnak ki ezek a csoportok. És ha majd a Szent Koronát teszik föl a karjukra, akkor azt tiltjuk be? Vagy a fogaskereket tiltjuk be? Ugyanis nem az a lényeg - és itt lyukadok ki a lényeghez -, hogy jelképet használok, szavakat mondok, kézmozdulatot használok, önkényuralmi jelképet használok, hanem az, hogy miért teszem, sérteni akarom vele az emberi méltóságot, vagy nem akarom vele megsérteni az emberi méltóságot.
(19.30)
Ha valaki egy neonáci nagygyűlésen zárt körben kiteszi a horogkeresztet, tudják mit? Azt mondom, tegye. Ha valaki a kommunista gyűlésen, ahol mindenki kommunista, kiteszi a vörös csillagot, hát tegye. De ha valaki ugyanezeket a jelképeket akkor tartja föl, amikor jönnek ki a zsidó emberek a zsinagógából szombaton, vagy éppen a vörös csillagot viszi az ’56-os megemlékezésre, akkor ott már igenis az emberi méltóság megsértését valósítja meg vele. És nem simán, egyszerűen egy politikai véleményt nyilvánít. De ugyanez a helyzet akkor, amikor ilyen kifejezéseket és szavakat használ.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, aligha hiszem, hogy amikor valaki megveszi a Heinekent a boltban, akkor az emberi méltóság megsértésére gondol hirtelen. Én még azt is el tudom fogadni, és egy legitim vitának tartom, ha erről gondolkodunk. Csak ne azzal az ürüggyel, hogy egyébként a Heinekennel ki akarunk babrálni, hanem ettől függetlenül. És akkor lehet ilyesmin gondolkodni. Én annak idején javasoltam egy törvénytervezetet. A kormány elfogadott egy másikat. És tudják, mi az érdekes, tisztelt képviselőtársaim, ha már itt tartunk? És egy picit nézzenek magukba! Az, ami ma hatályban van a Btk.-ban, sokkal megengedőbb, mint az én javaslatom volt. Ugyanis a kormány és akkor a kormánypárti többség úgy fogadta el az önkényuralmi jelképek tilalmára vonatkozó Btk.-paragrafust, hogy annak a köznyugalom megzavarására alkalmasnak kell lennie. Na most, tisztelt képviselőtársaim, így gyakorlatilag alkalmazhatatlan ez a jogszabály. Alkalmazhatatlan. Főleg, ha figyelembe vesszük azt, hogy mi a bírósági gyakorlat, ami a köznyugalom megzavarására vonatkozik, akkor én azt tippelem, hogy ilyen ügyek a jövőben nem nagyon lesznek. Ahelyett, hogy egységesen próbálnánk tiltani azokat a magatartásokat, azokat a célzatos cselekményeket, amelyek egyes emberek vagy egyes társadalmi csoportok emberi méltóságát szándékosan sértik meg, és célzatossá tennénk a Btk.-ban ezt a bűncselekményt, ebben rendkívüli módon partnerek lennénk önökkel.
Ehelyett olyan törvényeket fabrikálunk, amelyeknek semmi értelmük. Mert ezzel megint csak nem jutunk sokra. Tényleg azt gondolják, hogy attól lesz jobb a világ Magyarországon, hogy három cég majd nem tud olyan címkével kiadni bármilyen terméket, amin rajta van egy vörös csillag? Ne vicceljünk már! Próbáljunk meg olyan törvényeket alkotni, amelyek valóban alkalmasak arra, hogy a közösségeket ért emberi méltóságot sértő cselekményeket szankcionálni lehessen. Ez a törvény nem alkalmas erre.
És akkor itt már tényleg csak utalás szintjén térek arra vissza, hogy megjegyezzem, nem is ezért került beterjesztésre. Ez a legnagyobb szégyene az Országgyűlésnek és az aláíróknak. Egy olyan szimbolikus ügyet, ami igenis rengeteg ember számára nagyon nagy jelentőséggel bír, használnak föl egy egyszerű gazdasági manipulációra. Ezt nevezem én szégyenteljesnek, és ezért nem fogjuk támogatni ezt a javaslatot.
Azért szóltam ilyen hosszan, és azért tértem ki az önkényuralmi jelképek megítélésének kérdésére - mert persze ismerem én a Habony-műveket, nyilván arra fognak elmenni, hogy az MSZP nem támogatta azt, hogy a vörös csillag betiltásra kerüljön, nyilván azért, mert kommunisták, és szeretik ezt a jelképet -, hogy legalább itt a parlamentben önöknek vagy legalább a jegyzőkönyvnek, az utókornak tiszta legyen az, hogy miért nem tesszük. Azt gondolom, hogy jó volna, ha ezt a három hónapot önök is arra használnák, hogy átgondolnák, hogy egy ilyen súlyú kérdést, egy ilyen szimbolikus ügyet, ami valóban az emberi méltóságról, az emberek jóérzéséről, félelmeiről, múltjáról szól, fölhasználnak-e egy ilyen elfogadhatatlan ügy szolgálatában. Gondolják át! Van rá három hónapjuk. Köszönöm szépen.
