SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én ennek az ügynek a kapcsán megpróbálnék egy közös alapot hozni ahhoz, hogy ez a javaslat miért is van itt, és miért csatlakoztam magam is ezen javaslathoz. Azt gondolom, sok mindenről szó volt a mai vitában, szerintem elég jó jogi érvelések hangzottak el, de egy fontos szempontot idehoznék a tisztelt Ház elé, és ez alapvetően a nagy nemzetközi cégeknek a kereskedelempolitikai elképzelése, céljaik megvalósítása.
Innentől kezdve viszonylag könnyű egy alapra hozni azt a kérdést, hogy hogyan függ össze egy Csíki Sör-ügy a Magyarországon bizonyos multinacionális cégek által forgalmazott terméken a vörös csillaggal. Ez a vita kereskedelempolitikai szemszögből világítható meg, és úgy lehet föltenni a kérdést, hogy vajon azok a nagy nemzetközi cégek, legyenek azok kereskedők, legyenek azok gyártók, amelyek alapvetően a XX. század történelme folytán tőlünk nyugatra székelnek, milyen mértékben érzékenyek, milyen módon viszonyulnak az Európai Unió adta közös keretek között a középeurópai nemzetekhez, az ottani nemzeti érzékenységekhez, az ottani XX. századi történésekhez.
Azt kell mondanom, hogy ez az ügy így függ össze Csíkszentsimontól egészen Sopronig, ha most képletesen a Kárpát-medence két pontját hoznánk ide elénk. Azt kell látni, sajnos nemcsak ebben az ügyben, hogy a Magyarországon működő, főleg nyugat-európai kereskedelmi láncok és az ott forgalmazó nagy nemzetközi cégek egyáltalán nincsenek tekintettel sem a magyar fogyasztók érzékenységére, sok tekintetben nincsenek tisztában vagy nem érdekli őket olyan fontos nemzeti ügy, ami a magyarságnak fontos, egy Igazi Csíki Sör és az egész ottani összefüggés megértése.
Ők úgy gondolják, hogy ezen felül állnak, úgy gondolják, hogy számukra a XX. század ilyen jellegű történései, ami számunkra, magyarok számára igenis fontos, egyszerűen nem üzleti szempont, nem éri el az ingerküszöbüket, és egyszerűen nem foglalkoznak vele. Most hozhatnék ide más aktuális ügyeket is a kereskedelempolitika területén, ahol ez visszaköszön. Itt majd talán néhány hét múlva meglátjuk azt, hogy valóban az élelmiszerek tekintetében hogyan és miket forgalmaznak a Lajtától nyugatra és a Lajtától keletre.
Tudom, hogy látszólag két elég különböző dologról van szó. De ha belegondolunk, mind a kettő arról szól, hogy ezek a nemzetközi cégek, amelyeknek más a történelme - és ebben talán egyet is tudok érteni Bárándy képviselőtársammal, hogy valóban lehet, hogy egy vörös csillag megítélése Spanyolországban meg Olaszországban más, mint itt Közép-Európában -, de az Isten áldja meg ezeket a multikat, hát mi is beléptünk az Európai Unióba, itt meg itt voltak ezek a kommunisták „csak” 45 évig! És ha itt akarnak termékeket forgalmazni, vagy ha éppen jogvitába keverednek Székelyföldön, akkor rá tudjuk-e őket kényszeríteni valamilyen módon, és nincs illúzióm, hogy ezzel a törvénnyel most aztán megváltjuk a világot, de pontosan a szimbolikája miatt lényeges, hogy fölemeljük-e a hangunkat azért mi, középeurópaiak, és ebből a szempontból Varsótól egészen Ljubljanáig, hogy igenis rá lehet döbbentetni őket, rá lehet világítani arra, hogy ennek a speciális helyzetű térségnek, amiben Magyarország is van, vannak nemzeti érzékenységei, vannak nemzeti ügyei, amelyek fölött ők sem tudnak átlendülni, ők sem tehetik meg azt, amit megtesznek.
Tehát én az ügyet, ha megengedik, egy picit más szempontból látom. Ez talán abból is következik, hogy kereskedelemmel foglalkozom. Azt tudom mondani, hogy igen, ez egy vita. Vita az Európai Unióban, hogy egyáltalán a kereskedelmet lehet-e vagy szabad-e szabályozni; lehet-e a kereskedelem számára például olyan szabályozásokat hozni, amelyek bizonyos önkényuralmi jelképek tiltását is előírja számukra. Tudnék kereskedelempolitikából hozni még jó néhány olyan példát, amiben a magyar kormány vitában áll az Európai Unióval, és mind arról szól, hogy egyébként van egy olyan elképzelés, politikai doktrína Nyugat-Európában, hogy a kereskedelem a négy szabadságelv egyike az Európai Unióban, és az államoknak, a nemzeteknek semmiféle dolga ennek a szabályozásával nincsen, ez jól van úgy, ahogy van, majd a kereskedelem megoldja magát.
(19.40)
Én más szemszögből látom, és egyre inkább úgy látszik, hogy ez az Európai Unióban is teret nyer vagy van támogatottsága, hogy igenis szükséges bizonyos szabályozásokat hozni a kereskedelemben. Bizony ki kell követelni nekünk, középeurópaiaknak itt, hogy ezek a nemzetközi multik is elismerjék azokat a speciális történelmi eseteket, amikbe beletartozik Magyarország is, ahol igenis például egy Csíki Sör egy vörös csillag alkalmazásával egy platformra tud kerülni Magyarországon.
A kérdést úgy is feltehetnénk, bár itt egyetértek abban, hogy néha valóban rossz végigmenni a Váci utcán, mert találni ott olyan szuvenírboltokat, amelyek valóban üzletet csinálnak ebből, de azért mutasson nekem valaki egy olyan magyar gyártót vagy egy középeurópai gyártót, akinek eszébe jutna a termékét vörös csillaggal árusítani, most leszámítva az ilyen szuvenírshopokat - én nem tudok ilyet. Nem láttam volna, hogy bármelyik lengyel, magyar, bolgár vagy román termelőnek, tehát azon országok termelőinek, amelyek több komoly piacra dolgoznak, eszükbe jutott volna ilyen szimbolikával termékeket piacra dobni.
Azt tudom mondani, hogy igen, ez egy nemzeti vagy régiós sajátosság, és ebből a szempontból én azt gondolom, hogy egy ilyen törvénnyel igenis üzenni tudunk és üzennünk is kell azoknak a multinacionális cégeknek, legyenek azok kereskedők vagy gyártók, hogy igenis, ha komolyan gondoljuk, hogy nincs kettős mérce az Európai Unióban és teljes jogú állampolgárai vagyunk az Európai Uniónak, akkor nemcsak azt kell megkövetelnünk, hogy egyforma minőségű termékeket hozzanak hozzánk meg Németországba, hanem azt is meg kell követelni, hogy még akkor is, ha tudjuk, hogy náluk nem volt kommunista diktatúra, és lehet, hogy az ő számukra a vörös csillag mást jelent, mint a mi számunkra, de mivel mi teljes jogú, egyenrangú állampolgárainak kell hogy gondoljuk magunkat itt, Magyarországon, így meg kell nekik üzenni azt, hogy igenis, ha itt akarnak értékesíteni, ha a mi forintjainkból akarnak egyébként, teszem fel, tisztességesen kereskedni, akkor ezeket a nemzeti érdekeket, legyen szó Sopronról vagy legyen szó Székelyföldről, figyelembe kell venniük.
Én azzal sem értek egyet, elnézést kérek, nem akarom bántani ellenzéki képviselőtársaimat, de Burány képviselő úr felszólalása kapcsán nem tudtam eldönteni, hogy most egy ilyen sörtesztet végzünk, hogy melyik jobb sör, vagy melyik nem jobb sör, bocsásson meg, ezt nem nagyon tudtam értelmezni a felszólalásában. Én azt gondolom, hogy nem erről szól ez a vita.
Jobbikos képviselőtársaim felszólalását igazából értem, csak valóban nehéz azt megkoreografálni, hogy a 15 perces felszólalásból 14 percet az általános kormánykritikával töltenek ki, és utána az utolsó egy percben lényegében meg támogatják a javaslatot bizonyos módosító indítványokkal. Én ennek alapvetően örülök, mert azt gondolom, hogy azért ilyen minimális közös alap van, de ebben az ügyben azért bizonyos célokat, azt gondolom, tényleg közösen ki kell jelölni a nemzeti oldalon, és valóban azt tudom mondani, hogy ez szimbolikus ügy. Igen, még akkor is, ha lehet kétségünk afelől, hogy az Európai Unió hogyan fogja fogadni, ha lehet kétségünk afelől, hogy a Heineken emiatt nem fog megroppanni, de ez a törvényjavaslat arra szerintem mindenképpen alkalmas, ami sok más ügyben is a nagy multinacionális vállalatok jellemzője, hogy érzéketlenek a középeurópaiak történelme iránt, érzéketlenek az itt élő emberek érzékenységével, az itt élő emberek történelmi fájdalmaival szemben.
Ezt ezzel a törvényjavaslattal igenis meg lehet és meg is kell üzenni, és ezért én a magam részéről nemcsak hogy csatlakoztam, hanem támogatom is a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
